Tolnai Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-18 / 245. szám

6 N­ä­p­r » A békebizottsági tagok példamutatása a Tatarozó Vállalatnál A békemozgalom jelentőségét is­merték fel a Tatarozó Vállalat dol­gozói, amikor a békebizottság kez­deményezésére békeműszakot indí­tottak munkahelyeiken. A hétfői na­pok békeműszakká való nyilvání­tása az elmúlt évben, és ebben az évben is fegyelmezettebb és jobb munkára ösztönözte a dolgozókat. Az elmúlt napokban értékelte a békebizottság a III. negyedévi béke műszak eredményét. Az értékelésből kitűnik, hogy a békebizottsági tagok példamutató és nevelő munkája nyo­mán nagyban csökkent egy-egy épí­tésvezetőségen az igazolatlan mulasz­tók száma, javult a termelés üteme. A bátaszéki építésvezetőség mun­kahelyein a békebizottsági tagok h­elyesen ismertették a dolgozókkal a békeműszak jelentőségét. Ennek eredménye, hogy megjavult a mun­kafegyelem, csökkent a későnjövők, az igazolatlanul mulasztók száma. Pálfi Ádám sztahanovista csoport­­vezető a szociális viszonyok meg­javításával, valamint a­ fegyelem te­rén példamutatásával igyekezett­­ bé­­kemegbízatást teljesíteni. Lassú Va­léria, Schiffer Anna segédmunká­sok, valamint Grattyán Lőrinc kő­műves szintén jól megállták helyü­ket a hétfői békeműszakban. A dombóvári építésvezetőségnél a nehézségek ellenére is jó munkát végeztek a dolgozók a béke érdeké­ben. A hétfői késönlövések, igazo­latlan mulasztások teljesen megszün­tek, a műszakiak a munkafeltételek biztosításával segítették a dolgozó­kat a napi tervek túlteljesítéséhez. Az elmúlt negyedévben Majdics Gyula jelvényes sztahanovista kő­műves és Durczi István technikus ,jó nevelő és példamutató munkájuk­kal nagyban segítették a békemoz­galom sikerét. Hasonló javulás ta­pasztalható ezen a téren a simontor­­nyai építésvezetőségen is, ahol a bé­kemozgalom rövid idő alatt szép eredményeket hozott. Nagy Jenő épí­tésvezető jó szervező munkáján ke­resztül nemcsak, hogy az igazolatlan mulasztók, valamint a 100 százalé­kon alul teljesítők száma szűnt meg de a termelés is állandóan emelke­dett. A Táncsics kőművesbrigád például állandóan 130 százalékra teljesítette tervét az elmúlt negyed­évben. A Tolnai építésvezetőségen a dol­gozók megértették a békemozgalom jelentőségét. Ennek szellemében a munkafegyelem betartásával igyekez­tek helytállni a termelésben. A bé­kebizottsági tagoknak feladata, hogy későn jövők számát ebben a negyed­évben teljesen megszüntesse. A ver­tikális üzemnél Behnert Antal sza­­hanovista festő minden hétfőn mun­kamódszerátadással harcolt a napi feladat­tervek sikeres megvalósítá­sáért. Példamutató és szervező mun­kája alapján elérte, hogy az igazo­latlanul mulasztók száma a harma­dik negyedév végére teljesen meg­szűnt a festő üzemben. A Tatarozó Vállalat dolgozói a békemozgalom keretén belül még jobban harcolnak a feladatok elvég­zéséért, a munkafegyelem megszilár­dításáért. A békebizottsági tagok fel­adata, hogy ezután is élharcosai, példaképei legyenek a vállalatnak, s ezen keresztül vonják maguk után a többi dolgozókat is. László István békebizottsági titkár, A paksi közgazdasági technikum tapasztalatcseréje a bölcskei gépállomáson A paksi közgazdasági technikum negyedik osztályának 18 lány és 13 fiú tanulója dr Kovács Győző tanár vezetésével október 12-én tanulmé­nyi kiránduláson vett részt a bölcs­­kei gépállomáson. A kirándulás célja volt, ho­gy iskolai elméleti tudásunkat gyakorlati ismeretekkel tegyük teljessé, a helyszínen tanul­mányozzuk a gépállomás felépítését, számviteli, tervezési, statisztikai, irodai munkálatait és a valóságban lássuk és tanulmányozzuk a gépál­lomás erő- és munkagépeit. A gépállomáson Stier István igaz­gató elvtárs üdvözölt bennünket. Azután ismertette a gépállomás kör­zetét, feladatát, fejlődését és ki­merítő, bőséges magyarázattal kí­sérve bemutatta a gépállomás mű­helyeit, erő és munkagépeit. Min­denütt szorgalmasan dolgozó munká­sokat találtunk, akik kedvesen fo­gadtak bennünket és készséggel el­magyarázták munkakörüket, felada­tukat, életüket, keresetüket. Meg­tekintettük az anyagraktárt is, ahol példás rendben láttuk a nagy érté­keket képviselő alkatrészeket, ami nélkül a gépállomás működésében zavarok állnának be. Ezek után a szépen díszített, irodákba vonultunk. Először a vezető mezőgazdász elv­társ tartott szemléltető előadást a gépállomás terveiről. Az előadás ke­retein belül ismertette, hogy mi­lyen komoly és felelősségteljes mun­ka az alapos tervezés. Ismertette a tervséma valamennyi tábláját és mellékleteit. Bőven említve a helyi adatokat, amelyekkel minden terv adata szinte megelevenedett előt­tünk. Buzdított bennünket, hogy ko­molyan lássunk neki a tanulásnak, mert az életbe kikerülve csak a ko­moly tudás birtokában tudjuk he­lyünket megállni. Azután a tervsta­tisztikus, Tóth Gyula elvtárs adott részletes statisztikai tájékoztatást. Ismertette a gépállomás statisztikai beszámoló rendszerét, az ötnapos, a havi, negyedévi jelentéseket. Meg­mutatta a statisztikai előgyűjtőt, egyszóval a folyamatos munka min­den mozzanatáról tájékoztatott ben­nünket. A számviteli munkákról Varga József vezető könyvelő adott tájékoztatást. A tanulmányi kiránduláson szó­­ba kerültek a kereseti lehetőségek is. Petrőczi Gyula, a vezető mező­gazdász elmondotta, hogy a gépál­lomás mindent megtesz a dolgozók munkájának elősegítésére. Biztosít­ja a jó kereset összes előfeltételeit. Egy példán keresztül mutatta be, hogy a jó munkás milyen keresetet tud magának biztosítani. Például az Oláh családból három személy dol­gozik a gépállomáson, 20 nap alatt közel 10.000 forintot vittek haza. A lányokat persze érdekelték a női traktoros­ brigádok is, megtudtuk, hogy a női brigád is komoly­­ telje­sítményt ért el. Osztályunk minden tanulója szor­galmasan jegyzetelt az ismertetések alatt, sok kérdést is tettünk fel, ame­lyekre kimerítő választ kaptunk. Ezeket a gyakorlati tapasztalatokat iskolai munkánkban is, de az életbe kerülve is, haszonnal gyümölcsöztet­­jük és ezzel háláljuk meg a bölcs­kei gépállomás vezetőinek szíves se­gítségét. A paksi közgazdasági technikum IV. éves tanulói nevében: Gombos Péter levelező. Megalakult Szekszárdom a Tolna megyei Állattenyésztési Igazgatóság Szekszárdon a megyei állatte­nyésztő állomás székházában, az or­szágban elsőnek alakult meg pénte­ken délelőtt a megyei állattenyész­tő igazgatóság a megyei tanács és a járási tanácsok, valamint a me­gyei állattenyésztő állomás dolgo­­zóinak összevonásával. Az új szervezet létrehozását szük­ségessé tette, hogy a tanácsi appa­rátusban a szétágazó munkák mel­lett az állattenyésztési dolgozók csak hiányosan tudták megoldani feladatukat, éppen ezért az állatte­nyésztés nem fejlődött a szükség­letnek megfelelően, s az árleszál­lítás sem éreztethette hatását kellő­en az állati termékek vonalán. Szath­ári N. Lajos a földművelés­ügyi minisztérium állattenyésztési főosztályának előadója feladatként jelölte meg, hogy a megyei járási szervek gazdái legyenek körzetük­nek, hogy a termelőszövetkezetek­nek, községeknek aktív segítséget adhassanak. Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a termelőcsoportokban ve­zessék be a házi feljegyzést, a nö­vendékállatok fejlődéséről, mert csak így tudnak minőségi állatfaj­tákat kinevelni. Tovább kell erő­síteni a termelőszövetkezeteket, az azonban csak úgy érhető el, ha emeljük a termelőszövetkezetekben a terméshozamot és a szaporulatot. Mohai László, az állattenyésztő igazgatóság vezetője beszédében ígé­retet tett, hogy munkájukban a dolgozó parasztság érdekeit tartják szem előtt, s minden erejükkel azon lesznek, hogy az állattenyésztésben is megvalósíthassák az új kormány­­programm célkitűzéseit Bírálatunk után ... Bíráló cikkünk után Tolna köz­ség dolgozó parasztsága újult lelke­sedéssel kezdett hozzá az őszi veté­sek elvégzéséhez. De nemcsak a vetés­sel, a begyűjtéssel is jól áll Tolna köz­ség dolgozó parasztsága Például Stein­bach Mihály dolgozó paraszt min­denből teljesítette beadási kötele­zettségét. Vannak azonban még most is Tolnán olyan dolgozó parasztok, akik nem arra törekednek, hogy a beadások mielőbbi teljesítésével se­gítsék községüket az első­­ helyre. Ilyenek Odor József, aki kukorica- és burgonyabeadását egyáltalán nem teljesítette még és Kovács Mihály, aki beadási kötelezettségének csak kis hányadát teljesítette. Az október 15-i értékelés szerint a kapásnövények begyűjtése a kö­­vetkező képet mutatja: burgonya 96, napraforgó 98., bab 71.7 és a kukorica 62.2 százalék. IMS OKTÓBER 18 Szeressük, látogassuk az őszi-téli ismeretterjesztő előadásokat! Az alacsonyan szálló őszi nap min­denütt népes határokat lát: ország­szerte serényen folynak az őszi mun­kák. Esténként pedig sokáig világo­sak a falvak, tanyák villanyfényes kultúrotthonai: országszerte meg­kezdődtek az őszi-téli ismeretterjesz­tő előadások! Már az első előadások hatalmas érdeklődés mellett hangzottak el. Az elmúlt évben is hatmillió dolgo­zó megnyílt lélekkel hallgatta a Szabad Föld Téli Esték és az „Is­meretterjesztő előadások" keretében a felvilágosító szavakat. A most­ meginduló őszi-téli isme­retterjesztő évad nagy kezdeti si­kere előreveti fényét annak, hogy az idén százezrekkel bővül az elő­adásokat látogató dolgozók tábora. Ez a fokozódó érdeklődés megköve­teli, hogy az előadások színvonala az eddiginél jóval magasabb le­gyen. Erre kötelez mindenkit kor­mányunk. Programm­ja is, melynek egyik sarkallatos célkitűzése, hogy kulturális területen is egyre jobban kielégítsük dolgozó népünk kíván­ságait! A még jobb és szebb eredménye­ket természetesen csak úgy tudjuk elérni, ha kijavítjuk azokat a hibá­kat, amelyeket az elmúlt évek isme­retterjesztő munkájában sok helyütt tapasztaltunk. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a dolgozó paraszt­ság öntudatosan maga is megköve­telje: vegyék figyelembe kívánsá­gait, hallgassák meg javaslatait s az előadások valóban méltóak legye­nek a művelődő faluhoz, a tanuló parasztsághoz! Az elmúlt ismeretterjesztő évadok­b­an az előadásokat több helyütt unat­kozva, vagy éppen elálmosodva hall­gatták a látogatók, akik pedig jó érzésekkel és érdeklődéssel ültek be a kultúrotthonba, vagy az iskolába. Nem is a hallgatóságban volt a hi­ba, hanem az előadóban, aki készü­letlenül állott az előadói katedrára és kapkodó, se füle, se farka­s elő­adást" rögtönzött. Az ilyen helyeken lejáratták az ismeretterjesztő előadá­sokat, az emberek el-elmaradoztak, az előadások ellaposodtak. Ennek a lélektelen előadásmódnak kiáltó példája fordult elő Kistelek község­ben, ahol az előadást — helyesebben a központi előadásvázlatot — egy­szerűen beolvasták a község hangos híradójába. Kinek problémája van, szálljon vitába a hangszóróval? Az ilyen eljárás nem más, mint a dol­gozó parasztság kultúrigény­einek le­becsülése!­­ Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az ismeretterjesztő munkában tevékenyen részt kell vennie az egész falu népének. A dolgozó pa­rasztságnak hallatnia kell szavát, meg kell mondani, hogy miről akar felvilágosító előadást hallani? A nép­művelési szervek felkészültek arra, hogy a dolgozók kívánságának meg­felelően állítsák össze előadás-tervü­ket. A falu népén múlik, hogy az előadások valóban azokról a kérdé­sekről szóljanak, amelyek mindnyá­jukat érdeklik. Az egész országban általánossá kellene tenni a vas megyei Gencsa­­páti jó példáját, ahol a községi ta­nács valóságos közvéleménykutatást tartott a faluban: ki miről akar hal­lani az ismeretterjesztő előadáso­kon? Gencsapátiban kiderült — és bizonyára nem ez az egyetlen köz­ség — hogy a dolgozó parasztok el­sősorban az iránt érdeklődnek, hogy a megfelelő agrotechnikai módsze­rekkel elvégzett őszi mezőgazdasági munka mennyivel fogja növelni a jövő évi terméseredményt? Az első feladat tehát: a dolgozó parasztság vegyen részt az ismeretterjesztő elő­adások tárgykörének megállapításá­ban! Az ismeretterjesztő esték — a szo­kásos előadások mellett —, nagy lehetőséget nyújtanak arra is, hogy zenedélutánokon, színdarab- és film­ismertető rendezvényeken ismerked­jék parasztságunk egy-egy kiemel­kedő zenei vagy színpadi művel. A dolgozó parasztság hangja szó­lal meg az ismeretterjesztő esték új formájában, a „Kérdezz-felelek" es­téken, ahol elsősorban a kormány­­programmal kapcsolatos kérdéseket beszélik meg. Sajnos tanácsaink egyes helyeken nem fordítottak kel­lő gondot a dolgozó parasztság ér­dekeit szolgáló kormányhatározatok és rendeletek ismertetésére. A ,,Kérdezz-felelek" estek kiválóan al­kalmasak ezeknek a hiányoknak a pótlására. A dolgozó parasztok gondoljanak ezekre az estékre, állítsák össze kér­déseiket és vessék fel bátran kí­vánságaikat, esetleg sérelmeiket. Kö­vessék a vas megyei Salköveskút példáját, ahol a dolgozó parasztok a kérdések valóságos zuhatagával árasztották el a község vezetőit. Csak egyet a sok kérdés közül: a községiben 134 hold tartalékföld várt sorsára. A kulákok azt híresz­­telték, hogy nem érdemes vele fog­lalkozni, mert ki tudja, hogy jövőre ki fogja szántani? Amikor a dolgozó parasztok megtudták, hogy a bérbe­vétel öt évre szól, nyomban tizen­kilencen kötöttek szerződést a föld megművelésére. Dolgozó parasztságunk minél na­gyobb tömegekben álljon a művelő­dő, tanuló dolgozók hatalmas tábo­rába, hallassa szavát, mondja el vé­leményét, kívánságát, vegyen részt a népművelési munkában. Szeressük, látogassuk az őszi-téli ismeretterjesztő előadásokat! Pál Tibor a népművelési minisztérium csoportvezetője. Megjegyzés Kurd a járás utolsó községei kö­zött kullog. Ennek a magyarázatá­t nem kell sokáig keresgélni, elég, ha körülnéz az ember a pártszervezet­ben. Vörös Márton elvtárs községi párttitkár nem törődik a pártszer­vezet ügyeivel. Taggyűlést például gyakran hónapokig sem tartanak. Legutóbb is úgy készítette elő, hogy alig jelentek meg néhányan. A sok hiányzó miatt természetesen nem tudták megtartani a taggyűlést — Vörös elvtárs erősen lebecsüli az agitációt. Nem gondoskodik a nép­nevelők megszervezéséről, munkába állításáról. Ugyanakkor a fiatalság­gal nem törődik. Párttittkár létére úgy vélekedik, hogy nem érdemes összehívni a DISZ taggyűlést, mert annak semmi értelme nincs. Nem ve­szi figyelembe, hogy a fiatalok nagy segítséget tudnak nyújtani, ha lelki­ismeretesen foglalkozna a szervezet­teL — Mi az földi? Errefelé felmásztak a dombokra a házak? — kérdezi az idegen ember. — Nem házak azok, hanem hin­tek ! — A falu?... az ott van a Völgy­ben. Ugy hívják: Pincehely. Mel­lette meg Gerbe. Pincehely valamikor arról volt hí­res, hogy sok volt a határban a szőlő, a kastélyban meg a fürdő­szoba. Mert kastélya is volt. Tulaj­donképpen vadászkastélynak építet­ték, hát építettek bele fürdőszobát bőven­. Minden harmadik helyiség fürdőszoba lett... A vadászkastély most kórházzá változott: a tamási járás 80 ágyas kórházává tette a tolnamegyeiek szorgalma, iparkodása. Nemrég avat­ta fel dr. Simonovics főosztályvezető az egészségügyi miniszter nevében. A kórházirodában térképet tesz­nek elém. — Látod? Budapest... Ez itt Szé­kesfehérvár... Ez meg Szekszárd. Ebben a nagy háromszögben eddig nem volt kórház. Harminc-negyven kilométerre vitték a beteget, amíg kórházat találtak. Hetvenezer lakos kórház nélkül... Ez volt eddig és most itt az új kórház. Tudod mit jelent ez? Tudom bizony! Nemcsak egészsé­get, nemcsak gyógyulást, de nagyon sokszor magát az életet! — A kórház terven felüli munka volt — beszéli tovább dr. Pilasza­­novits Tibor, az újdonsült kórház­­igazgató. — A gondolat itt lent, Pin­cehelyen született, a járás, a megye, a minisztérium támogatták és a vé­gén az ország összes kórházai össze­fogtak, hogy elindulhassunk. Úgy adták össze a felszerelést a raktárak feleslegéből. A szülészet márciusban, a sebészet júliusban, a belgyógyászat augusztusban kezdte meg a munkát. Tegnap estig 182 mű­tétet végeztünk. Már eddig 716 a felvett betegek száma. A betegek!... Mert hiszen őértük van minden. Az egész intézmény, a szép kis kor­szerű műtő, a röntgen, a tiszta fo­lyosó, a világos betegszoba orvosai­val, ápoló személyzetével, tudomá­nyos felszerelésével az ő gyógyulásu­kat szolgálja. — Éreztem, hogy meggyógyulok! Pedig már a sír szélén jártam. Va­lami mégis az­t súgta, hogy itt se­gítenek rajtam. Hát segítettek is •— mondja Orbán György iregszemcsei dolgozó paraszt, akinek az arcán otthagyta nyomát a kiállott súlyos operáció. — Bélelzáródás. Súlyos vékonybél bénulás... — súgja latinul az igaz­gató. És mégis! A bizalom, az akarat és a tudomány segített rajta. Új éle­tet jelent ez a kis kórház, ez a ma­roknyi egészségügyi központ. Kívülről, az újszülöttek szobájá­ból egetverő gyereksírás hallatszik. Az egyik fiatal állampolgár úgy lát­­szi­k hosszúnak tartja a szoptatás előtti huzavonát. Hallják? .. az én fiam!... — csillan fel Balaskó Lajosné nagy­­kónyi tszcs tag szeme. Ejha? ... megismerik, hogy kinek a kisbabája kiabál? — De meg ám! Már az első nap megtanultuk a szavát. Mindenki megismeri a magáét ezer közül is.­­­Mosolyog ... derül... ragyog az egész kórház. Ferenc bácsi, a 62 éves simontor­­nyai tehenész a legújabb beteg. Teg­nap törte el a lábát. — Voltam én már máskor is be­teg. Amikor megtiport a bika. Ak­kor Szekszárdra vittek. Messze a családtól. Még felém se tudtak néz­ni. De ide... eljön a feleségem­ is, meg a gyerekek ... meg az unokák. Az életnek, az egészségnek a vára ez a kis tiszta, napsugaras kórház. Pincehely addig arról volt híres, hogy sok volt a határban a pince. Most arról lesz híres, hogy sok f«* határában a gyógyulás. Buga doktor KASTÉLYBÓL - KÓRHÁZ

Next