Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
\ Karácsony a képzőművészetben Az emberiség történetének egyik tragikomikuma, hogy leghaladóbb mozgalmai közül igen sok, idővel az ellenkezőjére váltott, hamis próféták, későbbi haszonélvezők kezén. A kereszténységről ugyanez elmondható. Kialakulását, elterjedését tekintve alig túlzás forradalomról beszélni. Létrejöttekor nem kevesebbre vállalkozott, minthogy új szellemiséget teremtsen egy pusztuló világ helyén és a történelem során először valamilyen módon az emberek egyenlőségét hirdesse. A kereszténység is használatba vette mindazokat az eszközöket, amelyek terjesztésére az adott korban alkalmasak voltak. A képzőművészetet is. Ennek jelentősége a valláson belül a legutolsó időkig hangsúlyozott. A szertartások színtere és eszközei jellegüknél fogva alkalmasak arra, hogy művészeti alkotások hordozóivá váljanak. Az alkotások a régmúltban esztétikai és liturgiai céljukon kívül ismereteket is terjesztettek. A hívők többsége írástudatlan volt. A biblikus témájú művekről tudnunk kell, hogy a látszólag naív ábrázolások motívumai is mind egy jelképrendszer részei. Az első, Jézus születését ábrázoló freskó a róma San Sebastiano katakombájában található. Ez a III., vagy a IV. században készülhetett. Közel hasonló korúak azok a szarkofágok, amelyeket a lateráni és az Arlesi-múzeum őriz. Ezek a munkák természetesen még az antik művészettel rokoníthatók. Az antik hatást a későbbiekben bizánci és korai román ízlés befolyása megszünteti. Érdekes módon jóval később az antik motívumok a reneszánszban, főleg mint a háttér elemei, ismét visszatérnek. A Jézus születését ábrázoló alkotások egy koron belül általában hasonló felépítésűek. Középen Mária látható a csecsemővel, József valamivel távolabb. Velük szembefordulva a három király a kezében tartja, vagy a földre helyezi ajándékait. A királyok száma, az ajándékok természete szimbolikus éppúgy, mint az állandó motívumok, az üstökös, vagy akár az ökör és a szamár. A jelenet színtere a bibliai szövegnek megfelelően korai alkotásokban a barlang. A reneszánszkorban gyakoribb az istálló ábrázolása. A háttérben ekkor idilli tájat, klasszikus komákat is látunk. Ebben az időben már a figurák karaktere is megváltozik. Az aszkétikus, átszellemült alakokat felváltják a kor szépségideálját megtestesítő figurák. A Madonna és a gyerek kapcsolata már inkább az anyaság földi szépségét illusztrálja. A reneszánsz művek sokasodó szentjei közé maga a kép megrendelője is bemerészkedik, gyakran egész családjával. A barokk egyházi képzőművészetre a túldíszítettség jellemző. Valamiben mégis közeledik a kompozíció a valósághoz. Az ez időben divatos népi misztérium- és passiójáték, — vagyis a színpadművészet — hatott a kor festőire. A misztérium az idők folyamán átalakult, vagy elhalt. Emlékét az egyes vidékeken népszokásként élő betlehemezés őrzi. Az európai egyházművészet utolsó nagy korszaka a barokk volt. Az elszegényedési folyamatot a polgári művészetek kialakulása okozta. Amit a fennmaradt karácsonyi tárgyú műalkotások nekünk jelentenek, az a születés ünneppé tétele, az anyaság tisztelete — a szereteté —, bár ezt az utóbbi szót, ki tudja miért, manapság sokan szégyellik kimondani. A betlehemi három királyok „a lángos csillag”-ot követve érkeztek oda, ahol a megváltást várták. A régi képeken egyiket fekete, másikat sárga, a harmadikat fehér bőrűnek ábrázolják. Más égtájról érkeztek, de a legenda szerint mégis egy nyelven beszéltek. Hisszük, hogy ezt a nyelvet egyszer tökéletesen fogjuk használni mindnyájan. Korunk karácsonyi jelképe ez legyen. A másik kép pedig, amit annyiszor láttunk már az újságlapokon, a bibliai legendák földjéről, ahol háború van — figyelmeztetés. MEGAY LÁSZLÓ Jézus születése. Részlet a pisai dóm bronzkapujaról. XII. század Bronz. Ismeretlen mester alkotása terrakotta dombormű. (Verona). XV. század. Cecchino da Pietra Santa: Betlehem, XVI. század. (Róma). Coreggio: Részlet a Szent Karácsony éjszakája képéből, (Drezda). XVI.. század eleje. Olaj. JEAN COCTEAU: GÁBOR ARKANGYAL A FALUBAN „Mária kisasszony, maga Teherben van, ez az ok, Férje nem lesz, csak fia. Bocsánat, ha zavarok.” Furcsa dolog ám ilyet Ablakon át mondani; A menyasszony megijed, Nem tudja, az apa ki. Már az angyal nincs is . Úgy elolvad, mint a hó. Mária röstelli kicsit. Ilyesmi mégse való. (Fordította: Justus Pál)