Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-08 / 107. szám
TOLNA MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!,A NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGAINAK ÁLPJA Szombat, 1971. május 8. Munkánknak állandóan korszerűnek kell lenni Fock Jenő felszólalása a szakszervezeti kongresszuson Pénteken reggel 3 órakor a három napirendi pont együttes tárgyalásával folytatta munkáját a szakszervezetek NXit. kongresszusa. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke is. Fock Jenő a Minisztertanács elnöke elöljáróban tolmácsolta a kongresszus részvevőinek a kormány üdvözletét és jókívánságait. Utalt arra, hogy nemcsak kormányfői minőségben beszél, hiszen—s ez büszkeséggel tölti el •— négy évtizede maga is tagja a szakszervezeti mozgalomnak. s másfél évtizeddel ezelőtt részt vett a felsőszintű szakszervezeti vezetésben. Véleménye szerint mind a kongresszus határozati javaslata, mind a referátum helyesen tükrözte a szakszervezeteknek az elmúlt négy évben végzett munkáját s a következő években megoldandó feladatait. — Munkánk, fejlődésünk lényeges követelménye — mondotta —, hogy a párt és a kormány a szakszervezetekkel együtt, egyazon cél érdekében cselekedjen. A továbbiakban hangsúlyozta, szerepe ma jobban érvényesül, mint ezelőtt bármikor, mégpedig többek között éppen azért, mert a kormánynak is, a szakszervezeteknek is meghatározott feladatkörük van, lehetőségük ahhoz, hogy önállóan gondolkodjanak és cselekedjenek. A gazdaságirányítás reformja jelentős változtatást követelt a szakszervezeti munkában — mondotta a Minisztertanács elnöke —, s hozzáfűzném: ha helyesen, okosan, jól akarunk továbbra is dolgozni, akkor mindannyiunknak állandóan meg kell újhodnunk. Munkánknak állandóan korszerűnek kell lennie, mert lehetnek kérdések, amelyekre a két év előtt helyes válaszok ma dogmatikusnak, túlhaladottnak, ásatagnak bizonyulhatnak. Nemzetközi kérdésekre rátérve ugyancsak a mai korszaknak megfelelő módszerek jelentőségét emelte ki. Népünk boldogulásáért akarunk dolgozni — mondotta —, abban a tudatban, hogy munkánkért felelősséggel tartozunk a munkásmozgalom előtt is. Ez az elv a kormány tevékenységében úgy jut kifejezésre, hogy a legszorosabban a szocialista testvérországokkal működünk együtt. — Itthon és külföldön sokan képtelenek vagy nem akarják megérteni: ha ez így van, akkor mivel magyarázható, hogy magyar állami vezetők különböző nyugati országokban tesznek látogatásokat, hogy külügyminiszterünket, aki nemrég Olaszországban járt, magánkihallgatáson fogadta a pápa is, és barátságos beszélgetést folytattak, aminek valószínűleg lesz is némi eredménye az állam és egyház kapcsolatában. Felmerül az is, hogy ideológiai ellentétben vagyunk Kínával, ugyanakkor külkereskedelmi miniszterünk Kínában jár. — Az emberek nem mindig tudják, hogyan ítéljék meg ezeket a dolgokat, nehezen igazodnak el rajtuk. Pedig nézetem szerint ezek egyszerű dolgok. Amellett, hogy a szocialista országokkal összefogunk, a világ minden más országával is kapcsolatokat igyekszünk kiépíteni, olyan szinten, ahogy erre lehetőség adódik. Légüres tér a világpolitikában nincs. Ahol mi, szocialista országok nem vagyunk jelen, ahonnan megsértődve távoltartjuk magunkat, ott az imperialisták, az ellenségeink megjelennek és ellenünk dolgoznak. Fock Jenő ezután a kormány és a szakszervezetek közötti együttműködésről beszélt. Utalt arra a közvélemény által is ismert tényre, hogy a SZOT vezetői és a kormány tagjai — félévenként — rendszeresen tanácskoznak. Az együttműködés azonban ennél sokkal szorosabb, mindennapibb. A szakszervezetek országos tanácsának főtitkára rendszeresen részt vesz a kormány ülésein, s a Minisztertanácsban napirendre kerülő témák már az előkészítés időszakában ismertek a szakszervezetek előtt, tehát azokat nem állítják kész helyzet elé. A kormány gazdasági bizottságában is képviselve van a SZOT. Helyeselte a kormány elnöke azt a javaslatot, hogy a kormányzati munkába vonják be az eddiginél jobban az egyes iparági szakszervezetek vezetőit is. A normarendezésről is szólt Fock Jenő, arról, hogy szükség van a normák rendezésére, mégpedig folyamatosan. Új technológiák meghonosításával az üzemekben a munka szervezettebbé válhat. A normákat tehát az új fajta szervezettséghez kell igazítani. De semmi esetre sem úgy, amint egy sor üzemben mostanában történt, hogy néhány ember összedugta a fejét, és nem tárgyalva se pártszervezettel, se szakszervezettel, egyszerűen átírkálták a normákat. (Folytatás a 2 oldalon.) +l • • » Koszorúzás a szovjet hősök Szabadság téri emlékművénél A győzelem napja, Csehszlovákia, valamint a német nép fasizmus alóli, felszabadulásának 26. évfordulója alkalmából pénteken Csehszlovákia és az NDK budapesti diplomáciai képviselői megkoszorúzták a Szabadság téri, szovjet hősi emlékművet. Először Frantisek Dvorsky, nagykövet vezetésével a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, majd dr. Herbert Plaschke nagykövettel az élen a Német Demokratikus Köztársaság nagykövetségének munkatársai helyezték el a kegyelet és a hála koszorúit az emlékmű talapzatán. A koszorúzásnál magyar részről jelen volt Böjti János külügyminiszter-helyettes és Pesti Endre vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka, valamint a Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium és a fővárosi tanács több vezető munkatársa. Ott voltak V. J. Pavlov nagykövet vezetésével a Szovjetunió budapesti nagykövetségének diplomatái, továbbá az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának képviseletében B. P. Ivanov vezérezredes és 15. M. Petrenko altábornagy. Losonczi Pál fogadta a szudáni külügyminisztert Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken délben a Parlamentben fogadta Farouk Abu Eisa-t, a Szudáni Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Budapesten. A szívélyes légkörben lezajlott látogatásnál jelen volt Péter János külügyminiszter, Nagy S. Lajos, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, továbbá Mustafa Medani Abbasher budapesti nagykövet. 1785 KISZ-vezető részvételével Vezetőképzés Domboriban A KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága április 14-i ülésén tárgyalta meg és hagyta jóvá azt a tervet, amely a dombori „Mátai Antal” vezetőképző tábor nyári programját tartalmazza. Eszerint minden turnus anyagában szerepel az MSZMP X. kongresszusának taglalása, valamint a megyei pártértekezlet határozatainak újbóli megvitatása, értékelése, elemzése. Ugyancsak minden csoport foglalkozik a KISZ VIII. kongresszusát megelőző feladatokkal, annál is inkább, mert ez most az ifjúsági mozgalom soron levő legjelentősebb eseménye. A megyei pártbizottság munkatársai, a táborban előadásokat tartanak az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. Elsőként a KISZ-alapszervezetek gazdasági felelősei számára rendeztek továbbképző tanfolyamot, ez egy hétig tart. Őket a honvédelmi és sportfelelősök, az IG-vezetők, a falusi titkárok, az üzemi titkárok, katonák, fiatal tanácstagok, az úttörőolimpia résztvevői, a népművészek és az orosz szaktanárok, ifjú vezetők, iskolai titkárok, a megyei apparátus munkatársai, az úttörőtitkárok, a biológiatanárok, a vízi szakosztály és a kultúrfelelősök követik, végül szeptember közepén utolsó turnusként az alapszervi agitprop. titkárok mennek a Mátai Antal nevét viselő KISZ- vezetőképző táborba. Ezen a nyáron összesen ezerhétszáznyolcvanöt KISZ- vezető vesz részt a tábor munkájában. Mint Hohmann József, a KISZ MB. titkára elmondotta, a szabadidős programokat helyben alakítják ki a turnusok, aszerint, milyen lehetőségek adódnak a nyár folyamán, illetve mennyire ötletesek a turnusok tagjai és vezetői. — rá — / Az NDK ünnepe Ma üli meg a Német Demokratikus Köztársaság felszabadulásának 28. évfordulóját. Ez az ünnep más megemlékezésekkel is egybeesik: 28 évvel ezelőtt ezekben a napokban kapta az utolsó csapásokat a német fasizmus. A Harmadik Birodalom összeomlott, de annak a győzelemnek, amelyet a szovjet hadsereg katonái és a szövetségeseik a német fasizmus fölött arattak, egyiknagy történelmi eredménye, hogy a romokon létrejött a német munkás-paraszt állam. Az NDK egykor Németország legszegényebb része, ma a világ tizedik legfejlettebb ipari országa. Egykor junkerek hitbizománya, ma virágzó, önálló állam. A felszabadított földön a nép lerázta magáról a földbirtokosok és a tőkések igáját, kialakította a szocialista társadalmi rendet. A német munkás-paraszt állam megalakulása fordulat Európa történetében. A negyed évszázad alatt nehéz utat járt meg ez az ország, de fejlődése immár imponáló. Iparcikkei négy világrészben ismertek, s a lipcsei vásáron a legnagyobb világcégek is szívesen vesznek részt. Bizton támaszkodva arra a társadalmi-gazdasági alapra, amelyet megteremtett, az NDK a nemzetközi élet jelentős tényezője lett. Megjelent a világpolitika színterén, s nemcsak német földön, a múltba veszett birodalom határain belül képviseli a haladást és a békét, hanem — a testvéri szocialista országokkal karöltve, — a nemzetközi porondon is. A Német Demokratikus Köztársaság mind nagyobb tekintélyt szerez magának a nem szocialista világban is. Letűnt a Hallstein-doktrina kora! Ma már 29 állammal van Berlinnek diplomáciai kapcsolata, 34 másikkal tart fönn hivatalos kapcsolatot és csaknem 300 nemzetközi szervezet tagja. Annak, hogy még nem minden kormány ismeri el diplomáciailag a Német Demokratikus Köztársaságot, egyik fő oka a tőkés német állam, a Német Szövetségi Köztársaság magatartása. Bonn álláspontját azzal indokolja, hogy a két német állam „nem külföld egymás számára”, tehát úgynevezett „belnémet” kapcsolatokat kell egymással teremteniük. Valójában ilyen kapcsolatok nincsenek, és nem is lehetnek, hiszen a változatlanul tőkés Német Szövetségi Köztársaság mellett van önálló és szuverén szocialista német állam is, a Német Demokratikus Köztársaság. Szükséges és kívánatos az NDK és az NSZK közötti jó viszony, de csak a szuverén országok közötti nemzetközi kapcsolatok normái alapján. Az NDK elismerése az európai kibontakozás egyik fő feltétele. Az NDK mind a belső építésben, mind nemzetközi helyzetét tekintve fölfelé ívelő úton halad. Biztosítékot nyújtanak erre eddigi sikerei, biztosítékot nyújt az internacionalista összefogás a testvéri szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. E felszabadulási ünnep emlékezés és alkalom a jövőbe mutató gondolatok összefoglalására. Alkalom szívből jövő jókívánságaink kifejezésére. CKS)