Tiszántúli Népszava, 1945. december (1. évfolyam, 220-230. szám)

1945-12-02 / 220. szám

IÁ I. évi­ 220. szám, —­ Debrecen, 1945 december 2. Tagárpap WimMÁMTUM & SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT NAPILAPJA Swy&eitttMrgf.- Antmr. Mnm-ntm 3 »MEGJELENIK HÉT FŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP» Kiadóhivatal: Piacállí­tó A Szociáldemokrata Párt köztársasági államformát akar Megkezdődött a Házban a kormány programmja feletti vita A nemzetgyűlés szombati nagy­gyűlésén megkezdődött a kormány programmja feletti vita. Első szónok Varga Béla kis­gazdapárti volt. Visszapillantott az elmúlt rendszer parlamentjére jel­lemző elnyomásra és durva hang­nemre. Ezután a földbirtokreform­­ra vonatkozólag hangsúlyozta, hogy egy-két év múlva az új gaz­dák és régi gazdák az ország föld­művelőinek színvonalát és értékét legalább arra a szintre emeli, ame­lyet a nagybirtok annak idején el­ért. Hangsúlyozta, hogy a Kisgazda Párt testvéri lobbot nyújt az ipari munkásság felé, mellette áll minden bajával és gondjával. Felhívta a kormány figye­lmét, igyekezzék hathatós segítséget hogy programmjának megfelelően nyújtani a Szlovákiában élő ma­gyarságnak, amelyet éppen azok tömöríte­nek ma egy gettóba, akik an­nak idején a zsidó gettó létre­hozásában tevékenyen közre­működtek. Szeder Ferenc, a Szociáldemo­krata Párt vezérszónoka rámuta­tott arra, hogy az a Programm, amelyet Tildy Zoltán tegnap a Ház előtt elmondott, széleskörű, mindenre kiterjedő és felöleli az ország minden gondját, baját. Kijelentette, hogy a demokrati­kus Magyarország népe békében akar élni a körülöttünk élő népek­kel, majd rámutatott arra, hogy a most összeülő nemzetgyűlés fel­adata lesz az ország új államfor­májának határozása is. A Szociáldemokrata Párt a leghatározottabban a köztár­sasági államforma mellett fog­lal állást. Belpolitikai téren nagy feladatok várnak a parlamentre. Egész köz­­igazgatásunkat újjá kell szervez­ni. A kormánynak kíméletlenül és erős kezűnek kell lenni, hogy köz­­igazgatásunkat demokratikussá formálhassa. A demokratikus ál­­lamor rend kiépítése rendet, fegyel­met és nyugalmat követel. Biztosítanunk kell ezeket, de biztosítanunk kell a személyi és vagyonbiztonságot is. A földreform végrehajtása gyors cselekedet volt, és így nem csoda, hogy sok helyen hibák is csúsztak be. Ezeket korrigálni könnyebb, mintha megmaradtak volna a nagybirtokok. Meg kell erősíte­nünk mezőgazdasági iparunkat is és a mezőgazdaságot meg kell ba­­rátkoztatni a szövetkezeti rend­szerel, mert csak ez alkalmas arra, hogy mind a termelésnél, mind az értékesítésnél biztosítsa a kisbirtokosoknak azokat az előnyöket, amelye­ket eddig a nagybirtokosok élveztek. A mezőgazdasági munkásokat tel­jesen azonos elbánásban kell ré­szesíteni az ipari munkássággal. Ipari termelésünk örvendetes fej­lődést mutat. Jólesően vettük tu­domásul, hogy a kulcsiparok s a bányák ál­lamosítását a kormány ko­molyan napirendre tűzte. Rajk Lázló, a Kommunista Párt vezérszónoka rámutatott arra, hogy a legutóbbi 3 hónapban a tö­megek nyomora és nélkülözése rendkívüli méreteket öltött s ezt a reakció igyekszik kihasználni. Egyik fő feladat a rend, a közbiz­tonság helyreállítása. Nagy taps a Ház minden oldalán. Felkiáltások: Államosítani kell a rendőrséget!­ Mikor rendről beszélünk, a de­mokratikus rendnek védelmét és biztosítását értjük alatta. Az álla­mi apparátust meg kell tisztítani a reakciós, a demokráciával szem­ben álló elemektől, jól és ponto­san működő, a demokráciát pártatlanul ki­szolgáló és főképpen korrup­ciótól mentes rendőrségre van szükség. (Általános lelkes helyeslés.) A rendőrség soraiból is el kell távolítani a reakciós elemeket. Meg kell találni a csehszlovák és magyar nép békés és jószomszédi együttműködésének és barátság­nak útját. A csehszlovák-magyar egy­­tt­­működ­é ao­nban nem jelent­heti azt, hogy Magyarország belenyugszik 600 ezer szlová­kiai magyar földönfutóvá téte­­lébe. A magyar nép várakozással tekint az új kormány működése elé. De azon van, hogy bizalmat előlegez­zen az új kormánynak. Az elnök ezután a vitát megsza­kítva, napirendi javaslatot tett és indítványozta, hogy a Ház legkö­­zelebi ülését dec. 4-én, kedden dél­előtt tartsa és azon folytassa a kormány programmja feletti vitá­ját. Rajniss levélben ajánlotta fel magát a németeknek Szálasi, aki még még mindig nemzetvezető, — gyilkosságot, amelyekről senki sem tudott — és más furcsaságok a Rajniss per folytatólagos tárgyalásán Rajnis bűnperének tárgyalásán a tanúkat hallgatták ki. Németh Im­re hírlapíró elmondta, hogy egy né­­metellenes asztaltársaságban lát­ták azt a levelet, melyet Rajniss a német propaganda­ügyi miniszternek írt, ebben felajánlja, hogy német érdeke­ket szolgáló magyar lapot szer­keszt. Rajniss tagadja, hogy a levél tőle származott volna. Nekem is az a meggyőződésem — jelentette ki nagy hangon — hogy ha egy országgyűlési képvi­selő ilyen tartalmú levelet ír, azt Magyarország életéből ki kell íra­tani. Szöllősi Jenő, a Szálasi kor­mány volt miniszterelnök helyette­se arról tett vallomást, hogy Rajnissal Szálasi sokáig meg volt elégedve, később személyi ellentétek miatt vált ki a kormányból. Semmit nem tud Rajniss állítólagos tiltakozásá­ról a zsidók legyilkolása miatt. Ezután Szálasi tanúkihallgatása következett. Nagy derültséget kel­­tett, hogy az adatok felvételénél foglalkozásaként most is nem­­zetvezetőnek mondta magát. Szálasi elmondta, hogy a Hunga­rista Párt­ 1937 óta készült a hatalom át­vételére. Rajnisst személyénél fogva alkal­masnak tartotta arra, hogy kor­mányában a kultuszminisztersé­get betöltse, miniszteri működésé­vel meg is volt elégedve, később azonban ellentétek merültek fel köztük. Nem tud arról Szálasi, hogy Raj­niss tiltakozott volna a leventék­nek a frontra való bevetése ellen, vagy a nyilas karszalagos suhancok budapesti rablásai ellen. Szálasi egyébként állítása szerint csak Salzburgban értesült ar­­ról, hogy Budapesten rablások és kegyetlenkedések voltak. Arról sem tudott, hogy az András­sy-út 60-ban igen sok rablott holmi volt és az embe­rek százait pusztították el bor­zalmas halállal. Arról sem tud tehát, hogy ezek el­­len az embertelenségek ellen Raj­niss tiltakozott volna. Wessenmayer volt német köve­tet hallgatták ki ezután. Szerinte Rajnissnak az uralom átvételében döntő szerepe talán nem volt, de személye kétségtelenül fon­tos volt. A kormányzó eltávolításában nem vett részt. Elismeri Wessenmayer, hogy Rajniss vele szoros kapcso­latban állt, feltételezhető, hogy más német személyekkel is kapcso­latban állt. Rajnisst azok közé sorozták, akik teljes szívvel és lélekkel állnak a német szövetség mellett, de általában erős kritikus termé­szet volt még német vonatkozás­ban is. Ezután Winkelmann volt SS tá­bornok kihallgatására került a sor, aki kijelentette, hogy nem tud Raj­niss szerepéről- Rajnisst egyébként olyannak ismerte, aki a végsőkig kitart a német szövetség mellett A tárgyalást december 3-án folytatják. Ma 10 órakor pártnap Esthten-u­tca 3. szám i« 200 0íírtí£­) A világpolitika egy hete Néhány héttel ezelőtt külpoliti­kai beszámolónkban annak a véle­ménynek adtunk kifejezést, hogy a világpolitikában akkortájt tapasz­talható eseménytelenség szélcsend csupán a rövidesen elkövetkezen­dő eseménydúsabb időszak elő­jele. A diplomáciai életnek azóta valóban bekövetkezett megélénkü­lése igazolta akkori nézetünket, sajnos azonban meg kell állapíta­nunk, hogy a nagyhatalmak közötti súrló­dásos, bizonyos elvi és hatal­mi kérdések tisztázatlansága folytán semmivel sem került közelebb hozzánk a háború ál­tal legjobban sújtott európai népek, így elsősorban Magyar­­ország végső vágya, a békekö­tés és ezen keresztül a poli­tikai és gazdasági élet norma­lizálása. Az a szerv, amely hivatva lett vol­na, hogy a nagyhatalmak politikai diferenciáit és a kis népek élet­­fontosságú kérdéseit tisztázza, ne­vezetesen az öt külügyminiszter értekezlete nemcsak hogy csődöt mondott, hanem a jelek szerint el­­reteszelt minden utat a kibonta­kozás felé.* Valószínűleg egy ilyen kibonta­kozási lehetőség hiányának érzése, késztette arra Trumant, az USA el­nökét, hogy a külügyminiszteri ér­tekezlet, illetőleg a háromhatalmi találkozó helyett az Egyesült Nem­zetek kétségkívül szélesebb körű és nagyobb méltányosságot biztosító szervét javasolja, mint az összes problémák megol­dási lehetőségét. Az Egyesült Nemzetek ilyen előtérbe helyezése többé kevésbbé egyezett Bevin an­gol külügyminiszter eheti emléke­zetes felszólalásának szellemével, amelyben a munkáspárt minisztere világállamról és világparlamentről úgy emlékezett meg, mint az eljö­vendő kibontakozás egyetlen méd­iáról. Az új internacionalizmusnak ez a nagy koncepciójú előrevetíté­­se azonban éppen Angliában is belpolitikai ellenzésre talált,­­ amennyiben, mint azt egy legújabb londoni jelentés hírül adja, Jo­lit, a Kommunista Párt főtitkára élesen támadta a kormány és Truman elnök politikáját. Az Egyesült Nemzetek helyett azonnali hármas, illetőleg — ha Truman vonakodnak — At­lee— Sztálin találkozó szükségességét hangsúlyozza és Trumant azzal vádolja, hogy az amerikai nagytőke nyomása alatt elősegíti a német és japán gazdasági konszolidációt. I ”­­fr . Az általános nemzetközi zűrza­vart, amely a három nagyhatalom között a Németország ellenőrzése tekintetében fennáll, növeli Fran­ciaország egyre agressz­ebb ma­gatartása a nyugati német terüle­tek kérdésében. Franciaország sa­ját védelmének nagyon érthető biz­tosítására határozottan és megmá­­síthatatlanul ragaszkodik a rajnai területek és a Ruhr vidék francia ellen­őrzéséhez és ipari telepeinek leszereléséhez. * A nemzetközi helyzet, az idők különös játéka bizonyságaképpen ezzel ellentétben a Balkánon — Ausztriában, Magyarországon, Ju­goszláviában és Romániában — a megszilárdulás jeleit mutatják. A jugoszláv foederatív köztársaság kikiáltása — amely szervezetében a Szovjetunió foederatív és auto­nóm köztársaságainak organizáció­jához hasonlít — világszerte meg­nyugvást, nálunk pedig őszinte örö­met keltett. A londoni sajtó öröm­mel üdvözli a változást és azokat demokratikusoknak ismeri el. Sztá­lin táviratban üdvözölte Tito marsallt, aki kormánya nevében beadta lemondását, a nemzetgyűlés azonban újból bizalmat szavazott Títónak és kormányának A jugo­szláv foederatív köztársaság az alkotmányos problémák tisztázódá­sa után a fejlődés útára lép, érthe­­tő tehát, hogy Tito tábornagy, mint azt a londoni rádió jelenti, kijelentette, hogy a londoni és belgrádi ideiglenes kormányok ille­tékessége megszűnt. A trónjától megfosztott Péter királyt a nemzetgyűlés törvényi re­delete kitiltotta az országból és megtiltotta, hogy oda va­laha is visszatérjen. Egy törvénytervezet szerint az új köztársasági elnö­k teendőit kor­­mányzótanács gyakorolja, melynek tagjai a nemzetgyűlés (Szkupcsina) elnöke és a hat foederatív állam nemzetgyűléseinek alelnöke.­­ A bukaresti sajtó a hét folyamán a gyulafehérvári határozatok kiki­áltásának évfordulója alkalmából állandóan foglalkozott Erdély kér­désével. A Szociáldemokrata Párt és Kommunista Párt,, valamint a román hivatalos rádió számos megnyilatkozása szerint minden területi kérdésnél fon­tosabbnak tartják a két demo­kratikus nép baráti együttmű­ködését, amely a jövendő egészséges fej­lődés egyetlen alapja. A Ti­dy Be­mutatkozó beszédével kapcsolat­ban a román sajtó méltatja a mi­niszterelnöknek azon kijelentéseit, amelyekkel hajlandóságát fejezi ki a román vámunió meghonosítása és az útlevélkényszer eltörlése iránt. A keleteurópai helyzet egyetlen zavaros pontján, Csehszlovákia kö­rül további bonyodalmak előjelei mutatkoznak. Lengyelország prágai követe jegyzéket nyújtott át a csehszlovák külügyminiszternek, amelyben megállapítja a lengyel kormány, hogy a csehszlovák len­gyel viszony állandóan romlik. A jegyzék a panaszok mielőbbi ki­vizsgálását javasolja és megálla­pítja, hogy a függő kérdések ren­dezése lehetővé tenné a kölcsönös segélynyújtást . Ami Japán­­ellenőrzését illeti, osztanunk kell Pollisnak, az angol kommunista párt főtitkárának aggályait. Az a körülmény, hogy a japán országgyűlés épp úgy ülé­sezik, épp úgy vitázik és rendelke­zik, mintha mi sem történt volna, az a körülmény továbbá, hogy a csázsári ház tekintélye csorbítatla­­nul még ma is mint alkotmányos tényező tekintendő, arra enged kö­vetkeztetni, hogy MacArthur és Truman elnök valóban túlságosan engedékeny politikát folytatnak a japánokkal szemben és így azon aggodalom merülhet fel, hogy nem­csak a japán militarizmus, de a hír­­hedt japán imperialista szellem és a szigolít ország egész gazdasági konstrukciójának felszámolására sem történt intézkedés.­­ Ma pe­dig, az atomfegyverek korában minden, földrajzilag még oly távol­­eső agresszió lehetősége is min­den nemzetet egyaránt érdekel. (kosa)

Next