Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-04 / 29. szám
1935 FEBRCAR 4 Több mint egymillió naposcsibét keltetnek az idén a Tolna megyei keltetőállomások Minden földművesszövetkezetben lehet rendelni naposcsibét, libát, pulykát és kacsát Megyénk területén a Tolnai Keltető Állomás, a Hőgyészi Állami Gazdaság, a Sárközi Állami Gazdaság, a Juhorpusztai Állami Gazdaság keltetői megkezdték a naposcsibe keltetését. Az idei évben több, mint 1 millió naposcsibét tudnak adni a termelőszövetkezeteknek és a dolgozó parasztságnak. Elsősorban azokat a községeiket akarják ellátni naposcsibével, amelyekben a pestis a tyúkállományt teljesen kipusztította. A csibeállátás kérdését úgy áldották meg, hogy a dolgozóknak nem kell a keltetőállomáson tolonganiok, hanem a helybeli földművesszövetkezetek által megbízott személynél a saját községében rendelhetik meg és ugyanott vehetik át a naposcsibéket. A naposcsibe igényléseket tehát a községben összegyűjtve közvetlenül a megyei tanács V. B. Mezőgazdasági Igazgatóságához küldik be a kijelölt személyek minden hét szombatjáig.Az összegyűjtött igénylést az a keltetőállomás kapja, amelyikhez a község legközelebb fekszik, ahonnan autóval a községbe ki is lesz szállítva. A naposcsibének a községbe való érkezéséről a megrendelő, illetve megbízott értesítve lesz. A naposcsibe ára május 31-ig 3 forint, június 1-től 2 forint, amelyhez még hozzájön adminisztrációs és szállítási költség címén csibénként 20 fillér. Kevesebb mennyiségben rendelkezésünkre áll naposkacsából 36 ezer, libából 5 ezer és pulykából 3 ezer naposállat. Az igénylések ugyanúgy mennek, mint a naposcsibénél. Ezeknek áraik még nem alakultak rá. De a piaci árnál 5- 10 százalékkal kevesebb lesz. A hőgyészi állami gazdaság baromfifairmján már február elején is kaphatók kikelt naposcsibék. Kelések lesznek február 9-én, 17-én és 18-án. Azok akik korábban akarnak naposcsibét nevelni, e gazdaságban a megjelölt napokon azokat megvásárolhatják. A keltetések beállítása úgy történt, hogy minden héten, — szerdán és pénteken — kaphat az igénylő naposcsibét. Takács Vilmos Tudományos értekezéseket ad ki Tolna megye múltjáról a Hazafias Népfront és a TTIT A Hazafias Képfront és a TTIT Tolna megyei szervezete elhatározta, hogy a megye legkiválóbb értelmiségeinek bevonásával tudományos kiadványokat jelentet meg. Bár Tolna megye területe rendkívül gazdag történelmi és néprajzi hagyományokban, eddig csak szórványosan jelentek meg tudományos dolgozatok. Most úgy tervezik, hogy folyamatosan az egész megye monográfiáját elkészítenék, s az egyes részkérdésekről szóló dolgozatokat külön kiadványokban jelentetnék meg. A tervek szerint az első tudományos kiadvány a Sárköz történetéről szól, amit a megye egyéb történelmi és irodalmi hagyományairól szóló dolgozatok követnek. ~ NAPEö Az állattenyésztés fejlődése a lengyeli tangazdaságban A lengyeli gazdaságot 1946-ban szervezték át tangazdasággá. Ha megnézzük és visszatekintünk csak az 1951 óta eltelt időre, akkor azt látjuk, hogy gazdaságunk komoly fejlődésen ment keresztül, úgy az állattenyésztés, mint a növénytermesztés vonalán. Hogy csak egy-két példát említsek meg, 1951 év végén a gazdaság tehénállománya 40 darab, lóállománya 15 darab, sertésállománya 100 darab volt. 1954. év hasonló időszakában tangazdaságunk 90 darab tehénnel, 160 darab növendékmarhával, 42 darab lóval, 80 darab csikóval 800 darab sertéssel és 450 darab juhhal rendelkezett. De a mennyiségi fejlődésen kívül komoly fejlődést és eredményeket ért el a gazdaság az állatok minősége és termelése terén. Különösen nagy fejlődés és szép eredmények mutathatók ki a tehenészetben. Amíg 1951—52. év téli hónapjaiban a fejési átlag alig haladta meg a 4 litert, addig ma 90 darab tehénnél a fejési átlag 10—11 liter. Feltehető a kérdés, hogyan érte el a gazdaság azt, hogy a tehenészetben ilyen szép fejlődések és eredmények vannak? Elsősorban szilárd takarmánybázissal, a takarmányok szakszerű előkészítésével, az egyedi etetés bevezetésével, a fejlett zootechnikai módszerek bevezetésével és alkalmazásával, a sajátnevelésű üszők helyes előkészítésével és az állatok tisztántartásával értük el. A fejőgulyások közül különösen kiemelkedik szép eredményével Benhardt István, aki 10 darab tehenet kezel és novemberben elérte a 18 literes fejési átlagot. A fejlődést bizonyítja az is, hogy valamennyi tehén törzskönyvi ellenőrzés alatt áll és 1954- ben 13 darab tehén került a járási törzskönyvbe. Ezeknél az eredményeknél azonban nem állhatunk meg és nem is fogunk megállni, hanem tovább fogjuk fejleszteni és még magasabb termelési eredményeket akarunk elérni. Ezeknek az eredményeknek az elérése érdekében versenymozgalmat indítunk a fejőgulyások között és vállaljuk, hogy hazánk felszabadulásának 10. évfordulója tiszteletére 1955. évben a tehenenkénti évi átlag tejtermelést 3 ezer literre fogjuk emel mi, a múlt évi 2600 literrel szemben. Perei Dániel ü. b. ein öli Dombóvári Ruházati KTSZ: Az első IS nap teljesítése 100,8 százalék A dombóvári Ruházati és Szolgáltató KTSZ dolgozói átérezve felszabadulásunk jelentőségét, eredményeit, termelési eredményeik fokozásával készülnek felszabadulásunk 10. évfordulójának megünneplésére. A részlegenként megtartott termelési értekezleteken már konkrét vállalások születtek, mégpedig olyan formáiban, hogy minden egyes dolgozó megjelölte azt, hogy naponta hány forinttal teljesíti túl tervét, így a női fehérnemű készítő üzemnél Fédler Istvánné 176 forintos napi tervét 196 forintra vállalta. Rajcza Vendelné és Kovács Lajosné 176 forintos napi tervét 186 forintra vállalta. A vállalások alapján a részleg 3 hónap alatt több, mint 6 ezer forinttal több ruhaneműt gyért, vagyis túlteljesítésük alapján 100 darab leánykarihával, vagy 150 darab köténnyel több ruhaneműt adnak a lakosságnak. A részleg vezetője, Horváth Károlyné vállalta, hogy mint szabász, az anyaggal való takarékosságot minden esetben szem előtt tartja és helyes munkaszervezéssel a minőség betartása mellett részlegének önköltségét 2 százalékkal csökkenti. A szabó részleg dolgozói vállalták, hogy a havi előirányzatot — 110 darab vattás mikádiót — 10 darabbal túlteljesítik, így 3 hónap alatt 30 darabot termelnek terven felül, mintegy 16 ezer forint értékben. A cipész részleg dolgozói hasonlóképpen tették meg vállalásaikat. Márton Antal és Kiss József napi tervüket 20 forinttal, Takács, Kalauz és Esküdt elvtársak pedig napi 26 forintos túlteljesítést vállaltak. Demény János részlegvezető és Horváth László traktoros vállalták, hogy hulladékanyag felhasználással 3 hónap alatt 5 ezer forint értékű vegüler anyagot takarítanak meg. A részleg 3 havi terven felüli vállalása annyit jelent, hogy 60 pár férfi cipővel, vagy 350 pár férfi cipő talpalással többet adnak Dombóvár község lakosságának. A férfi és női fodrász részleg szintén bekapcsolódott a versenybe és egymással versenyezve készülnek a nagy nap megünneplésére. A férfi fodrász részlegből Schenk Gáspár napi 10 forintos, Molnár Sándor és Szekeres József napi 7 forintos túlteljesítést vállaltak A női fodrász részleg dolgozói Berki Istvánné, Horváth Istvánné, Kunfalvi Béláné, valamint Seindl István és Szemmelroth Henrik napi teljesítményük 10 forinttal való túlteljesítését vállalták. Vállalásuk kiterjed a minőségi munkára és az udvarias, figyelmes kiszolgálásra is. A dombóvári Ruházati és Szolgáltató KTSZ dolgozói a felszabadulás 10. évfordulójának tiszteletére első negyedéves tervüknek 36 ezer forinttal való túlteljesítését vállalták. Az első 15 nap értékelése szerint ezen vállalásukat 100,8 százalékra teljesítették. Tőef halászok, kalauzok ... Fennállása óta közel 10 ezer mázsa halat fogott a paksi Vörös Csillag halászati szövetkezet A négi halásznóta szerint a halászok hálója nem fogott egyebet pirosszárnyú keszegnél. Ha nem is egészen, de majdnem így van a paksi Vörös Csillag halászati termelőszövetkezetnél, amely az idén ünnepli fennállása tizedik évfordulóját. Mert bár az elmúlt tíz esztendő alatt, közel 10 ezer mázsa halat fogtak ki a Dunából a paksi szövetkezeti halászok, bizony javarésze nem nemes hal, ponty, kecsege-féle, hanem keszeg, tízigér s egyéb, gyengébb minőségű halfajta. Persze azért ez is elfogy, sőt az a legnagyobb baj, hogy kevés a hal s a paksi szövetkezet évi 900—1000 mázsa körüli termelése nem tud lépést tartani az egyre növekvő igényekkel. — Az elmúlt év különösen gyenge volt számunkra, — mondja Bencze Ferenc elnök, mert 850 mázsa volt az évi termelés. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a tavalyi év nemcsak a mezőgazdaság, a halászat számára is nagyon gyenge volt. Hosszú, hideg tél, március végéig tartó jégzajlás akadályozta a munkát, nyáron pedig a nagy árvízben sem lehetett halászni. Az idei év kedvezőbben indul, az öreg halászok is bizakodnak, hogy most már nem lesz hideg, s elmarad a szokásos jégzajlás is. Paks az ország halászati szövetkezetei közül országosan az első helyen áll, itt a legnagyobb az egy főre eső napi termelés. A hal minősége, amiről sokáig beszélgetünk, azonban más kérdés, folyóvízben, természetes viszonyok között nem lehet szabályozni a minőséget. Azonban itt is igyekeznek minél több jó, értékes halat adni közfogyasztásra s ezt célozza a rendkívül értékes dunai kecsege mesterséges szaporítása, ami egyedül a paksi szövetkezetben folyik. Az elmúlt tíz esztendőre visszatekintve a paksi halászati szövetkezet sok harcra, de sok eredményre is emlékezhet. Ez elmúlt tíz esztendő itt is meghozta a maga belső harcait, személyi viszályait, de az eredmények sem maradtak el. A tíz esztendő mérlegének másik oldalán 10 ezer mázsa hal van s az egyre népszerűbb paksi halászcsárda, amely lassan a régi szegedi halászcsárdák hírnevével vetekszik. Éppen ez a növekvő hírnév tette szükségessé, hogy a fővárosban is nyissanak egy halászcsárdát, ahol már december óta árulják az ízletes paksi halászlét, rántott halat s az egyéb paksi halkülönlegességeket. — Ezzel azonban még nem oldottunk meg mindent, — mondja Bencze Ferenc — mert olyan nagy a hal utáni kereslet, hogy a termelést minden erővel fokoznunk kell, ha valahogy is lépést akarunk tartani a kereslettel. A természetes vizeknél azonban az a helyzet, hogy hiába mégoly ügyes is valaki, a szerencse is szükséges. Az időjárás is szeszélyes, az elmúlt héten például nem mehettek ki halászaink, mert — bármilyen furcsán hangzik is ebben a napos időben — jeges volt a Duna. — Milyen tervek vannak a jövőre? — A Duna ugyan kiapadhatatlannak látszik, mi azonban konkrét tervekkel is foglalkozunk. Elsősorban a dunai holtágakon gátak és zsilipek segítségével mesterséges halastavakat akarunk csinálni. A terv szerint az idei tavaszon egy, körülbelül 10 holdas halastó készül el, a következő két évben pedig újabb két halastavat építünk, összesen 40 holdnyi területen. Ez a három tó, melyben mesterséges szaporítást végzünk, számításunk szerint évenként mintegy 400 mázsával növeli termelésünket s ami a legfontosabb: ezekben kizárólag nemes halakat szaporítunk. Tehát epren az annyira keresett minőségi halakból tudunk lényegesen többet termelni. A paksi halászati szövetkezet tíz esztendős. S ha sok válsággal kellett is eddig megküzdeniök az eredmények és nem utolsó sorban a tervek sok biztatót ígérnek az előttük álló esztendőkre, fcs) 3 ÜZEMEINK ÉLETÉBŐL Angliának gyárt zsebkendőket a Tolnai Textilgyár A Tolnai Textilgyár, a Pamutszövőipari Vállalat IV-es számú telepe megyénk egyik legnagyobb ipari üzeme. Nagy jelentősége van munkájának a lakosság ellátása szempontjából, de ugyanakkor exportra is dolgozik. A múlt év első felében kezdték meg az exportzsebkendők gyártását, amit külkereskedelmünk Angliába szállít. Lehetséges ez? — A textilipar őshazája mitőlünk vásárol textilárukat? — Úgy láttszik, igen. — „A futballnak is Ang_ 1% az őshazája — jegyzi meg mosolyogva Molnár elvtárs, a telep vezetője, — mégis most ■ tőlünk tanulnak, hát miért ne tudna iparunk is olyan textilárut gyártani, amit szívesen megvesznek tőlünk.“ Nagyon kényes munka a zsebkendők szövése. Igen bonyolult mintákkal, kötéseikkel. Minden szálnak külön-külön megvan a helye, ha csak egy is elszakad, vagy összekeveredik, már nem exportképes az áru. A minták szövését a gépen tizennégy nyüst szabályozza. Volt is elég sok baj akkor, amikor elkezdték az új árucikk gyártását. A gépek sem voltak megfelelően előkészítve, rosszak voltak a hengerek, de a szövők is gyakorlatlanok voltak az új munkában, így aztán — egészen az év utolsó negyedéig — a gyár nem teljesítette exporttervét. A gyár vezetősége és a dolgozók hozzáláttak a hibák kijavításához, hiszen a tervek teljesítése— becsületbeli ügy, különösen áll ez a külkereskedelmi kötelezettségeink teljesítésére. Hiszen itt nemcsajk arról van szó, hogy a kiszállított áruként különböző, olyan cikkeket kaphatunk, amit csak külföldről tudunk beszerezni, hanem szó van a magyar’ipar hírnevéről ‘is .Mindenekelőtt felemelték az exportmunkán dolgozó gépek számát. Ahogy a más cikkeknél emelkedett a gépek teljesítménye, a felszabadult gépeket az export-zsebkendők gyártására állították be. Kicserélték a rossz, elhasználódott nyüstöket. A hengereket Pestről kapták, a vállalat II-es számú, angyalföldi telepéről, ezekkel a hengerekkel sok baj volt, rossz minőségűek voltak. Felküldték ide saját ízelőmunkásaikat, akik aztán szakszerűen rámutattak a hibákra. Azóta megjavult a Pestről kapott hengerek minősége is. Ide osztották be a legjobb munkamódszerátadókat, a legtapasztaltabb szövőket. Ma már ennek a részlegnek kialakult az állandó munkásállománya, azok a szövők vannak itt, akik állandóan ezen a munkán dolgoznak. Büszkék is arra, hogy exportmunkán dolgozhatnak, hiszen rdé csak az kerülhet, aki a mennyiség mellett jó minőségű munkát is tud végezni Olyanok, mint Bucher Éva szövőnő, akinek a keze alól már több tanuló is került ki, és szántán ezen a munkán dolgoznak. Vagy Ulrich Jánosaké munkamódszer átadó és még többen mások. A felsorolt intézkedéseknek meg is lett az eredménye. Ma már az egy szövőgépre eső termelés 80 százalékkal magasabb, mint múlt év nyarán. A gyár az elmúlt év utolsó negyedében már teljesítette exporttervét, sőt a második negyedév adósságát is letörlesztette. Azóta is rendszeresen tölte [UNK]sütlik exportterveket a gyár dolgozói. Az első hónapban 70 ezer forintot jövedelmezett a tengelici Petőfi tsz tejüzeme A TENGELICI Petőfi tsz irodájának az udvarán gondosan csomagolt ládákat és tejeskannákat raknak az állomásra induló kocsira. Érdeklődésünkre elmondták, hogy az elmúlt év utolsó napjaiban tejüzemet létesítettek, ahol naponta több, mint félezer liter tejet dolgoznak fel. A tornácról egy tágas terembe lépünk, ahol egy zománcos tűzhelyben pattogva ég a tűz. — Jó melegnek kell itt lenni, mert különben nem alszik meg a tej. — magyarázza Fülöp Józsefné. — Nekünk pedig az a feladatunk, hogy minden nap friss túrót-tejfölt küldjünk a fővárosba. Valóban, a tűzhely mellett két óriási hordóban most is aludt te(et látni. A szoba másik felében hosszú állványról több hófehér túrószacskó lóg alá, s a savó lassan folyik az alatta levő teknőbe. Amikor már egy csepp savó sem jön ki a túróból, átviszik a szomszédszobába és megkezdik a csomagolást. A ládákat többréteg fehér papírral bélelik. Olyan tisztán kezelik a tejterméket, hogy legszívesebben mindjárt enni szeretne belőle, aki látja. A TEJFÖLT merőkanállal rakják a tejeskannákba. Elhiszem, hogy nagyon várják a budapesti háziasszonyok, hisz olyan sűrű, mint a lekvár. Hetenként egyszer felmegyünk teherautóval Pestre, amikor mást is viszünk — magyarázza a könyvelő, — s amint meglátnak bennünket a háziasszonyok, szinte megrohanják a kocsit és mindenki tőlünk akar vásárolni. De nemcsak túrót és tejfölt készítenek a Petőfi tsz tejüzemében, hanem sajtot is. Fülöp Józsefné és özv. Szabó Gyuláné alig egy hónapja dolgoznak a tejüzemben, de igen hamar elsajátították a „szakmát”, ízletes, finom sajtot készítenek. KÖZTUDOMÁSÚ dolog, hogy a tej általában nagy tisztaságot kíván. A két asszony valóban a tisztaságot tartja legfőbb követelménynek. Amikor kiürítik a túrószacskókat, azonnal kimossák, s így mindig friss és tiszta. A követ naponta többször felmossák, s ha valamelyik a tűzre rak, nem restet azonnal kezet mosni. A tengelici Petőfi tsz tagsága nagy reményeket fűzött az újonnan alakított tejüzemhez, s nem csalódtak. A két asszony lelkiismeretes munkája már az első hónapban meghozta a gyümölcsét; januárban a tejüzem tiszta jövedelme 70.000 forint. A tengelici Petőfi tsz-ber úgy tervezik, hogy év végére 30 jól tejelő tehénnel szaporítják az állatállományt. Ezenkívül a meglévőknél is fokozzák a tejhozamot. Verseny az Állami Építőipari Vállalatnál A felszabadulási versenyhez csatlakoztak a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói is. A verseny során több brigád teljesítette már vállalását. A Szekszárdi Mezőgazdasági Gépjavító építkezésén dolgozó Winkelmann kőműves brigád vállalta, hogy a megkezdett egy ikerlakást az ütemterv szerinti január 29-i határidő helyett január 26-ig falegyenig felfalazza. Vállalásukat egy nappal korábban, január 25-én teljesítették, február elsejére már a másikat is felfalazták és most már a harmadik ikerlakáson dolgoznak. Teljesítette felajánlását a homoródi építkezésen dolgozó Pöppl kőművesbrigád is, a pihenőépület mennyezetvakolását 248 óra helyett 228 óra alatt végezték el. Nem teljesítették vállalásukat a szekszárdi bölcsőde építésén dolgozó Lesták műkövesbrigád tagjai, akik január 27- re vállalták az előirányzott 80 méter műkőlépcső elkészítését Itt még el vannak maradva a csiszolással és a szemcsézésseL