Theologiai Szemle, 1927 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1927 / 5-6. szám - KISEBB KÖZLEMÉNYEK
Kisebb közlemények: 359 napkeleti nyelvek, köztük a scytha-magyar is. A gyökerekhez járultak aztán a toldalékok (szék : székely , székülő ; Arad m áradó víz melletti város). A végében hozzáteszi a kunszentmiklósi kézirat másolója, hogy az originálban semmi mutatótáblák nincsenek. (A múzeumi kézirat végén van.) Munkáját ki akarta adni a szerző. A múzeumi kéziratra az imprimaturt Bercsevich József budai cenzor írta rá (1800. II. 19.). Ebből adta aztán ki Molnár Sándor (1844.). A Keresztesi által sürgetett szótárt Szarvas Gábor adta ki majd 100 évvel később. 9. Krónika. E mű címét már az 1. jegyzetben említettük, írása évről-évre történt s vannak itt-ott későbbi bejegyzések is. Olykor nagyon is szűkszavú. Pl. a 3. lapon csak odaveti: Péld. 16. 15. Ha már most megnézzük a kunszentmiklósi kézirat 322. lapját, sokkal bővebb feljegyzést találunk a II. József utazásáról: „Szilágyi Sámuel mindig vele volt a császárral, mind a tudományokban, mind a nyelvekben való jártasságával a felség kedvét és kegyelmét megnyerte. A következő vasárnap (dec. 20.) Szilágyi a kistemplomban prédikált Péld. 16., 15-ből (A királynak vidám orcájában élet vagyon), mely leginkább II. Józsefről való panegyrica oratio volt.“ Amit a Krónikában Simairól mond, azt többi kéziratai csak megerősítik. A budai országgyűlésre ugyanis Sinai a debreceni kollégium javai érdekében jött fel, ők pedig a partiumbeli tractusok armálisban biztosított szabadsága (ill. a papok nemessége) ügyében mentek fel, de megbízatást kaptak Szathmári Paksi István superintendenstől a Báthori Gábor által adott, s utódai által is jóváhagyott diplomáknak a felség által való megerősítésére is. (II. 238.) Ezeket kézbe is kapták. Már most, mikor azt tapasztalták ketten (Keresztesi és Héczei), hogy az országgyűlés 26. articulusa ezeknek ellent mondanak, Sinaival egyetértve 5 pontból álló kifogást adtak be a püspök nevében, vélt joguk érzetében a királyhoz. Tóth Ferenc nem is annyira őket, mint a beadató püspököt hibáztatja (97), mert a többi püspökkel nem értekezett ez ügyben. Valószínű, hogy Sinai a püspök egyenes felszólítása nélkül adta be (323. 1.). Barcsa azt mondja, hogy csak a diplomák bemutatására volt megbízásuk (Tiszántúli egyh. ker. tört. II.). Említi Szinyei, hogy Keresztesinek hét költeménye olvasható a Krónikában. Végig nézve azonban a Krónikát, azt látjuk, hogy sokkal több költeményéről emlékezhetünk meg. Ezek a következők : A 3. lapon van egy latin disctichen, melyet Erdély határán a fába vésett. 2. A 9. lapon egy ötsoros vers van ; 3. a 15.1. szerint franciából fordította a bűnein kesergő ember énekét Utrechtben (10 vsz.). A 80. lapon fia születésére írt hétszakos vers (talán egy vsz. kihagyásával), mely Arany Fiamnak c. költeményéhez előfutár ; 5. a 102. lapon egy négysoros vers Villás Sáráról ; 6. a 117. lapon ismét egy négysoros latin vers ; 7. a 122. lapon egy tizenkétsoros magyar vers ; 8. a 131. lapon egy 10 szakos magyar vers a váradi reformátusokról ; 9. a 151. lapon egy négysoros vers leánya születésére; 10. a 175. lapon egy tizenhatsoros vers újévre ; 11. a 214. lapon egy nyolcsoros vers a koronáról; 12. a 221. lapon egy négysoros vers ; 13. a 226—28. lapokon a Magyar protestáns kezdetű vers, egy szakasszal bővebben, mint a nyomtatványban ; 14. a 305. 1. egy hosszabb vers ; 15. a 337. 1. egy kétsoros vers ; 16. a 361. lapon szintén egy kétsoros vers az év végéről : 17. a 364. lapon közölt vers olvasható a M. Kurírban is (1792. 523.), összesen tehát tizenhét versről van a Krónikából tudomásunk." De még többnek a nyomára is tudunk akadni. Pl. a negyedik lapon említi a sinkó és toga búcsúztatására írt versét. Distichonokban adta elő e búcsúzást. Tóth F. Túl a tiszai püspökök életében (1831.) ezt olvassuk róla : Lusus poeticus, in quo flebile exilium Toga et Pileus vestes dum stare licuit studiosorum Debreciniensium ac 1774. die 6-ta Maii Rude donatae elegiato carmine deplorant. Lusit Debrecini 1774. die 8-ta Mai Jos. Keresztesi. Megemlékszik róla Szűcs István is Debrecen történetében (III. 927.) : a régi zöld tóga és sinkó búcsúznak egymástól és a főiskolától. Erről a versről azt írja 1810 okt. 9-én Tóth Ferencnek Keresztesi, hogy ő is játszott nehány csekély distichonokkal, melyekért hat esztendős diák korában kicsinyben múlt, hogy ítéletet nem tevének rá az akkori ráncos homlokúzatok. (Debr. Prot. L. 1892.) Kézirata már nincs meg a Múzeumban. Az 5. lapon a Csanádi Sámuel installálásakor írt versről beszél ; am-iken azt mondja, hogy hazáját versek közt hagyta el. A verseket a kiadó nem közölte. Szerencsére a Theol. Szemlében közölt Itinerarium megőrizte (1925.79. 1.).Tizenkét latin distichonból áll. A 20. lap szerint az angol aranyait versekkel köszönte meg. A 115.1. szerint Zimányi kinyomatta a Keresztesi hozzá írt verseit (Vác, 1784. Miscellanea IV.). A 338. lapon említést tesz a nádor tiszteletére írt versről. Ezek többségének szövegét a Krónika, mint : Az említett kézirat s a Napló közt sok egyezés van. Pl. N. 104 ; K. 323 ; X. 100 ; K. 164 ; X. 23 ; K. 322; N. 79, X. 44; N. 99 : K. 323; N. 105—6 ; K. 326—7; N. 360 : K. 173—4 ; N. 372 : K. 130; N. 374 :K. 184; N. 3:K. 322 (a 3 hirdetés); N. 378, 388, 391, 397, 398 ; K. 341—2. Előfordul, hogy a kézirat sokszor hivatkozik a Biographiára (Naplós Krónika). K. 1794. III. 19 : N. 374, 307 ; Kézirat 325, 336, 338, 346, 347, 332 , X. 361, 362, 363, 338, 396. Az is megesik, hogy egyik a másikra hivatkozik s egyik helyen sincs meg a szöveg (1792. III. 15.), a felelet van csak : 369. 1., a levél hiányzik K. 175, 177. 1. , máskor mindkettő ott van (N. 307, 311.). A Napló 381. 1. említett leveleket a kézirat őrzi (198). Az is értelmetlenség pl. a Krónika közlésében, hogy a 18. lapon említett epigrammáért való 2 köszönetét közli, de az epigrammát nem. Ez a kéziratban az itinerariumra való utalással olvasható. A türelmi rendelet a 23. 1. szerint okt. 19-én kelt, a kézirat 322. 1. szerint okt. 29-én s 16 pontból áll. A rendelet dátumára nézve nagy az eltérés az írók közt. A kéziratban is olvasható (114. 1.) 8 L. Napló 326. 1. ,a Itinerarium szó alatt a Napló első részét érti, melyet a Theol. Szemle ad ki, míg a második részét Biographia néven említi a kézirat. Többször, rá való hivatkozással, a kézirat a szöveget nem közli. A baj az, hogy a Krónika sem közli.