Tiszatáj, 2007 (61. évfolyam, 1-12. szám
2007 / 7. szám - KINCSES OROSHÁZA - Verasztó Antal: Orosháza jeles szülötte (Thék Endre)
11 a tiszatáj Verasztó Antal Orosháza jeles szülötte Thék Endre A történelem emlékezete szerint a kivételes képességű emberek különleges karaktert is mutatnak. Thék Endre „arc” poétikájáról szintén elmondható, hogy korának karakterhordozója, a magyar bútorgyártás egyik legnagyobb alakja volt. Angliából ideszármazó ősei nemességüket és egy kisvardai nemesi kúriára szóló adománylevelüket 1583-ban, II. Rudolf királytól nyerik. A család egyik ága innen, Vas megyéből mozdul ki a megcsendesedett 19. század elején az Alföld irányába. Thék Endre nagyapja, nemes Thék András kovácsmester 1811-ben már Orosházán áll oltár elé Sitkei Erzsébettel, az evangélikusok templomában. A helyi Kovács és Kerékgyártó Céhnek egyik alapítója, majd éveken át főcéhmestere. (1831-ben, 41 éves korában a kolera ragadta el). Thék Endre apja szintén András - mint „asszonyszabó” szerepel az esketési anyakönyvben. Anyja, Urszuly Mária, gyergyószentmiklósi székely família tagja. Thék Endre 1842. november 3-án született Orosházán (nem a lexikonokban közölt november elsején.) Őt is András névre keresztelik, mégpedig édesanyja római katolikus vallására. Meglepő adat, hogy szülei négy évvel házasságkötésük után már különváltan élnek. Thék Endrét hét és fél évesen, katolikus iskola híján, a kántor keze alá adják, ahol éppenhogy megtanul írni, olvasni. Tizenharmadik évében van, amikor Daubner Pál orosházi asztalos mesterhez szegődtetik tanoncnak, hogy legalább éhezni ne kényszerüljön. Máskülönben édesanyja nem asztalost neveltetett volna nemes Thék András fiából, hanem községi írnokot vagy úrmestert. Ő az, akit közel százötven éve, miután tanuló éveit kiáltotta, szakmájában felszabadítanak. Tizenhét évesen lesz „legény”, s két évre engedélyt kap az Osztrák birodalomban való vándorlásra. Az idő gyors futására az emlékeztet bennünket, hogy immár közel 90 éve nincs közöttünk. A halála óta eltelt idő, s az új nemzedékek túláradó fénye az ő emlékének sem kedvezett. Thék először Békéscsabára, egy évvel később a fővárosba megy, ami apját is arra ösztönzi, hogy utánamenjen és így egy városban, de két irányban dolgoznak. Apja a megélhetésért, ő meg, szavaival élve: „a tanulásért, határt nem ismerő odaadással”. A fővárosban rendszeresen látogatja az evangélikus legényegyletet, ahová az orosházi születésű Székács József evangélikus püspök, apja gyerekkori iskolatársa viszi. Székács azzal is segíti, hogy akkori segédlelkészét, Győry Vilmost ajánlja oktatójául, aki szeretettel igyekszik pótolni hiányos tudását, és jóakarattal jár el vele szemben.