Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
t Damaszkusz Heves harcok Jordániában A PFESZ központi bizottságának rádióadója reggel S órakor közölte, hogy a kormánycsapatok behatoltak Jordánia északi részébe, amely csütörtök óta a palesztinaiak ellenőrzése alatt áll. Heves harcokat vívnak öt városban , a szíriai határhoz közel levő Rambaban, továbbá Torrahban, Beit Forrásban és Irbidben. A jelentés szerint, a partizánok hat harckocsit kilőttek és két nehézgéppusikát zsákmányoltak. A rádió egy másik közleménye szerint a gerillák Ammanban birtokukba kaparintották a hadsereg egyik harckocsiját és foglyul ejtették legénységét. (UPI) RENGETEG SEBESÜLT A palesztinai Vörös Félhold táviratot intézett a Nemzetközi Vöröskereszt genfi székhelyéhez és kérte, hogy küldjenek sürgősen orvosokat, tűzoltókat és vérplazmát Ammanba, mert a főváros utcáin és az összedőlt házakban rengeteg sebesült szenved orvosi segítség nélkül. Jelenleg nem állnak rendelkezésre pontos adatok a halottak és sebesültek számáról. (Reuter) AMMAN TÜZÉRSÉGI TŰZ ALATT A PFSZ központi bizottságának rádióközleménye szerint egész délelőtt változatlan hevességgel dúltak a harcok Ammanban és több vidéki városban. A partizánok a jelentések szerint megsemmisítették a jordániai haderő több harckocsiját. Amman továbbra is a korrromverők tüzérségi tüze alatt áll. A gerillák egy másik rádióadásban éles támadást intéztek Husszein király és Madzsali „fasiszta rendszere" ellen. A rádió szerint Husszein fel akarja égetni Ammant, mint az ókorban Néró Rómát. A forradalom azonban szilárdan kitart és a fasiszta rendszer össze fog omlani — hangoztatta a rádió. (AP, UPI, Merta) IZRAELI REMÉNYEK Az izraeli lapok pénteken általában annak a reményüknek adtak hangot, hogy Husszemnek sikerül leszámolnia a gerillákkal. A Jerusalem Post arra is célzott, hogy ez esetben Husszeinnek na’Vbb súlya lesz Nasszerrel szemben és így döntő változás állhat be a Janring vezette tárgyalásokon és a Közel-Kelet jövőjében. Az Al Hamasma elégedetten állapítja meg, hogy a kettős uralom korszakának vége. Most, hogy a király elszántan szembeszállt a „terroristáikkal”, reménye van arra, hogy újra kezébe veszi a hatalom gyeplőjét. (AP) szó arról, hogy a vietnami hazafiak alapvetően megváltoztatták volna álláspontjukat. Céljuk a párizsi tárgyalások megkezdése óta változatlanul : az első naptól kezdve arra törekszenek, hogy előmozdítsák a békés rendezést hazájuk függetlensége alapján. „A mostani javaslattal — hangsúlyozza Fajon — a hős és legyőzhetetlen Vietnam ismét bizonyságát adta jóakaratának és komolyságának. Ha Nixon megragadja az alkalmat, gyorsan helyre lehetne állítani a békét Vietnamban és egész Indokínában.” Fajon végül hangsúlyozza: sajnos, az amerikai fődelegátus első reagálása arra mutat, hogy az amerikaiak ezt a javaslatot is el akarják utasítani. Éppen ezért továbbra is szükség van a vietnami nép iránt tanúsított nemzetközi szolidaritás erősítésére és szélesítésére, hogy rákényszerítsék Washingtont a javaslat elfogadására. Varsó Husszein és a palesztinaiak című hírmagyarázatában a többi között ezeket írja a varsói Trybuna Ludu pénteki számában: „A palesztinai menekültszervezetek és a király közötti ellentét alapvető okát politikai céljaik különbözőségében kell keresni. Husszein király és kormánya az izraeli agresszió következményeinek felszámolására és Jordánia 1967. júniusa előtti területi integritásának visszaállítására törekszik. A palesztinai politikai és katonai szervezetek viszont egész Palesztinát fel akarják szabadítani a cionizmus járma alól, hogy megszervezzék az arabok és zsidók demokratikus, világi államát. Egy ilyen palesztin állam megszervezése nemcsak Izrael felszámolását jelentené, hanem azt is, hogy Jordánia elvesztené a Jordán folyó bal partján, jelenleg izraeli megszállás alatt lévő területeit. Az izraeli agresszor és megtorló apparátusa elől elmenekült palesztinaiak heves gyűlöletet éreznek a cionista megszállók és azok imperialista támogatói, valamint a Husszein király vezette nyugatbarát Hasemita’ monarchia iránt. Hangulatuk nem egyszer szélsőséges jelszavakban és cselekményekben — így pl. a személyszállító repülőgépek elrablásában — jut kifejezésre. Ebben a helyzetben került sor Ammanban a katonai kormány megalakítására és a mostani harcokra. A dolgokat bonyolítja, hogy Irak és Szíria a palesztinai menekülteket támogatja. Másfelől olyan hangok hallatszanak, hogy sor kerülhet az Egyesült Államok beavatkozására is. A Hasemita királyságban zajló események jelentősen gyöngítik az izraeli megszállókkal szemben álló arab frontot, s fokozzák a közel-keleti feszültséget, Párizs A cél változatlan Dobsa János, az MTI tudósítója jelenti: Párizsi diplomáciai körökben élénk figyelmet keltett Nguyen Thi Binh asszonynak, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminiszterének a párizsi tárgyaláson csütörtökön előterjesztett új javaslata. Diplomáciai megfigyelők rámutatnak, hogy a javaslat szemmel láthatóan meglepte és zavarba hozta Bruce amerikai fődelegátust, annál is inkább, mert a dél-vietnami forradalmi kormánynak ez a kezdeményezése előreláthatóan jelentős befolyást gyakorol majd az amerikai közvéleményre. A javaslat ugyanis nem csupán megkímélné újabb vérveszteségtől a Vietnamban tartózkodó amerikai csapatokat, hanem elfogadása megnyitná az utat az amerikai hadifoglyok mielőbbi szabadon bocsátása előtt is, márpedig ez a kérdés különösen érdekli az amerikai közvélemény széles rétegeit. Az Humanité vezércikkében Etienne Fajon hangsúlyozta: természetesen nincs Kairó A válság megoldásáért A jordániai hadsereg és a palesztinai ellenállási szervezetek között fellángolt fegyveres harc sürgős intézkedések megtételére késztette Nasszer egyiptomi, Kadhafi líbiai és Nimeri szudáni államfőt. Nasszer és Kadhafi csütörtöki találkozóját követően Nimerivel is egyeztették a közös kezdeményezés gondolatát, s a három elnök üzenetével Mohamed Szadek egyiptomi vezérkari főnök repült Ammanba, Husszein királyhoz és Arafathoz, a palesztinai felszabadítási szervezet elnökéhez. A pénteki Al Ahram az alábbiakban ismerteti az üzenet tartalmát. A jordániai hadsereg és a palesztinai ellenállási szervezetek jelenlegi összecsapása rendkívül veszélyes helyzetet teremtett, sőt a legveszélyesebbet 1967. júniusa óta. A három állam — az LAK, Líbia és Szudán — minden erejét latba veti a válság megoldásáért. Mindenekelőtt azt kérik a szembenálló felektől: vessenek véget a vérontásnak és tegyék lehetővé, hogy széles körű és mélyreható tárgyalásokon teremtsék meg az akcióegység szilárd alapját. Az effajta harc folytatása az ellenséggel szemben létrehozott keleti frontot az arabok közötti polgárháború frontjává változtatja s ezen csak az ellenség nyerhet. A meddő alkudozásokkal kísért összecsapások folytatása olyan előre láthatatlan nemzetközi veszélyeket idézhet fel, amelyek súlyos károkat okozhatnak az arab ügynek. A három állam értékeli azt a nyugalmat, amelyet Haszon király tanúsított hosszú időn át, bár az utóbbi időszak egyes intézkedései úgy értékelhetők, hogy a nemzeti és hazafias szempontok figyelembevétele nélkül születtek. A három állam felhívja a királyt: akadályozza meg, hogy az események a jordániai hadsereg és az ellenállás veszedelmes harcához vezessen minthogy mindkettő egy és ugyanaz az erő az ellenséggel szemben — állapítja meg a három államfő üzenete. Közlemény (Folytatás az l. oldalról.) elítéli az USA-nak a vietnami nép, valamint Kambodzsa és Laosz népei ellen irányuló agresszív akcióit. A proletárinternacionalizmus szellemében továbbra is megadnak minden támogatást a vietnami népnek és Indokína más népeinek, igazságos és hősies harcához. A felek nagy nyugtalansággal figyelik a közel-keleti helyzet alakulását. A békét és az igazságos rendezést e térségben a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának következetes végrehajtásával lehet elérni. A felek nagyra becsülik az Egyesült Arab Köztársaságnak más arab országok által is támogatott, békés kezdeményezését, amely pozitívan befolyásolhatja a válság politikai rendezésére irányuló törekvéseket. Ugyanakkor elítélik Izrael folytatódó agresszióját, valamint a nemrég megindult tárgyalások szabotálását. A felek ismét megerősítették elhatározásukat, hogy a két ország szorosan együttműködik a közös célok, a nemzetközi biztonság és a béke érdekében, a nemzetközi fórumokon, különösen az ENSZ-ben. A két külügyminisztérium céltudatosan koordinálja a jelentősebb kérdésekben külpolitikai lépéseit. Jan Marko-nak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszterének látogatását, fogadtatását, minden tárgyalását és megbeszélését a testvéri barátság, a nyíltság és a teljes egyetértés légköre vette körül. Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere csehszlovákiai látogatásra hívta meg Péter Jánost, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterét, aki a meghívást örömmel elfogadta. Elutazott Budapestről Jan Marko csehszlovák külügyminiszter Jan Msrko csehszlovák külügyminiszter, — aki négynapos hivatalos baráti látogatást tett hazánkban — pénteken felesége társaságában elutazott Budapestről. A vendégek búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Péter János külügyminiszter és felesége, Vince József, hazánk prágai nagykövete és a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Ott volt Frantisek Dvorsky, Csehszlovákia budapesti nagykövete és felesége. A koreai nép máira döntsön A TASZSZ különtudósítói jelentik New York-ból. Az ENSZ-közgyűlés általános ügyrendi bizottsága csütörtökön befejezte a 25. ülésszak napirendi vitáját, s eldöntötte a különböző napirendi kérdések megvitatásának sorrendjét a közgyűlés bizottságaiban. A bizottságban heves vita robbant ki, amikor a résztvevők rátértek a Koreára vonatkozó napirendi kérdések megtárgyalására. Az előzetes napirenden külön pontként szerepeltek a következő kérdések: „Az ENSZ zászlaja alatt Dél-Koreát megszálló amerikai és más külföldi csapatok kivonása”. „A Korea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bizottság feloszlatása”. Koreai kérdés: a Korea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bizottság beszámolója". A vita során az Egyesült Államok képviselője javasolta, hogy ezt a három külön kérdést egyesítsék egy, az úgynevezett ,,Koreai kérdés” címet viselő pontban. A javaslat ellen határozottan tiltakozott Jakov Malik, a Szovjetunió képviselője, továbbá a kubai, a román, az iraki delegátus és az Ukrán SZSZK képviselője. Malik felszólalásában hangoztatta, az amerikai javaslat célja, hogy az úgynevezett „Koreai kérdésről” folytatandó meddő vitában elsikkasszák azoknak a kérdéseknek a megtárgyalását, amelyeket számos szocialista és afro-ázsiai ország terjesztett elő, mégpedig az amerikai és más megszálló csapatok kivonását Dél-Koreából és a Korea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ- bizottság feloszlatását. A koreai nép számára — mondotta Malik —, meg kell teremteni azt a lehetőséget, hogy maga döntsön belügyeiről, beleértve hazája egyesítését. Malik tiltakozott az ellen is, hogy az ülésszak napirendjére kitűzzék a „Koreai kérdés: a Korea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bizottság beszámolója" című pontot, mivel ezeknek a beszámolóknak évenkénti megvitatását arra használják fel, hogy igazolják a külföldi csapatok jelenlétét Dél-Koreában és fenntartsák az ország szétdaraboltságát. A felszólalás utáni szavazás eredményeként az ENSZ-közgyűlés általános ügyrendi bizottsága így döntött: a Koreára vonatkozó kérdéseket egy, a „Koreai kérdés" című napirendi pontban egyesítik, a következő alpontokkal: a „Az ENSZ zászlaja alatt, Dél-Koreát megszálló amerikai és más külföldi csapatok kivonása”, b) ,,A Korea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ- bizottság beszámolója'. Brandt tájékoztatta a parlamentet Pénteken Willy Brandt kancellár kormánynyilatkozatot tett, s ezzel formálisan is tájékoztatta a parlamentet a szovjet—nyugatnémet szerződés aláírásáról. Brandt nyilatkozatát a három parlamenti párt nyilatkozata követte. Mind a kancellár, mind a pártok szónokai hangsúlyozták, hogy beszédeik nem tekinthetők a későbbi ratifikálási vita előjátékának, csupán a jelenlegi álláspontok leszögezését szolgálják. Brandt egész beszéde láthatólag egyetlen célt szolgált: a közvélemény megnyugtatását egyes ellenzéki politikusok nyugtalanság-terjesztő propagandájával szemben.