Tiszántúli Népszava, 1945. május (1. évfolyam, 75-78. szám)
1945-05-24 / 75. szám
L évfolyamul5. szám. Debrecen, 1945 május 27. vasárnap VISBÁHTteZ A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT NAPILAPJA Szerkesztőség: Arany János~utca 3. 9 MEGJELENIK HÉTFŐ K I V É T ^ T **'T7 r'T 1 V £) £* JV NAP ♦ Kiadóhivatal; Piac^utca 4. A vámőrök szuronya fölött írta: Andreánszky István is • Nincsenek véletlenek. Nem véletlen, hogy Groza a szociáldemokrata munkásság lapján, a Népszaván keresztül fordult a magyar nép felé. A román miniszterelnök hangja találhatna-e szélesebb körökben megértésre Magyarországon, mint a szocialista szervezett munkásságnál, azoknál, akik a két világháború között a nyomorúságokéveiben bőmbön érezték uraik vad sovinizmusából, szűk agyú politikájából eredő nehézségeket. Nem így volt-e, nem ezt érezték-e bőrükön a velünk szomszédságban élő nemzetek dolgozói is, amiben uraik ,a vámhatárok korlátai közé bástyázva magukat elzárták népüktől a gazdasági javak, az áru, a szellemi érintkezés szabad útját, hogy ezek a tőkések mindenütt Közép-Európában a még nagyobb profitot zsebrevághassák, Csehszlovákiában magas búzaárak voltak, Kassán amerikai lisztet fogyasztottak, a mi búzánk nem ment oda, Erdélyből a vasérc és fa nem jutott el könnyen a magyar Alföldre. A szellemi termékek felett cenzorok vigyáztak, nehogy az egymás mellett élő kisnépek sötétjében kicserélődjön a világosság. Harminc vámterület volt a letűnt Európában. Harminc ország állt kemény gazdasági harcban egymással és az urak, akik nem laktak jól a politikai sovinizmussal, hogy jobban élhessenek, azt gazdasági sovinizmussal tetézték. Groza kijelentése, hogy nem akar vámhatárokat és mindenki útlevél nélkül utazhasson Magyarország és Románia között s a szellemi termékek útja is legyen szabad, mert a javak előnyös kicserélődése hathat előnyösen a két nép életére, s ez nálunk visszhangra talál. 2. Szociáldemokraták Magyarországon mindig igyekeztünk nemcsak a nagy demokráciák szimpátiáját megnyerni a magyar nép számára, hanem pártunk igyekezett megragadni azokat a lehetőségeket, amely a szomszéd országok dolgozóihoz visznek közelebb bennünket. A szomszéd népek testvérpártjain keresztül ápoltuk ezeket a kapcsolatokat. A fáradozások nehézségekbe ütköztek, a fasiszta csorda nyomban elbőgte magát, ha nemzetközi munkáskonferenciákon összeültünk a többi nemzetek dolgozóival, vagy egy szomszédos országban megjelentünk és ott népünk érdekeit képviseltük. Hitler gyalázatos lakásai ugyanig azit tartották, minden út csak Berlinbe vezet s miközben bennünket hazátlan bitangoknak kiáltottak, zavartalanul bocsáthatták áruba országunkat. A mi szocializmusunk nemzetfelettisége a minden nemzet dolgozóival való szolidaritást jelenti és ennek a népek közötti szolidaritás-nak az elmélyítése marad továbbra is a Szociáldemokrata párt feladata. A proletariátus Közép-Európában döntő tényezője lesz a háború utáni eseményeknek. A magyar dolgozó nép végre megdöntötte a földbirtokosok uralmát, elveszi tőlük a jogtalanul szerzett birtokot, a tömegek kizsákmányolásának óriási latifundiumait és éppen most készül kisajátítani, birtokba venni a bányákat. A dolgozók nem azért fognak termelni, hogy a termelt áru útját vámhatárok állják el és kivívott szabadságunk csillagának fénye vámőrök szuronyán törjön meg. Nem akarunk egy véres háború után tartós gazdasági harcot vívni, miközben az olcsó életlehetőségekért küzdünk. 3. Mindennapi életünkért ma nehéz harcot vívunk. A háború pusztítása nyomán romokban hever az ország. A munkásosztály, az ipari munkásság és a parasztok elöljárnak az újjáépítés munkájában. Romokat kell eltakarítani és építeni minden területen, nélkülözés és szenvedés közben az újjáépítés eredményének boldogító reményében. Mert az újjáépítés munkája a demokráciát erősíti idebent, a határon túl pedig súlyt ad, tekintélyt szerez a magyar demokráciának. Miközben a szomszéd nemzetekkel a barátkozás útját keressük, tudjuk, minden országban a dél- gőzök azok, akik biztosítékai a nemzetek egymásközti megértése , politikájának. A munkáspártok tömegeinek a szívében nem lobog a sovinizmus dühe, felérzik, a nemzeti élet csirája a gazda-sági erőben rejlik. 4. Groza a magyar népet nem azonosítja egykori uraival. Mi szociáldemokraták sem , estünk soha abba a hibába, hogy az ősz- románlapot, a vasgárdista, az Antonescu-Romániát összetévesszük a román nép jobbik részével, a dolgozók Romániájával. Nem szabad többé megtörténni, amint történt a múltban, amikor Románia a nemzeti elnyomás földjévé vált, hogy Erdélyben a magyar dolgozó ne felje fel hazáját. Akik az elnyomás politikáját csinálták Romániában is a történelem szemétdombjára kerültek. Nagy a bűnük. Szörnyű sebeket ejtettek a Romániában élő nemzetiségeken. A magyar dolgozók hátán sújtott le minden ütésük, amikor a román földreform a magyar parasztot kihagyta a földosztásból és a román fasizmus szálláscsinálójának, Gogának csak anynyi mondanivalója volt, hogy mit tehet ő arról, ha Erdélyben a birtokos magyar, a paraszt pedig román. Az erdélyi magyar vasutasok nyugdíj, végkielégítés nélkül való elbocsátása, mert a román nyelvet nem beszélték, sérelem volt. A magyar iskolák bezárása és a csöndes ipari asszimiláció ravasz politikája is a magyar munkást büntette. A tanoncadókból befolyó összegnek, amely az évi 80 millió lejt is elérte, kizárólag romániai tanoncotthonokra való fordítása szintén az elnemzetlenítők bűnéhez tartozott. Erdélyben a kereskedők és iparosok 60 százaléka magyar volt és a román tanonctörvény a tanoncoktatást román nyelvűnek írta elő, ugyanakkor az erdélyi tanonciskolákban 13.512 munkástanonc 42,92 százaléka magyar nemzetiségű, 30,02 százaléka román. A magyar hitelintézetek elsorvasztása, a magyar kisiparnak a közszállításokból való kihagyása, a kétféle adózás, amelynek alapján Csík, Háromszék, Udvarhely megyékben az egyenesadók 21 százalékot emelkedtek, ugyanekkor egész Romániában mindössze 3 százalékot. Ez is bűn volt. Amikor a Szovjetunióban már 76 nyelvű népiskola működött és a legkisebb nemzetek, üzbégek, cseremiszek saját anyanyelvükön tanult. Romániában az 1934—35. tanévben 175 ezer magyar gyermek nem tanult anyanyelvén, nehogy, ha felnő és munkás válik belőle, román munkáltatója kidobja, mert a román nyelvet nem beszéli. Az ilyen nemzeti sérelmek miatt vált Rónia földje az állam keretei kényszerített nemzetek bolton.. .5. A nemzetiségi dolgozók igyekeztek megszökni onnét és 100 román kivándorlóra 14 ezer magyar, bolgár, szász kivándorló esett. 5. A népek együttélését megzavaró politikának nem szabad többé visszatérni Erdély földjére. Groza kijelentette, hogy a teljes nemzetiségi szabadság és egyenjogúság elvi alapján áll, amely nem tűr semmiféle soviniszta elhajlást román részről. Akik magyar részről végezték uszító politikájukat, azokat jól ismerjük. Eltüntetjük őket. Romániában a polgárságnak azok az elemei, akik a magyar uralom alatt a magyar proletárral együtt szenvedő román nép védőügyvédének csaptak fel, köztük Maniu, aki a magyar parlamentben 1908 május 11-én azt, mondta az Erdély földjén román népet elnyomó magyar urak felé: „Önöknek tudniuk kell, hogy egy modern államnak a feladata, nem az, hogy eltűrje, csak egy faj fejlődjék kizárólagosan, hanem az, hogy elősegítse, istápolja az összes fajok fejlődésére irányuló kulturális és gazdasági mozgalmakat.“ Később ugyanez a Maniu elnyomónak csapott fel és már odafejlődött, hogy 1936. október 4-én Szatmárnémetiben a nemzeti parasztpárt gyűlésén így beszélt: „Tizennyolc évvel ezelőtt a magyar uralmat felcseréltük a román italommal, s a helyzet ma is az, hogy a vagyon nagy része az idegenek kezén van. A magyarok, németek, zsidók ma is gazdagabbak, mint mi. Nem igazság ez. Mi azt akarjuk, hogy a román nép a valóságban is gazdag legyen ebben az országban és vagyonhoz jusson. Nem akarunk üldözni senkit, csak azt kívánjuk, hogy az állam a román parasztot segítse támogassa. Román és kereszt országot akarunk." Az ilyen nyomottakból lett elnyomók, a románság úgynevezett haladó polgárságának az ilyen díszes képviselőjére, mint Maniu is áll, G. Grigorovicinek, a román szocialistának a megállapítása, hogy ama erdélyi román polgárság, amely a magyar uralom alatt él- nyomottnak vallotta magát, sürgősen Erdély népeinek az urával tolta fel magát. Ha magyar és román oldalon egyformán a munkáspártok ragadják magukhoz a két nemzet baráti megegyezésének politikáját a politika , másokon túl, sőt azoknak a teljes elhagyásával a testet öltött együttműködés lesz úrrá és ezt az együttműködést a gazdasági és szellemi kapcsolatok elmélyítése fogja zavartalanná és tökéletessé tenni. A szervezett szocialista munkásság haragja fogja megvetni azokat a nemzeteket, amelyek a múltban itt Közép-Európában szabad, demokratikus népeknek hazudták magukat, miközben országaikban fogvatartva népeket nyomtak el és még ezután is megpróbálnának börtönőrei lenni a más nyelven beszélő népeknek. Ezeknek a képmutatóknak kiáltjuk oda Marx szavait: „Egy nemzet sem lehet szabad, amelyik egy másikat elnyom.“ Ezek az urak sose értették meg, amit most Groza sürget és a vámőrök szuronya fölött mondja: Legyen szabad az áruk forgalma Románia és Magyarország között, a gyűlölködést pedig a megbékélés váltsa fel. Csakis ebből fakad jó a két nemzet és annak dolgozói számára. Arapenye Truman elnök megbízottja Moszkvába érkezett