Theologiai Szemle, 1971 (14. új évfolyam, 1-12. szám)
1971 / 11-12. szám - TANULMÁNYOK - Pávich Zsuzsanna: "A Biblia világa"
„A Biblia világa ” A Magyar Rádió előadássorozatáról A Magyar Rádió tudományos és ismeretterjesztő rovatának sokat ígérő sorozata indult meg július 6-án A Biblia világa címmel. A szerkesztő-riporter, Dr. Rapcsányi László nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy művelődéstörténetünk alapkönyvét, a Bibliát mutatja be. Beszélgető partnerei a jelenlegi magyarországi bibliatudomány és ókorkutatás legjelesebb művelői, vallástörténészek, egyetemi és theológiai professzorok, a kérdés elismert szaktekintélyei voltak. Számtalan kérdés vetődött fel minden korban a Bibliával kapcsolatban, mellette és vele szemben egyaránt. Minden korban voltak, akik az Ó- és Újszövetséget Isten kijelentése dokumentumának tartották, és ugyancsak mindig voltak emberek, tudósok, gondolkodók, akik — burkoltan vagy nyíltan — gyakran élesen kritikus szemmel tekintettek a Szentírásra. A tíz adásból álló sorozat nem állásfoglalás volt a Biblia mint Isten kijelentésének írott dokumentuma ellen vagy mellette. A sorozat a Bibliát az ókori Kelet kultúrájának szerves részeként, történeti, művelődéstörténeti forrásként kezelte. Ismerete azonban — a jól megalapozott bibliai tájékozottság — alapfeltétel mindannak megértéséhez, befogadásához, ami európai kultúránk évezredeinek terméke. Az egyes beszélgetések során a megkérdezettek, tekintet nélkül világnézetükre és felekezeti hovatartozásukra, mindannyian tudományos és művelődéstörténeti szempontok szemmel tartásával válaszoltak a feltett kérdésekre. Ilyen módon lehetőség nyílt arra, hogy a Bibliáról tárgyilagos, tudományosan megalapozott megállapítások hangozhassanak el. Érdekes és figyelemre méltó, hogy a tíz adásban Rapcsányi László szerkesztő-riporternek 145 kérdése, illetve megjegyzése hangzott el. Már maga ez a szám is mutatja, hogy — talán egy-két kivétellel — valóban élénk, izgalmas beszélgetéseknek lehettünk fültanúi a 200 perc során. Áttekintésünk az egyes beszélgetések főbb mondanivalóiról természetesen csak hézagos lehet, és semmiképpen sem érzékeltetheti az adások izgalmas, továbbgondolkozásra késztető légkörét. A sorozat egyes részei általában kéthetenként jelentkeztek a Kossuth adón, egy adás kivételével este fél tizenegy utáni időpontokban, ami — tekintettel a széles körű érdeklődésre — túl későinek bizonyult. * Mint már említettem, július 6-án kezdődött a sorozat. Az első beszélgetésben dr. Hahn István professzor, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Ókori Történeti Tanszéke vezetőjének társaságában a Bibliával kapcsolatos alapvető kérdésekre keresett választ a szerkesztőriporter arra, hogy tulajdonképpen mi a Biblia. A kérdés felvetése előtt dr. Rapcsányi László pár mondatos, tömör bevezetőjében ismertette hallgatóival azt a szemléletmódot, amellyel a tíz adás során a Bibliához közelítenek: „Az emberi művelődéstörténet egyik alapkönyvét vizsgáljuk, és érdemes már beszélgetésünk, sorozatunk elején leszögezni, hogy a Bibliát történeti műnek tekintjük, történeti forrásanyagnak.” Az adás szerkesztője feltételezte, hogy hallgatói rendelkeznek egy alapvető biblikus műveltséggel. Utalt arra, hogy „a magyar nép legelső olvasmánya is a kalendárium és a Biblia volt, és a bibliafordításokon csiszolódtak a nemzeti nyelvek”. Az első beszélgetések során a Biblia fogalmát, az egyes bibliai könyvek összeállítását, majd a kanonizálás folyamatát vázolta Hahn István. Már a legelső kérdésre adott válasz után elhangzott Rapcsányi Lászlónak egy olyan megállapítása, ami azután sokszor viszszatért a továbbiakban: a Biblia egy antológia. Ennek a hatalmas terjedelmű anyagnak kialakulásával, kánonná formálódásával kapcsolatban jegyezte meg Hahn István, hogy „az Ótestamentum kialakulásának az ideje éppen a spontaneitás következtében rendkívül hosszú”. Ezzel a megállapításával állította szembe az Újszövetséget, amelynek egyes könyvei „már eleve egy meghatározott vallásos koncepciónak a propagálására készültek, tehát ilyen értelemben sokkal tudatosabb, sokkal átgondoltabb, sokkal szorosabban összetartozó, összefogottabb alkotás”. Szabad legyen ezzel kapcsolatban megjegyeznünk, hogy mindkét esetben tudatos szerkesztésről beszélhetünk. Mint ahogyan az első századok vitái, így pl. a Marcion-féle kánon arra késztette a keresztyén egyházat, hogy a tévtanításokkal szemben megállapítsa a kánont, az Ószövetség végleges szövegének összeállítói, az ún. Jamiiai iskola tudósai Kr. u. 100 körül ugyancsak tudatos munkát végeztek. Helytelen tehát, ha bárki is, arra gondol, hogy az Újszövetség iratai már eleve, mintegy a Kánon számára készültek volna. A kanonizálás mindkét esetben, az Ó- és Újszövetséggel kapcsolatban egyaránt már egy kijegecesedett tradíció, praxis jóváhagyása volt. Ez a jóváhagyás viszont, tehát a kanonizálás az Ószövetség esetében éppúgy tudatos volt, mint az Újszövetségnél. Különösen érdekes szempontok felvetésével válaszolt Hahn professzor arra a kérdésre, hogy miben látja a Biblia művelődéstörténeti jelentőségét? Primer és szekunder megközelítési módot említett. A primer szemléleti mód szerint az Újtestamentumot önmagában, értékelésétől, további sorsától, hatásától függetlenül mint irodalmi alkotást vesszük szemügyre, az Ótestamentum pedig mint az ókori Kelet egyik kulturális szempontból igen jelentős népének kollektív emlékezete és kollektív tudása, amely egy sorba állítható a korai emberiség nagy reprezentatív alkotásaival, mint a Gilgames eposz, Iliász stb. A Hahn professzor említette szekunder szemléleti mód viszont arra figyelmeztet, hogy míg az ókori Kelet legnagyobb alkotásai is — mint a Gilgames eposz — évezredeken keresztül kiestek az emberiség emlékezetéből, a XIX. században kellett őket újra felfedezni, addig a Bibliát, az Ótestamentumot nemcsak olvasták, hanem évszázadokon keresztül a műveltségnek egyik elemi hatású alakítójává lett. „Mi akarva-akaratlanul az Ótestamentum szimbólumkincsével, motívumainak gazdagságával élünk, és nagyon sokszor nem is tudva ezekben a kategóriákban gondolkozunk.” E két szempont alapján feltétlenül tanulságosnak tartja Hahn István professzor a Magyar Rádió vállalkozását, azt, hogy „profán szemmel és művelődéstörténeti érdeklődéssel fordulunk a Biblia felé”, amely „gazdagította, színezte, sőt alakította mai közműveltségünket”.* A sorozat július 19-én elhangzott második részében dr. Félegyházi József, a római katolikus Hittudományi Akadémia professzora, a Szent István Társulat alelnöke válaszolt dr. Rapcsányi László kérdéseire. A beszélgetés célja a bibliai földrajzi alapvetés volt. Hogy ez a terület valójában mennyire szerteágazó, mennyi min-