Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-24 / 251. szám

^3? ÖL HA MEGYEI " VIX.ÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! nepojsag %A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGTEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI. évfolyam, 251. szám Ara: 1.30 Ft. Vasárnap, 1971. október 24. Egységes szemléletet, egységes cselekvést a gazdasági munkában A gazdasági aktívaértekezlet vitája és Fock Jenő összefoglalója A kormány által összehívott pénteki gazdasági aktívaérte­kezleten Fock Jenőnek, a kor­mány elnökének beszámolóját vita követte. A vitában számos hozzászó­lás hangzott el. Valamennyi felszólaló helye­selte az aktívaértekezlet össze­hívását, üdvözölve a beszámoló őszinte hangját, az eredmények és a problémák reális értéke­lését. A Minisztertanács elnöke az egész napos vita tanulságait összefoglalva megállapította, hogy a tanácskozás hangja őszinte, a véleménycsere nyílt volt, jó szellemű hozzászólások hangzottak el. A tanácskozás megrendezésének egyik célja az volt — mondotta —, hogy elő­segítse az egységes szemlélet kialakítását mindazoknak a kérdéseknek a megítélésében, amelyek a pártot, a kormányt, a gazdasági szakembereket, s általában az állampolgárokat naponta foglalkoztatják. Ter­mészetesen ilyen egységes szemlélet kialakítása egyetlen nap alatt aligha lehetséges, de elmondhatjuk, a tanácskozáson közelítettünk efelé. Így van ez még akkor is, ha az eszmecse­re során félreértések is előfor­dultak, s néhányan bátortala­nul szóltak a lényeges prob­lémák megoldásáról. Említést tett a miniszterel­nök a vita során elhangzott olyan észrevételekről, amelyek egész népgazdasági ágazatokat érintettek, például a kohászat, az alumíniumipar, az olajipar és más gazdasági területek problémáit elemezték. Aláhúz­ta, a kormány ezekkel a kér­désekkel foglalkozik majd a jövő évi terv kialakításánál, s a távlati elképzelések kidol­gozásánál is szem előtt tartja, sőt egyik-másik téma még az idén a kormány elé kerül. Ötéves tervünk teljesítésével kapcsolatban arról van szó — folytatta —, hogy ebben az év­ben a vártnál dinamikusabban fejlődött népgazdaságunk. Né­hány területen talán túlságo­san is, ilyen terület a beruhá­zás és a készletnövekedés, va­lamint az import, ezen belül is elsősorban a tőkés import. Ezzel kapcsolatban a minisz­terelnök felsorolta a tervezett fontosabb intézkedéseket. Az importot a jövő évben mérsé­kelni kívánjuk — mondotta — különösen a tőkés viszonylat­ban. A készleteket is csökken­teni akarjuk. A beruházásokról szólva a miniszterelnök elmondotta, hogy ebben az évben a terve­zett 85 milliárddal szemben 100 milliárdot ruházunk be, ami indokolatlanul nagy nö­vekedés. A jövő évben azt sze­retnénk elérni — és ehhez kér­jük a támogatást —, hogy a beruházások ne haladják­ túl a százmilliárdot, — legfeljebb 3—3, — de semmi esetre sem 15-­-20 milliárddal, mert ez na­­gyon k­áros volna. Ezért el kell halasztani öt—hat nagyobb be­ruházás megkezdését, bár ezekre már számítottak az ér­dekelt népgazdasági ágazatok. Természetesen az említett be­ruházásokra is sor kerül majd, s ha okosan gazdálkodunk, rö­­videbb idő alatt megvalósul­nak. Fock Jenő ezután a veszte­séges, illetve nyereséges válla­latok vagy gyártmányok, más fogalmazásban a jól és rosszul dolgozó vállalatok probléma­körével — mint a vitában többször érintett témával — foglalkozott. A miniszterelnök egyetértett azzal, nem mindig igaz, hogy a veszteséges válla­lat rossz, a nyereséges pedig jó vállalat. Ugyanez elmondható egy-egy gyártmány esetében is. Itt tiszta helyzetet kell terem­teni, alaposan meg kell vizs­gálni, egy veszteséges vállalat tényleg annyira veszteséges-e, hogy rekonstrukcióval, néhány évi jó munkával sem lehet nyereségessé tenni, s egy gaz­daságtalan gyártmány tényleg annyira ráfizetéses-e, hogy végképp nem érdemes foglal­kozni vele. Foglalkozott a miniszterel­nök az összevont nagyvállala­tok kérdéseivel is. Most is az a véleményem — mondotta —, hogy e lépés nélkül nem sike­rült volna a gazdasági refor­mot olyan gyorsan bevezetni, mint ahogy megtettük. De emellett igaz az is, hogy az összevont nagyvállalat, — az esetek túlnyomó részében bu­dapesti központú vállalat — olykor annyi önállóságot sem hagy a hozzá került másik vál­lalatnak, amennyivel az a régi tervutasításos rendszerben ren­delkezett. A­z ilyen gyakorlat ellentétes a kormányzat szán­dékával, a társadalom érdeké­vel. Minden összevont nagyvál­lalatnál biztosítani kell a be­olvadt vállalatok szabad véle­ménynyilvánítását. Ha egy vállalat bebizonyítja, hogy ön­állóan — tehát nem egy ös­­­szevont vállalat részeként — jobban, eredményesebben tud dolgozni, lehetőség van rá, hogy megkaphassa az önálló vállalat jogállását. Azokkal az észrevételekkel kapcsolatban amelyek szerint a kis üzemekben, a szövetke­zeti melléküzemágakban a dol­gozói­ többet keresnek mint a nagy ipari vállalatoknál, noha az utóbbiakban nagyobb nem­zeti jövedelmet termelnek, a miniszterelnök úgy vélekedett­­ez nem minden esetben fenn­tartás nélkül elfogadható igaz­ság. Arra, hogy a munkásokat kell célszerűen foglalkoztatni, a miniszterelnök két konkrét példát említett: az öntödét és a nyomdát. Mert nyilvánvaló, ha például egy nagy állami nyomdában a gépeket nem használják ki három műszak­ban, az sokkal több kárt je­lent a népgazdaságnak, mint­ha a házi nyomdát akár azon­nal becsukják. Említést tett a kormány elnöke olyan várha­tó rendszabályról, amely meg­szabja, milyen esetekben és mennyivel fizethetnek többet a szakmunkásoknak a téesz mel­léküzemágában, mint az álla­mi vállalatnál. Az építőiparról szólva kifo­gásolta, hogy esetenként ös­­­szehasonlítanak össze nem ha­sonlítható dolgokat, például az állami építőipar és a házilagos építkezés egy főre jutó terme­lési értékét. Nem lehet egy­bevetni a gépesített ipari, ház­gyári építkezéseket a hagyo­mányos építéssel, a malte­rozással, a téglarakással, a ja­vítómunkával. Példák egész sora igazolja, hogy szükség van a szövetke­zeti, a tanácsi iparban, téesz­­melléküzemágakban azokra a kis üzemekre is, amelyek — méretüknél fogva — mozgé­konyabban működhetnek. Az árak kérdését érintve Fock Jenő kijelentette: mind a termelői, mind a fogyasztói árak tekintetében továbbra is fenntartjuk a kötött, a maxi­mált és a szabad árak kate­góriáját. (Folytatás a 2. oldalon) ­Napirenden a szakosított és komplex sertéstelepek Kevés a jó takarmány — drága az építkezés A pincehelyi Vörösmarty Tsz volt annak a tanácskozásnak a színhelye, ahol a szakosított és komplex sertéstelepek üzemel­tetésének, építésének tapaszta­latait összegezték. Az MSZMP megyei bizottságának gazda­ságpolitikai osztálya, a megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezési osztálya, a MTESZ, az állattenyésztési felügyelőség rendezésében került sor a ta­pasztalatok összegezésére. Tol­na megyében tizenöt termelő­­szövetkezet szándékozott 1967- ben bekapcsolódni — jelentős állami támogatással — a ser­tésprogram megvalósításába Csak kilenc tsz jutott azonban el odáig, hogy az építkezést megkezdje. Ez ideig három te­lep üzemeltetését kezdték meg a­­ további hat telep a jövő év­­ben készül eh Mint Somorjai Sándor osz­tályvezető megállapította, a komplex sertéstelepek építése jelentősen meghaladja a terve­zett költségeket. A kilenc te­lep pontosan tíz építési költsé­gébe kerül. Azonkívül, hogy az építkezés egyre drágul, baj van a határidőkkel is. Nem ritka a féléves, egyéves határidő­­csúszás. A Tolna megyei ta­­pasztalatok szerint sürgősen meg kell oldani a szakosított telepek takarmányellátását is­ Most az a helyzet, hogy nem lehet hosszabb időre tervezni egy-egy takarmányféleség fel­­használását, mert a recept sze­rint nem lehet keverni: vala­melyik alapanyag mindig hi­ányzik. A telepek technológiája — annak ellenére, hogy ahány, annyi rendszerű — jó, lehetsé­ges a tenyésztés-hizlalás ma­gas színvonalát biztosítani, ugyanakkor a termelékenység ugrásszerűen emelkedik a ko­rábbi tartási viszonyokhoz ké­pest. Érdekes, hogy a komp­lex telepeken a gyógyszer fel­­használása mintegy négyszere­sére növekedett a korábbihoz képest. Többen bírálták az értékesí­tés jelenlegi lehetőségét. Ja­vasolták, hogy a hízókat mi­nőségi átvétel útján fizesse a húsipar. Mások a hazai takar­mányipar korszerűsítését sür­gették. Perei Dániel, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője elmondotta, hogy a komplex telepek építésének, üzemelteté­sének tapasztalatait felhasznál­ják az ötéves terv során, ami­kor újabb komplex telepek építésére kerül sor. Véleménye szerint a jó eredménnyel mű­ködő sertéstelepek jelentősen hozzájárulnak a Tolna megyei, az országos húsellátáshoz. El­mondotta, hogy a jövőben na­gyobb gondot fordítanak az il­letékes szervek a szakember­­képzésre, ugyanis a komplex telepeken megnőtt a szakem­berigény, egyre több technikus­ra, szakmunkásra van szükség. A lengyeli intézetben és má­sutt felveszik az oktatási prog­ramba a komplex telepeken tudnivalók oktatását. A tanácskozás során nem­csak véleményeket cseréltek a jelenlevő szakemberek, hanem megtekintették a pincehelyi tíz egy éve üzemelő korszerű tele­pét. Itt Tulok Lajos telepvezető tájékoztatta a résztvevőket. A pincehelyi telepen tapasztal­takról elismeréssel nyilatkoz­tak, bár egyes részmegoldáso­kat kritikával fogadtak a ta­nácskozás résztvevői - Pj - Koszagin folytatja kanadai körútját „Rokonságban” van egy szov­jet, kikötővel: testvérvárosa Ogyesszának. Miközben a kormányfő foly­tatja országjáró körútját, a moszkvai lapok már értékelik a kanadai látogatás első sza­kaszát. A Pravda kiküldött tudósítói szombati jelentésükben arról a hangulatváltozásról beszélnek, amelyet Trudeau tavaszi moszkvai látogatása és Koszi­gin mostani útja együttesen váltott ki a korábban hideg­­háborús hurokra hangolt ka­nadai sajtóban, a politikusok­ban és a közvéleményben, amelyet néhány évvel ezelőtt az atlantista propaganda még arról akart meggyőzni, hogy a Szovjetunió Kanada potenciá­lis ellensége. Donald Jamieson közleke­désügyi miniszter nyilatkozata, amelyet a szovjet tudósítók­nak adott, jól tükrözi a han­gulatok és a Szovjetunióval kapcsolatos asszociációk vál­tozását. „A kanadaiak a világ összes többi népéhez hasonló­an, de talán még nagyobb mértékben, baráti jó kapcsola­­tokra törekednek a Szovjet­unióval.” A szovjet laptudósítók be­számolnak arról, hogy bárhová látogatott el a szovjet kor­mányfő a papírgyárba, hír­adástechnikai kutatóintézet­be, az operába, vagy a fővá­ros utcáit járta, a kanadaiak mindenütt szívélyes fogadta­tásban részesítették. Bár a parlament épülete előtti incidens megmutatta azt is, hogy akadnak még elemek, akiknek nagyon nincs ínyük­re a nemzetközi kapcsolatok­ban meghonosodó új stílus, a szovjet sajtó igen nagyra ér­tékeli azt a fogadtatást, amely­ben a hivatalos és nemhivata­los Kanada részesíti a szovjet­­ miniszterelnököt. A Kanadában időző Koszi­gin szovjet miniszterelnök pén­teken országjáró körútjának második állomására, Vancou­verbe érkezett. Vancouver Ka­nada legnagyobb csendes-óce­áni kikötővárosa. Brit Kolum­bia tartomány ipari, kereske­delmi és pénzügyi központja.

Next