Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-28 / 255. szám
'j r A gépeknek nem szabad leállni A zaj szinte behatol az emberbe. Nemcsak a dobhártyáján érzi, de hallja, szinte minden porcikájával, agyával, szívével is. A lassan forgó tengelyek mozgása tompán, álmosítóan hat az idegenre, s a sebesen forgó orsók sípolása — mintha kisvasút füttye szólna állandóan — mégis frissen tartja a lanyhuló figyelmet. A Tolnai Fonógyár terjedelmesítő üzemében új és még újabb gépek sorakoznak egymás mellett. Rajtuk száz és száz orsó, fehér, fekete, szürke és barnásvörös műanyag fonalakkal. Egy perc alatt százöt méter cérna fut át a sebesen pörgő orsón. — Az adatokat még kint mondták az irodában, hiszen itt egyáltalán, vagy alig érteném a beszédet. — Egy gépen 196 orsó van. Egy nap alatt majdnem háromezer kilométernyi merev fonal válik rugalmassá egyetlen gépen. És az orsók állandóan pörögnek. Egy percre sem szabad megállniuk. Mert a fűtőtestekbe, amelyek szinte beégetik a rugalmasságot adó sodratokat a perionba, nylonba — mind a fodrász a dauert a hajba —, két perc alatt besülne a fonal. És akkor napokig tartana, míg újra indulhatnának a gépek. Ezért is kapja két független vezetékén a gyár az áramot, hogyha az egyik hibássá válik, a másik adja az energiát. Persze az áram nemcsak a gépekhez kell. Ez adja a fényt is. Mert a két hatalmas műhelycsarnoknak nincsenek ablakai. Itt nincsen éjjel, nincsen nappal. A mennyezetről a fénycsövek állandóan egyenletes fényt árasztanak. — Milyen itt a munka? — a kérdést már kívül a munkatermeken, egy csendes irodában teszem fel. Kovács Erzsiké magas, szép szemű fekete lány elcsodálkozik. — Hát milyen lenne? Mint másutt. — Dehát itt nincsenek ablakok. — Tényleg. Emlékszem, még az elején egyszer bejött valaki, hogy zuhog az eső. Nem akartuk elhinni. Kiszaladtunk. Tényleg nagyon esett. Most már cseppet sem tűnik fel, hogy nincsen ablak. — És a zaj? — Megszoktuk. Akik újonnan jönnek, azoknak az első néhány nap tényleg rossz lehet. Én három év óta, kezdettől itt vagyok. És azért nem okozott nekem gondot, mert ahogy elkészültek a gépek, egyenként indultak, és fokozatosan hozzászoktunk. Egyébként — sárga dobozt vesz elő, kinyitja — ez a svéd vatta fülbe téve nagyszerűen tompítja a hangot. — És hogy értik meg egymást. — Mint máshol. — Nem kell kiabálniuk? — Nem. Már egészen meg tudjuk különböztetni a gépek zaját a beszédtől. Sőt, ha a másik csarnokban leáll egy gép, azt is észrevesszük. — A fizetés? — 2400—2500 forint. Júniusban emelték. Azelőtt 1900— 2000 forint volt. — Szívesen dolgozik itt? Bólint. — A szövődébe nem mennék át. Idegesítene az a csattogás. Igaz — mondja nevetve — ők meg ide nem jönnének. Azt mondják, itt minden „sípus”. — Mióta a legújabb gépek is beindultak, túlságosan meleg van. De hamarosan bővítik a klimatizálót és akkor ez sem zavar majd. A másik irodában az üzem vezetőitől Steinbach Ferenctől és Wolf Györgytől az ablakokat kérdezem. — Egyenletes fényt csak így, mesterséges világítással lehet biztosítani. — És a fütyülés? — A gépek orsói akár hatszázezret is fordulnak percenként, és ilyen magas fordulatszámnál már óhatatlanul fellép ez a zaj. Az asztalon francia szótárak vannak. — Ma jöttek a francia szerelők. Ellenőrzik a gépeket. Nincs sok dolguk, minden berendezés jól viselkedik. A kapu felé megyünk, mikor elmesélik, jövőre ez lesz az ország legnagyobb fonalterjedelmesítője. Megelőzik a testvérüzemet, a Duna Fonalelőkészítőt. Évente 1200 tonna fonalat adnak majd a textilgyáraknak. — szepesi — Naponta 3000 kilométernyi fonák Szekszárdi repülős siker Ausztráliában A „numero 17” első vagy második • Az egyik tervező szekszárdi repülő Nemrég számoltunk be arról a nagyszerű sikersorozatról, amelyet a szekszárdi vitorlázórepülők értek el a jugoszláviai Versecen rendezett vitorlázórepülő-világbajnokságon és -kiállításon, az általuk kivitt és kiállított Góbé típusú vitorlázó repülőgéppel. A napokban a távoli Ausztráliából egy újabb magyar sikerről érkezett hír. Három magyar mérnök — akik közül egyik a szekszárdi repülőklub tagja — egy nemzetközi pályázaton ért el előkelő helyezést. Az elmúlt év januárjában adta hírül a Repülés című folyóirat, hogy az Australian Gliding, az ausztrál repülők folyóirata nemzetközi pályázatot írt ki. A feladat, tervezni egy olyan, versenyzésre alkalmas 13 méter fesztávolságú vitorlázó repülőgépet, amely annyira egyszerű felépítésű, hogy akár az ottani repülőklubok műhelyeiben is megépíthető. A pályázat feltételeit megkapva nekiállt a három szakember — akik civilben szerelmesei a repülésnek — a vitorlázó repülőgép megtervezésének. A lázas munkával eltöltött hetekben csupán az alapelveken nem vitáztak. Egyöntetű vélemény volt, hogy a gép vázát könnyűfémből kell elkészíteni. Ösztönözte erre őket a híres magyar repülőkonstruktőr, Rubik Ernő tervezte 26 típusból álló repülőgépcsalád, amelyből legtöbb kitűnőre vizsgázott az igen szigorú nemzetközi zsűrik előtt is, és amelyek között természetesen valamennyi alumínium vázra épült. De a karcsú gép végső formája hosszú viták, eszmecserék során alakult ki. A harminckét beérkezett pályamű helyezési sorrendje nagyjából már kialakult. Sajnos, egyedül csak az első két hely sorrendjét nem döntötte még el a zsűri. Itt még további részkérdéseket tisztáznak. Az azonban már biztos, hogy a „numero 17”, az egyik magyar terv megelőzve számos amerikai, lengyel, finn és más országokból beérkezett pályaművet, egy ausztrál tervezésű géppel az első két helyen osztozik. A hivatalos eredményhirdetésig — a tervezők kérésére — nem közöljük a három tervezőmérnök nevét, mert feltételezhető, hogy a végső döntésig Ausztráliában sem bontják fel a nevüket tartalmazó borítékot, hiszen Martin Simonsnak, az Australian Gliding főszerkesztőjének a pályázat eredményéről küldött értesítésében is csak annyi szerepel, hogy az első vagy második a 17-es számmal beküldött pályamű. 1972. október 28. ♦I DCedwj vásárlóink figyelmét), ajánljuk ÍRÓGÉPSZAKÜZLETÜNKBEN Pécs, Kossuth Lajos u. 50. (Nyomtatványbolttal szemben.) MOST RAKTÁRBÓL, VÁSÁROLHATÓK: Calcorex kézi szorzógépek, Olivetti quanta, ascota 314 tip. összeadó gépek, spektron, hunor asztali számológépek, Olivetti duplex könyvelőgépek, optima, consul írógépek, különböző kocsimérettel és írógépekhez külön kocsik. Az 1973-as évre megrendeléseket felveszünk, a helyszínen szaktanácsadás. „Baranya” Kereskedelmi Vállalat írógépszaküzlete Pécs, Kossuth Lajos u. 50. Tel.: 10—231. * (474) Vállalatok. .. gépjavítók Az Építőgépgyártó Vállalat barcsi üzemegysége felajánlja 1973-ban induló új, korszerű technológiával dolgozó szürkevas ÖNTÖDÉJÉNEK még fennálló szabad kapacitását egyedi és kissorozatú öntvények gyártására. Gyártásfelfutás: 1973. első negyedévében! Az öntöde anyagvizsgáló laboratóriummal rendelkezik, az igények szerint kémiai és mechanikai vizsgálati eredményekről műbizonylatot ad, vállalja 0,5—500 kp. súlyhatárig, a kívánság szerinti öv, 15, 20, 25-ös minőségű termékek öntését. Keresse fel öntödénket !> BARCS (Somogy megye) Ügyintéző: Vízvárdy Endre . (348) Értékes régészeti lelet Visontán A Mátra alján már tízezer évvel ezelőtt jelentős kiterjedésű település húzódott, erről vallanak azok a rendkívül értékes régészeti leletek, amelyek Visonta község határában, a Thorez külfejtéses bányaüzem nyitásakor kerültek elő. 1965-ben a lignitmező kiterjedését vizsgáló kutatófúrások rétegmintáiban találták meg az első növényi maradványokat, amelyeknek korát egymillió évre becsülik a szakemberek. A jól felismerhető leveleket az egykori Pannontenger iszaprétegei őrizték meg, most pedig a bányászok juttatták el az egri Dobó István Múzeumba. Ezek a leletek voltak az elindítói annak a hat évig tartó kutatómunkának, amelyet az idén fejeztek be a régészek. Ez idő alatt Visontán és környékén 18 lelőhelyet tártak fel. A kutatások igazolták, hogy a „Sárhegy” délkeleti nyúlványain az időszámítás előtti 9—8. évezredben nagy kiterjedésű település húzódott. Ugyanott bukkantak rá az 5— 3. évezredből származó újkőkori település és temető maradványaira is. A Mátraalja ősi élővilágáról tudósít az a mammutcsontváz, amelyet szintén a visontai szénmezőn találtak. Az ősállat agyarának hossza 320 centiméter, vastagsága pedig 26 centiméter. A feltárás során előkerült gazdag leletanyagot az egri Dobó István Vármúzeumban állították ki. (MTI)