Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-01 / 27. szám
1961. február 1. Af. eg>^ges^parasz^ag^^«ahilitasaert ^ magyar sajtó napján DECS KÖZSÉGBEN nem keltett különösebb feltűnést, amikor néhány héttel ezelőtt megkezdődött a falu átszervezése. Nem okozott, de nem is okozhatott meglepetést, miután már hónapok óta folyt az előkészítő munka. Párttaggyűléseken, tanács- és tömegszervezeti üléseken foglalkoztak az átszervezés fontosságával. És amikor három-négy héttel ezelőtt a népnevelők felkeresték a gazdákat, már nem arról vitatkoztak, termelőszövetkezeti község legyen-e Decs, vagy ne, hanem arról, hány termelőszövetkezet alakuljon. A községtől távoleső Serenc-Bográn, Alföldszálláson külön-külön tsz-ek alakuljanak, vagy összevonják-e a kültelkeket. Végül is úgy döntöttek, hogy legyen négy termelőszövetkezet, miután a község határa igen kiterjedt. Az Alkotmány Tsz, amely jó néhány éves múltra tekint vissza, 925 holdról 3000 holdra szaporodott. Az újonnan alakult Uj Élet Tsz-nek is hasonló nagyságú a földterülete. A két kisebb taglétszámú ferenc-bograi Egyetértés és az alföld-szállási Uj Korszak Termelőszövetkezet tagjai is bizakodva fogtak hozzá a közös gazdaság kialakításához. A bizakodást és a jó hangulatot a pártszervezet politikai felvilágosító munkája és a községi tanács gyakorlati segítsége még csak erősíti. A pártszervezet népnevelői — párttagok és párton kívüliek — ismét meglátogatják azokat a tsz-parasztokat, akiknél az átszervezés során megfordultak. Az is gyakori, hogy a tsz-parasztok keresik fel a népnevelőket ügyeikkel, problémáikkal. Legutóbb az a hír kapott lábra, hogy az egyik tsz-ben magasabb lesz a háztáji terület, mint a másikban. A pártszervezet és a tanács a tsz-elnökök bevonásával megbeszélést tartott és a vitás kérdésekben közösen döntöttek. Ezek az egyik tsz-ből a másikba vándoroljanak. A MEGBESZÉLÉS EREDMÉNYEKÉNT közös nevezőre jutottak például abban, hogy a háztáji terület nem lehet nagyobb egy katasztrális holdnál. Az olyan esetekben, amikor a férj válla olyan határozat is, hogy a vidéki elvtársaknak írásban köszönik meg azt az önfeláldozó és türelmes felvilágosító munkát, amelyet Decs község átalakításáért végeznek. A decsi pártszervezet kommunistái a közsében beállott nagy latnál, vagy egyéb munkahelyen átalakulás után nem fejezték be dolgozik, és csak a feleség azér j az agitációt, a népneves munkát — ahogyan mondani szokták — nem húzták le a rollót. Szerveznek, agitálnak, fáradhatatlanul járják a falut és a távoleső tanyákat. — Bár nem panaszkodhatunk a járásra azért, hogy magunkra vagyunk hagyva — mondja Zrínyi József elvtárs, a pártszervezet titkára. — Csak az elismerés hangján beszélhetünk arról a politikai és gyakorlati segítségről, amelyet Rúzsa János elvtárstól, a járási pártbizottság PTO-vezetőjétől kaptunk és még a mai napig is kapunk. A segítségadás mellett azonban tisztában vagyunk azzal is, hogy nem várhatunk mindent „fentről”. Az egységes parasztság kialakításáért még sokat kell tenni. Sokszor el kell jutnunk még a parasztsághoz türelemmel, megértéssel és jó szóval és e feladat elvégzése elsősorban a mi feladatunk lesz. mezőszövetkezeti tag, a háztáji terület 800 négyszögöl legyen. Megállapodtak abban is, hogy mennyi legyen a kötelező munkaegység. A férfiaknak 60 évig legalább 200, 60 éven túl pedig 120 munkaegységet kell elvégezniük. A nők számára legalább a 120, illetve a 80 munkaegység elvégzését javasolták. Egységes állásfoglalás történt a premizálás mértékével kapcsolatban is. A négy tsz vezetősége megállapodott abban, hogy a megbeszélés alapján a feladatok megtárgyalását a közgyűlés elé terjesztik, jóváhagyás végett. A községi pártszervezet az elmúlt napokban párttaggyűlésen értékelte a szervezési munkát, amelynek eredményeként Decs termelőszövetkezeti községgé alakult át. Ez az egyik része — a könnyebbik része a dolognak — hangoztatták a decsi kommunisták. A nehezebb feladat még hátra van: ez pedig a termelőszövetkezetek megszilárdítása. Úgy döntöttek, hogy segítséget nyújtanak és azokban a tsz-ekben, ahol három párttag van, megalakítják a pártszervezetet, hogy a gazdasági megszilárdítással együtt a politikai élet is fellendüljön. A pártvezetőségi tagok vállalkoztak arra, hogy ebben a munkában a helyszínen gyakorlati segítséget adnak a tsz-eknek, s maguk között felosztották a területet. A TAGGYŰLÉSEN dicséretben részesítették azokat a párttagokat és párton kívüli népnevelőket, akik fáradságot nem kímélve dolgoztak és végezték a jelzes elejét vették annak, hogy a ta- világosító munkát. Született egy Pozsonyi Ignácné Termelőszövetkezeti vásárokat szerveznek a földművesszövetkezetek Falvaink egyre növekvő igényeinek kielégítése fontos feladata a földművesszövetkezeti kereskedelemnek. Ezért a termelőszövetkezeti gazdák kérésére megyénkben az év első hónapjaiban termelőszövetkezeti vásárokat rendez a földművesszövetkezeti hálózat. Ezzel kapcsolatos kérdéseket tettünk fel a MÉSZÖV kereskedelmi főosztály vezetőjének Vastag Józsefnek, akitől a következő felvilágosítást kaptuk. “ A termelőszövetkezeti vásárok célja az, hogy most a termelőszövetkezeti zárszámadások idején, falusi vásárlóinkhoz elvigyük mindazon áruféleségeket, amelyekre szükségük van — kellő mennyiségben. A gyakorlati tapasztalat ugyanis az, hogy raktárhelyiségekben szűk boltjaink nem mindig képesek lebonyolítani a zárszámadások idején erősen — Mit lehet kapni a tsz-vásárban? — Rendkívül megnőtt a kereslet a háztartási gépek iránt. Elsősorban tehát mosógépeket, porszívókat, robotgépeket, rádiót, motort viszünk magunkkal. A ruházati cikkekből — elsősorban téli holmikra gondolok — szintén nem lesz hiány. Sőt mezőgazdasági szakkönyveket, verses köteteket, regényeket is vásárolhatnak azok, akiket az irodalom érdekel. A vásárokat általában divatbemutatóval egybekötve szervezzük, főleg a nagyobb helyeken. A közeljövőben például Kurdón és Kocsolán lesz ilyen divatbemutatós vásár. — Hol és mikor lesz a közeljövőben vásár? — A vásár ideje mindenütt a zárszámadó közgyűlés időpontjától függ. A február eleji „műmunkában a közös gazdaságok tagjainak. Már-már^ gyakorlattá felfutó forgalmat — az igények sortervben” Bátaszék, Magyarkerszi, Sióagárd, Alsónyék és Bonyhád szerepel. De mindenhova elvált, hogy a tsz-ek tagjai, veze-nek megfelelően. Egyben attól től a munkahelyén is felkeresik is megkíméljük vásárlóinkat, a velük kapcsolatot tartó jogászt, hogy a rosszra fordult időben be és tanácsot, kérnek ügyes bajos kelljen menniök nagyobb község éi tanácsot kérnek dolgaikban. Igekbe, vagy városba vásárolni. megyünk előbb, vagy utóbb! — fejezte be nyilatkozatát Vastag elvtárs Ezer jogász válaszol a sszalagok kérdéseire Segítség a zárszámadás előkészítéséhez • ősztől tavaszig háromezer előadás a falvakban Összefoglalták és értékelték a népfront jogász-akció bizottságának eddigi munkáját, s a tapasztalatok alapján meghatározták a tennivalókat. A Hazafias Népfront Országos Tanácsánál elmondották az MTI munkatársának, hogy napjainkban több mint ezer jogász, ügyészek, bírák, ügyvédek, vállalati, tanácsi jogtanácsosok keresik fel rendszeresen a termelőszövetkezeteket. Az újonnan alakult közös gazdaságokban beszélnek a tagok jogairól, kötelességeiről, megmagyarázzák, mit jelent a termelőszövetkezeti demokrácia, milyen helyet foglal el a tsz életében a munkacsapat, a munkabrigád, ismertetik az ellenőrző, a szociális, valamint a fegyelmi bizottság hatáskörét, tevékenységét. Szólnak a vezetők és a tsz-tagok felelősségéről, a rájuk bízott javakért, s azért, hogyan teljesítik szerződéseiket, kötelezettségeiket az ország, a társadalom iránt. A múlt év telén mintegy kétezer előadást tartottak, most pedig, ősztől tavaszig mintegy háromezerre kerül sor. A jogász-akcióbizottságok köré tömörült társadalmi segítők ebben az évben több helyütt segítettek a termelőszövetkezetek zárszámadásainak előkészítésében, részt vettek és részt vesznek a közgyűléseken, számos termelőszövetkezetben már mintegy külön napirendi pontként tartják számon a közgyűlésnek azt a részét, amikor a jogászvendég válaszol a kérdésekre. Számos községben az a szokás honosodott meg, hogy a jogászok bizonyos időközönként rendszeres fogadóórákat tartanak társadalmi TOLNA MEGYEI NÉPÚJSAG3 meg számunkra dálunk legjavát együtt a néppel, becsülettel, tuadva lépünk Tizenkilenc évvel ezelőtt, 1942. I ladva, amelyet elődeink jelöltek február elsején jelent meg először a kommunista párt lapja, az illeális Szabad Nép. A párt lapjának megjelenése jelentős állomás volt , a munkásmozgalom történetében, s megjelenésével egy új fegyver került a dolgozók kezébe, amely harcukat, törekvéseiket közelebb vitte a célhoz... A Szabad Nép megjelenésének emlékére ünnepeltük meg először 1952-ben a magyar sajtó napját, s tesszük ezt azóta minden évben február elsején. S ha valaha időszerű volt, akkor ma az, — felidézni a nagymúltú illegális kommunista sajtó emlékét, egy pillantást vetni azokra a törekvésekre, amelyek érdekében megszületett: emlékezni azokra a harcokra, küzdelmekre, amelyeket munkatársai vívtak az elnyomás ellen a munkásosztály érdekében. Nagy feladatok állnak előttünk, s az újságírónak megtiszteltetés, de egyben kötelessége is, tudása, ereje legjavával küzdeni a szép célokért, amelyek a nép boldogságát, jövőnk izmosodó, igaz nagyságát jelentik. S a nép érdekeit híven szolgáló újságírók büszkén vállalják magukra ezt a feladatot. Azon az úton ha nagy változások korában élünk, s e változások, jövőt formáló átalakulások minden mozzanatára kell, hogy felfigyeljünk, kell, hogy mindez kifejeződjön munkánkban. A sajtó a párt szava: eljuttatja a dolgozókhoz a párt mondanivalóját, de ugyanakkor, s ugyanilyen mértékben helyet kap — kell, hogy helyet kapjon — a sajtóban az ember mindennapi gondjaival, problémáival, örömeivel. Az ember akiért, s akinek érdekében történik minden, az ember akinek céljai, tervei, vágyai vannak, s aki szorgos munkával töltött hétköznapjain mindannyiónk holnapjáért dolgozik. Bemutatni azt a változást, amelynek eredményeként dolgozó parasztságunk a szocialista mezőgazdaság útjára lépett — kötelessége a sajtónak, a sajtó munkásainak. A becsület, az igaz ügyért való harc az, amelyet örökségül hagyott ránk az illegális Szabad Nép: fáradhatatlanul küzdeni a dolgozó nép érdekeiért — érte és vele. Erre a soha meg nem szűnő kötelességre figyelmeztet bennünket ez a nap is, amikor a magyar sajtót ünnepeljük. A kor, amelyben élünk, soha nem látott boldogságot, jólétet képes biztosítani az emberiségnek, de ugyanakkor magában viseli egy minden eddiginél borzasztóbb katasztrófa lehetőségét is. S az újságnak, az újságírónak szíve szerinti kötelessége tollával azért harcolni, hogy az emberiségnek a jólétben, boldogságban legyen része, s mindörökre elkerülje a háborút. Most, amikor a szocializmust építő országok hatalmas ereje és az emberiség békevágya képes arra, hogy örökre kiküszöbölje a háborút, az emberiség érzékelhető kezeibe jutott minden eddigit felülmúló nyugodt, boldog élete megteremtésének lehetőségéhez. A magyar sajtó valamennyi munkásával együtt, a Tolna megyei Népújság munkatársai is büszkén vállalják a feladatot, hogy a komunista társadalom felé haladva, tehetségükkel, tollukkal küzdjenek a szebb, gazdagabb holnapért: az emberért. 21. — Az más. Ez itt nem kisdedóvó, Matejka. Nem csevegünk, nem társalgunk, mint a civilbagázs. És nem pimaszkodunk. Itt enyém a végső szó, és maga akkor távozik, amikor végeztem. Nem úgy, mint a múltkor a parancsnokságról, Matejka, amikor vette a bátorságot és egyszerűen faképnél hagyott. Remélem, még emlékszik? — Igenis. — Na, vagy. Hová az eset különlegesen súlyos. Magam veszem kézbe. Jelentést nem kell tennie. Reggel átveszem a foglyot. Megértette, hadnagy úr? — Igenis. Kovácsik rohanva hozta a vödör vizet és csakhamar összeütközött a döngő léptékkel távozó főhadnaggyal, amint az kifordult az ajtón. A vizet Kovácsik rálocsolta Matejkára. Mukkanni sem tudott a megdöbbenéstől. Mégis csak valami rettenetes dolgot követhetett el ez a szegény. Vajon mit? Az átétt ember végre magához nekem, amit kértem és holnap sem lesz. A markomban leszerel. Mehet, isten hírével. So- bitang. Felelj, hol van? Hm. Bizonyára rájött ha többé semmi dolgunk sincs dugtad, mi? már. Matejka, én eszközöltem ki egymással. Sőt, még számíthat is Matejka meg se moccant. A magának azt a lehetőséget, hogy rám. Higgye el, nem érdemes tiszt eléje ugrott és öklével az komiszban szolgálhassa a hazát, makacskodni. Megvannak az esz- arcába sújtott. Matejkát végképp tért, de olyan volt, mint aki se Mert a hazát sokféleképp lehet közelm ahhoz, hogy kiűzzem ma- elhagyta ereje. Megtántorodott és eleven, se holt. A hadnagy vitézszolgálni, Matejka. Ha például gából a megátalkodottságot. Elég elzuhant a földön. Borsiczky vad kedésére Kovácsik és az ügyeleideje volt gondolkodni, dühében belerúgott. De egyszer tes a fogdába kísérte. Matejka állta a főhadnagy be s mind megijedt. Senki sincs Amikor bezárult mögötte a függyetlen, hideg tekintetét. Bár ugyan a közelben, de azért nem ha ajtaja, Matejka a kőkemény siczky még mindig igyekezett lehet tudni, nem lődörög-e arra priccshez vánszorgott és erőt leuralkodni magán a napostiszt. Mit is mondhat annál elnyúlt rajta. S most, hónap Ha magának egy csepp nak, aki rá talál nyitni? Legpek óta először zokogott. Könnyesze van, nem tétovázik. A meg jobb lesz megelőzni a bajt. Jelenül, fuldokolva sírt. Megrázbebizonyulna előttem, hogy a maga szolgálatai civilben értékesebbek, mint mundérban, akár holnap leszerelhetne. A főhadnagy el volt ragadtatva saját szellemességétől, és laposan pislogott a pallérra. Vajon érti-e az ő finom intenció- maradó felerésztől még úr lehet. Feltépte az ajtót és elordítotkodott a lelke az elviselhetetlen fót? Amint szemügyre vette Ma- Maga azért tartja vissza a volt ta magát, tejkát, megint az a nyugtalanság felesége jogos részét, mert bősz — Napostiszt! Hozzám! fogta el, amelyet már a múltkor szét akar állni rajta. Az asszony Göröcs hadnagy futólépésben a parancsnokságon is tapasztalt, nem ezt érdemli magától, közeledett. Matejka akkor is szürke, szenvte- Borsiczky látta, hogy a pallért Locsolják fel ezt a gazemlén, közönyös nézésével zökken- szeme még erre sem rebben. Elbert. Súlyos függelemsértésért letette ki biztonságából, akárcsak vesztette önuralmát. Szeretett tartóztatni! Vitesse a fogdába, most. Mintha nem is volna só volna belerúgni Matejkába. Or- A hadnagy pillantása a görlen. Felállt az asztal mögül, ferdízott, mint a sakál: esősen meg-megránduló, s alá járkált a mozdulatlan ka — Disznó! Vörös útonálló! Én katonára esett, tona előtt, elveszem, úgyis elveszem! Nem — Főhadnagy úr,alázatosan .. — Matejka! — mondta sötéten, menekülsz a kezem közül, te söp hívjam az orvost? — Most már nem babra megy a redék! É”’ 'nappal melletted le — Nem kell. Majd magához játék! Nyíltan beszélek. Adja át szék. Egy percnyi nyugalmad tér. Egyébként — tette hozzá — fájdalomtól. Úristen, mivé lett az élete? Tehetetlenül vergődött. Hát miért nem tud fordítani a sorsán? Idegláz gyötörte. De hiszen minden másképp lesz, ha odaadja Borsiczkynak az arany felét. Miért is nem jutott ez előbb eszébe? Ki akarta nyújtaájuk ni a karját. Lehunyt szemmel is maga előtt látta a ládikó aranyat. A tompán fénylő rudacskák ott cincogtak a keze ügyében. (Folytatjuk.) Horváth József: ARANYKALITKA HU---------------------------