Tiszatáj, 2007 (61. évfolyam, 1-12. szám

2007 / 7. szám - KINCSES OROSHÁZA - Verasztó Antal: Orosháza jeles szülötte (Thék Endre)

11 a tiszatáj Verasztó Antal Orosháza jeles szülötte Thék Endre A történelem emlékezete szerint a kivételes képességű emberek különleges karaktert is mutatnak. Thék Endre „arc” poétikájáról szintén elmondható, hogy korának karakterhor­dozója, a magyar bútorgyártás egyik legnagyobb alakja volt. Angliából ideszármazó ősei nemességüket és egy kisvardai nemesi kúriára szóló ado­mánylevelüket 1583-ban, II. Rudolf királytól nyerik. A család egyik ága innen, Vas megyé­ből mozdul ki a megcsendesedett 19. század elején az Alföld irányába. Thék Endre nagyapja, nemes Thék András kovácsmester 1811-ben már Orosházán áll oltár elé Sitkei Erzsébettel, az evangélikusok templomában. A helyi Kovács és Kerékgyártó Céhnek egyik alapítója, majd éveken át főcéhmestere. (1831-ben, 41 éves korában a ko­lera ragadta el). Thék Endre apja­­ szintén András - mint „asszonyszabó” szerepel az esk­etési anya­könyvben. Anyja, Urszuly Mária, gyergyószentmiklósi székely família tagja. Thék Endre 1842. november 3-án született Orosházán (nem a lexikonokban közölt november elsején.) Őt is András névre keresztelik, mégpedig édesanyja római katolikus vallására. Meglepő adat, hogy szülei négy évvel házasságkötésük után már különváltan él­nek. Thék Endrét hét és fél évesen, katolikus iskola híján, a kántor keze alá adják, ahol éppenhogy megtanul írni, olvasni. Tizenharmadik évében van, amikor Daubner Pál oros­házi asztalos mesterhez szegődtetik tanoncnak, hogy legalább éhezni ne kényszerüljön. Máskülönben édesanyja nem asztalost neveltetett volna nemes Thék András fiából, ha­nem községi írnokot vagy úrmestert. Ő az, akit közel százötven éve, miután tanuló éveit kiáltotta, szakmájában felszabadí­tanak. Tizenhét évesen lesz „legény”, s két évre engedélyt kap az Osztrák birodalomban való vándorlásra. Az idő gyors futására az emlékeztet bennünket, hogy immár közel 90 éve nincs közöt­tünk. A halála óta eltelt idő, s az új nemzedékek túláradó fénye az ő emlékének sem ked­vezett. Thék először Békéscsabára, egy évvel később a fővárosba megy, ami apját is arra ösz­tönzi, hogy utánamenjen és így egy városban, de két irányban dolgoznak. Apja a megél­hetésért, ő meg, szavaival élve: „a tanulásért, határt nem ismerő odaadással”. A fővárosban rendszeresen látogatja az evangélikus legényegyletet, ahová az orosházi születésű Székács József evangélikus püspök, apja gyerekkori iskolatársa viszi. Székács az­zal is segíti, hogy akkori segédlelkészét, Győry Vilmost ajánlja oktatójául, aki szeretettel igyekszik pótolni hiányos tudását, és jóakarattal jár el vele szemben.

Next