Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-01 / 204. szám

2 K­ÉPÚJSÁG Utcai zavargások egyes lengyel városokban a gdanski megállapodás évfordulóján Tegnap volt a második év­fordulója annak, hogy a len­gyel kormány és a gdanski üzemközi sztrájkbizottság képvi­selői aláírták az emlékezetes megállapodásokat, amelyek az 1980 nyarán lezajlott sztrájk­­hullám" nyomán a ,„Szolidari­tás létrejöttét jelentették. A föld alatti szocialistael­le­­nes csoportok keddre országos tüntetéseket, sztrájkokat hirdet­tek, illegálisan előállított és ter­jesztett röplapok, kiadványok útján. A hatóságok az elmúlt hetekben az ország legkülön­bözőbb pontjain magánlakások­ban, pincékben valóságos fegy­verraktárakat találtak.­­Hétfőn Varsóiban és Kato­wicében a biztonsági szolgálat bemérte és megtalálta az ille­galitásban működő „Szolidari­tás" két hordozható rádióadó­ját. Ezekben is olyan magnó­­kazetták voltak, amelyekről a zavargások szervezői a­ tünteté­sekben való részvételre akarták agitálni az embereket.­­Zenon Körnender miniszterel­nök-helyettes, a „Pax” katoli­kus társaság elnöke ugyancsak a televízióban elmondta, hogy a szocialistaellenes illegális csoportok általános sztrájkot is kilátásba helyeztek.­­Lengyelországban a kora dél­utáni órákig nyugodtan telt az 1980-as gdanski megállapodá­sok második évfordulójának napja, de délután három és négy óra között utcai zavargá­sok kezdődtek Varsóban­, Wroclawban, a Krakkó közelé­ben lévő Nowa Hutában, és Gdanskiban. A MM­iint Jerzy Urban, a kormány szóvivője kedd esti sajtótérte­­kezletén elmondta, a rendbon­tásokban főleg a szocia­lista­­ellenes föld alatti ellenzék ál­tal fel­heccelt fiatalok vettek részt. A sajtóértekezlet alatt is folytak a rendbontó akciók Var­sóban. Krysztof Protakiewicz őr­nagy, a belügyminisztérium szóvivője hangsúlyozta, hogy a jól felkészült rendfenntartó erők mindent megtesznek a nyuga­­lom helyreállítása érdekében. A sajtóértekezlet időpontjáig nem álltak rendelkezésre adatok ar­ról, hányan vettek részt a za­vargásokban, annyi azonban bizonyos, hogy a tüntetések so­rán mindaddig senki sem vesz­tette életét. A sebesültek száma a tájékoztató idején­­ ismeretlen volt. Varsó egyes negyedeiben es­te fél nyolckor is folytatódtak a rendzavarások, a rendőrök és a karhatalmisták könnygázzal és vízágyúval léptek fel a tünte­tőkkel szemben. A lengyel ál­lam­biztonsági szervek Varsóban elfogták a 42 éves Zbigniew Romaszewskit, a föld alatti „Szolidaritás" egyik jelenlegi vezetőjét. A szükség­­állapot kihirdetése óta illegali­tásban működött, mint a ma­­zowszei körzet illegális „Szoli­daritás” szervezetének vezető­ségi tagja. Jelentős szerepe volt a konspirációs hálózat kiépíté­sében, ezen kívül ő irányította az úgynevezett „Szolidaritás rádió” működését is. A szélső­séges, kalandor irányvonalat képviselő Romaszewski a hata­lommal való nyílt konfrontáció irányvonalát követte, jelentős része volt az elmúlt hónapok­ban­­ lezajlott zavargások szer­vezésében, s a gdanski megál­lapodás aláírásának évforduló­jára tervezett provokatív akciók előkészítésében. A szükségállapot bevezetése előtt Romaszewski a „Kor" egyik alapító tagjaként műkö­dött, később pedig a „Szolida­ritás" országos bizottságának és mazowszei körzeti vezetőségé­nek tagja volt. Befejeződött a Pugwash­­konferencia A megnyerhető nukleáris há­borúról­ szóló amerikai koncep­ciók a fegyverzetek jelenlegi mennyiségi és minőségi szintje mellett az egész emberiség pusztulását idézhetik elő. Ezt hangsúlyozták a világbékével, a leszereléssel foglalkozó tu­dósok a Pugwash-mozgalom Varsóban tartott 32. konferen­ciáján, amely kedden fejezte be munkáját. A tanácskozáso­kon, amelyek a hagyományok­nak megfelelően zárt ajtók mögött folytak, a világ minden részéből érkezett mintegy két­száz, kiemelkedő tudományos személyiség vett részt. A kon­ferencia zárónyilatkozatát a mozgalom új tanácsának meg­választása után, csütörtökön teszik közzé. Washington és a gázvezeték-üzlet George Shhultz amerikai kül­ügyminiszter és Malcolm Bald­ige kereskedelmi miniszter hétfőn telefonon sürgette a Santa Barbarában tartózkodó Reagan elnököt: enyhítse a John Brown nevű brit cég ellen tervezett szankciókat. A két amerikai miniszter egy kormányforrás szerint arra ké­ri az elnököt, hogy csak az olaj- és gázipari berendezé­sek szállítását tiltsa le a brit vállalatnak. A John Brown-t ugyanis kiterjedt üzleti kap­csolatok fűzik amerikai cégek­hez, s a teljes amerikai kivi­teli tilalom csődbe vinné. A John Brown cég egyébként tegnap kezdte meg hat gáz­turbina berakodását Glasgow­­ban egy szovjet hajóra. A gázvezeték-ügyben kelet­kezett viszályt az amerikai elemzők egy része máris a második világháborút követő időszak legsúlyosabb kereske­delmi konfliktusának nevezi a nyugati világban. Különösen súlyos következményekkel jár­hat a tízezer munkást foglal­koztató John Brown tönk szé­lére juttatása, amikor a That­­cher-kormánynak 13,8 százalé­kos munkanélküliséggel kell viaskodnia. „Itt az ideje a gázvezeték­tűzszünetnek" — ezzel a cím­mel közölte keddi kommen­tárját a The Washington Post­­ban Joseph Kraft, aki az ame­rikai közírók elsöprő többségé­hez hasonlóan — ebben a kérdésben — a kormány ellen foglal állást. Kraft megállapít­ja, hogy az óceán mindkét partján az amerikai szankciók érvénytelenítését követelik. El­ismervén, hogy igen komoly gazdasági és politikai érdek­­különbségek vannak, Kraft ma­gas rangú amerikai követítő kinevezését javasolja a wa­shingtoni, vagy a szerinte leg­inkább érdekelt francia kor­mánynak, akinek a segítségé­­­­vell azonnali „tűzszüneti tár­gyalások” kezdődnének „a nyugati szövetség sebeinek el­­mérgesedésével fenyegető” konfliktus megszüntetésére. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke Líbia nemzeti ün­nepe alkalmából táviratban üdvözölte Moamer el-Kadhafi ezredest, a líbiai forradalom vezetőjét. Révész Géza fémmunkás, a magyar és a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő sze­mélyisége, az ifjúmunkások or­szágos szövetségének egyik alapítója, a magyar partizán­mozgalom szervezője születé­sének 80. évfordulója alkalmá­ból koszorúzási ünnepséget rendeztek kedden a Mező Im­re úti temetőben. A Munkás­­mozgalmi Panteonban lévő sí­ron a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében Rácz Sándor, az MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztályának ve­zetője, és Szűrös Mátyás, a KB külügyi osztályvezetője he­lyezte el a tisztelet és a meg­emlékezés koszorúit. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke kedden a Krímből visszatért Moszkvába. PÁRIZS A francia külügyminisztérium szóvivője kedden közölte, hogy meghatározatlan ideig elha­lasztották azokat a tárgyaláso­­kat, amelyek e héten kezdőd­tek volna Új-Delhiben francia dúsított uránium szállításáról. Francia ipari körök szerint e tárgyalások bizonytalan ideig való elhalasztásának az az oka, hogy India elfogadhatat­lannak tartja a francia szállí­tási feltételeket. BRÜSSZEL Nagyszabású NATO-hadgya­­korlatot rendeznek szeptember 1. és október 5. között az NSZK és Dánia területén. A „Bold Guard ’82" fedőnevű hadgyakorlaoa, amelyet a NA­TO őszi hadgyakorlat-soroza­tának keretében tartanak, az Egyesült Államok, Nagy-Britan­­nia, az NSZK, Dánia és Hol­landia fegyveres erőinek 47 000 katonája, 250 repülőgépe és 50 hadihajója vesz részt. Kínai kongresszus • Előtérben a szervezeti kérdések Ma, szeptember elsején kez­di meg munkáját a Kínai Kom­munista Párt XII. kongresszu­sa. A szervezeti szabályzatban előírt ötesztendős időszakot­­most pontosan betartották, hi­szen a XI. párttanácskozást 1977 augusztusában rendezték. A menetrend jelzi, hogy Kína és vezető pártja lezárta a zűr­zavarok korszakát; nemcsak a maoista „kulturális forradalom­mal” végzett, az azt követő bi­zonytalansággal is leszámolt. A küldötteknek az lesz a fő fel­adatuk, hogy szentesítsék Teng Hsziao-­ping irányvonalát, s en­nek megfelelő szervezeti és­ sze­mélyi döntéseket hozzanak. „BÖLCSEK TANÁCSA?” A most kezdődő XII. kong­resszuson éppen ezért a köz­ponti bizottság a legfontosabb napirendi pontnak a szervezeti szabályzat módosítását javasol­ja. Meg kívánják változtatni a vezető szervek természetét. El­tűnik a politikai bizottság ál­landó bizottsága, ez a szűkkörű elnökség, amely az elmúlt idő­szakban voltaképpen mindent eldöntött, csupán formai jogo­kat hagyva a többi kollektív testületnek. Ez az irányítási módszer még a m­aoista gyakor­lathoz kötődött, a volt pártel­nöknek és környezetének kezé­be rakva Kína egymilliárd la­kosának élet-halál sorsát. Az előzetes jelzés szerint megszűnik a pártelnöki és az alelnöki poszt: az első ember ezentúl a főtitkár lesz, s e funk­cióban megmarad Hu Jao­­pa­ng. Az új szervezeti szabály­zat a vezetési módszerekben — feltehetően — közelíteni fog a többi kommunista pártéhoz, hozzájuk hasonló intézményi rendszert alakít ki. Várható, hogy a XII. kongresszus után hamarosan összehívják az or­szágos népi gyűlést, a parla­mentet is, amelynek a népköz­­társasági alkotmány megváltoz­tatását indítványozzák. Vissza­állítják a köztársasági elnök­nek az egyszemélyi államfőnek a tisztségét. Jóllehet mindennek nyíltan bevallott célja a Teng-iirányzat győzelmének törvénybe iktatása, formailag mégsem értékelődik föl Teng Hsziao-sping személyes szerepe. A köz­ponti bizottság mellett úgynevezett „bölcsek tanácsát" alakítanak, az idős vezetők testületét, amelynek tag­jai nem kapnak ugyan hi­vatali megbízatást, de érvény­­re jutt­athatják tapasztalataikat, elképzeléseiket, s elsőrendű fel­­adat vár rájuk a határozatok el­őkész­ítésében, kidolgozá­sá­­ban. Feltehetően itt lesz hang­adó a nyolcvanadik életévéhez közeledő Teng Hsziao-ping­, aki így pontosan meghatározott funkció nélkül a jövőben amo­lyan „szürke eminenciás” lesz, ám lényegében marad a hatal­mas ország első embere. A hi­vatalokat megbízható munka­társai, ifjabb - gya­kran csak néhány évvel fiatalabb - hívei töltik ibe. KERÜLŐ ÚTON Ilyen kerülő úton próbálják ■ tehát eltávolítani azokat a mao­istákat, akik a XI. kongresszus után formailag még többség­ben maradtak a vezető testüle­tekben. Azt még nem lehet tudni, hogy a szívbántalmmakkal kórháziban kezelt Hua Kuo­­fengnek mi lesz a további sor­sa. Az ideológiai kérdések vi­szonylag szerényebben szerepel­nek a Xib kongresszus előzetes n­­api­rendjén. Korábban már ér­tékelték - bírálóam - a „kultu­rális forradalom” kézijátékát, Mao Ce-tung egész életművét, mindazonáltal hivatalosan a kirívó túlzásoktól megfosztott moóizmust hirdették ki a párt és az ország elméleti irányvo­nalául, de megpróbálják al­kalmazni hozzá Teng „négy korszerűsítés" gondolatát, azaz egyszerre modernizálni az ipart, a mezőgazdaságot, a tudomá­nyos kutatást és a hadsereget. A program időközben nem várt akadályokba ütközött. Megvalósítá­sának legnagyobb gátja a népesedési probléma : ha nem sikerül gyorsan és ész­szerűen korlátozni a lakosság növekedését, néhány évtized alatt Kína népessége megköze­lítheti a kétmilliárdot. Ennek a veszélynek a súlyát nem kell magyarázni: a mezőgazdaság már most sem tudja kielégíteni az igényeket. A másik, előre nem látott tényező a világgaz­­daság alakulása, ami Peking kereskedelmi terveit is keresz­tezheti­. AMI MARAD A XIiI. kongresszustól a leg­kevésbé vár­ható a külpolitikai szándék módosítása. A Tajvan ügyében a közelmúlt napokban Washingtonnal kötött alku, úgy tűnik, megerősítette Kína és az Egyesült Államok stratégiai összejátszását. Ha van is mód Kína és a többi szocialista or­szág államközi kooperációjának fejlesztésére, a korábbi ellenté­tek feloldása aligha váltható. VÁRKONYI TIBOR 1982. szeptember 1. Azon a szeptember elsején... „Európa egyelőre nem táj, nem környezet, hanem egyszerűen csak terep” írta a publicista Bálint György 1939 szeptemberének első napjaiban, amikor körülötte „látszólag semmi sem változott: a fák levelei úgy zizegtek az esőben, mint máskor, a házakban felvonógépek közlekedtek, simán és zökkenés nélkül, és bizonyára akadt valahol költő, aki egy pillanatra lehunyta a szemét, és egy rímen gondolkodott...” Ama szeptember elsején - a 43 évvel ezelőttin — az emberek arra ébredtek, hogy háború van, de csak kevesen ébredtek rá ar­ra, hogy ez mit is jelent. Ma iskolában tanítják, hogy azon a haj­nalon, Lengyelország megtámadásával kezdetét vette a második világháború. Azon a szeptember elsején péntek volt, ha jól tu­dom, a gyerekek készültek a tanévnyitóra, s nem volt száma a háborúnak, amiről a rádió hírt adott, s amit világháborúnak is csak vasárnap neveztek, miután - Bálint György tanúsága szerint - egy közismerten szenvedélytelen angol rádióbemondó hangja szenvedélyesre fordult. Azóta beszámoztuk a világháborúkat: I., II. És tudjuk róluk, hogy mindkettő a tőkés rendszeren belüli össze­tűzésként keletkezett, hogy mindkettő a kapitalista országok egyen­lőtlen fejlődésének törvényszerű következménye volt, folytatása az imperialista csoportosulások a piacokért, a nyersanyagforrásokért, a tőkebefektetési övezetekért vívott politikai küzdelmének. Arról a szeptember elsején kezdődött világháborúról ma már azt is tud­juk, hogy elődjétől — a csekély negyedszázaddal korábbi öldök­léstől — nem elsősorban az elpusztult emberek számában külön­bözött (hiszen ötvenkét millió áldozatot a háborút követő „béke­évek" fegyveres konfliktusai is követeltek), hanem abban, hogy a már létező szocializmus ellen is szövetkező imperialista hatalmi csoportosulások közül az egyik - a fasiszta Németország vezérle­tével — az állami politika rangjára emelte az agressziót, s „élet­térnövelés” címén nemcsak a világ újrafelosztására, hanem „új rend”-re, rabszolgatartásra, népek, nemzetek, nemzetiségek fizi­kai megsemmisítésére, világuralomra törekedett. Azon a szeptember elsején a háború nem jött váratlanul (az elsőtől ebben is különbözött), ám az addig nem ismert új katakliz­ma kiterjedését és rettenetét előre nem mérhette fel az emberiség. Azóta sokat tanultunk. Még a háború után született nemzedék számára is nyilván­való, hogy kettészakított világban él, s hogy ez a megosztottság nem földrajzi, nem regionális, hanem — az egész világot átha­tóan­­ társadalmi, ideológiai jellegű. Megtanultuk, hogy a kapi­talizmusból a szocializmusba való átmenet korszakában békében együtt kell élnünk társadalmi, ideológiai ellenfeleinkkel, mert ezt népeink­­ minden nép­i biztonsága megköveteli. És tudjuk, hogy a mai fegyverrendszerek fejlettsége olyan szintű, hogy egy tőlünk nagyon távoli regionális háború a mi biztonságunkat ugyanúgy veszélyezteti, mint bárki másét. Ama szeptember elseje óta nem számoljuk a kisebb háború­kat. (Nagyon kevesen tudják például, hogy a Svéd Békekutató In­tézet adatai szerint csak az első harminc „békeév"-ben - 1945 és 1975 között - 81­ állam részvételével összesen 119 fegyveres konf­liktusra került sor.) Tudjuk viszont, hogy az amerikai Egyesült Ál­lamok éppen a saját biztonságát félti minden forradalmi jellegű változástól, s mert imperializmusának világcsendőr-természete lé­nyegében nem változott, ezért igyekszik a legkülönfélébb eszkö­zökkel (a „humánus" neutronfegyverrel, a „korlátozott" nukleáris háború doktrínájával, vagy éppen politikai töltetű gazdasági in­tézkedésekkel: blokáddal, embargóval stb.) fékezni a haladást, megosztani a szocialista országok egységét, fokozni társadalmi fenyegetettségüket, s megbontani a különböző társadalmi beren­dezkedésű európai országok között erősödő bizalom­alkotó lég­körét. Azon a szeptember elsején Európa néptömegei még csak féltek attól, ami bekövetkezett. Ma - 43 évvel később - tudato­sabb a fegyverkorlátozásért, a leszerelésért küzdő tömegek béke­vágya, a közvélemény egyre inkább hat a politikára, a népek mind kevésbé kiszolgáltatottak, s cselekedni akarnak, mielőtt megbéní­taná őket a félelem. Mert más esetben nemcsak Európában, de sehol a világon, s nemcsak „egyelőre", hanem végérvényesen vál­na tereppé a táj, egy esetleges újabb világégés hajnalán. Nem zizegnének a fák levelei az esőben, sehol nem működnének a liftek, s bizonyára rímen töprengő költő sem akadna még publi­cista sem, aki mindezt papírra vetné; papír sem, semmi sem. Mert azon a szeptember elsején kezdődött az utolsó túlélhető világháború... ACZÉL GÁBOR Az NSZK-ban folytatódik a vita a kormánykoalícióról A Német Szociáldemokrata Pártnak — Helmut Schmidt kancellárral együtt — eltökélt szándéka, hogy kitart a Szabad Demokrata Párttal fennálló koalíciója, a választóktól 1980- ban négy évre kapott kormány­­megbízatása mellett — kö­zölték kedden Bonnban az SPD elnökségének hétfői ülé­séről. Ezzel egyidejűleg az FDP vezetői újabb éles tá­madásokat intéztek az SPD politikája ellen. Wolfgang Clement, az SPD szóvivője a következőket kö­zölte az elnökség üléséről : az SPD nem hagyja magát be­vonni a most folyó taktikai, hatalmi csatározásba, és ha az FDP fel akarja bontani a szociálliberális koalíciót, ak­kor ezt az egész ország nyil­vánossága előtt kell tennie, ami egyet jelent a felelősség vállalásával is. Az SPD elnöksége név sze­rint is bírálta Otto Lambsdorff szabaddemokrata párti gazda­sági minisztert, aki a közel­múltban több nyilatkozatában is lehetségesnek nevezte, hogy az FDP az ellenzéki keresz­tény uniópártokkal fog szö­vetségre lépni. A szocáldemok­­rata vezetés megítélése sze­rint az FDP és a CDU terve­zett hesseni szövetsége jobb­oldali szövetség lenne, és az egész NSZK politikai arcula­tát megváltoztathatná. A külpolitikában az SPD változatlanul az enyhülési po­litika folytatásáért, a fejlett kelet—nyugati gazdasági kap­csolatokért és a fegyverkezési verseny megszüntetéséért száll síkra. A szociáldemokrata párt legfontosabb belpolitikai cél­kitűzése pedig a kétmilliós munkanélküliség csökkentése, a társadalmi terhek vállalásá­ban az igazságosság elvének érvényesítése. Az SPD állásfoglalásától szögesen eltérő beszédet mondott kedden Hans-Diet­rich Genscher, a Szabad De­mokrata Párt elnöke és Lambs­dorff gazdasági miniszter. A hesseni választás kapcsán mindketten élesen támadták az SPD országos politikáját, amely véleményük szerint oda vezetett, hogy a gazdaságpo­litikában a magántőke kezde­ményezésével szemben túl nagy szerep jutott az államnak, és ennek következtében a szüksé­gesnél nagyobb mértékben nö­vekedtek a szociális juttatások.

Next