Theologiai Szemle, 1929 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1929 / 1-3. szám - TANULMÁNYOK - Ferenczy K.: Az evangelizáció problémája elvi és gyakorlati vonatkozásaiban
Ferenczy Károly : Az evangelizáció problémája elvi és gyakorlati vonatkozásaiban, szereire és eredményeire, a belmisszióval való kapcsolatára, az organizált egyházi élethez való viszonyára, vagy helyesebben az egyháznak vele szemben elfoglalandó álláspontjára nézve, zűrzavar uralkodik az értelmezés tekintetében, kiváltképpen nálunk a magyar református egyházban. Talán nem túlozunk s nem lépjük át az objektív igazság határát, ha megállapítjuk, hogy — bár oszladozni kezd a homály s biztató kezdeményezések indultak a gyakorlatban is — a belmisszió s abban és vele együtt az evangelizáció az egyes gyülekezetekre, azok vezetőire, s a református egyház egészére nézve általánosságban még mindig inkább megoldatlan pensumot, mint elméletileg teljesen tisztázott s gyakorlatilag éppen azért biztos kézzel munkába vett programmot jelent. Az evangelizáció éppúgy, mint általában a belmisszió, gyűjtő név lett olyan munkák, tevékenységek számára is, amelyeknek kellő meggondolás nélkül e név alá foglalása erőszakolt, természetellenes s csak az elméleti elmélyedés és a fogalom tisztázás hiánya miatt történt. A magyarázatot főként a vonatkozó magyar szakirodalom hiányában kell keresnünk és megtalálnunk. Foglalkoznunk kell tehát a problémával. Szemébe kell néznünk, hogy megismerjük egész közelről : van-e benne valami állandó vonás, örökérvényű igazság, mely a történelmi fejlődés függvényeitől szabadon s az időszerű elemektől függetlenül megvalósulásra, érvényesülésre tör, vagy csak önkényesen, esetleg bizonyos időben és körülmények között szükségszerűen és indokoltan felvetett rövid életű aktualitást jelent-e ? Essentialis és existentialis kérdésekről van-e benne szó, vagy accidentialról ? Történelmi produktum-e az evangelizáció, vagy evangéliumi, jézusi postulatum ? Aztán szinte végeláthatatlan sora a kérdéseknek : ki az alanya, az egyház végezze-e, vagy az egyháztól független egyesületek, mint szabadcsapatok? Lelkészek-e, vagy laikusok ? Hol kezdődik és hol végződik az evangelizáció ? Mi a területe ? Mi a célja ? Mik az eszközei és módszerei ? Milyen szerepe van a belmisszióban s azzal kapcsolatban hol helyezkedik el a theológiai tudomány határain belül ? Mind olyan kérdés, amely nemcsak megérdemli, de parancsolólag szükségessé teszi a problémával való beható foglalkozást. E kérdésekben nemcsak a problémával való foglalkozás szüksége jelentkezik eleven erővel, hanem magának a problémának jelentősége is kidomborodik és hangsúlyozottá válik. Mégis az evangelizáció problémájának igazi jelentősége nem ezekben van. Elsősorban és mindenek felett abban az életeszményben és munka-programmban, amelynek Jézus Krisztus volt első és tökéletes hordozója, maradék nélkül való realizálója. Maga Jézus ad súlyt, jelentőséget e problémának, aki azt a maga munkásságában, tanításaiban s a tanítványoknak adott megbízatásban legelőször felvetette és reánk örökségül hagyta. Jézussal és Jézusban lesz naggyá, megkerülhetetlenné az evangelizáció problémája. Mert —s ezzel lényegében már itt el van döntve jogosultságának kérdése is — az evangelizáció genezise nem Wichernig, nem a methodizmusig — mint Hardeland és Schiang állítja — nem a reformációig, mint az orthodoxia hiszi, nem is a szerzetes rendek kialakulásáig, mint a római egyház tanítja, nem is a német pietizmusig, hanem Jézusig nyúlik vissza. Ő maga az evangélium ! Másoldalról a mindenkor s így a jelenben is megnyilatkozó gyakorlati szülő- Forgács Gy. ״ A belmisszió és cura pastoralis kézikönyvé“-n (Református Egyházi Könyvtár XIV. köt. Pápa, 1925.) kívül idevonatkozólag csak elszórtan megjelent cikkeket, értekezéseket találunk, inkább gyakorlati vonatkozású buzdításokkal, vagy kifogásokkal és aggodalmakkal, mint kellő elmélyedés eredményeként elvi megállapításokkal s a fogalmak tisztázásával. 5 A ,,laikus“ szót természetesen protestáns értelemben fogva fel. 6 Ellenvetésül felhozhatná valaki, hogy fontosabb maga a munka, mint az elmélet. Azonban minden, ha még oly lelkes gyakorlat is, csak sötétben tapogatózás elméleti tisztázás nélkül. 7 Friedrich Niedergall : Praktische Theologie. Tübingen, 1919. J. C. B. Mohr. 2. Band. 468. lap. 8 Th. Hardeland: Evangelisationsfragen in lutherischem Sinne erwagen. Leipzig, 1899. 22. 1. Schian: ״ Evangelisation“, lásd a ״ Die Religion in Geschichte und Gegenwart“. II. 720. 1. *