Theologiai Szemle, 2009 (52. új évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3. szám - TANÍTS MINKET, URUNK! - Németh Dávid: Szektásság és okkultizmus pasztorálpszichológiai megközelítésben
cselekvő átélés szintjén igen gazdag probléma-megoldási repertoár áll a rendelkezésére. A vallási szimbólumok közösségileg hagyományozott probléma-megoldási sémák, amelyekben nemzedékek sokaságának értelem találása fejeződik ki. Mai világunkban ezek vesztek ki a társadalmi kommunikációból, s a helyüket töltik be a különféle okkult praktikák. Látszólag ugyanazt a funkciót látják el, ugyanúgy átsegítenek válságos élethelyzeteken, mint az egyházi rítusok és szimbolikus-hitvallásos megfogalmazások. Hogy a valóságban ez miért nincs mégsem így, annak megértése érdekében Bukow három különbségre hívja fel a figyelmet.27 Az egyik az, hogy az okkult rítus a gyakorlatban szélsőségesen individualizálódik, így a problémamegoldást kiemeli a társas élet kontextusából, az egyént izolálja, a problémakezelést magánakcióvá teszi. Másodszor, az individualizálódással együtt jár az önkényesség, vagyis az egyén arra használja a rítust, amire akarja. S végül ugyanezen okok miatt ki is vonódik a rítus a vitathatóság köréből. Nem kritizálható, nem kérdőjelezhető meg, így élettelen sémává válik. Bukow fejtegetéséhez hozzá kell tennünk, hogy a keresztyén szimbólumokkal és rítusokkal ugyanez történik, ha privatizálódnak, azaz ha a magánspiritualitás, nem pedig a közösségi hitélet tartozékai lesznek.28 Sajnos a keresztyén hit is megélhető okkult módon. Egyes szociológiai vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a magukat nem vallásosaknak tartók jelentős része hisz bizonyos paranormális jelenségekben (pl. telepátiában a 35 év alatti magyar nem vallásos fiatalok 41,5%-a), illetve van kabalája (ugyanazok 20,4 %-ának). Ennél még feltűnőbbek azok az adatok, amelyek a magukat vallásosaknak tartók hasonló vonzódásairól szólnak. Ezek még erősebben hisznek a kabalákban, és nagyobb számban birtokolnak ilyen tárgyakat (28%), kétharmaduk hisz a reinkarnációban (jóllehet a megkérdezettek túlnyomó része keresztyén) és jelentős részük hisz a telepátiában is.29 Bármennyire szomorú, tényként kell kezelnünk, hogy az egyházias vallásosság sem tartja távol az embereket az okkult hiedelmektől és praktikáktól. Sok esetben úgy tűnik, hogy az okkultizmus a keresztyén hit kiegészítéséül szolgál, és fel sem vetődik az emberekben, hogy a kettő kizárja egymást. A vizsgálatok egyrészt azt bizonyítják, hogy a szekularizáció nem vallástalanodást, hanem egyháziatlanodást okozott a társadalomban, másrészt viszont nem szabad belőlük arra következtetni, hogy az egyház után maradt űrt töltik ki az alternatív vallási, illetve pszeudo-vallási hiedelmek és gyakorlatok, hiszen ez utóbbi jelenségek mind az egyházzal kapcsolatot tartó, mind a kívülre került társadalmi csoportok körében fellelhetők. Megerősödésüknek csak az egyik (bár nem lényegtelen) oka, hogy a keresztyénség nem tud eléggé meggyőző válaszokat adni az embereknek az életüket leginkább elbizonytalanító kérdésekre. Az általánosabb és hatásosabb ok valószínűleg az, hogy megrendült a modern ember önbizalma és megingott a technikai-tudományos lehetőségek korlátlanságába, illetve töretlen fejlődésébe vetett hite. A világ nem bizonyult maradéktalanul uralhatónak az ember által. Mivel azonban az ember e kényszerű belátás ellenére sem képes lemondani teljes kontrollálási és befolyásolási igényéről, nem marad más választása, minthogy megpróbál emberfeletti és természetfeletti erőket és hatalmakat mozgósítani a maga céljai érdekében, vagy legalább ezeknek az erőknek és hatalmaknak a megismerése révén reméli, hogy biztonsággal tájékozódhat átláthatatlanná vált élethelyzeteiben. b) Egyéni indítékok: Ha azokat az egyéni motívumokat vizsgáljuk, amelyek valakit az okkultizmus valamely formája felé hajtanak, akkor azt találjuk, hogy a kutatók egybehangzóan a kíváncsiságot említik az első helyen. Fiataloknál elsősorban a titokzatosság izgalmának az átélése játszik szerepet abban, hogy okkult szeánszokon vesznek részt, a különböző praktikák első kipróbálásánál pedig azt szeretnék megtudni, hogy vajon „van-e benne valami”. Ezért nézik meg az aktuális horoszkópot, ez ösztönzi őket kártyavetésre, vagy inga használatára. Gyakran hozzájárul az érdeklődés felébredéséhez az unalom, az értelmetlenség-érzés elűzésének a vágya. Az okkult praktikák izgalmas szórakozást, a hétköznapitól gyökeresen eltérő, különös élményt ígérnek. Mind a tartalmak, mind az élmények intenzitása elüt a megszokottól. Idősebbeknél a kíváncsiság a túlhani, vagy a jövőbeni dolgokba való betekintés vágyát jelenti. Tudni akarják, mi van elhunyt hozzátartozójukkal, mi vár rájuk a jövőben, mire kell felkészülniük, mi lenne a következménye egy-egy döntésnek az életükben. Az indítékok között a második helyen szerepel az útbaigazítás, erő, vagy elhárítási lehetőség keresése megoldhatatlannak látszó életfeladatokban, döntési helyzetekben, veszélyekkel kapcsolatos szorongások vagy bekövetkezett sorscsapások idején. Az ilyen problémák megoldására, illetve az ilyen nehézségekkel való megbirkózásra nézve nagy reményeket táplálnak az emberek az okkult kínálattal kapcsolatban. Részint azért, mert ez a könnyebben járható úthiszékenynek lenni mindig egyszerűbbnek tűnik, mint hinni és vállalni a küzdelmet), részint pedig azért, mert már a hagyományos vallási lehetőségeket kipróbálták, de azok nem hoztak eredményt. A harmadik fontos indíték a vallási, vagy a materialista világszemlélettel szemben alternatív gondolkodási és cselekvésirányító rendszer keresése. Ennek az alternatívának sajátos varázst ad, hogy kiélheti benne az ember a kutatási vágyát, elindulhat a valóság ismeretlen régióinak felfedezésére. Önállóan kell felépítenie egy komplett világképet, az okkult szemlélet mögül ugyanis hiányzik a töretlen hagyományozási láncolat, a mindenki által hozzáférhető és nemzedékről-nemzedékre továbbadott átfogó ismeretanyag (mint az a vallások és tudományok esetében természetes). Vonzó továbbá azért, mert erős identitásérzetet kölcsönöz, hiszen teljesen egyedi, a nagy többségétől eltérő az a látásmód és az az életgyakorlat, amit az okkultista ember a magáénak mondhat. Az indítékok különbözősége szempontjából figyelemre méltó az a vizsgálati eredmény, miszerint az okkult praktikákban két-háromszor annyi nő vesz részt, mint amennyi férfi.30 Heinz Streib ezt is motivációs okokkal magyarázza. Szerinte a férfiaknak (illetve fiúknak) az érdeklődése inkább a rendkívüli dolgokra irányul, míg a nők (illetve lányok) elsősorban kíváncsiságból, vagy döntéseikben való segítségül vesznek részt ilyen cselek