Theologiai Szemle, 1975 (18. új évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 1-2. szám - Dr. Bartha Tibor: Harminc év
Krisztust követő egyház nyert megbízatást. Krisztus Urunk pedig követői számára együtt írja elő az Isten tiszteletének és a felebarát szeretetének parancsolatát. Ezért az egyházak e világ iránti elkötelezettsége egyaránt magába foglalja az ember üdvösségéért, örök sorsáért és a földi javáért való felelősség vállalását. A keresztyének ily módon nemcsak individuumok, hanem népük és az egész emberi együttélés súlyos szociális kérdéseinek megoldásában részt kell vegyenek, éspedig azzal, hogy Urukat követik, aki közösséget vállal az elnyomottakkal, a szenvedőkkel, a foglyokkal, mindazokkal, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot. (Lk 4,18; Mt 5,6) Ebből a felismerésből következik egyházaink közös bizonyságtételének második közös mondanivalója: az emberi együttélés égető kérdéseinek megoldásán való fáradozás nem valami ideológiához való alkalmazkodás következménye, hanem a Krisztus iránti engedelmesség követelménye. Ahhoz, hogy a keresztyének szolidaritást vállalhassanak az elnyomottakkal, azok mellé álljanak, akik a kenyér igazságos elosztásáért küzdenek, az szükséges, hogy hitük Fejedelmét kövessék, Krisztusnak engedelmeskedjenek. Azzal a széles körben terjesztett váddal szemben, hogy egyházaink a keresztyén teológiai bázis feladása árán vesznek részt az emberiség békéjéért, a fegyvermentes világ megteremtéséért és a társadalmi igazságoság érvényesítéséért folyó világméretű küzdelmben, ismételten és ünnepélyesen rá kell mutassunk arra, hogy az ember ügyében a keresztyén elkötelezettség felismerése csak az ébredést munkáló, az élő Krisztussal való közösséget megújító Lélek munkájának a gyümölcse lehet. Ezen a helyen is megismétlem azt a nyilatkozatot, amelyet a Keresztyén Békekonferencia 1968. évi nagygyűlésén tettem: „Az egyház történetének és az emberiség történelmének jelen időszakában új evangélizációra van szükség, amely Krisztus evangéliumát meghirdetve úgy hív bűnbánatra és megtérésre, hogy ez a bűnbánat és megtérés az embertárshoz való megtérést is jelentse. .. Egyházak és egyházi szervezetek csak úgy válhatnak ennek az új evangélizációnak alkalmas hordozóivá, ha önmaguk ebben a bűnbánatban és megtérésben élnek, ha ez az új pietás elsőrenden önmaguk számára vált életgyakorlattá.” Hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján, a népünk megtartásáért való hálaadás napján, amikor megköszönjük Istennek azt az emberöltőt, amely meghozta a haza felvirágzását, egyben hálát adunk a magyarországi egyházaik ökumenikus közösségéért. Sajátos jellemzője a magyar ökumené történetének, hogy abban egyszerre jelentkezik az egyházaink közösségét elmélyíteni, de ugyanakkor a tagegyházak sajátos örökségét hűséggel őrizni kívánó törekvés. E paradox jelenség magyarázata abban van, hogy korunkban az egyházak Isten Igéjének új megértésére, Krisztus engedelmesebb követésére nyertek elhívást. Az új, de igazában régi út keresésében egyik egyház sem nélkülözheti atyáinak útmutatását, hitvallásának tanítását és kegyességi gyakorlatának megszentelt hagyományait. A tanításbeli különbözőségek egyeztetéséért fáradozó és a szervezeti egységéért küzdő ökumenikus törekvésekkel szemben a mi ökumenénk annak az útnak az eredményeiről tehet bizonyságot, amelyen az együttjárást örvendezővé teszi az a boldog bizonyosság: ez az út vezet az Úrhoz, és ezen atyáink szent örökségét el nem vetve, de mégis egymást segítve együtt haladunk előre. Befejezésül egyetlen kérdést még: hazánk felszabadulása, az új magyar társadalom épülése, milyen módon hatott a magyar ökumené kialakulására? Van-e összefüggés a történelem ma idézett eseménye és egyházaink közös törekvésének alakulása között? Erre a kérdésre némelyek könnyedén adnak választ: igen, a történelem eseményei, a kényszerítő helyzet formálja ezeknek az egyházaknak lelki, szellemi arculatát. Pedig milyen kézenfekvő az a válasz, amelyet a teljes Szentírás ad a szánkba. E szerint az Ige egyszerre Isten szava és Isten cselekedete. Hisszük és valljuk, hogy egyházainkban az újulást Isten Lelke az ő Igéje által munkálja, mégpedig úgy, hogy amit szava által meghirdet, azt egyben meg is cselekszi. Valóságosan megítéli a Krisztustól eltávolodott keresztyéneket és valóságosan megáldja az ő népét akkor, ha megtér, hogy új ugart szántson. Miután az Ige Ura a történelem Ura, számunkra nem érthetetlen, hogy népünk életében bekövetkezett új korszak egybeesik egyházaink történetének új korszakával. Hiszen az elavult társadalmi rend megítélésének közepette kellett felismerjük Krisztustól való eltávolodásunkat és a nép egészéért, az emberi közösségért felelősséget vállaló új, szocialista társadalom légkörében tanulgatjuk az emberszeretet krisztusi parancsának teljesebb megértését. Isten beszédeinek és cselekedeteinek egységéért küzdve él szívünkben a hálaadás az evangélium boldog üzenetéért és az Úr hatalmas tetteiért, amelyeket népünkkel és egyházainkkal cselekedett a mi életünk napjaiban. Dr. Bartha Tibor 2