Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-19 / 16. szám
TOLNA MEGYF Érik a paradicsom az Iregszemcsei Mezőgazdasági Kísérleti Intézet üvegházi kertészetében Az elmúlt év telén is az Iregszemcsei Mezőgazdasági Kísérleti Intézet üvegházi kertészetéből szállították Budapestre a nagy meglepetést keltő újdonságokat, a frissen érett paradicsomot. Bár a múlt évi és a mostan élő paradicsom is csak kísérleti próbaültetés eredménye és mennyiségben sem számottevői, mégis magának az intézetnek és a magyar kertészetnek is dicséretére válik a legnagyobb télben élő, de különben a legnagyobb nyári meleget igénylő pirosparadicsom. Az első 15 kiló „primőr-árut” már elszállították a fővárosba, pénteken újabb 10—15 kilónyi paradicsomot szüreteltek az Intézet üvegházi kertészetében. Ezt a mennyiséget hetenként rendszeresen elküldik most már Budapestre. A kísérleti próbaültetés végső eredményeként mintegy három mázsa paradicsom terem januárban és februárban az Iregszemcsei Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben. A paradicsom szüretelésével együtt megkezdték a zöldpaprika szedését és szállítását is. Eddig mintegy 6000 friss érésű zöldpaprikát küldtek ugyancsak a fővárosba Iregszerzéséről. Rövidesen,— előreláthatólag — február elején megkezdik a friss, „harmatgyenge“ zöldsalátának, a kalaládénak és a karfiolnak, majd ezeket követően a reteknek a szüretelését és piaci értékesítését. Újból kapnak természetbeni juttatást a selyemfonók A Tolnai Selyemfonógyár munkástanácsa és a szakszervezet méltányolva a munkások régi sérelmét, újból megkezdte a dolgozók természetbeni juttatását, amelyet 1950-ben megszüntettek. Minden dolgozó, aki a gyárban legalább egyéves munkaviszonnyal rendelkezik, 250 forint lefizetése ellenében 1000 forint értékű ruhaneműt vásárolhat. A munkások körében nagy örömet váltott ki az intézkedés, amelynek eredményeként a férfi ingni való puplin méterét 6.94 forintért, a női és gyermekruhának való cérnabarbet méterét 7,13 forintért, a laváble női fehérneműanyagot 5,31 forintért, a nylon méterét pedig 18,25 forintért kapják. A munkástanács és a szakszervezet a fontosabb élelmiszerek biztosításáról is gondoskodik. A dolgozók most már harmadik ízben a gyárban kapják meg a lisztet, rizst, cukrot, petróleumot, élesztőt, szappant, stb., s így nincsenek annak kitéve, hogy munkaidő után a községi üzletek előtt ácsorogjanak. rXXXXXXXX>COC>C30CXX)000C)OCOCO00C)000000000CXXXXXXXXXXX)0000000000QC30000000C000db00000C ARA: 50 FILLÉR A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA Segítjük begyógyítani a sebeket Az október 23-i események nehéz helyzetbe hozták az országot. A bajok, nehézségek csökkentésére a nőtanács a szociális munkát hozta előtérbe. Jelszó: „Segíteni a bajbajutottakon, segíteni a sebek begyógyítását ott, ahol arra a legnagyobb szükség van’’. Gazdasági nehézségeink közepette az állam nem tud annyi beruházást biztosítani a szociális otthonok, idénybölcsődék, napköziotthonok fenntartására, mint eddig. Éppen ezért a nőtanács abban látja feladatát, hogy segítséget nyújtson a szociális intézményeknek. Melegséget, gondoskodást, szeretetet kíván vinni, nemcsak az intézmények munkájába, hanem felkarolják az egyedülálló idősebb nőket is, hogy enyhítsék magukértmaradottságukat, elesettségüket. A Tolna megyei Nőtanács, a szekszárdi és néhány községi nőtanács elnökei ezeket a feladatokat beszélték meg január 17-én. Néhány kérdésben nemcsak határozatot hoztak, hanem a végrehajtásukhoz már hozzá is fogtak. A közeli napokban négytagú nőküldöttség utazik Budapestre, ahol a budapesti nőtanács javaslatára húsz bajbajutott család megsegítését beszélik meg. Hosszabb időre szoros baráti kapcsolatot kívánnak kialakítani a kijelölt 20 családdal. Jelenleg élelmiszereket küldenek, a későbbiek során pedig a családtagok és a gyermekek nyáraltatását, vendégül látását tervezik. Kelemen Jánosné Szakáll községből például elmondta, hogy eddig 30 mázsa burgonyát gyűjtöttek össze a falusial adakozásából. Dr. Bryson Jánosné az egy marék toll gyűjtését javasolta, miután sok családnak, szociális intézménynek van szüksége a tönkrement ágynemű pótlására. A Szekszándi Városi Nőtanács a közeljövőben teadélutánt rendez, melynek jövedelmét már ilyen célok megvalósítására fordítja. A nőküldöttség budapesti tartózkodása idején felkeresi a minisztertanács tájékoztatási osztályát is, hogy a Nők Lapjának újbóli kiadását kérje. A nőtanácskozáson foglalkoztak az asszonyok egy megyei program kidolgozásának kérdéseivel is, amelynek ismertetésére lapunk hasábjain még visszatérünk. Elfogták a mezőkomáromi gyilkosokat A enyingi járási rendőrkapitányság országos körözést indított Szedeli János és Nagy Lajos tamási lakosok ellen, akik január 12-én éjjel Mezőkomáromban meggyilkolták Pál József helybeli lakost. A gyilkosságot a legbestiálisabb módon követték el: előzőleg együtt voltak vele a kocsmában, majd pedig karóval ütötték és késsel össze-vissza szúrkálták. A gyilkosokat elfogták és átadták az enyingi járási rendőrkapitányságnak. II. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM, SZOMBAT, 1957. JANUÁR 19. (-------------------------------------------------------------) A MAI SZÁMBAN: Csou En-laj beszéde az MSZMP budapesti aktíváján ( 26.) Van, de még sincs (4 o.) s*_________________________________________J ÚJjabb termelőszövetkezetek alakultak Tolna megyében Tolna megyében, a január 6-án közzétett kormánynyilatkozat után, egyre gyarapszik azoknak a volt termelőszövetkezeti tagoknak a száma, akik a fenyegetésekkel és megfélemlítésekkel szembenézve, újból a társas nagyüzemi gazdálkodás mellett döntenek és az előzőleg feloszlatott termelőszövetkezetek újraalakítását kérik. A kormánynyilatkozat óta eltelt tizenkét nap alatt összesen tizenkét, előzőleg feloszlatott termelőszövetkezet alakult újjá. Csütörtökön a bölcskei Felszabadulás Tsz, pénteken pedig a paksi Új Élet Tsz újraalakulását jelentették be a megyei tanács mezőgazdasági igazgatóságának. A paksi Új Élet az ellenforradalmi események előtt 250 holdon gazdálkodott összesen, s mintegy háromszázas juhállománya is volt. A juhállomány a felosztás után is egybemaradt, a száz főnyi szarvasmarhaállományt azonban szétosztották maguk között a tagok. Január 6-tól kezdve azonban egyre több szó esett a régi tagok között a szövetkezet újraalakításáról, s pénteken, 18-án, már jelentették is a tsz újraalakulását. A régi tagok többsége, összesen tizenöt család huszonkét taggal, újból megkezdte a közös munkát. Előbb a múlt évben termett két kataszteri hold dohány simítását kezdték meg, újból rendbehozzák a juhállomány szállásának környékét, majd a trágyakihordáshoz látnak. A szövetkezetbe visszatérő tagok a korábban szétosztott állatállomány visszaköltöztetését is megkezdték már, sőt egyesek, akik a tsz feloszlatásakor nem köptünk lovat, saját pénzükön vásároltak most, hogy az újraalakult szövetkezetben főképp saját igás állataikkal végezhessék a munkát. Egyébként pénteken Aparhantról is olyan hír érkezett, hogy a községben a szövetkezet mellett álló becsületes parasztokat megfélemlítő és fenyegető néhány elvakult egyén akarata ellenére is szombaton megtartják a tsz újraalakuló közgyűlését. Ezzel együtt Tolna megyében most már negyvenre emelkedik azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, amelyek az ellenforradalmi események hatására való feloszlatásuk után újraalakultak. Legyen szít a munkádban! Levél a Szekszárdi Sajtérlelőből A Szekszárdi Sajtérlelő dolgozója vagyok. Naponta kérdezik tőlem az ismerősök: Nálatok mi újság az üzemben? Most tudtára adom mindenkinek, hogy nálunk 1956. október utolsó napjaiban és novemberben is zökkenőmentesen ment a munka. Még Budapest felé történő szállításaink is a betervezett napokon és időben történtek. Ugye, hihetetlen? Pedig ez így van! Hogyan lehetséges ez? — Nálunk a „legzűrösebb” napokban is mindenki pontosan megjelent a munkahelyen, csak nagyon indokolt késés volt kétízben. Ekkor ugyanis a sárpilisi és a decsi dolgozónk gyalog jött be hozzánk dolgozni. Egyéb távolmaradás csak az üzemegységvezető tudtával és engedélyével történt. Talán is hihetetlen, hogy nálunk személyi változás sem volt. Megértjük egymást és ragaszkodunk egymáshoz. Még a régi dolgozóink is vissza akarnak jönni dolgozni hozzánk, mert tudtukra jutott hogy a normát eltörölte a munkástanács és fizetésünket a 6 havi átlagkeresethez fixálták. Ezt az összeget emelték január 1-től 15 százalékkal és annyi prémiumot kapunk, amennyit csoportos normával üzemi szinten 100 százalék felett tudunk teljesíteni. Napont kapunk egy liter tejet térítés nélkül és most folynak a tárgyalások, hogy a heti 50 deka vajat is megkapjuk, szintén térítés nélkül, mert ez a tejipar hagyományos járandósága — csupán 1949-ben mondtunk le róla állítólag „egyhangúan és önként”. Egyik régi dolgozónk megtekintette üzemünket és így szólt: — Szent isten, de megváltozott minden! — Igen megváltozott! Nem kell már a kocsihúzással bajmolódni, mert a lift le- és felszállítja az árut. Nem kell naponta csuromvizessé válni, mert a régi sajtkezelési módnak se híre, se hamva. Sajtkéregviasz alatt érleljük a sajtokat és szállítás előtt gép veszi le a bevonatot. Nemsokára a parafinozási eljárás is géppel fog történni és híre jár, hogy 3 és félmilliós beruházással egészen új érlelőhelyeket kapunk és a szociális helyiségek is újak lesznek. Lehet jól dolgozni nálunk, mert nincsenek „keretek”. Mindenki annyi tejet, vajat, sajtot és egyéb tejterméket vásárolhat, amennyit akar. Jelszavunk: „Légy lelkiismeretes, egyen szív a munkádban!” P-né od &MJUHCA... Sokaknak eszébe jut, amikor Szekszárdon a piacra menve, elhaladnak a jelentéktelen ajtó előtt... Vajon, miféle munka folyik bent a pincében? Egyáltalán visznek-e oda bort? És egyáltalán, milyen bor kerül ki a fogyasztókhoz? „Itóka” vagy „koccintó”, már ahogyan a múlt években elnevezték a különféle, a borivó poharába kerülő italféléket ... Mindenki ismeri a »régi jó borfajtákat”, a „szérüskertek királynőjét?’, a „sármellékit”, a „balatonszalmádit”, a bort amelynek „semmi köze nem volt a tőkéhez”. Hosszú fejtegetések, elmefuttatások jelentek meg, miért nem lehetett a tőkéjén termett borhoz jutni a vendéglőben? Szóval és tettel, az itóka és a koccintó száműzve lett a söntésekből és a büffékből, most már valódi bort árusítanak. És ha valaki kétségbe merné vonni... itt a tanulság, isten és ember előtt, hogy most valódi, igazi bor kerül az italt szerető emberekhez, a vendéglátó vállalatokhoz. Tanúm az ég és minden seregi... Jejöhető talán feltűnt egyeseknek az, hogy a Borforgalmi Vállalat pincéje előtt mindunalan téglarakásba botlottak. Ha tudták volna, hogy milyen munkálatok folynak bent, valószínű, nem emlegették volna azt ott dolgozók le- és felmenő ági rokonait... Borivóknak való . . • Mert minden a borivók érdekében történt... Csak be kell nézni most a pincébe ... mint eddig, most is végzik az ottlevők a szokásos munkákat. Az egyik méltatlankodik is, mert nem éppen tiszta lábbelivel megyek végig a tisztára mosott folyosón... ott, ahol a pincerészt a fehér csempével kirakott, belül üvegezett tartályok foglalják el. Ez most a Pince büszkesége... a múlt évben épült, közel félmillió forintos költséggel. Fehér csempével borított falak... Egy hétszáz hektóliteres és hat, egyenként ötszáz hektóliteres tartály ... komoly befogadóképesség. Némzetek tevékenykedUtek a hordók körül, szűrik ,,házasítják” a különféle borokat. Szükség van most erre. Gyenge termés miatt nem érvényesülhet kellően a szekszárdi, a megyei borféleségek jellege. Az Alföldről kellett bort hozni, hogy a fogyasztók igényeit kielégítsék. Azt viszont ne gondolja a legpesszimistább borkedvelő sem, hogy holmi „itókával” vagy „koccintóval” házasítják össze a borokat... Ezek száműzve lettek mindörökre. Ebben a pincében most igazi, valódi, tőkéntermett ellenére. A cement vagy üvegkádakban csak átmenetileg lehet tárolni... Tehát a pincében levő, fehércsempés kádak is csak átmeneti tárolásra valók. És a pincészet jövő tervei... Az egyik pinceágban reprezentatív részt rendeznek be ez év folyamán. Fehér csempével, úgy, ahogyan a kádakat most... Ebben a részben csak a megye, a környék jellegének megfelelő bort tárolnak. Ha jönnek külföldi vendégek, legyen mivel megkínálni őket ... Mindezektől függetlenül, a fogyasztók se mondjanak rossz véleményt a jövőben... A vendéglátó vállalatokhoz ezek után valóban igazi bor kerül, rajtuk keresztül a fogyasztókhoz a szükséges mennyiségben. Amint mondják a negyedévenként kiutalt mennyiség elég a fogyasztóknak. Csak egy esetben nem volt elég. Az árvíz idején, miután megszűnt a szesztilalom. A fogyasztás akkor túlhalada a „keretet”. A BoA Ofitgali Vállalat szekszárdi pincészete azóta a szükségeteknek megfelelően elégíti ki a fogyasztókat. Mégpedig nem is akármilyen borral — erről én is tanúskodom. A látottak és a kóstolás alapján merem állíi, — ha a borral kapcsolatban minőségi kifogás merül fel, az a vendéglátóipar bűne. Rövidesen elkészül a Liszt-emléktábla Az elmúlt évben volt 70 éve Liszt Ferenc halálának s ugyanakkor a szekszárdiak meg akarták ünnepelni lO-ik évfordulóját annak, hogy Liszt első hangversenyét adta Szekszárdon. Az ünnepség keretében emléktáblát akartak leleplezni a régi vármegyeháza nagytermében, ahol Liszt emlékezetes hangversenye lezajlott. A közbejött események miatt azonban nem kerülhetett sor az emlékhangversenyre s nem készült el az emléktábla sem. A szekszárdi szimfonikus zenekar azonban most úgy határozott, hogy az elmaradt hangversenyt rövidesen megrendezik s elkészíttetik az emléktáblát is, amelyre Konrád Sándorzekszárdi szobrászművésznek adtak megbízást. A tervek szerint a szekszárdi Lisztemlékhangversenyre március elején kerül sor s ugyanakkor avatják fel a vármegyeháza nagytermében elhelyezésre kerülő emléktáblát is.