Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-17 / 114. szám
1957 MÁJUS 17. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Visszapillantás... Egy üzemi pártszervezet féléves munkájára Jólesik visszapillantani a hosszú, kemény, rögös útra, amit a Tolnanémedi Kendergyár pártszervezete az elmúlt félév alatt megtett. S emlékeznek a kommunisták azokra a napokra, amikor szinte menekülniök kellett a gyárból, hogy a fenyegető ellenforradalmárok elől el tudjanak tűnni. Már november 5-én a gyári alapszervezet titkára és a szakszervezeti bizottság elnöke elhatározta, hogy újjáalakítják pártszervezetüket. Először csak ketten fogtak a munkához. Legfőbb feladat volt; dolgozni, üzemeltetni a gépeket, mert e nélkül nincs élet, nincs pártmunka sem. Nehéz volt a munka megkezdése. Az emberek fejében ezernyi gondolat motoszkált akkor, dolgozzunk-e, érdemes-e, mindenkit ez foglalkoztatott. Azt is mondták az ellenforradalmárok, „nem kell dolgozni, mert ha a gépeket beindítják, ha a munkát felveszik, akkor bedobnak egy kézigránátot a gyárba, belőnek az ablakon.1. Féltek az emberek. Mégis dolgozni kellett. Annak ellenére, hogy halállistát készítettek a kommunistákról. Azt tervezték az ellenforradalmárok, hogy a gyárvezetőt, a főművezetőt, a párt és szakszervezeti bizottság elnökét felakasztják. Nem rajtuk múlott, hogy tervüket nem tudták végrehajtani. Aztán elmúltak a zavaros napok. A pártszervezet taglétszáma is lassan már 7-re emelkedett, s mind több szavuk volt a dolgozók között, ahogyan a helyzet konszolidálásakor beszélgettek velük. És segítettek a pártszervezet tagjai a gyárvezetőnek is a munka beindításában és további szilárdításában. S van is ennek eredménye. Már olyan termelési eredményt értek el, hogy az elmúlt évben sem volt ehhez hasonló. Sok javaslatot adtak a kommunisták. Amikor az a hír járta a gyárban, hogy a racionalizáláskor majd a kommunistákat fogják először elbocsátani, akkor sem hallgattak a kommunisták. Nem volt hiábavaló a kommunisták szava. Az egész alapszervezet kommunistái erről beszéltek és nem kívülről figyelték az eseményeket. Most már 17-en vannak a kommunisták. Tizenhét párttag egy alapszervezetben. S már rendszeresen megtartják a taggyűléseket, ahol sokat vitatkoznak. S ez jó. Azt mondja Sebestyén elvtárs, az alapszervezet elnöke, még ennyit nem vitatkoztak, mióta a gyárban kommunisták vannak, mint most. A vitáknak eredménye is van. Tisztulnak a fejek és az emberek, a kommunisták is mindinkább azt látják, hogy helyes az az út, amelyen haladnak. Különleges helyzetben van egy gyári pártszervezet. Itt is az volt a probléma a novemberi napokban, hogyan foglalkozzanak a termeléssel. Úgy-e, mint a múltban volt, vagy lesz egy másik módszer? S a gyakorlat, a helyi tapasztalatok adták erre meg a választ. Most azt teszik az alapszervezet tagjai, hogy a termelés olcsóbbá tételére, a takarékosabb munkára serkentik a dolgozókat. S ezt úgy teszik, hogy a párttagok járnak élen a munkában. Az áztatások között a turbina mellett, a rázóknál, töröknél, mind ott vannak az elsők között a kommunisták. S egyre nő a pártszervezet tekintélye is. Már nem egy dolgozó kereste fel a pártszervezet tagjait, hogy elmondják problémáikat, ss meghallgassák a párt véleményét valamilyen ügyben. Amikor egy-két kommunista találkozik a gyárban, vagy munkaidő után és beszélgetni kezdenek, mindig szóba kerül a múlt, s az is, hogy többet nem lesz a kendergyárban sem ellenforradalom. S nem engedik, hogy olyanok bontsák meg a rendet, fegyelmet, mint akik ezt novemberben tették. Erre biztosíték 17 gyári kommunista szava, tapasztalata és amit addig tanultak, s biztosíték erre munkájuk is. India piros szíve: KERALA „INDIAI BARÁTAIM azt szokták mondogatni, hogy előbb megy át a teve a tű fokán, minthogy választások útján egy államban is a kommunizmus győzzön” — írja az egyik keletnémet lap számára küldött cikkében Balwant Gargi újdelhi újságíró. Nos, a tevének nem kellett a tű fokán átmennie és India egyik államában a legutóbbi választások teljes kommunista győzelmet hoztak: a 126 parlamenti hely közül az abszolút többséget a kommunisták szerezték meg. Így lett India piros szíve Kerala állam. Kerala nevét azelőtt alig emlegették, most egyszerre szárnyára kapta a világhír s mindenütt találgatni kezdték. Milyen lesz a kommunista indiai tagállam kormányzása? S minden figyelem a kommunisták felé irányult, akik a jólétért folytatott harcot megindították. A figyelem középpontjában természetesen a párt vezére, Elamkulam Marta Sankaran Namboodiripad áll, a népszerű E. M. S. — így rövidítik valóban hosszú nevét Keralában. KERALA TÁVOLRÓL sem olyan picike ország, amilyennek sokan gondolják. Az India déli sarkán, az Indiai-óceán és az Arab-tenger találkozásánál fekvő ország területe 38.800 négyzetkilométer , lakosainak száma 13.6 millió tehát India leglakottabb területe. A romantikusan szép országot 1498-ban fedezték fel az európaiak, amikor kikötött partján Vasco da Gama, akit az ország zamorinja, az uralkodó, szívélyesen fogadott. Az ősi ország szabad élete azonban ez európaiak megjelenésével véget is ért: 100 esztendős harc után előbb portugál gyarmat lett, majd a hollandok, franciák és az angolok szerezték meg. Ennek során két fejedelemségre szakították az országot. Kerala kultúrája talán a legrégibb Indiában s ez az ország legműveltebb területe is. Míg India lakóinak 80 százaléka még ma is analfabéta, Keralában a lakosság háromnegyed része iskola végzett. EZ ÉV FEBRUÁRJÁBAN a keralai kommunisták egységfrontot igyekeztek létrehozni a többi baloldali párttal, azonban eredmény nélkül, így a választási harcban egyedül kellett küzdeniök a 60 éves múltra visszatekintő kongresszusi párttal és az egyházzal, amely a hindu és mohamedán vallási csoportokkal közösen dolgozott. A kommunisták mégis győztek, mert mellettük állt a nép s a választási győzelmet soha nem látott ünnepséggel ülték meg. Volt is miért: E. M. S., a miniszterelnök hivatalba lépése második napján szabadon bocsátott valamennyi politikai foglyot, pártállásra való tekintet nélkül. Ugyanakkor bejelentette, hogy a következő lépés a földreform lesz. KERALA SZÉP ORSZÁG, lakói azonban nagyon szegények. A legtöbb ember földnélküli nincstelen, az ipar még egészen kezdetleges. Pedig a föld rendkívül gazdag, a természeti kincsek kiaknázását azonban most kell csak elkezdeni s ez a kommunista állam egyik legfontosabb feladata. A keralai asszonyok szépségükről messze földön híresek. De híres Kerala ősi népművészete is, mert ez a hazája a klasszikus indiai táncnak is. Híres táncdrámájuk, a Kathakali, amelyet álarcokban táncolnak, a népi hagyomány egyik legszebb emléke. Most a kommunisták feladata lesz, hogy ezt régi és híres népi kultúrát megmentsék. * Bátaszéki Kádár Kisipari Terelőszivethezet * Tölgyfából készült új hordók sorakoznak a műhely udvarán. A szalagfűrészek, gyalugépek és a kopácsolások hangja összevegyül az emberek kiáltozásával, mert ilyen nagy zajban nem lehet a csendes beszédből szót érteni. Sok munkája van most az itt dolgozó 12 kádármesternek. Nem is csoda. Na, de maguknak köszönhetik a sok munkát... Hogy miért? Azért, mert a KTSZ jó munkájának a híre most már túlnőtt a járás, sőt, a megye határain is. Nemcsak a bátaszéki, mórágyi, alsónyéki, bátai, alsónánai szőlősgazdák hozzák el javításra hordóikat, vagy rendelnek szép új hordókat, hanem már az alföldi parasztemberek is tudják, hogy a bátaszéki kádárokkal érdemes dolgoztatni, mert jó munkát végeznek. Aki pedig jó bort akar, annak gondoskodni kell jó hordóról is. Legutóbb Dúl Imre kiskőrösi szőlősgazda rendelt két darab 20 hektós hordót a KTSZ-nél. Az udvaron éppen egy 100 literes és egy 200 literes hordót állítanak össze, Kovács Kálmán tokodi szőlőtermelő részére készítik mindkettőt. Heten a bátaszéki kádármesterek közül Budapestre utaztak hosszabb időre, hogy a budafoki borpince 120—170 hektós hordóin „ászok” javításokat végezzenek. Nagy munkát vállaltak ezek a mesterek. De a hosszú évtizedek folytán kialakult szaktudás, amellyel rendelkeznek és az évekig tartó kollektív munka, ami összeforrasztja ezt a brigádot, képessé teszi őket a feladat végrehajtására. A múlt hónapban mgállapodás jött létre a kádár KTSZ és a MÉSZÖV között, melynek folytán bortölcséreket, káposztás hordókat, puttonyokat és a disznóhús besózására nagyszerűen alkalmas „szapulókat” készít a KTSZ a földművesszövetkezeti boltok részére, így aztán megyénk szőlőtermelői könnyebben hozzájuthatnak a sok helyen nagyon hiányzó kádáripari készítményekhez. Megjelent a nemzetközi Szemle májusi száma A Nemzetközi Szemle új száma a többi közt közli Lu Ting-i „A pártmunka helyes stílusáért"-mozgalom 15. évfordulója című Zsenmin zsipaoban megjelent cikkét, Palmiro Togliatti „Irodalmi újság“, A. Lebegyenszkij professzor „Az atom- és hidrogénfegyver kísérletek következményei“, Gerhardt Ziller: „Forduljunk szembe a közgazdaságtudományban jelentkező revizionista veszéllyel,’1 Leopold Spira: ,,A munkásmozgalom és az értelmiség“ című írását. Közli továbbá az U. S. News & World Report — amerikai burzsoá hetilap — a brit birodalom „Hanyatlása és bukása?“ című cikkét. 5 HÍREK — CSOKONAI MIHÁLY művét, a „Lecsúsztatott gavallér’’ című háromfelvonásos operettet adják elő Dombóváron május 17-én és 18-án este a helyi általános gimnázium tanulói. * — A CÁRI OROSZORSZÁGBAN mindössze öt konzervatórium és néhány más zeneintézmény működött. Jelenleg a Szovjetunióban több, mint 900 zeneiskola működik ,amelyekben mintegy 120.000 gyerek tanul. A hangversenytermeket naponta sokszázezer zenekedvelő tölti meg. * — A DREZDAI OPERETTSZÍNHÁZBAN nagy sikerrel játsszák a „Csárdáskirálynő’’-t új rendezésben. A drezdaiaknak magyarországi látogatásuk alkalmával nagyon tetszett a Budapesti Operettszínház új rendezése — habár voltak egyeseknek kifogásai. Megkérték Gáspár Margitot, a Budapesti Operettszínház volt igazgatóját, segítsen a szövegkönyv átírásában. Kálmán zenéjén nem változtattak. Az új rendezés lényegesen jobban kidomborítja a társadalomkritikai vonásokat. * — AZ IDÉN A SZOVJETUNIÓ főiskoláit 270.000 fiatal szakember végzi el. Ezek között mintegy 70.000 mérnök, 23.000 orvos, 40.000 pedagógus van. Az újonnan végzettek között több külföldi ösztöndíjast is találunk, akik munkájukat már saját hazájukban végzik.* — A BONYHÁDI járási kultúrház ígéretet kapott a Nemzeti Színháztól, hogy a színház művészei a nyár folyamán a kultúrház körülbelül 1000 nézőt befogadó szabadtéri színpadán bemutatják Madách: ,,Az ember tragédiája’’ című művét. * — A KAKASDI földművesszövetkezet modern söntéspultot vásárolt, saját tőkéjéből, 30.000 forintért a 6-os számú műút mellett lévő italboltja számára.* — A BÁTASZÉKI Búzakalász Tsz KISZ fiataljai júniálisra készülnek. A júniális műsorán székely és orosz táncokkal, tréfás jelenetekkel fog szerepelni, a KISZ-szervezet kultúrgárdája. A bevételt a KISZ fiatalok balatoni kirándulására fordítják. * — BEFEJEZTÉK a bátaszéki Búzakalász Tsz-ben a 10 köbméter űrtartalmú melasz tárolására alkalmas betonmedence építését. Az építési munkálatokat a tsz kőműves brigádja végezte. Az állami zeneiskola növendékhangversenye annak az útnak a mérföldköve volt, amely felé haladunk annak érdekében, hogy a zeneiskola a megye zenei központjává váljon. Ez alkalommal is, majdnem teljes egészében, megtöltötték az érdeklődők a zeneiskola nagytermét és ez az érdeklődés most már nemcsak a szülők és hozzátartozók részéről nyilvánult meg gyermekük játéka iránt, de sokan voltak a jelenlévők között olyanok, akik érdektelenül kívántak gyönyörködni a fiatalok játékában. A legnagyobb sikert ezúttal is Besenyő Hedvig és Szakály Ilona, az énektanszak növendékei aratták, de külön öröm volt hallani Szatmári Józsefet és társait, a fúvós tanszak növendékeit és a vonósokat is, akik néhány esztendő múlva kiemelhetik majd a szekszárdi szimfonikus muzsikát jelenlegi s az évek múltával mind jobban elmélyülő válságából. Dicséret illeti a nevelőket is lelkes nevelő munkájukért, de a növendékeket is azért, mert hónapról hónapra mindig több örömöt okoznak szüleiknek és a zenekedvelőknek. Helyreigazítás Május 16-i, csütörtöki számunkba értelemzavaró sajtóhiba csúszott be. A képviselői beszámolók megyénkben című tudósításban a kilencedik bekezdésben a helyes szöveg a következő: „Bognár József május 26-án, vasárnap délelőtt 11 órakor Szekszárdon a volt megyeháza udvarán tart képviselői beszámolót.” A bátaszéki képviselői beszámoló elmarad. Bírósági hírek L. I. fiatalkorú foglalkozás nélküli, nagydorogi lakos, 1956 szeptember 22-én a nagydorogi vasútállomáson Varja Istvánná zsebéből 1000 forintot kilopott. A nyomozati eljárás során 700 forintot nála megtaláltak. A fiatalkorúak bírósága lopás bűntette miatt a fiatalkorút javítónevelésre utalta. • S. Tárcái János 30 éves madocsai lakost a paksi járásbíróság robbanóanyaggal való visszaélés, fegyverrejtegetés és tiltott határátlépés kísérletének bűntette miatt, nem jogerősen, 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte. S. Tárcái Jánoshoz az októberi események során szolgálati helyüket elhagyó honvédek tértek be és ezek közül egy nála hagyta fegyverét és 3 darab éles kézigránátját. Vádlott, miután ezt észrevette, azokat elrejtette. Később ezen fegyvereket a rendőrség a nála tartott házkutatás alkalmával megtalálta. S. Tárcái félve a felelősségrevonástól elhatározta, hogy disszidál. Elhatározását tett követte, azonban a határmenti Zádor községben a rendőrség elfogta.* Fiatalkorú S. J. 17 éves szakcsi lakos, ipari tanuló, 1956 november havában Szakoson sövényben elrejtve egy 7.65 mm-es pisztolyt talált. Ezt házuk padlásán elrejtette, majd egy alkalommal Széles János nevű barátjának f megmutatta. 1957 február 18-án S. J. szülei a községben meghallották, hogy a fiuk fegyvert rejteget. Ezután az anyja leutazott Székesfehérvárra, a fiát kérdőre vonta, majd együtt hazautaztak Szakcsra és a fegyvert S. J. önként beszolgáltatta. A szekszárdi járásbíróság, mint a fiatalkorúak bírósága fegyverrejtegetés bűntette miatt 10 hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte S. J.-t. Az ítélet jogerős. * Sz. J. 16 éves paksi lakos 1956 december elején a paksi Biritó Pusztai Állami Gazdaság tulajdonából kivágott 3 darab akácfát, körülbelül 3—400 forint értékben, majd december 9-én ugyancsak a Biritói Állami Gazdaság birtokából 1 darab lovaskocsit vitt el, mintegy 5000 forint értékben. A fát és a lovaskocsit a rendőrség a gazdaságnak visszaadta. A Szekszárdi Járásbíróság, mint a fiatalkorúak bírósága, társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntette miatt 8 hónapi börtönre ítélte Sz. J.-t. Az ítélet nem jogerős, a vádlott fellebbezett.