Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-23 / 147. szám

1956 JÚNIUS 23. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Készülnek az új oktatási évre a várdombi kommunisták A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. Kongresszusának határozatai alapvető tanulsá­gokkal szolgálnak politikai, gazdasági, kulturális életünk minden területén. Különösen sokat jelent számunkra az 1956—57-es pártoktatási év elő­készítése s majd lefolytatása szempontjából. A jó előkészí­tésen túl legfontosabb az, hogy a személyi kultusz hatásaként elterjedt káros betűvágás, dogma­­tizmus ellen következetes harcot in­dítsunk. Jelenleg az előkészí­tési munkálatok folynak párt­­szervezeteinkben.­­ • A várdombi kommunisták is nagy gonddal végzik az elő­készítés munkáit. A községi­­ pártvezetőség, az alapszerveze­tek vezetőivel, s a propagan­distát is bevonva, látott hozzá ehhez a munkához. A propa­gandista kiválogatása nem okozott nagy gondot, hiszen Puskás László elvtárs már régi propagandista, megfelelő tu­dással rendelkezik, s jó bevált módszerét bizonyítja, hogy az elmúlt oktatási évet is a hall­gatók megfelelően végezték el. A pártvezetőségi tagoknak és Puskás elvtársnak is az a véle­ménye, hogy a hallgatók ki­válogatását már most meg kell kezdeni, hogy az oktatás zök­kenőmentesen haladjon, s va­lóban elérje célját: elsősorban a párttagok a szervezeti sza­bályzatban előírt kötelességük­nek megfelelően fejlesszék po­litikai tudásukat, elsajátítsák a marxizmus—leninizmus alap­jait. Nemcsak a Központi Vezető­ség határozata, hanem saját ta­pasztalataik megkövetelik, hogy már most gondosan fog­lalkozzanak a hallgatók kiválo­gatásával. Ezelőtt 3 évvel pél­dául addig húzták-halasztot­­ták a kiválogatást, amíg az utolsó pillanatra maradt. Nem is értek el jó eredményt, s ez kihatott a gazdasági munkák­ra is. Már az elmúlt évben ta­nultak ebből a példából, ide­jében hozzáfogtak az előkészí­téshez, s a jól végzett oktatási munka a javuló gazdasági ered­ményekben is tükröződött. A termelőszövetkezet kom­munistái is szorgalmasan ta­nultak, s ez is hozzájárult ah­hoz, hogy a szövetkezetben a tavaszi munkák, a növény­­ápolás sokkal jobban halad, mint az elmúlt években. Ambrózi Imre elvtárs, a termelőszövetkezet kovácsa, nemcsak ezt a munkát látja el, hanem a földeken is meg­állja a helyét, s így lehetne so­rolni a többieket is. Az idén még szebb eredmé­nyeket akarnak elérni a köz­ségben, s a pártszervezetek az idén még nagyobb gonddal ké­szítik elő a pártoktatást, ter­mészetesen az önkéntesség be­tartásával. Ez az önkéntesség azonban nem azt jelenti, hogy magukra hagyják a párttago­kat, csak azt, hogy beszélget­nek velük arra törekedve, hogy minden párttag maga döntse el, milyen formában akarja politikai tudását a párt­oktatás keretein belül fejlesz­teni. A kiválogatás már megtör­tént, s a pártvezetőség tagjai elsősorban maguknak mutatva példát a tanulásban, beszélget­tek a hallgatókkal. — Én még külön is beszélgettem hallgató­immal — mondotta Puskás elvtárs, a propagandista. — Fontosnak tartottam ezt, hi­szen az oktatás jó menetéért felelősséggel tartozom. — Arra is gondolt a községi párt­vezetőség, hogy a párt,­állami funkcionáriusok mellett a párt­tagok és pártonkívüliek leg­jobbjainak tanulását is bizto­sítsa. Részt vesz az oktatásban Csele Lajos elvtárs, a tsz párt­­titkára, Bitai Endréné elvtárs­nő óvónő, a községi pártveze­tőség titkára Fábián János elv­társ, az alapszervezet titkára, Lucska András VB elnök, Ke­lemen Antal egyénileg dolgozó paraszt, Bors Józsefné szövet­kezeti dolgozó, Pataki József pedagógus és még többen má­sok is. A hallgatók felkészítése a következő oktatási évre azon­ban ezzel még nem merül ki. Az év megkezdéséig is többször beszélgetnek Puskás elvtárs, a propagandista és a pártszerve­zetek vezetői is a hallgatókkal. A szárazdi példa bizonyítja , így is lehet filmszínházat építeni Moziavatás volt június 10-én Szárazdon. A kultúrotthon kör­nyéke délután 3 órakor már zsongott a falu lakosságától. A község lakosságának nagyrésze megjelent az ünnepélyen, hogy tanúja legyen az első szárazdi filmvetítésnek. Négy óra előtt néhány perccel az agregátor ál­tal fejlesztett áram nyomán kigyulladt a fény a kultúr­­otthonból átalakított mozihelyi­ségben. A közönség már a vil­­­­lanyfény láttára is rendkívül megörült. Fél ötkor a vb. tit­kár ünnepélyesen megnyitotta az első mozielőadást és átadta a mozit a lakosságnak. A beszé­dében megköszönte a társadal­mi munkát végzett személyek és szervek segítségét. Az ün­nepi megnyitó után elsőnek a „Budapesti tavasz“ című új magyar filmet vetítették. A mozi beindításának terve az egyik tanácsülésen vetődött fel, majd ezt követte a lakos­sággal való ismertetés. A lakos­ság ezt a kezdeményezést öröm­mel fogadta. A községpolitikai tervbe a VB. bevette és erre a­­ célra 13 000 forint kiadást ter­vezett be. Ebből az összegből 9000 forint készpénz 2000 fo­rint társadalmi munka és 2000 forint saját anyag. A 2000 fo­rintos társadalmi munka a la­kosság lelkes segítsége nyo­mán felemelkedett 4370 forint­ra. A társadalmi munkákból kivették a részüket a DISZ fiatalok, az általános iskola, a tömegszervezetek, a Világsza­badság Tsz. A téglaszállítások, a homok­szállítások és az­­ egyéb fuvarok mind-mind tár­sadalmi úton történt. Az aszta­losaink vállalták, hogy az ös­­­szes asztalos munkákat elké­szítik a kőművesek a falazást, a villanyszerelők (habár a községben villany nincs) a vil­lanybevezetést. A moziépület május 1. tiszteletére el is ké­szült, csak az volt a probléma, hogy a Moziüzemi Vállalat nem tudta részünkre biztosítani az agregátort és így az avatást el kellett halasztani. Szárazd község dolgozó népe a tanács vezetésével megépí­tette az első olyan létesít­ményt, amelyre eddig példa a községben nem volt. A közsé­get eddig csak a szürke hétköz­napi események jellemezték. A vasárnap olyan volt, mint a hétköznap, a hétköznap olyan, mint a vasárnap. A lakosság pedig vágyik a kultúra után. Ezt bizonyítják azok a tények, amelyeknek minden egyes szín­darabi előadáson tanúi lehet­tünk. A községi tanács végrehajtó­bizottsága a községfejlesztési tervek elkészítésénél három tervet dolgozott ki. Az egyik a dűlőutak megjavítása, ami tel­jes egészében befejezést nyert. A másik a kultúrotthon átala­kítása mozivetítésre, ami szin­tén befejezést nyert. A har­madik, ami szintén a lakosság érdekeit szolgálja, a 700 méter hosszú betonjárda megépítése. Ennek a határideje szeptember 30. A lakosság az állam iránti kötelezettségeit minden eset­ben teljesíti, a tervek szerint. Ezt teljesíteni fogja a jövőben is és csak egy a vágya a lakos­ságnak, hogy a villany az agre­gátor segítségével ne csak a kultúrotthonban égjen, hanem minden családi házban és az utcákon is. Ezért még odaadób­ban dolgozunk és az állam iránti kötelezettségeinket min­den esetben és minden téren példamutatóan teljesíteni fog­juk, hogy ezáltal részünkről biztosítsuk az ötéves terv si­kerét. Bencsik József Szárazd a­ megye orvosainak értekezlete A Tolna megyei Tanács VB. XI. Egészségügyi Osztálya és az Orvos Egészségügyi Dolgo­zók Szakszervezete Tolna me­gyei Területi Bizottsága ma délelőtt 9 órai kezdettel a megyei kórház kultúrtermé­ben megyei értekezletet tart. Az értekezlet napirendje: 1. A szocialista orvosetika egyes kérdései. Tartja: Dr. Szabó Zoltán, az Orvos Egész­ségügyi Dolgozók Szakszerve­zete országos elnöke. 2. A munkafegyelem egyes kérdései. Tartja: Dr. Fehér Márton, a megyei rendelőinté­zet vezető főorvosa. 3. Nyári mezőgazdasági mun­kákra való felkészülés az egész­ségügy terén. 4. Kitüntetések, jutalmak ki­osztása. Lesz-e szabadtéri színpad Bonyhádon? Örömmel vettük tudomásul, hogy szabadtéri színpadunk lesz. De korai volt az öröm. Még a tél folyamán meg­tudtuk a megyei tanács nép­művelési osztályától, hogy 50 ezer forintos költséggel sza­badtéri színpad épül. Ez szük­séges is lenne, hisz Bonyhádon rengeteg a rendezvény. Május­ban 10 műsoros est volt és mily kellemes lett volna ezeket sza­badtéri színpadon, előadni és végignézni. A KTSZ-nek el­mondtuk elgondolásainkat és kértünk költségvetést. A költ­ségvetés közel 100.000 forint összeget tett ki, de mivel csak 50.000 forint áll rendelkezésre, kértük, hogy oly költségvetést adjon, amely az engedélyezett összegnek megfelel. Ez is elké­szült, de mikor a tervosztály a megrendelést leadta, közölték, hogy nem tudják vállalni, mert kőműveseik árvízsúj­totta terü­leten dolgoznak. Ez rendjén is van, mert az fontosabb. Közben megtudtuk, ha ebben az évben nem készül el, úgy a pénzt másra fordítják és a közeljövő­ben nem lesz fedezet erre a célra, így hát semmi remény arra, hogy a második ötéves tervben is lesz-e valami belőle. Miért nem lehet magánszektor­ral elvégeztetni ezt a munkát, ha egyetlen KTSZ sem vállalja, vagy miért nem lehet a pénzt átmenteni a következő évre? Mi ez, ha nem bürokrácia? Pe­dig Bonyhád megérdemelné, hogy hamarosan komoly sza­badtéri színpada legyen. MAJOR MÁTYÁS igazgató. TOLNAI NAPLÓ VITA Merre tart a Faluszínház ? Mindjárt elöljáróban szeret­ném leszögezni, hogy levelem csupán, mint a színpadi próza szerelmes nézőjének megnyilat­kozása és bírálatom mind a két vitafél felé csupán segíteni­­akarás. A mondanivalóm első része a Faluszínházhoz szól. Mint ír­tam, szeretem a színműveket, de csakis a­ jókat. Jót pedig ke­veset játszott Dombóvárott a Faluszínház. Egyáltalában nem szerepel a műsorában opera, operett. De ez nem is nagy baj, mert a prózai művekben is nyújthatnának nagy teljesít­ményt. Az én megítélésem sze­rint sokszor úgy játszanak, mintha terhükre lenne az egész játék. Igazi művészetet szeret­nénk látni az alakításukban, mert színészeti főiskolát vég­zett művészeket nézünk és nem amatőröket. Helyes és jó, hogy műsorára tűz a Faluszínház mai témájú darabokat, de unal­massá válik, ha mindig ugyan­azokat játssza. Sokszor oly ke­veset nyújtanak a közönség­nek, hogy az ember vissza sze­retné kérni a 14 forintot. Bár ez is érhetetlen, hogy miért ép­pen a Faluszínház kér 14 forin­tot, amikor a többinél a legma­gasabb helyár csak 12 forint. Persze tudnak jól, szépen és művészien is játszani. Szívesen vennénk a Faluszínháztól, ha műsorára tűzné Illyés Gyula: Dózsa György című drámáját. Ha az igényeket a Faluszínház kielégíti, csak akkor számolhat nagyobb közönségre és vas­tapsra. A mondanivalóm második ré­szében szeretném megemlíteni, hogy a Faluszínház gyenge lá­togatottsága nemcsak a — mondjuk ki őszintén — silá­nyabb darabjainak köszönhető, hanem a járási kultúrházak és népművelési osztályok gyenge propagandájának is. Dombóvá­­rott előfordult például, hogy a járási kultúrháznál már az elő­adás előtt 3 nappal megkezdték a hangoshíradóban az előadás hirdetését, de az üzemekben vajmi keveset tudtak róla a dolgozók. Sok helyen nincs, vagy ha van kultúraktíva, ak­kor sem dolgozik megfelelően. Csupán abban merül ki az egész ténykedése, hogy kira­gasztja a plakátokat. Még csak jegyeket sem ad el a dolgozók­nak. Pedig a saját tapasztala­tomból tudom, hogy szeretnek a dolgozók az üzemben venni jegyet. ____ Szerintem nagyobb segítsé­get kell adni a Faluszínháznak. Persze nem olyat, mint a Nép­művelési Minisztérium egyik paragrafuscsináló­ja, hogy „aho­vá a Faluszínház megy játsza­ni, ott előtte két héttel ne le­gyen más műsor’’. Igenis le­gyen, akár hetenként kétszer is. Ha megfelelő és tartalmas szín­művet hoz a Faluszínház mű­vészi kidolgozással és jó játék­erővel, kijut nekik a tapsból is. ELGRI PÉTER Dombóvár. 3. Egyszerűsítjük a vállalati ügyvitelt Elmondta Hantos József, a Paksi Konzervgyár főkönyvelője A Minisztertanács határozata után üzemünkben, a Paksi Kon­zervgyárban is hozzáláttunk az ügyvitel egyszerűsítéséhez. — Adminisztratív dolgozóink kö­zül már többen, korábban is felvetették, hogy túl bonyolult a vállalati ügyvitel, mindezt lehetne egyszerűbben — ugyan­akkor megbízhatóbban is — el­végezni. Emellett gyakran for­dul elő — különösen a szezon idején, — hogy túlórázniok kellett az adminisztratív dol­gozóknak. Most azon igyek­szünk, hogy a Minisztertanács legutóbbi határozatát mi is si­keresen végrehajtsuk. Új elszámolási módszer be­vezetését tervezzük a bérelszá­molásnál. Jelenleg a dolgozók bérlapján nyolc oszlopban ve­zetjük az utalványozott munka­időket és a teljesítményt.­­ Ugyanis nyolc bérkategória van, mindegyiknél más az óra­bér. Mivel a gyárban az előfor­­duló munkák zöme kettes kate­góriájú, elkészítettük a többi bérkategória átszámítását is kettesre, így a munkautalvá­nyozásnál például, ha négyes kategóriájú munkáról van szó, munkaidőben utalványozunk annyit, hogy az beszorozva a kettős kategória bértételével, a négyes kategória bértételét ad­ja, így elérhetjük, hogy min­den dolgozónál csak egy szám­oszlopot vezetünk, a hó végén egyszerre szorozzuk be az órá­kat és perceket a bérrel. Je­lenleg egy fővel alacsonyabb a bérelszámoló létszámunk, mint amennyit a keretben engedé­lyeztek. Bár most teljes ütem­ben dolgozik a gyár, mégis a jelenlegi létszámmal — öt fő­vel — el tudjuk végezni, ren­des munkaidőn belül a bérel­számolást. Az SZTK ügyintéző, aki munkaideje egyik felében bérelszámolást végez, most csak a bérelszámolás ellenőrzé­sét fogja végezni, hogy keve­sebb hiba, reklamáció fordul­hasson elő. Kísérletképpen már be is ve­zettünk egy új rendszert az anyagbevételezésnél, a nyers­anyagnál. Korábban ugyanis a beérkezett anyagokat a gyár hídmérlegén lemérték, a mázsa­jegyről, vagy jegyekről külön bevételi jegyet állítottak ki, erről könyvelt a raktár és az anyagkönyvelés. Most a bevé­teli jegyet kiküszöböltük, köz­vetlenül a mázsajegyről köny­velünk. Ha például vasúton, vagontételben érkezik nyers­­anyag, azt több részletben szál­lítják be a gyárba, akkor is csak egy mázsajegyet állítunk ki, annak hátlapján felsorolva az egyes tételeket. Mindezzel nemcsak azt érjük el, hogy pa­pírt, munkaerőt takarítunk meg, hanem nagyobb becsülete is lesz a mázsajegynek, na­gyobb felelősséggel végzi mun­káját a mázsakezelő. Sok egyéb elgondolásuk is van adminisztratív dolgozóink­nak az ügyvitel egyszerűsíté­sére, amelyeket majd megbe­szélünk és ha megfelelőek, ki­próbáljuk és bevezetjük őket. 3000 mázsás mozgalmat indítottak a Tolna megyei állami gazdaságok kombájnosai Június 21-én a Kajmádi Ál­lami Gazdaságban összegyűltek az állami gazdaságok vezetői és kombájnosai, hogy megbeszél­jék az aratás előkészítését és ennek alapján biztosítsák a le­hető legjobb feltételeket. Az értekezletet Pólya János elv­társ, az Állami Gazdaságok megyei igazgatója nyitotta meg Felhívta az összegyűltek figyel­mét az értekezlet fontosságára, mivel az állami gazdaságok 19 ezer hold aratni való területé­ből a legnagyobb rész a kom­­bájnosokra vár. Ezután Géczi Károly elvtárs főagronómus beszámolója következett, aki részletesen ismertette az eddigi előkészületeket és azokat a fel­adatokat, melyekkel biztosítani tudják az aratás sikeres végre­hajtását. A beszámoló után az állami gazdaságok vezetői és kombájnosai szólaltak fel. A felszólalások során a számos, igen hasznos javaslaton kívül Varjú János, az Alsóleperdi Ál­­lami Gazdaság kombájnosa versenymozgalmat indított el, amelyhez végül az összes kom­­bájnvezetők csatlakoztak. Var­jú János vállalta, hogy 250 hol­dat arat és csépel gépével, eh­hez csatlakozott Feil Ferenc biritói kombájnos, aki 300 hold learatását és cséplését vállalta és versenyre hívta ki kombáj­nos társait. Horváth László, aki a múlt évben a Gerjeni Állami Gazda­ság legjobb kombájnosa volt, felszólalásában javasolta, hogy terület helyett inkább a leara­tott gabonamennyiséget vegyék a felajánlások alapjául és ő maga elvállalta 320 hold, tehát 3200 mázsa gabona betakarítá­sát. A gazdaságok vezetői kö­­zül többek között a Kajmádi Állami Gazdaság igazgatója Osztermajer János elvtárs szó­lalt fel, elmondotta, hogy a Kajmádi Állami Gazdaságon belül folyó aratási verseny első három helyezettjének jutalma­zására a gazdaság vezetősége 2000, 1500 és 1000 forint pénz­jutalmat tűzött ki. A továbbiak során az állami gazdaságoknak úgyszólván va­lamennyi kombájnvezetője fel­szólalt, elfogadták az eddigi versenykihívásokat. Különösen értékes volt a Sárközi Állami Gazdaság kombájnosainak ver­senyvállalása, akik felajánlot­ták, hogy nagymennyiségű üzemanyagot takarítanak meg és a szemveszteséget az 1 százalék alá csökkentik. Az értekezlet végén Molnár Sándor elvtárs, a megyei párt­­bizottság mezőgazdasági osztá­lyának vezetője szólt a kom­­bájnvezetőkhöz. — Ebben az évben sokkal inkább, mint eddig a helyi vezetőkre bízzuk az aratási munkák irányítását, — mondotta — de azzal a fel­tétellel és azzal a biztos tudattal, hogy az állami gazdaságok ve­zetői felelősségük legteljesebb tudatában intézkednek. Az állami gazdaságok veze­tőinek és kombájnosainak meg­beszélése, amelynek célja az aratás jó előkészítése volt, dél­után szakmai bemutatóval ért véget.

Next