Tiszatáj, 2005 (59. évfolyam, 1-12. szám
2005 / 12. szám - Jókai Anna: Behomálylott ünnepeink
Ti tiszatáj Jókai Anna Behomálylott ünnepeink A kiüresedett ember számára az ünnep: ellenség. Nincs árulkodóbb vallomás e tárgyban, mint amit Andy Warhol, sokak divatos művész-bálványa kottyantott ki: „Nem szeretem a vasárnapot, mert zárva vannak az üzletek.” Elborzasztó, de legalább őszinte szavak. A plázák urai vették is a lapot, ezért lett világszerte egyre gyakoribb az „ünnepi nyitva tartás, hétköznapi rend szerint.” Az ünnep ebben a sivár felfogásban csupán munkaszünetet jelent, amikor még komótosabban lehet a tömött polcok között lötyögni, turkálni, mohó megkívánással szükségesnek érezni a valójában szükségtelent is. Nem betölteni az időt, hanem eltölteni. Simán szalad a dronos fonala hosszabb-rövidebb atonokban, aztán hirtelen, de csak a felszínen kiszámíthatatlanul csomókba áll, kairosszá sűrűsödik. Az emberre szabott évek rohanása, a hétköznapok sodra az Isten által levert útjelzőcölöpökön pihen meg, s gyűjt erőt. A Teremtés nem feketedő aranyszálán eredetileg igazgyöngy minden szakrális ünnep. Ez a lánc - tudjuk, hisszük - elszakíthatatlan, de a gyöngyök rajta sérülékenyek. Karcolhatók, bemaszatolhatók, még ki is cserélhetők csillogóbb „tenyésztett” minőségre, sőt, akár giccsesen színjátszó szintetikus utánzatra is, ha a viselőnek a látszat válik fontossá, fontosabbá, mint a lényeg. Akad, aki úgy gondolja, a keresztény ünnepkörből szeszélye-ízlése kénye-kedvére lekapcsolhat, kiiktathat egyet-egyet, pedig a gyöngyszemek összetartoznak, egyik a másikat sorrendben feltételezi... Az év haladtával egymás után bomlanak ki ünnepeink, értelmüket, üzeneteiket eszünkben-szívünkben megforgatjuk, a hétköznapok csatáihoz innen nyerjük a muníciót, s így törekszünk egyre magasabbra Isten spirálisán, ahol a csúcs: a kommunió Krisztusban. A mai, felülről szervezett közösségekben bizony, veszélyben az értékén őrzött ünnep. Ritkábban fordul elő, hogy szimplán és gátlástalanul kiradírozzák a naptárból (bár volt erre történelmi példa). Ennél ravaszabbul jár el a világ bitorló fejedelme és annak helytartói: az ünnepet meghamisítják, így lesz a Karácsonyból Télapóünnep, békeünnep, a Húsvétból a termékenység, a tavaszi természet ünnepe, a Pünkösdből majális-alkalom. Ha pedig formálisan meghagyják, illetve csak formálisan hagyják meg Krisztus Jézus földi létbelépésének és működésének stációit - akkor megpróbálják a szellemi lényeget materializálni. S ebben az el-