Tolnai Napló, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-10 / 84. szám

1353 ÁPRILIS 10 NAPLÓ A paksi járás agítációs tanfolyamainak tapasztalatai A választési előkészületek tetteket sürgető idején különösen jelentős fel­­adat hárul népnevelőinkre. A pártta­gok és pártok­ kívüliek­ ezreinek fel­világosító és agítációs munkája nyo­mán, még közvetlenebbül és inten­zívebben ismeri meg dolgozó népünk azokat az eredményeket, amelyek mérföldkövei az eddig megtett útá­rak, s amelyek biztosítékai mai szép és a jövőben még boldogabb életünk­nek. Könnyű elfeledni a jót, s meg­­szokottá válik a temérdek harc és munka árán elért eredmény. Népne­velőink beszélgetéseik, látogatásaik során felidézik a múltat, a munka­­nélküliséget, az éhbérért folytatott ki­látástalan életküzdelmet, a földesúri és kulák kizsákmányolást — és emel­­lett megmutatják azt is, hogy mit adott és mit ad a­ népi demokrácia dolgozóinknak. Felemelő­, de egyben felelősségtel­­jes a népnevelők munkája. Pártunk azt a feladatot bízta rájuk, hogy min­den egyes szellemi és fizikai dolgo­zóhoz vigyék el a párt szavát és a párt útmutatásainak közvetítésével mozgósítsák nagy tettekre a tömege­ket. Sikereink, eredményeink önma­gukban is agitálnak még további munkára serkentenek, de hatalmas mozgósító erejükkel­ nem pótolhatják népnevel­őink gondos felkészülését, az­ agitáció módszereinek elsajátítását.­ Népnevelőink munkájának fon­os eszközei az agitációs tanfolyamok. Az első előadások megyénk terü­letén is megkezdődtek már. A köz­ségekben tartott alapfokú szeminet­riumokat kibővítették élenjáró dol­gozó parasztokkal, akik eredménye­­ik, sikereik és életük megváltozásá­nak példájával közvetlenül tudnak felvilágosító munkát végezni. Bölcs­kén Süveges János, Németh József, Horváth János és Mérges János élenjáró dolgozó parasztok járnak az agitációs tanfolyamra. Napi munká­juk elvégzése után tanulnak, hogy az elkövetkező időben másokat tanít­hassanak. A községben 90 dolgozó pa­raszt jár a tanfolyamra, s voltak olya­nok is, akik fájlalták, hogy őket nem vonták be a tanfolyam hallga­tói közé. Egészen más a helyzet Ger­­jenben. Az előadásokat késve tart­­ják­ meg, nagy a lemorzsolódás, alig vontak be mezőgazdasági dolgozó­kat — és így azután az sem vélet­len, hogy a tavaszi munkák terén utolsó a község a járásiban. Szebé­­nyi János párttitkár kijelentette, hogy most nem ér rá pártmunkával foglalkozni. ^ Az ő felelőtlensége és hanyagsága miatt van ez az eredménytelenség, mert Biri­tón sem volt jobb a helyzet de összefogták a tanfolyam hallga­tóit, s ma már sikeresen és eredmé* nyesen dolgoznak. Általános tapasztalat, hogy az első előadások és szemináriumok egy ré­sze még elmaradt a népnevelők nagy v­árakozásától, lelkesedésétől. Sok az élettelen, csupán, általánosan érvelő előadás, s az előadásokat követő vita nem tanította igazán agitálni nagy és kicsiny kérdésekben egyaránt har­cosan, kommunista módon a népne­velőket. Jók ezek az érvek, de nem meggyőzőek, beszélnek az eredmé­nyekről megmutatják általában a különbséget a múlt és a jelen között, de nem a számadatok tükrében. — Nagydorogon vetődött fel a legéle­sebben ez a hiba. Ji­ng Ferenc tan­­folyamvezető előadása után elégedet­lenkedve és hiányérzettel mentek ha­za a hallgatók, mert nem kapták meg azt, amit vártak. A választási harc a béke csatája. A népnevelők a béke katonái. Eb­­ben a harcban meg kell mutatniok azt, hogy a magyar nemzet egysége­sen sorakozik fel Sztálin halhatatlan ügye, a béke ügye mellett. Most a választásokon, a békeharc ez újabb csatájában megmutatjuk a világnak, dolgozó népünk méltó lesz a halha­tatlan Sztálin emlékéhez és tanításá­hoz, híven megvédi békéjét szabad­ságát. A választásokon megmutatjuk, hogy népünk egységes abban az el­­határozásban: felépíti és megvédi szép jövőnket. A választásokon vá­laszt küldünk az imperialisták cí­­mére: népünk szabad, szabad marad és a jövőben is leszámol azokkal, akik szabadságára törnek. Lehullt az álarc Bezedeki Márton teveli plébánosról n­­éhány hete csak, hogy Bezedeki 1 . Márton plébános Tevelre­ ke­­rin­t. E rövid idő alatt bebizonyítot­ta, hogy a plébános sima, behízelgő ékesszólása csak megtévesztő külső máz, melyet kissé megvakarva elő­tűnik azonnal az igazi arc. Ez pedig semmiben sem különbözik a nép el­lenségeinek gyűlölködő arcától. Ár­­tani a felszabadult az úri igától örök­re megszabadult dolgozó népnek s mindezt az évszázados jezsuita kön­törfalazás szemforgatás vékája alá rejteni ~ ez volt a módszere Beze­deki plébánosnak is. Híven beállt a közellátást veszé­­lyeztető, sorbamál­lást­­ szervező kulá­­kok és a félrevezetett dolgozók so­rába. Uram bocsát természetesen nem ő maga, hanem házvezetőnője útján. Amint a szemtanúk nap, mint nap látták, a bizonyos Rozália nevezetű házvezetőnő olyan hévvel könyökölt, dulakodott, mintha legalábbis öt, hat apró gyerek várta volna otthon éhesen a kenyeret. A napokban aztán lerántották a leplet Bezedeki plébánosról is. A szenteskedő arcról lehullt az álarc, s megmutatkozott igazi mivolta, me­­lyet a szövetkezet kirakata is bizo­nyít. Nap-nap után vitték a kenye­­ret, holott 2 zsák kenyérliszt, s 2 fél­­zsák grízes­ liszt volt otthon tartalék­ban. Öss­zepenészedett száraz k­enyér­­darabok halmaza is előkerült, melyet a csibékkel etettek. Ugyanakkor volt eset, hogy az olyan beteges csalá­­doknak, mint a Molnár Lajoséiké, nem jutott kenyér. N­­yilván a bete­ges Molnárné n­em tudott úgy dula­­kodni, mint a jó erőben lévő, fiatal házvezetőnő. A leleplezést természetesen he­lyeslik a becsületes, dolgozó pa­rasztok, különösen a nagy­családo­sok, mint Csapó Jánosék­, Balogh Lászlónéék, Gödrösi Márton­ék és a többiek. Tudják, hogy ezzel is csak­ elégedetlenséget akart­ kelteni, köz­­ellátás­un­k zavartalanságát igyekezett gátolni. Ezzel még azonban nem­ volna tel­jes a lista, mely a napnál világosab­­ban bizonyítja, hogy a papi palást mögé bújt ellenség milyen rendkívül veszedelmes. Jóformán első tényke­dése volt­­ a faluban, gyűlést össze­­hívni, — természetesen akkor, ami­kor a tanácsházán is előadást hirdet­tek az állategészségügy fontos kér­déseiről. A gyűlésen tárgyalták meg a különböző adók és járulékok fize­­tésének további rendjét, a harang­o­­zó, a kántor, a sekrestyés részére.­­ Saját magáról nem beszélt még, de már előrebocsátotta hogy más he­lyeken bizony adnak tehetségükhöz mérten. Az emberiesség „nagyszerű“ pél­dája is megmutatkozott ezen a gyű­lésükön. A papok panaszára az öreg Mercz bácsit, tehetetlenségére hivat­kozva leváltották mint sekrestyést. Bizonyára nem tudta oly­an kecsesen feladni az egyházi öltözékeket, mint a most megválasztott apáca. Vagy a perse­lypénzeiek olvasásába nem tu­dott olyan jól segíteni, mint régen. Vagy és ez a bizonyosabb, az egyik kántorapáca után a másiknak is kellett helyet szorítani valamilyen formában his­z úgyis megfizetik a teveli dolgozók — gondolták. Meghagyták azonban Mercz bá­csinak — mivel öreg, tehetetlen, a „könnyebb“ munkákat, például a ha­­rang­ozást, a fut­tatást, a temető ka* szólását. I­gy akart Bezedeki Márton plébá­­n• nos a felszabadulás előtti példa nyomán rátelepedni a község dolgo­zóinak lelkére s nem utolsó sorban zsebére. Nem is beszélve a fényképe­zésekről óra, rádió vil­lanyjavítá­sok­­ról sem, amelyekkel az anyagjaikon kívül a telkekre is nagyobb befolyást tudott gyakorolni. A dolgozó né­p azo­nban leleplezte aljas mesterkedéseit. Meg fog­jia kap­ni méltó büntetését, mert felszaba­­dult dolgozó népünk egyre szebb, boldogabb életét még ő sem akadá­lyozhatja meg, Gyű­jtsd a vasat, fémet, ezzel is a békét védeti A DISZ kérésére kormányzatunk hozzájárult ahhoz hogy április 1-től 30-ig vasgyüjtési hónapot tartsunk.­A decemberi vasgyüjtési hónap ered­ményei megmutatták, hogy földmű­­vesszövetkezeteink vezetőségei és dolgozói megértették a vasgyűjtés je­lentőségét. A paksi járás vasgyűjté­si tervét 100 százalékra fémgyűjtési tervét 248 százalékra teljesítette. A decemberi fémgyűjtésben elért eredményekért 8000 forint jutalmat osztottunk ki a legjobb gyűjtők kö­zött. Többek között jutalmat kapott a paksi járási DISZ­ titkár 250, Hő­­gyészen Kircsányi József úttörő 100, Dombóváron Tarr Jánosné MNDSZ- tag 50, Bertus Ferenc vezetőségi tag 100, Nakon Béres Imre boltos brigád 300 forintot kaptak.­­ Ugyancsak jutalomban­­ részesültek azok a szö­vetkezetek, melyek a vas- és fém­hulladék leszállításban élenjártak. A most meginduló vas- és fémgyüjtési hónap alatt nagy feladat vár a föld­­művesszövetkeze­tekre és azok veze­­tőségére és dolgozóira. Arra kell tö­rekedni, hogy az elmúlt vasgyüjtési hónap alatt jó eredményt elért szö­vetkezetek és járások tartsák meg az elsőségüket, a lemaradt szövetke­zetek és járási szövetségek pedig azon legyenek hogy fémgyűjtési ter­vüket teljesíteni tudják. A földmű­vesszövetkezetek vegyék fel a kap­­csolatot a helyi tömegi szervezetekkel vonják be a gyűjtési munkába a DISZ-t, MNDSZ-t és az úttörőket, hogy azok segítségével teljesíthessék maradéktalanul tervüket. A vas- és fémgyűjtési tervek teljesítésével ké­szüljenek május 1 méltó megünnep­lésére a földművesszövetkezetek. GRÁBÓC SZOCIALISTA KÖZSÉG 20 ezer forint, 70 ezer forint, 200 ezer forint... Nem fantasztikus számok sorozatát soroltuk fel, hanem a valóságot visszatükröző számok ezek a grábóci tszcs életéből. A 20 ezer forint azt jelenti, hogy ennyiért vá­sároltak különböző mezőgazdasági gépeket, darálógépet, szivattyút, motort, silógépet, stb. A 70 ezer forint azt jelenti, hogy állatállományukat fennállásuk óta ilyen értékű törzstenyészetté fejlesztették fel és 200 ezer forintot érnek azok az épületek, amelyek a tsz terüle­tén fekszenek. Tudjuk jól, hogy Grábóc község volt az ország első szocialista községe. Itt értették meg először a dolgozó parasztok hogy felemelkedésük, egyetlen útja a szövet­­kezeti, társas, nagyüzemi gazdálkodás. Nem véletlen volt ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a község a felszabadulás óta milyen politikai átalakuláson ment keresztül. A párt- é­s a tömegszervezetek megalakulása, a pártoktatás fejlesztették Grábócot szocialista község­­gé. És a szocialista községben virul a szocialista kul­túra. Az ötéves terv során kultúrházat avatott a köz­­ség. Bölcsődét, mélyfuratú kutat, villanyt, telefont kap­tak azok, akik a Horthy-rendszer alatt minden kultú­rától, a kultúra minden vívmányától el voltak zárva. És még az ötéves terv során Szálka és Grábóc község között megépül az összekötő út, mely a két község közötti közlekedést teszi kényelmesebbé gyorsabbá. — Grábócról­ is, mint megyénk majdnem minden községé­ből parasztifjak, dolgozók gyermekei egyetemre járnak, szaktanfolyamokat végeznek hogy tudásuk­at gyarapítva hasznára legyenek hazánknak. A villannyal bevonult Grábóc községbe a rádió. Ebben a kis községben már 35 rádió van a felszabadu­lás előtti hét-nyolc rádióval szemben, Juhász Antal, Kovács András, Sótér Elemér tsz-tagok az évi fárad­ságos munkájukat üdülőben pihenték ki. Kovács And­rás, igen sokszor volt a múlt rendszerben munka nél­kül h­ónapok­on át és mikor munkában volt, hajnali két órakor kelt fel, hogy összerogyásig dolgozzon. Ma mint tszcs-tagnak örömteljes az élete és boldogság sugárzik a szeméből, így emelkednek megyénk elmaradt köz­ségei a nyomorúságos életükből ki és így változnak meg szemünk előtt az ötéves tervben azok az elhagyatott faluk, amelyekkel azelőtt senki sem törődött, s amelyek ki voltak téve a földesurak, a kulákok­, a bankok uzso­rájának, így emelkednek ki régi életükből dolgozó pa­rasztjaink, hogy elindulva a fejlődés útján boldog és elégedett szocialista emberekké váljanak. _­­ __ Mk £k&e tetegjük mit Mátai György, Ambrus Imre, Fazekas Péter, Sán­dor István, Boros Károly, János Vilmos, rombai dolgozó parasztok, március 30-ra teljesítették első negyedéves tej-, tojás-, baromfibeadási tervüket és a kukoricán kívül elvetették valamennyi ter­ményüket. „Teljesítsék a vetési tervet a deesi dolgozó parasztok is A hazai dolgozó parasztok nyílt levele l­ett a község tanácsa, a dolgozó parasztság s a termelőcsoport tag­ságénak kérésére levelet küldött a deesi tanácsnak, valamint a dolgozó parasztságnak, hogy sokkal komolya­bban vegyék a tavaszi munk­ák és a vetés elvégzését, mint eddig. Bála község dolgozó parasztságának kí­vánságára a községi tanács felkéri a decsi tanács végrehajtó bizottságát, hogy fokozott lendülettel fogjanak hozzá a még el nem végzett mun­kál­ teljesítéséhez. Béla község dol­gozó parasztságának sem volt meg a vetőmagja és mégis határidőre, sőt határidő előtt fejezte be a tavaszi talajelőkészítést, valamint a vetést. A községi tanács és a dolgozó pa­rasztság idejében felismerte a nehézségeket és mindent elkövetett, hogy a szükséges vetőmagot, beszerezzék és idejében elvégezzék. A tanács dolgozói fáradtságot nem ismerve, világosították fel a dolgozó paraszt­ságot és meggyőzték őket arról, ho­gy a korai vetéssel lényegesen nö­velni tudják a termésátlagot, teljesí­teni tudják állam iránti kötelezett­­ségüket és bőven jut még a szabad piacra is. Ehhez azonban szükséges, hogy a dolgozó parasztok is minden munkát idejében végezzenek el és minél hamarabb vessék el növényfé­leségeiket. Bára község tszcs-je és az összes dolgozó parasztok arra kérik a decsi tanács vb-ét, ne sajnálja a fáradtságot, foglalkozzanak állandóan a dolgozó parasztsággal és győzzék meg a vetés fontosságáról. Mutas­sanak rá arra, hogy a­­ vetés min­den dolgozó parasztnak érdeke­ .4 korai vetést korán lehet aratni, lén­y­eg­esen magasabb a termés, kön­­­­nyebb a beadási tervteljesítés, de nagyobb a dolgozó parasztok egyéni jövedelme is. A vetés idejében való befejezése éppen olyan érdeke a de­­csi tanácsnak és a község dolgozó parasztságának, mint Béla község­nek. Nem kevés függ attól, hogy De­cs község hogyan végzi el a vetési munkát. Ha idejében elvégeznék az egyes növényféleségek vetését, nem kellene szégyenkezni sem a szekszár­di járásnak, sem pedig Decs község­nek a lemaradás miatt. Mi, hátai dol­gozó parasztok kérdezzük azt Decs fxszség dolgozó parasztságáról, hog­yan tudja teljesíteni a község be­­adási tervét, amikor a vetési tervét sem teljesíti. Ha a vetésterv nincs teljesítve, a beadás miatt is éppen úgy szégyenkeznie kell a járásnál mint Decs község dolgozó parasztságának, mert nem tudják teljesíteni beadási tervüket. Mi pedig azt gon­doljuk, hogy a lehetőség és az adott­ság éppen úgy megvan, mint Bá'a köz­ségben, csak ki kell használni és mindent el kell követni úgy a tanács végrehajtó bizottságának, mint a köz­­ség dolgozó parasztságának, hogy lemossák a szégyent, s maradéktalaman teljesítsék minden vonalon tervüket. Szívleljék meg az elvtársak ezt a bírálatot és iparkodjanak az eddigi lemaradásukat behozni. Bála község dolgozó parasztjai nevében: LUKÁCS JÓZSEF T. SÜMEGI ISTV.l ’ párttitkár VB-elnök BÁLINT LAJOS MEKSZ JÓZSEF Hz elnök mezgazd. előadó TÓTH PÁL élenjáró dolgozó paraszt tt A felszabadulási­­lét eredményeinek továbbfokozásával harcolnak a 11. negyedéves terv teljesítéséért a tejipari dolgozók A Tolnamegyei Tejipari Egyesülés kötelékébe tartozó üzemek dolgozói kivétel nélkül bekapcsolódtak a ver­­senym­o­zga­lo­mba. Minden egyes dol­gozó átérezte a felszabadulás jelen­tőségét, tőle telhetően a legjobban igyekezett munkáját végezni, a tervét teljesíteni. A verseny időtartama alatt a dolgozókat áthatotta az a felemelő érzés, hogy saját üzemükben, saját magaiknak és nem a kizsákmányoló ■ tőkéseknek termelnek. A tejbegyűjtés vonalán szívós és­­ kitartó, nevelő és felvilágosító mun­kát végeztek. A felajánlások egyikét pontja azonban nem l­ett teljesítve. A siartüzemi dolgozók vállalásai telje­sítését alkadályozz­a az a körülmény, hogy a tejszállításra álltaik át. A zsir­áf ila­gok e­melésénél a máj­usi és a dom­­bóvári üzemünk ért el jobb ered­­ményt. A lemaradás oka a tejtermelés vonalán kereshető. A verseny­szerve­zés és a megadott szempontok alap­ján értékelve, az elért eredmények a köve­tkezők: A zsírátlagnál emelkedést ért el a majosi és a dombóvári üzem­, m­elyek mennyiségben 08,5 kilót, értékben pedig 1.162 forintot ér­tek el. Az alapanyagok normán belüli fölt­asz­­­­zállása terén 1 százalékos' megg'­a­ka­­rítást érte­k el, ez mennyiségben 618 liter, értékben pedig 660 forint. A csurgás-csöpögés megszüntet­ésénél mennyiségben 162 litert, érték­ben pe­d­ig 211 forint megtakarítást értünk el. Az elfekvő segédanyagok felkuta­tásával 4.847 forint megtakarítást ér­tünk el. A hu­lladélki anyagok felhas­z­­nálás áránál­­ 3.282 forintos megtakarít­ás volltt. Az elfekvő újítások megvalósítá­sa terén a vállalt 22 javaslat helyett 46-öt valósítottunk meg. A vállalások teljesítésének forint értéke így 11.455 forintnak felel meg, ami mutatja, hogy a tej­­üzemek dolgozói mindent elkö­vettek, hogy adott szavukat telje­sítsék. A felszabadulási hét befejeződött­, de ez a verseny­lendület tovább tart, hogy a II. negyedévben is helytáll­­ju­n­k a tervek időben valló teljesítésé­ben. Az üzemvezetőiket,, mestereket mozgósítjuk a jó irányító és nevelő munkára, ezen keresztül biztosítjuk, a zökkenőmentes termelést. A május 1-re történő felajánlások pedig még nagyobb munka­lendültekre serkentik dogozó­inkat , az üzemiek vezetőit. * Hadnai József a Toln­aimegyeii Tejipari Egyesülés iga-agafeájf­

Next