Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-01 / 152. szám

2 A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének kibővített ü­lése A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége június 27—28-án kibővített ülést tar­tott, melyen Rá­kosi Mátyás és Nagy Imre elvtársak beszámoltak a politikai és gazdasági helyzetről. Az elhangzott beszámolók és vita alapján a Központi Vezető­ség megfelelő határozatokat hozott. A Központi Vezetőség újjáválasz­totta a Politikai Bizottságot, mely­nek tagjai:­ Rákosi Mátyás, Nagy­ Imre, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kristóf István, Föld­­vári Rudolf, Ács Lajos, Zsofinyecz Mihály; póttagjai: Bata István és Szalai Béla elvtársak. A Központi Vezetőség új Titkár­ságot hozott létre, melynek feladata a felsőbb pártszervek határozata végrehajtásának biztosítása és dön­tés a hatáskörébe utalt káderkérdé­sekben. A Központi Vezetőség a Tit­kárság tagjaivá és egyben a Köz­ponti Vezetőség titkáraivá Rákosi Mátyás, Ács Lajos, és Vég Béla elv­társakat választotta meg. . A Központi Vezetőség megszüntet­te a Szervező Bizottságot és — ed­digi formájában — a Titkárságot is. Ugyancsak megszüntette a Közpon­ti Vezetőség a főtitkári tisztséget. A Központi Vezetőség póttagjai sorából Ács Lajos és Bata István elvtársakat a Központi Vezetőség tagjaivá választotta, Szalai Béla és Vég Béla elvtársakat a Központi Vezetőség tagjaivá kooptálta. Li Szin-Man és Csan­g Kas-Sek, a kínai népi önkéntesek fogs­ágba esett harcosainak erőszakos visszatartásán mesterkedik Keszon. Az Új Kína hírügynökség különtudósítója írja: Újabb terv készül a kínai népi ön­kéntesek fogság­ba esett harcosai nagy részének visszatartására. Li Szín Man, aki az amerikaiak magatartá­sán felbátorodva, nem elégszik meg a koreai hadifoglyok tömeges elhur­colásával, összejátszik a Csang Kai- eek-klikkel,­­ hogy együttesen megkí­séreljék ,,szabadon bocsátani“, majd erőszakkal Tajvanra hurcolni a kínai népi önkéntes egységek fogságba­­esett és Dél-Koxisa területén őrzött harcosait. A liszinmanista és csangkajsekista banditák már meg is kezdték ennek a sötét tervnek keresztülvitelét. Az Associated Press jelentette, hogy a l­iszin­manista banditák jú­nius 20-án a kizárólag amerikai ka­tonák által­ őrzött 2. számú puszani hadifogolytáborból 107 kínai népi önkéntest elraboltak. Ezek közül 57- et az amerikaiak később visszasze­­reztek a li szinmanista rendőrségtől, a többi ötven azonban még mindig Li Szin-Man kezén van. Egy amerikai tiszt állítása szerint ennek az ötven elhurcolt kínai hadifogolynak kézre­­kerítésére nincs lehetőség. Az Egyesült Államok hallgatója' 90s beleegyezésév­el és­ bátorításával egyre szorosabb együttműködés "jön létre a hadifoglyok visszatartása te­rén a h­szinmanista és­­ kuomintan­­gista banditák között. Amerikai hír­ügynökségek ismételten olyan jelen­téseket közöltek Tajvanról, hogy a Kuomintang-banditák örömmel üd­vözölnék, ha a „szabadon bocsátott“ kínai hadifoglyok Tajvan-szigetére mennének. Vang Tung"Jüan, a Kuo­mintang banda délkoreai­­­ nagykö­vete“ több ízben látogatást tett Pjun Jung Taonnál a miniszterelnöki te­endőkkel ideiglenesen megbízott dél koreai külügyminiszternél és a kínai hadifoglyok ,,szabadonbocs­átását“ kö­vetette. Keszoni megfigyelők hangsúlyozzák hogy az Egyesült Államok, Li Szín Man provokációja után mindezidáig semmiféle eredményes intézkedést sem tettek e provokáció megfékezé­sére. Li Szin Man folytatja a hadi­­foglyok elhurcolását annak ellenére, hogy a hadifogoly táborok teljes el­lenőrzését amerikai csapatok vették át. Az Egyesült Államok azt sem követelték, hogy Li Szín Man szol­­g­áltassa vissza az elhurcolt hadifog­lyokat, Ch­ark beismerte, hogy az összes hadifogolytáborok ellenőrzése alatt állnak. Ezért semmiképpen sem me­nekülhet a súlyos felelősség alól, amely azért terheli, hogy Li Szin Man erőszakkal visszatart több, mint huszonhétezer hadifoglyot. Az Egye­sült Államokat teljes és­­ közvetlen felelősség­­ terheli a hadifogolytábo­­rokban­­ bekövetkező bármilyen inci­densért. ’ 1 M­m­p L­cT.iluus t A népek megbélyegzik a beri­ni fasiszta provokációt VARSÓ A Lengyel Népköztársaság dol­gozói felhábor­odással tiltakoznak a külföldi bérencek berlini kalandja ellen. A varsói dolgozók, a sziléziai bányászok és kohászok, a lengyel hajóépítők, vasutasok, építőmunká­sok elítélik a berlini provokáció szervezőit. BERLIN A nyugatnémetországi demokrati­kus lapok beszámolnak a bonni re­­vansiszták kampányának kudarcá­ról. E kampány célja az volt, hogy gyűlöletet keltsen Nyugat-Németor­­szág lakossága körében a Német Demokratikus Köztársaság iránt és támogassa a Német Demokratikus Köztársaság elleni további provoká­ciókat. A bonni hatóságok revansiszta hangulatkeltése céljából június 23- án arra próbálták kényszeríteni Nyu­gat-Németország munkásait, hogy a berlini események során elpusztult provokátorok „meggyászolása“ jeléül öt percre szüntessék be a munkát. A vállalkozók tudták, hogy a nyu­gatnémetországi munkások szembe­helyezkednek ezzel a provokációval. Ezért a villamosáram kikapcsolásá­val, a gyári kürtök megszólaltatásá­val próbálták elérni, az ötperces munkamegszüntetést. A nyugatné­met lapok jelentése szerint a nyu­gatnémet üzemek munkásainak több­sége nem tett eleget a vállalkozók és a jobboldali szocialista vezérek követelésének és nem szüntette be a munkát. PARIS A 1‘Humanité jelentése szerint a Francia Ellenállási Mozgalom volt harcosai Nemzeti Szövetségének titkársága levelet intézett az anti­fasiszta ellenállási harcosoknak a Német Demokratikus Köztársaság­ban alakult bizottságához, amelyben megbélyegzi a berlini provokáció fasiszta bérenceinek kalandjait. Az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottságának teljes ülése Róm­a (TASZSZ). Június 28-án Ró­mában megnyílt az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottságának teljes ülése. Az ülés megvitatja a válasz­tások után az országban kialakult­­ politikai helyzetet. A teljes ülésen Pietro Nermi, az Olasz Szocialista Párt főtitkára mon­dott beszámolót. / Boy­r­z­a K >/« i­V <■/.<* le k' ni­­»hun A moszkvai „Vörös Px-oletár“­­szerszámgépgyár klubja semmiben sem különbözik sokszáz más klub­tól. Tágas színpadtenne van: itt ren­dezik az üzemi hangversenyeket, kultúresteket, a színjátszócsoport elő­adásait, a gyűléseket, a tudományos előadásokat és a filmvetítéseket. Ezenkívül van a tudományos elő­adások számára még egy úgyneve­zett „kis terem“ is. A klub előcsarnoka nagyon ott­honos. Több szoba áll a különböző kultúrcsoport köreinek rendelkezésé­re; van billiárdterem, olvasóterem és büffé. A klub a nagylétszámú gyári kol­lektíva rendelkezésére áll. A klub munkája nem korlátozódik a klub­épületre, hanem sokkal szélesebb ker­etek között folyik. Például nem­csak a klubban tartanak tudomá­nyos előadásokat, hanem a műhe­lyekben, a közös szállásokon és nyá­­r­on a gyár keretjében is. A klub vezetősége a gyár munkásai számára tanulmányi sétákat és kiránduláso­kat szervez. A klubban elég gyakori a filmve­títés. A gyár munkásai szívesen jár­nak ide családjaikkal. A mozije­gyek itt olcsóbbak, mint a filmszín­házakban és ugyanazokat a filmeket vetítik, mint ott. A képen­ a „Vörös Proletár“-szerszám­gépgyár klubjának olvasóterme látható. (Fotó I. Filimonov) Jelentősen csökkentették egyes ruházati cikkek árát A belkereskedelmi minisztérium közli, hogy egyes ruházati cikkek árát jelentősen csökkentették. Elsősorban a keresettebb készru­hák, méteráruk, cipők, fehérnemű­félék árát csökkentették, így pl. a 196.— Ft-os női kartonruha ára 165 Ft-ra, a 208.50 Ft-os női flanellruha ára 165.— Ft-ra, a 369.20 Ft-os női szövetruha ára 300 Ft-ra csökkent. A 994 Ft-os férfi kamgarn öltöny 910 Ft-ért, a 239.40 Ft-os férfi szö­vetnadrág 200 Ft-ért kapható. Az egyes gyermekruhák, női fehérne­­műek, méteráruk és cipők ára is csökkent, így pl. a 220 Ft-os fiú­ruhát 170 Ft-ért, a 192 Ft-os bakfis­­ruhát 135 Ft-ért, az 57.30 Ft-os gyer­mekszandált 35 Ft-ért árusítják. A 193 Ft-os férfi bőrtalpú sertésbőr­­­ből készült félcipő új ára 155 Ft, a 187.50 Ft-os női velour bőrtalpú ci­pő ára pedig 145 Ft-ra csökkent. Az árcsökkentés július 1-én lép hatályba. Az óraütemterv alkalmazása a cséplésnél NYIKOLAJ BREDJUK Sztálin-díjas, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja, a csernyigovi terület brez­nyani gépállomásának cséplőgépésze A csernyigovi terület brenyani já­rásában fekvő „Munka“ kolhoz kom­munistáival együtt 1949-ben az ara­tás megkezdése előtt megvitattuk az egyszerű gépekkel betakarított gabo­na cséplésének meggyorsítását. Meg­bíztak vele, hogy az M­. K. 1100 tí­pusú cséplőgép termelékenységét emeljem fel. Ennek a megbízásnak a teljesítése céljából­­ kifogástalanul megjavítot­tam a gépet és gondoskodtam róla, hogy a­­ traktor fennakadás nélkül dolgozzon. Látszólag mindent megtettünk. Megkezdtük a cséplést. Elmúlt az első, majd a második nap, össze­geztük az első eredményeket. Kide­rült ,hogy egy műszak alatt 14—15 tonnát csépeltünk el a norma sze­rint előírt 12 helyett. A tervet, ugyan túlteljesítettük, de­ a kilátásoktól megborzadtunk. Kétezer hektár ki­terjedésű terület termését kellett elcsépelni, az átlagos ter­mésered­­mény pedig elérte a 14 mázsát. A cséplőgép ilyen mérvű termelékeny­sége mellett 200 napot kellett volna dolgozni, hogy­ 2.800 tonna gabonát elcsépeljünk ... Mit is tegyünk? Újból összeültünk a kommunistákkal.­ Mindannyian ar­ra a következtetésre jutottunk, hogy két műszakban kell csépelni, min­den egyes perc kihasználásával. Az ellenőrzés megmutatta, hogy a gép jó munka mellett óránként 3 tonna gabonát csépel el. Ha egyszer a dolog így áll, akkor legelső és leg­szentebb kötelességünk naponta 20 órát dolgozni és óránként 3 tonná­jával naponta ,legalább 69 tonnát el­csépelni. A következő­ napokon órá­­ról-órára kezdtük­­ ellenőrizni a gép munkáját és a­ magunkét is. E gy szülé éit meg ti éran­­emterv a cséplésnél. Az óraütemter­v . szerint végzett munka első napján.” 1949 július .17- én gépünk. 02 tonna gabonát C'Sé­■'t el.­­A shanka megszervezésének netesüléseivel n­apról-napra 'fu­' i'í a termelékenységét. A nalít­­ési eredmények 82, majd 95, végül pedig 132 tonnát tettek ki. 1950-ben sikerült túlszárnyalni eze­ket az eredményeket: augusztus 19- én 141 tonna zabot csépeltünk el és ezzel egyidejűleg 66 kilogramm üzemanyagot takarítottunk meg. Igen sok levelet kapok. Egyes elv­társak csodálkozásuknak adnak ki­fejezést, hogyan lehet ennyir­e fel­emelni a termelékenységet? Meg kell mondanom, hogy munkámban semmiféle csoda, vagy agyafúrt ra­vaszság sincsen. Gépünk nem egye­dülálló jelenség az ukrán kolhozok szérűin. Kizárólag a csernyigovi te­rületen 90 gépész vette át a mun­ka óra ütemterv szerinti megszervezé­sére vonatkozó módszereket és 60- 100 tonna között csépeltek, heten pedig naponta 100 tonna feletti ered­ményt értek el. Nemcsak a csernyigovi területen és nemcsak Ukrajnában értek el a gépészek magas termelékenységet. Mikor a mezőgazdasági miniszté­riumban az ország élenjáró gépé­szeivel találkoztam, tudomást sze­reztem róla, hogy Ja. N. Molotkov, a tambovi terület, sibrjaszi gép- és tr­aktorállomásán a múlt évben 1136 tonnát,, csépelt el. I. Volkov, a gor­­kiji terület but­rlini gép- és traktor­állomásának gépésze pedig 1000 ton­nát. Ilyen példát számtalant lehetne felhozni. Miben rejlik az ételjárók sikerének „titka“? A gép termelését megnövelő tar­talékok kihasználásáért folytatott har­cban bolsevik állhatatosságot­ ta­núsítunk, pontosan elosztjuk a mun­kaerőt és a munkaidőt nem percek­ben, hanem másodpercekben mér­tük. * ., A cséplőgép minden per­cben 70­­ kilogramm, másodpercenként tehát 1 kilogrammnál több gaboxtát cse­rél el. Ezért, v­an az, hogy az óra­•Winterv ÓólttOS betartsa, valamen-­nyi kn'hpknixrészt pgvhehangoh. üt­­>'« mvi­ikáre q kikér elengedh's."-! Ön feltétele A kocsisok és kazallakók, a kéve­feladók és az adogatók, a gépészek és a traktorvezető, a gabonát a be­­gyűjtőállomásra szállító gépkocsive­zetők együttesen tudják csak bizto­sítani a munka folyamatosságát. Nem kell más, csak hogy egy leány, aki a szalmát hordja, egy percig el­maradjon, máris felhalmozódik a szalma és zavarni fogja a többiek munkáját. És így van ez mindenben. A gépésznek a cséplés magas ter­melékenységéről már jóval a kaszá­lás kezdete előtt gondoskodnia kell. Igen fontos kellő időben összeválo­gatni a cséplőbrigád embereit, okta­tást tartani a számukra, és ponto­san meghatározni kötelességüket. Magától­­ értetődően a cséplőgépet és a meghajtó traktort gondosan meg kell javítani: jó előre meg kell ter­vezni a szérűk helyét, a kazlak la­kásának rendjét és nagyságukat. A kazlak nagyságának és számá­nak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a gép egy napig egy helyen tudjon dolgozni. Ezért egy szérűn négy kévekazlat rakunk, kettőt a cséplőgéptől balra, kettőt jobbra tő­le. A kazlak közötti távolság azon a helyen, ahová a cséplőgép kerül, 4—5 méter. Ez lehetővé teszi, hogy a kévéket a meghosszabbított gépte­tőre két oldalról tudják adni, ami meggyor­sítja a kévék adogatását a dobhoz és kiküszöböli a gép munká­jának szaggatottságát. A munka gyorsabban halad, ha a kévéket nem oldozzák szét, hanem késsel vágják szét a kévekötők. 11 legm­unk­aigényesebb folyamat a dob etetése. Egy etető nem képes a dobot telje­sen és egyenletesen megterhelni. A gyakorlat arról győzött meg bennün­ket, hogy két etetőt kell beállítani és azokat óránként kell váltani. A gyorsított munka első idejében naponta két ízben leállítottuk a csép­lőgépet, hogy váltsuk az embere­«. Ez rendszerint két órába telt. Az­után kiderült, hogy ez semmive­ meg nem indokolható pazarlás és meggyőződtünk róla, hogy a váltó­t nagyon jól lehet végezni menet köz­ben. A­­ kolhozparasztok javaslatára alkalmaztuk azt a munkarendszert is, hogy a dolgozókat 4 óránként kezdtük váltani. A termelékenység még tovább emelkedett. A munka ilyen megszervezése mellett lehetsé­ges naponta 24 órán keresztül dol­gozni! A cséplőgépnél minden műszak­ban 45 ember dolgozik. Ezek a kö­vetkezőképpen vannak elosztva: kettő etető, négy nő, aki az etetők­nek segít, 16 kéveadogató nő (minden oldalról nyolc), hét kolhozparasztnő válogatja a szalmát a szalmarázó­­nál az elszállításhoz, négyen veszik át a cséplőgépből kiömlő magot, tizenketten dolgoznak a szalma és pelyvakazlakon. Egyesek kételkednek benne, hogy előnyös-e minden nap 90 embert beállítani a cséplőgép melletti mun­kára? A választ egyszerű számítás útján megkaphatjuk. A cséplőgép­­brigádban rendszerint 36 embernek kell lennie. Egy műszakra eső tel­jesítménynormájuk 12 tonna, vagy­is 3.3 mázsa jut minden dolgozóra. A mi átlagos napi teljesítményünk 60 tonna, vagyis 6.6 mázsa minden dolgozóra számítva, más szóval a termelékenység kétszeresére emelke­dik. Emellett a kolhoz a gyors el­­cséplés esetén gyorsabban tudja az állammal szembeni kötelezettségét teljesíteni, csökkenti a magvesztesé­get és hamarabb felszabadítja az embereket más munkára. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem kell igyekezni a cséplő­gép mellett dolgozó emberek számá­nak lecsökkentésére, annál is in­kább, mert erre minden lehetőség megvan. Amint a felhozott munka­erőelosztási adatokból látható, a dolgozók többsége (28 ember) a ké­veadogatással és a szalmakazal ra­kásával van elfoglalva. Ha ezeket a rendkívül munkaigényes folyamato­kat gépesítjük, akkor a cséplőbrigá­dot le lehet csökkenteni 15—20 em­berrel. Az idén minden intézkedést megteszünk, hogy saját erz önkből egyszerű gépe­ket készítsünk a kévéadogatáshoz és a kazalrakáshoz. Meg kell azon­ban jegyezni azt is, hogy itt volna az ideje, hogy a tudományos mun­katársak a cséplés munkaigényes­­­ o­yamatainak gépesítéséről gondos­kodjanak: egyelőre még semmiféle javaslatot nem kaptunk tőlük annak ellenére, hogy rendkívül nagy szük­ség volna ilyesmire. Felmerül a kérdés: valjon képes-e a cséplőgép szerkezeti változtatások nélkül átengedni azt a gabonatöme­get,amelyik a dobba kerül két oldal­­ról történő szüntelen etetése foly­tán? Nem lesz-e magveszteség? Amint tapasztalatunk bizonyítja, napi 60—70 tonna (óránként 3 ton­na) elcséplése esetén és természe­tesen azzal a feltétellel, hogy a gép jól van megjavítja, helyesen be van szabályozva, semmiféle­­ szerkezeti változtatásokra a gépen nincs szük­ség és magveszteség nem fordul elő. Ha azonban az elcsépelt mennyi­séget felemeljük óránként 4—5 ton­nára, akkor már marad mag a ka­lászban. A rendes cséplési sebes­ség mellett ezt el lehet kerülni, hogy ha a szalmarázón ritkítjuk a ke­resztlemezeket azáltal, hogy minden másodikat, vagy harmadikat kives­­­szük. Ha azonban a szalmarázó még­sem tudja a magot elválasztani a szalmától, akkor ritkítani­ kell a szemcsúsztató vályúnál elhelyezett kisegítő szalmarázó rácsát is. Ezt a ritkítást minden második lemez ki­vétele által érjük el. A nagyobb cséplési sebesség természetesen néhány további töké­letesítést követel meg, többek között vonatkozik ez a kanalas elevátorra és a rázóládára. Az elevátor sebes­ségét azáltal fokozzuk, hogy a meg­hajtó tárcsa átmérőjét megnöveljük 140-ről 160 milliméterr­e. A tárcsát azáltal vastagítjuk, hogy gumírozott szíj­réteget erősítünk rá. Ezzel egy­idejűleg az elevátorra kerülő mag-­ mennyiséget a rázóládába tett egy­szerű változtatások útján csökkent­jük. Ebből a célból az első tisztí­táshoz a rendes szitarács helyett 5 milliméteres rácsot teszünk azzal a számítással, hogy a mag kétharma­­da keresztül megy rajta, a fennálló részt pedig az elevátor kanalai fel­viszik a második és harmadik tisz­­títóhelyr­e. Ezek a nagytermelékenységű c­ép­­zési munkánál alkalmazott legfont­o­­sabb módszereink. Mindegyiknek alapját a munka megszervezésének óraütemterve adja. Fzt rretlig tetheti minden cséplő;-: -ízrész, müve­­ki, aki mezőgakxiasftje 3*533 dói*»' zik.

Next