Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-01 / 51. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. MÁRCIUS 1. 0 Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról.) pozitív fejlődésen mentek át s ma már kezdik betölteni népgazdasá­gunk fejlődésében hasznos szerepü­ket. Hasonló eredmények mutatkoz­nak az ellenforradalom tömegbefo­lyásának visszaszorításában más te­rületen is. Különösen nagy ered­ménynek kell tekinteni a magyar bányászok helytállását. A szénter­melés fokozatos emelkedése, gyára­ink és üzemeink folyamatos mun­kájának biztosítása s ezzel a munka­nélküliség veszélyének elhárítása szintén jelentősen hozzájárult az el­lenforradalom politikai befolyásá­nak csökkenéséhez s a szocializmus erőinek további tömörítéséhez. A szocializmus biztos támaszai azok a termelőszövetkezetek, amelyeket az ellenforradalom támadása sem tu­dott megingatni, örvendetes az is, hogy az ellenforradalom nyomása alatt szétesett termelőszövetkezetek nagy számban újjá­szerveződnek. Mindez meggyőzően bizonyítja, hogy a termelőszövetkezeti mozga­lom, a szocializmus mélyen begyö­kereződött a magyar falu életébe. Az élet általános konszolidálása­ A kormány tevékenysége az or­szág életének rendbehozatala terén az elmúlt két és fél hónap alatt je­lentékeny eredményeket ért el. A közrendet és közbiztonságot, melyet az ellenforradalmi fegyveres bandák és e bandákban nagy szám­ban aktivizálódott, börtönből kisza­badított fasiszta és közönséges bű­nözők megbontottak és veszélyeztet­tek, sikerült helyreállítani. Ezt kö­vetően az országban megindult a közlekedés és a mindennapi termelő munka folyamata rendes mederben folyik. E munkában a belügyi és honvéd­ségi szervek — azokon belül külö­nösen a karhatalmi szervek — meg­állották helyüket, híven teljesítették kötelességüket. Fokozatosan javítják munkájukat a kezdetben bizonyta­lankodó igazságügyi szervek is. Az államigazgatási szervek (minisztéri­umok, tanácsok) munkája is jelen­tős haladást ért el. Mindennek eredményeképpen a kormányszer­vek és a tanácsigazgatási szervek irányító munkája s ezzel együtt te­kintélyük az állampolgárok előtt megszilárdult. Ehhez hozzájárult, hogy az ellen­­forradalommal szembeni erélyes ad­minisztratív intézkedésekkel párhu­zamosan az államigazgatás terén is komoly lépés történt a bürokratiz­mus csökkentésére. A minisztériu­mok egy részének összevonása, a központi hivatalok tisztviselői lét­számának mintegy 45 százalékos, a megyei és járási tanácsok apparátu­sának mintegy 40 százalékos csök­kentése — helyesen a községi taná­csok tisztviselői létszámának mint­egy 4500 fővel való növelésével együtt került, illetve kerül végrehaj­tás­ra. A határozott megtorló rendszabá­lyok alkalmazása az ellenforradal­márokkal szemben s ezzel egyide­jűleg az állam bürokratikus kinövé­seinek lefaragása erősíti a diktatú­rát az osztályellenséggel szemben és ugyanakkor biztosítja a szocialista demokrácia továbbfejlesztését a dolgozó tömegek javára. Habár az ellenforradalom döntő vereséget szenvedett és kudarcra van ítélve minden provokációs kí­sérlete, a jövőben is szükség van az állami szervek és a dolgozó nép éberségére és elszántságára az ellen­­forradalom minden mozgolódásával szemben. Az ellenforradalom erői ugyanis, amelyeket a nyugati imperialista körök anyagi eszközökkel és uszító propagandahadjárattal támogattak és támogatnak, nem adták fel a har­cot. Szétszórt erői illegalitásba vo­nulva, titkosan szervezkednek, újabb provokációkkal próbálkoznak, rém- és álhírek terjesztésével igyekeznek gátolni a nép békés, alkotó munká­jának fejlődését, a sebek begyógyí­­tásának munkáját. Januárban pél­dául a klerikális reakció a hitokta­tás ürügyén politikai támadást szer­vezett az iskolákban a népi demok­ratikus rendszer ellen. nak ez a viszonylag gyors folyamata is bizonyítja, mennyire alaptalan az ellenforradalmi elemeknek az az ál­lítása, mintha befolyásuk a dolgo­zók soraiban szilárd lenne. A tények azt mutatják, hogy ha a munkás­­osztály, a parasztság és az értelmi­ség egy része az ellenforradalmi tá­madás napjaiban meg is volt zava­rodva, a többség kitartott a szocia­lizmus és a népi államhatalom mel­lett. A dolgozók átmenetileg megté­vesztett része is, pártunk felvilágo­sító munkája az ellenforradalmi ténykedések lelepleződése és a népi hatalom megszilárdulása eredménye­ként, vagy már kiszabadult, vagy pedig kiszabadulóban van az ellen­­forradalom eszmei-politikai befolyá­sa alól. Az ellenforradalom ideológiájá­nak, pártellenes, munkásosztályelle­nes, szovjetunióellenes nézeteinek (,,nemzeti kommunizmus“, „semle­gesség“ stb.) végleg megsemmisí­tése pártunktól komoly további esz­mei munkát és politikai agitációt követel. A folyamat meggyorsítása érdekében folytatni kell aktívaérte­­kezletek, nyilvános pártnapok, gyű­lések tartását. A Központi Bizottság véleménye szerint az államigazgatási szervek munkája területén erősíteni kell a kormány irányító tevékenységét, hogy a Minisztertanács s a külön­böző állami szervek kielégítően megoldhassák a rendes kerékvágás­ba került államélet sokrétű felada­tát. Az ország életének stabilizálása elérte azt a fokot, amikor az állam­­igazgatási szervek működése mellett időszerűvé vált az államhatalmi szervek rendes, alkotmányos tevé­kenységének megkezdése, illetve folytatása. A kormányzati és államhatalmi szervek munkájával kapcsolatban a következő intézkedésekre van szükség: 1. Szervezettebbé kell tenni a mi­nisztériumok, főhatóságok, valamint a budapesti és megyei tanácsok veze­tőinek irányítását, tájékoztatását és feladataik ellátása közben több segít­séget kell nyújtani részükre. 2. Az államigazgatási szervek mun­kájának további javítása érdekében a jelenlegi helyzetben különösen fon­tos a vezetés megerősítése. 3. Főleg három területre kell nagy figyelmet fordítani: a) a közoktatási és kulturális; b) az állami tervezés és gazdasági vezetés c) a belügyi, hon­védelmi és igazságügyi kérdésekre. 4. Mind az államigazgatási, mind a társadalmi munka területén meg kell tenni minden szükséges intézkedést, hogy a munkásőrség amelynek szer­vezése ezekben a napokban kezdődik az üzemekben, a bányákban, az álla­mi gazdaságokban és termelőszövet­kezetekben, a munkás-paraszt álla­­munk, szocialista rendünk és népünk vagyonának erős védelmező erejévé váljon minden ellenforradalmi tám­a­­dási kísérlettel szemben. 5. Az ország törvényes rendjének helyreállítása lehetővé és egyben szükségessé teszi, hogy a Magyar IV. A gazdaság A magyar népnek, a munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek a párt és a kormány kezdeményezése nyomán elért egyik döntő sikere az el­lenforradalmi támadás következtében megbénult termelőmunka megindí­­tása és a gazdasági élet helyeeállítása A termelőmunkában a bányász elv­társak haladtak az élen. A szénterme­lés lendületes emelkedése, a napi 60 ezer tonnás termelési szint elérése a gazdasági élet vérkeringése megindí­tásának legfőbb előfeltételét terem­tette meg. A széntermelés emelkedése nyomán megindult a normális terme­lés mind a nehéz-, mind a könnyű­iparban. A mezőgazdasági termelés a dolgozó parasztság szorgalmas mun­kája eredményeként nagyobb törést nem is szenvedett. A vasút, valamint a közlekedés és szállítás más terüle­tén a személy- és teherforgalom hely­­reállt, és állandóan fejlődik. A köz­ellátás a rendkívüli események elle­nére mindvégig kielégítő volt, sőt, Népköztársaság legfőbb államhatalmi szerve, az országgyűlés minél előbb megkezdje törvényhozó tevékenysé­gét. Ennek elősegítésére az ország­­gyűlés valamennyi szervének hala­déktalanul el kell kezdeni munkáját. Az Elnöki Tanácsban és a kormány­ban dolgozó párttagok kezdeményez­ték azoknak a jelentéseknek és tör­vényjavaslatoknak kidolgozását, ame­lyeket az alkotmány szerint az ország­gyűlés elé kell terjeszteni. 6. A budapesti, megyei, járási és a helyi tanácsok (Budapest és más vá­rosok kerületi, illetve a községek ta­nácsai) a törvényben előírt módon és hatáskörben készítsék elő s hívják össze teljes ülésüket. 7. A Magyar Szocialista Munkás­párt azon tagjai, akik az országgyű­lésben s annak különböző bizottsá­gaiban, a tanácsi szervekben s a taná­csok végrehajtó bizottságaiban tag­ként helyet foglalnak, a megfelelő pártszervek irányítása mellett az em­lített államhatalmi szervek munkájá­nak megkezdése előtt üljenek össze, alakítsák meg pártcsoportjukat, tár­gyalják meg az alkotmányos munka megfelelő politikai előkészítésének kérdéseit, a napirendre kerülő kon­krét kérdéseket és határozzák meg a párt­csoport tagjaira kötelező egységes álláspontot. 8. A Központi Bizottság üdvözli a Hazafias Népfront megyei képviselő­­csoportjainak már megkezdett mű­ködését. A képviselőcsoportok ülései általában igen pozitívek. Hasznos te­vékenységet folytat máris a Magyar Népköztársaság és választók javára képviselői munkája során a képvise­lők egész sora. Javasoljuk, hogy a képviselői csoportok munkáját a Ha­zafias Népfront helyi bizottságai to­vábbra is rendszeresen irányítsák. A Központi Bizottság véleménye szerint szükséges a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa, valamint an­nak Elnöksége munkájának megindí­tása is. A súlyos próbatétel idején a nép­front szerveiben működő vezetők kö­zül néhányan magatartásukkal mél­tatlanná váltak a dolgozó nép bizal­mára. Ugyanakkor örvendetes módon kitűnt az is, hogy az előbbieknél jó­­val nagyobb azoknak a száma, akik korábban nem voltak ismert politi­kai vezetők, de az ellenforradalom támadása idején a szocialista forrada­­lom hűséges védelmezőinek bizonyul­­tak. Helyes, ha az ilyen emberek szerepet kapnak a Hazafias Népfront legmagasabb vezető szerveiben is.­­ Szükségessé vált az is hogy a Haza­fias Népfront vezetésében különböző szerveinek személyi összetételében változtatásokat hajtsunk végre és a népfront munkájába nagyobb mér­tékben vonjanak be a néphatalom­­hoz hű különböző pártállású és pár­­tonkívüli személyeket. A Hazafias Népfrontot a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, mint a kommunista és pár­­tonkívüli hazafiak tömörülését nagy­ra értékeli és ennek megfelelően úgy véli, hogy be kell töltenie az ország közéletében azt a megtisztelő helyet, amely megilleti: munka területén sok téren meghaladta a korábbi évek színvonalát. Az állami bolti kiskereskedelem ez év januárjában 10 százalékkal, a szövetkezeti kiskereskedelem 22 száza­lékkal több árut adott el, mint a múlt év januárjában. A közellátás színvonalának fenn­tartásában a gazdasági vérkeringés megindításában az ország fizetőké­pességének biztosításában saját erő­feszítéseink mellett döntő szerepe volt a testvéri szocialista országok segít­ségének. Különösen a szovjet nép a gazdasági segítségnyújtás terén is igen nagy részt vállalt magára. Feb­ruár 1-ig a testvéri országokból 700 millió forint értékű segítség érkezett, s további 200 millió forint értékű se­­gítség szállítása indult meg ha­zánkba. Még a térítés nélküli segít­ségnyújtásnál is nagyobb értékű tá­mogatást jelent számunkra a szocia­lista országok által nyújtott, illetve kilátásba helyezett mintegy 300 mil­lió dollár értékű áruhitel, továbbá a Szovjetunió 60 millió dollár, Kína 25 millió dollár összegű szabad devizá­ban nyújtott hitel s­egítsége. Népünk munkája és a szocialista országoknak a proletár-internaciona­lizmus szellemében nyújtott testvéri segítsége, együttesen hozzásegített bennünket ahhoz, hogy pénzünk szi­lárdságát biztosítsuk, s a nagyobb­­arányú munkanélküliséget elke­rüljük. A Központi Bizottság megállapítja, hogy az Intéző Bizottság és a Mi­nisztertanács által kezdeményezett párt­ és kormányintézkedései: az ipar, a mezőgazdaság a közlekedés és kereskedelem vonalán, a termelés s a gazdasági élet helyreállítására ál­talában, mi­nt ezt a gyakorlati élet igazolta, helyesek voltak. Sikereink mellett látnunk kell hiá­nyosságainkat is. Még hozzá sem kezdhettünk a korábban is súlyos, te­hernek érzett bajok orvoslásához, már újabb nehézségek jelentkeznek. Az ipar termelési költségei az ellen­for­radalom előtti időkhöz képest, rész­ben az indokolt béremelések, még inkább azonban egyéb okok, éspedig főleg a meglazult munkafegyelem a teljesítménybérezés indokolatlan fel­számolása, a teljesítmények csökke­­nése és a teljesítőképesség rossz ki­használása következtében nagymér­tékben emelkedtek, így az államnak az iparból a korábbinál jóval keve­­sebb a bevétele. De a meglazult ál­lami fegyelem következtében csök­kent a lakosság adófizetése is. Ezeket a hiányosságokat sürgősen ki kell kü­szöbölnünk ahhoz, hogy a baráti or­szágok nagyszabású segítségét észsze­rűen felhasználva, tartósan biztosítani tudjuk a vásárlóerő és az árualap egyensúlyát, a költségvetés egyensú­lyát és a külkereskedelem egyensú­lyát, s ily módon megvédjük népünket egy esetleges pénzromlás veszélyétől. Mindez elengedhetetlen feltétele annak, hogy teljes erővel hozzájárul­hassunk népgazdaságunk termelési szerkezetének átalakításához, a gaz­dasági vezetés decentralizálásáho­z, megjavításához, valamint a leghal -­dottabb ipari országokkal szembe­n fennálló technikai elmaradottságun­k felszámolásához és ezzel biztos alapo­t teremtsünk legfőbb célunk, a dolgozó nép életszínvonalának és életkörül­ményeinek további következetes javí­tása számára. Gazdasági téren a kommunisták és­ főleg a kommunista vezetők fő fel­adatai ma a következők: 1. A szocialista bérezés elvének helyes alkalmazásával, a teljesítmény nélkül történő bérkifizetések meg­szüntetésével, a munkafegyelem meg­szilárdításával és a termelés észszerű megszervezésével biztosítani kell a munka termelékenységének növelését és a termelési költségek lényeges csökkentését. 2. Vissza kell állítani az adófegyel­met, biztosítani kell a lakosság adói­nak pontos befizetését. 3. A szocialista tervgazdaság elvé­nek érvényesítése mellett meg kell valósítani a gazdasági vezetés de­centralizálását a vállalatok, állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek önálló gazdasági vezetésének fejlesz­tését. Érvényesíteni kell a termelőüze­mekben egyrészről az igazgatók, fő­mérnökök, főagronómusok, főkönyve­­lők útján a központi irányítást, más­­részről biztosítani kell a munkásta­nácsoknak ezt kiegészítő szerepét az üzemek igazgatásában. 4. Hozzá kell fogni a hazai adott­ságokra épülő és helyes arányok ki­alakítását biztosító új — 1958. január elejével kezdődő — hároméves terv kidolgozásához. Ugyanakkor egyes népgazdasági ágakban, ahol ez a he­lyes fejlesztés érdekében szükséges (energiabiztosítás, városfejlesztés) — hosszabb időre (10—16 év) szóló táv­lati terveket is kell készíteni. 5. A mezőgazdasági termelés fej­lesztése s egyben a közellátás zavar­talansága céljából ki kell dolgozni az állami szabad felvásárlás és a szerző­déses termelés megfelelő fejlesztését. A mezőgazdasági árrendszernek a közérdek figyelembevételével serken­tenie kell a termelési kedvet. 6. A mezőgazdasági termelés álta­lános és főleg szocialista irányú fej­lesztése elősegítésére párt- és állami szerveink nyújtsanak kellő támoga­tást az állami gazdaságok dolgozói­nak valamint a termelőszövetkeze­teknek, hogy gazdaságaikat fejleszt­hessék és gazdaságossá tehessék. 7. A mezőgazdaság helyes irányú fejlesztését egy mielőbb elkészítendő mezőgazdasági program kidolgozásá­val is biztosítani kell. 8. A Központi Bizottság helyesli a kormány eddigi bérügyi intézkedé­­seit, a bányászok és ipari munkások bérének emelését és szükségesnek tartja a dolgozók számos további ka­tegóriájának, s elsősorban a műszaki értelmiségiek és a pedagógusok kere­seti viszonyainak rendezését. A bér­ügyi intézkedések mértékének és idő­pontjának megállapításánál azonban mindig mérlegelni kell a bérből és fizetésből élők legfőbb gazdasági ér­dekének, a forint értékállandóságá­nak védelmét. Az új viszonyok között a tömeg­szervezetekben végzendő munka — a párt tömegkapcsolatai szempontjából — visszanyerte azt a nagy fontossá­got, melyet Lenin tulajdonított neki. A párt taglétszámának a munkásosz­tály tömegeihez viszonyított rendel­lenes magas aránya megszűnt. Ezért van most különös jelentősége annak, hogy a pártnak az általános célkitű­zéseiért folytatott harcát — a párt­­szervezetek közvetlen munkáján kí­vül — kiegészítsük a különböző tö­megszervezeteken keresztül a töme­gekkel kiépített sokoldalú új kapcso­latokkal. Külön nagy figyelmet kíván e munka azért is, mert pártunk — szakítva a rossz, adminisztratív és bürokratikus vezetési módszerekkel —most alakítja ki a tömegszerveze­tekkel kapcsolatban az ideológiai és politikai vezetésnek azokat az új for­­máit, amelyek a párt befolyásának érvényesítése mellett biztosítják a tömegszervezetek működésének ön­állóságát is. A Központi Bizottság decemberi ülése óta végzett munkánk ezen a téren is eredményes volt, jóllehet néhány fontos feladat megoldása még hátra van. Melyek ezek a feladatok? 1. A munkásosztály politikai erőd­jeiben, az üzemekben, bányákban és állami gazdaságokban az elmúlt két és fél hónap alatt a helyzet előnyünk­­re gyökeresen megváltozott. Minden fontos helyen megalakult, működik és fejlődik a pártszervezet. A mun­kásosztály régi, hagyományos érdek­­képviselete, a szakszervezet is újjá­szerveződött s megkezdte rend- te­vékenységét. A munkástanácsok több­sége is fokozatosan megtalálja a tör­vényes rendeletekben előírt hasznos tevékenységének körét és formáit. — Most fontos feladat, hogy a kommu­nisták politikai irányításával minde­nütt kialakuljon a pártszervezet, a szakszervezet és a munkástanács egymást szervesen kiegészítő, önálló és ugyanakkor összefüggő mun­kája. 2. A szakszervezetekkel kapcsolat­ban ma a legfontosabb feladat az, hogy a munkásosztály e régi szerve­zeteit — rendeltetésszerű feladatuk, a dolgozók érdekvédelmének jó ellá­tásán keresztül — a munkáshatalom szilárd támaszává tegyük. Pártunk politikájának fontos elvi alapja a munkásosztály politikai egysége. En­nek tudatában szembe kell néznünk bizonyos — az ellenforradalmi hullám­­ iledékeként visszamaradt — kedve­zőtlen jelenségekkel és le kell küzde­­nünk azokat. Arról van szó, hogy egyes szakszervezetek központjában is, több helyi szakszervezeti csoport­ban is a munkásosztály egységével szembenálló, azt bomlasztó jobboldali szociáldemokrata törekvések érvé­nyesülnek, melyeket külföldi impe­­ralista körök is szítanak. Ezek lelep­lezése és elszigetelése egyik legfonto­sabb feladatunk. 3. A munkástanácsokkal kapcsolat­ban egyfelől még mindig az a leg­főbb feladat, hogy a bennük érvénye­sü­lő idegen vagy ellenséges politikai befolyás maradványait is megszün­tessük. Másrészről viszont küzdeni (Folytatás az 5. oldalon.) III. Az államigazgatás és államhatalmi szervek munkája V. A tömegszervezeti munka területén

Next