Theologiai Szemle, 1973 (16. új évfolyam, 1-12. szám)
1973 / 1-2. szám
THEOLOGIAI SZEMLE A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának folyóirata 1973. január—február Szerkesztőbizottság: D. Dr. Bartha Tibor szerkesztőbizottsági elnök, D. Dr. Káldy Zoltán, Szamosközi István, Dr. Bakos Lajos, Ráski Sándor, D. Dr. Ottlyk Ernő, Palotay Sándor, Laczkovszki János, Hecker Ádám, Dr. Berky Feriz, Dr. Prőhle Károly. Felelős szerkesztő: Dr. Prőhle Károly , Társ szerkesztők: D. Dr. Pákozdy László Márton, Palotay Sándor, Dr. Tóth Károly Szerkesztőségi titkárok: Komlós Attila, Kovách Attila, ifj. Tarr Kálmán Terjeszti: a Magyar Posta A kéziratokat kérjük az Ökumenikus Tanács címére: 1054 Budapest, Szabadság tér 2. I. Kiadóhivatal: a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Sajtóosztálya, 1146 Budapest, Abonyi u. 21. Előfizetési díj egy évre 180,—, félévre 90,— Ft. Kettős szám ára: 35.— Ft. 72.2872/2-13 — Zrínyi Nyomda, Budapest — F. v.: Bolgár Imre vezérigazgató A szerkesztő RENDHAGYÓ a Theológiai Szemlének ez a száma. Tartalma és beosztása eltér az évek óta megszokott sémától. De nem tekinthető még az új szerkesztőség bemutatkozásának, hiszen az új szerkesztőbizottság egy nappal lapzárta előtt alakult meg. Az pedig aki ért valamit a sajtóügyekhez, jól tudja, hogy egy folyóiratnak jelentős kifutási ideje van a tervezéstől és felkérésből a megjelenésig. Ezért nem csekély időbe fog még telni, amíg az Ökumenikus Tanács tagegyházainak egész vezetőségét magába foglaló új szerkesztő bizottság tervező és alkotó munkája meglátszik a folyóiraton. Viszont hálával és köszönettel nyugtázzuk, hogy az eddigi szerkesztőség munkájára támaszkodhattunk ennél a lapszámnál, és számíthatunk a jövőben is. HAZAI ÖKUMENIKUS ESEMÉNYEK indokolják e lapszám sajátos jellegét. Az események rendkívülisége nyomja rá bélyegét. A legutóbbi lapszámban közölt rövid híradás után le kellett rónunk a kegyelet adóját DR. KÁDÁR IMRE felelős szerkesztő és D. DR. PÁLFY MIKLÓS főtitkár iránt. Emléküket a ravataluk mellett és az Ökumenikus Tanácsban elhangzott beszédek dokumentumszerű közlésével örökítjük meg. BARTHA TIBOR evangélikus tiszteletbeli doktorátusa több volt, mint egy bármikor ismételhető akadémiai aktus. Az ünnepség a református és evangélikus egyház testvéri találkozójává szélesedett. Igazi ökumenikus esemény volt. A székfoglaló beszéd olyan tanulmányi programot javasol hazai ökumenénk számára, amelyre lapunkban is többször vissza kell még térnünk. A Nagygeresdi Egyezség javasolt megújítása pedig az egész világ egyházai számára tanulságos ökumenikus modellé válhat az egyházak közötti testvéri együttműködésre. A SZABADEGYHÁZAK TANÁCSÁNAK megállapodása a Református Egyházzal és PALOTAY Sándor tiszteletbeli kollégiumi tanársága méltóképpen illeszkedik bele a magyarországi ökumenikus közösség szélesedésébe és erősödésébe. Ugyanakkor példamutatóan tanúskodik a Szabadegyházaknak arról az erőfeszítéséről, amellyel az igehírdetők készültségének színvonalát céltudatosan emelni törekszenek. A KELETI ÉS A NYUGATI egyház határán áll a magyarországi keresztyénség már a keresztyénség felvétele óta. Jól tudjuk és sokat hangoztattuk ezt az egy megjegyzéses háztörténeti és egyházföldrajzi tényt. De talán sohasem tudatosítottuk azt az ökumenikus lehetőséget és feladatot, amely ebből a helyzetből a magyarországi protestantizmusra vár. Ezért történeti jelentőségű lépésnek tekintjük az orthodox egyházzal való párbeszéd elindulását Debrecenben, amelynek dokumentumait lapunk mostani számában ugyancsak az ökumenikus események között kezdjük közölni. SZABÁLYZATOK és jogi formák eszközi jelentőségűek az egyházak életében és munkájában, de mint eszközök nélkülözhetetlenek. Az Ökumenikus Tanács, a Bibliatanács és a Theológiai Szemle új szabályzatai azonban a puszta jogi kereteken túl programot és új lehetőségeket is nyújtanak a magyarországi ökumenizmus megerősödésére, a hazai egyházak céltudatosabb és összefogottabb együttműködésére. Ezért az új szabályzatok elfogadását, valamint ezek alapján az Ökumenikus Tanács, a Bibliatanács és a Theológiai Szemle szerkesztőségének újjáalakulását is a rendkívüli jelentőségű ökumenikus események közé kell sorolnunk. VILÁGVISZONYLATBAN aligha lehetne túlbecsülni a Világmissziói Konferencia jelentőségét, amelyet ez év elején BANGKOK-ban rendezett az Egyházak Világtanácsa Világmissziós és Evangelizációs Bizottsága. 69 országból 326 delegátus vett részt és ezek 52 százaléka jött a harmadik világból. A konferencia így már nemcsak jelszóként, hanem valósággal is reprezentálta, hogy a misszió nem lehet a fehérek akciója a színesek között, hanem az evangélium hirdetése, az egész keresztyénség közös küldetése és felelőssége, örülünk annak az egyértelműségnek is, amellyel a konferencia megállapította, hogy az evangéliumnak ez a közös hirdetése csak politikai és társadalmi felelősségvállalással együtt történhet a világban. Az egyik munkacsoport jelentése ezt mondja: „Isten igazsága a bűnös ember megigazításábar, valamint a társadalmi és politikai igazságosságban jelenik meg. ... Ahogyan az egyes ember és a közösség egyaránt bűnbe keveredhet, ugyanúgy megváltoztatja Isten ereje a személyiséget és a struktúrákat is.” Egy másik csoport felteszi a kérdést • „Hirdethetjük-e ma a világ üdvéről szóló evangéliumot, ha ugyanakkor súlyos rombolás folyik, amelyet az érte felelősek a szabadság és a keresztyén értékek védelmének tüntetnek fel?” Meggyőződésünk szerint ez a konferencia hozzájárult ahhoz, hogy az Egyházak Világja-