Tolnai Világlapja, 1906. július-szeptember (6. évfolyam, 27–40. szám)
1906-09-30 / 40. szám
— Roald Amundsen. Mi csak ebben a rovatban állítottuk első helyre a merész hajóst, az északsarki kutatók legújabb és — czéljait tekintve — eddig legdiadalmasabbját. Roald Amundsen nemsokára történelmi név lesz, amint azzá lett Kolumbus Kristófé, Ross kapitányé, Behring professzoré, Cook Jakabé és azoké, akiknek a nevét ma a mappákon látjuk és szobraikkal találkozunk a földrajzi társaságok termeiben. Amundsen Roald norvég kapitány a múlt hetekben érkezett vissza, három évi távollét után. A Jég birodalmában töltött három esztendő azonban nemcsak idegizgató kalandokat, hanem fontos tudományos fölfedezéseket is ad kezébe a művelt világnak. A norvég kapitány célja volt, hogy megkeresse az úgynevezett «északnyugati átjárót», amely az északamerikai Labrador fölött húzódik el az alaszkai szigetek és a Behring-szoros felé. Mindeddig ennek az útnak jó részét fehér foltokkal jelezte a térkép, az egyetlen Ross kapitány volt az, aki a Mágnes-sark felé törekedve, járt erre. De keresztül nem haladhatott az úton. Amundsen Roald ezenfelül tisztába akarta hozni a Mágnes-sarkról szállongó hipotéziseket. Annyit tudott a világ erről, hogy az északi sarkponttól mintegy 18—20 foknyi távolságra van a földmágnesség súlypontja, a mágneses sarkpont. E körül Amundsen hosszasan időzött ,és több rendkívül jelentőséges megfigyelést tett. Roald Amundsen kapitány vállalkozásában érdekesség az is, hogy az eddigi expedíciókkal ellentétben nem valami nagy, szilárd hajóval vágott a jégszigetek közé. Anorvég kapitány hajója kis halászhajó volt, öt méter széles és húsz méter hoszszú, de persze masszív építésű és föl volt szerelve a legmodernebb eszközökkel. Mint a képünk is igazolja, szerencsével járt vele. Amundsen, svéd hajós, aki a minap tért meg eredményes északsarki útjáról. TOLNAI VILÁGLAPJA 1751