Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-18 / 218. szám

4 KÉPÚJSÁG Helyi értékeink Miközben csodáljuk messzi tájak épületeit, mú­zeumait, sokszor vakon me­gyünk el a közvetlen kör­nyezetünkben lévő szépsé­gek, értékek mellett. A tol­nai barokk templomot és a selyemgyári emlékszobát például a külföldiek „fedez­ték fel". A település holland partnervárosa, Bodegraven polgárainak itt jártukkor megtetszett e két dolog: az 1783-ban épült templom, és a századelő selyemgyártá­sának gépeit, eszközeit be­mutató ipari emlékszoba. Ezért benevezték Tolnát az Európai Örökség nevű mozgalomba. E kezdemé­nyezés célja - melyben már más magyar városok is részt vesznek, például Székesfe­hérvár - a kontinens építé­szeti és kulturális értékeinek megőrzése az utókornak. Minden évben tartanak nyílt napokat, melyeken igyekeznek propagálni, be­mutatni az „európai öröksé­get" a közönségnek. Az idén szeptember 18-19-én kerül erre sor. Várják a temp­lomba és az emlékszobába az érdeklődőket 10-től 18 óráig, mindkét napon. Szüreti mulatság, hetven éve Szép dolog a hagyományápolás. Az elmúlt hét végén tartot­ták Tolnán - a nyugdíjas klub szervezésében - a szüreti fel­vonulást, és az azt követő bált. Mint látható, a parádé közel hetven évvel ezelőtt is hasonlóan zajlott, s ha a „nagyhatal­mak" is úgy akarják, újabb hetven esztendő múlva sem lesz ez másként. Az itt közreadott felvétel 1925 szeptemberében készült. TOLNA ÉS KÖRNYÉKE „Paradicsomi" állapotok (Folytatás az 1. oldalról.) Széles Józsefnek, a szövet­kezet elnökének nem kell so­kat gondolkodnia, hogy so­rolni tudja az aggasztó ténye­ket. Itt van mindjárt a legsú­lyosabb gond: a halaknak, ugye, alapvetően vízre van szükségük. Az aszály, a vízhi­ány és a feliszapolódás követ­keztében az elaggott tavak üzemi átlagos vízmélysége 0,5-1 méter. Éppen ezért nagy­jából a kívánatos halmennyi­ség felét telepíthetik csak ezekbe a vizekbe, azt sem kockázat nélkül. Ennek kö­vetkeztében természetesen a halászzsákmány is csökken, az árbevételről nem is be­szélve. A tavak feliszapoló­­dása nemcsak a halak életkö­rülményeit rontja, de a halá­szok életét is megkeseríti. A hálóhúzás térdig érő iszap­ban, az októberben már hideg vízben, bruttó 11 200 forintos átlagbérért a kívülálló szá­mára elképesztővé teszi azt a tényt, hogy ezt a munkát egyáltalán még vállalja valaki. No, nem is sokan maradtak a régi halászok közül. Az aktív tagok, és az egykor itt dolgozó üzletrész-tulajdo­nosok között ráadásul érde­kellentétek feszülnek. A dol­gozók ragaszkodnak ehhez a minimális életszínvonalat biz­tosító munkahelyhez is, a nyugdíjasok pedig attól fél­nek, hogy a szövetkezet mű­ködése során feléli a vagyo­nát, és szeretnének hozzájutni az üzletrészükhöz. A belső vagyon felosztásának bizony­talansága is hozzájárult a tava­lyi egymilliós veszteséghez. Közhely, hogy az agrárolló nyílása milyen helyzetbe hozta a mezőgazdasági terme­lőket. Az anyag- és takar­mányköltségek emelkedése, az utóbbi néhány évben beve­zetett különböző adók, a szin­tén új „vízkészlet használati díj", mind hozzájárult a tolnai szövetkezet jövedelmezőségi pozíciójának romlásához. Mégis remény van arra, hogy idén veszteség nélkül zárják az évet a tolnai halá­szok. Sok busát sikerült eladni a nyáron, a több éve működő ivadékelőállítási kooperáció idén is eredményes volt. A többi paradicsomi halastóban sem számítanak­­ az említett körülményekhez képest - rossz eredményre. Egyébként pedig remélik, valahogy ki­­bekkelik 1994 májusáig ... - tudtuk meg végezetül az el­nöktől. A halak misztikus állatok. Talán, mert a kíváncsi szemek elől rejtve élik titokzatos éle­tüket. A köz is ennek megfele­lően gondolkodik róluk. A nép (még az ateista is) a halat Isten ajándékának tekinti. Mert hát a hal csak úgy lesz. Terem, mint a dudva. (Vélik.) Tehát a hal mindenkié, akár­csak a levegő. (Gondolják.) Ez a gondolkodás tetten érhető a nép egy részének cselekedete­iben is... „Fogd és vidd"- ak­ció. Népszerű. Halat lopni nem bűn. (Hangoztatják so­kan.) Számos ember, ha sorsa halászok közelébe veti, egye­nesen elvárja, hogy kapjon „egy kis halat". Ezzel az erő­vel persze a sertéstenyésztőtől ajándéksüldőt, a benzinkutas­tól ingyen üzemanyagot, a kocsmárostól grátisz-köröket várhatnának el, de nem teszik. Inkább szidják a halászokat, akik kifogják „mindenki ha­lát". Nem is sejtik, hogy a ha­lászat az egyik legkockázato­sabb, legnehezebb, ugyanak­kor legszebb munkák egyike. sic Fotó: Ótós Réka Átváltozás­­ három tételben Hamarosan árulnak csomagolópapírt is Szedresen 1. Volt egyszer egy mozi. Az utóbbi időben már nem akart „menni", mert a videó és többször visszapörgethető ka­zetták elvitték az érdeklődő­ket és a hasznot is. Néhányan lézengtek egy-egy „új" film vetítésekor. Bezárták. Az ön­­kormányzatnak csak púp volt a hátán, kiadós kiadással. Meghirdették, hogy hasznosí­tásra bérbeadják. Volt is je­lentkező meg nem is! Érdem­ben és a községnek pénzben hasznot biztosító tárgyalóké­pes partner nem akadt, így hát határoztak. Lebontják részben és újjáépítik. Üzleteket, műhe­lyeket alakítanak ki, s adnak bérbe igényes vállalkozóknak. 2. Megindult hát a munka. Péri János és Péri Jánosné épí­tészmérnökök a tervező-meg­álmodók. A férj egyben fel­ügyelte a kivitelezést, Dózsa Józsi bácsi volt az önkor­mányzat által kinevezett mű­szaki tanácsnok. Aztán jöttek sorról sorra a szakemberek, „adták egymásnak a kilin­cset": Szilágyi István és Csécsi László kőművesek, Schróth János ács és Hőninger István bádogos. Vidéki vállalkozók is bekapcsolódtak a munkába, a hidegburkolatokat, a vizet és a villanyt ők szerelték. No, meg a riasztókat, így a vala­mikori mozi új ruhába öltö­zött, 35 millióért. Kialakult a 320 négyzetméteres üzletsor. Ekkor hirdették meg a jövő­beni lehetőségeket, várva olyan kereskedők, kisiparosok jelentkezéseit, akik a község jobb ellátásán, a lakosság kul­turált kiszolgálásán munkál­kodni óhajtanak. Éves bér négyzetméterenként, kettőe­zer forint.­­ A munkálatok még nem lefutottak - mondja a polgár­­mester -, mert az egyre élén­külő forgalom egy nagyobb parkolót követel. Ez lesz a második felvonásban. 3. Elkelt minden helyiség. Augusztus utolsó napjaiban és szeptember elején a győzte­sek elfoglalták helyeiket. A presszó évtizedek óta műkö­dött itt. Most megszépült. Új ajtót, ablakot kapott, s egy részben fedett, részben nyitott terasszal bővült. Máris kedve­lik a látogatók. A csemege­­ a Zengő Bt. új boltja. Jelentős árkedvez­ményt hirdet az ajtó előtti tábla. A kis üzlet zsúfolásig feltöltve: gyümölcs, zöldsé­gek, friss kenyér, tej, tejter­mék, fűszer, konzerv, megra­kott polcok, a hűtőben mirelit áru. „Mindenre van igény". Csőszné Csillag Mária a le­endő fodrász, még nem fog­lalta el új helyét, mert a szed­­resiek „búcsús frizuráit" a régi üzletében óhajtja elkészíteni. A bőrdíszmű-kölcsönző Nagy Árpád tulajdona. Iskola- és diplomatatáskák, női tás­kák, pénztárcák, bevásárló­szatyrok, övék, autóstáskák, bőrdísztükrök szerepelnek az ajánlati listán. Az árak kedve­zőek, mert a tulaj egyben ké­szítője is árujának, szakavatott mestere hivatásának. Javítás­sal is foglalkozik. Szőnyegtisz­tító gép, videokamera, sőt, elektromos játékok is kölcsö­nözhetők. Még ebben a hó­napban bővül a választék: pa­pír- és írószer is lesz a polco­kon, hiszen pillanatnyilag a szedresi kisdiák csomagoló­papírt nem tud beszerezni a faluban. A kismamák körében máris kedvelt a Csopak Szilvia ve­zette Bambino bolt. Szeptem­ber elején nyílott. A polcokon megtalálható az aprók min­dennapi szükséglete: a pe­lenka, a rugdalódzók több vál­tozata, számtalan babakocsi, cumisüveg, anorákok, gyer­mekápolási cikkek, etetőszé­kek és járókák. Már az első he­tek szükségessé tették az áru­készlet bővítését: tíz éves ko­rig szeretné öltöztetni a falu ifjú leányait, és legényeit.­­ Már működik a Sylvia szépségszalon, de még nem az igazi - közli Galambos Lász­­lóné tulajdonos. — A napok­ban is várok gépeket. Sőt, ha már egyszer bejön a vendég, akkor az otthoni szépítkezés­hez is óhajtok ajánlani megfe­lelő kozmetikai és szépségá­polási cikkeket. A kuncsaftok már megked­velték az arcmasszázst, a de­koltázsmasszázst. A tulajdo­nos-szakember specialitása lesz a hátmasszázs. — Öröm, hogy a szedresi tini fiúk is egyre többet és töb­ben törődnek pattanásos arc­bőrükkel - mondja a szalon­vezető. Van masszázsgép, ráncva­­saló, és a pattanásokat fertőt­lenítő thermomassz. Az öre­gedő bőrök ránckezelését épp­­oly sokan kívánják, mint a fáj­dalommentes fülbelövést. Az amerikai gyantázógéppel fer­tőzésmentesen lehet a szőrte­­lenítést elvégezni. Természe­tesen a profilba tartozik a menyasszonyi sminkek elké­szítése is. A közeljövő újdon­sága lesz, hogy bőrgyógyász szakorvos hetente látogatja a szalont és adja-osztja tanácsait a rászorulóknak. A megújult-felfrissült vi­rágbolt Kurcz Jánosné tulaj­dona. Egy már bejáratott üzlet költözött néhány házzal odébb. A szépséges virágkíná­lat mellett gyógynövényeket és gyógynövény-készítmé­nyeket is vásárolhatnak itt az érdeklődők. Komád L. Ilyen volt Ilyen lett 1993. szeptember 18., szombat Változások a tengelici művelődési ház élén Október else­jével már az idei harmadik kultú­rigazgató foglalja el hivatalát a ten­gelici művelő­dési házban, Ádám Miklósné személyében. A ház igazgatását január 21-ig Ar­nold Zoltán vé­gezte, a közbenső időszakra pedig Kiltau Imrénét bízták meg a ve­zetői teendők el­látásával. Műszaki Nemzetiségi átadások kiállítás Tanévkezdésre, örvendetes módon elkészült a megyében több tornacsarnok, így a tolna­inak és a faddinak is megtör­tént már a műszaki átadása. A létesítmények birtokba vehe­tők. Az érintett polgármesteri hivatalok és iskolák tervei sze­rint, az ünnepélyes felavatásra sem kell már sokáig várni. A tolnai német nemzetiségi klub által gyűjtött anyagot te­kinthetik meg az érdeklődők, a he­lyi művelődési ház következő tár­latán. A kiállítás szeptember 21-én, 17 órakor nyílik, és 30-áig látogatható. Bemutatja a svábok hagyomá­nyos lakberendezési és használati tárgyait, hétköznapi és ünnepi viseleteit. Padlások kincsei... A szakajtó Az első kelésen átesett, ki­szakított kenyértésztát tették bele a szakajtóruhával kibélelt szakajtóba. Ez adta meg a ke­nyér formáját: ha kerek volt, ez lett a gömbölyű kenyér, ha nyújtott, hosszúkás volt, ak­kor ez lett a vekni! A szakajtó hosszúsága, ma­gassága, átmérője a készítőjé­től függ. Készülhetett a rozs hosszú szálú szalmájából, a zsúpból, de vékony vesszőből is fonták a hozzáértő kosárkö­tők, kosárfonók. Az a szakajtó, amit a gazda­­asszony kenyérsütéskor hasz­nált, más feladatot soha nem kapott. Előfordult azonban, hogy a rojtosodó, kikopott szakajtó méltatlanná vált arra, hogy kenyértésztát tegyenek bele, akkor másra használták. Ebből szórták az aprómagot a csibéknek, a benne lévő kuko­ricával csalogatták a legelőről hazatért birkákat, régebben a sertéseket is. Ilyen szakajtóval gyűjtötte össze a háziasszony a tojásokat. S még ezernyi más szerepe lehetett. K. L.

Next