Tolnai Világlapja, 1927. április-június (27. évfolyam, 15–27. szám)
1927-05-11 / 20. szám
62 Tolnai Világlapja Nagy parádé után még egy „Nagy parádé”--t fog rendezni. Ted Browning misztikus tárgyú és fantasztikus hátterű filmeket rendez. Kitűnően ismeri a bűntanyákat és a bűnösöket. Ezért rendezi Lon Chaney filmjeit. „A három istentelen", a „Fekete madár" és a „Singapuri rém" után most ő rendezi Lon Chaney „Az ismeretlen" című filmjét. Van rendező, aki az állatszereplőkkel tud jól dolgozni, míg egy másik rendező a járművek igazgatásának a mestere. A jónevű filmrendező egyformán vállalkozik egy-két felvonásos burleszkek és nagy színművek rendezésére, mert nem ismer akadályt és nem lepődik meg semmin. Mindent el tud képzelni, mert költő és mindent meg tud valósítani, mert kitűnő építőmester. Ha tízéves munka után pályát cserélne, bátran mehetne kosztümtervezőnek, díszletfestőnek vagy szabónak ... És bár két lépésről is megafonon kiált a szereplőre, mindent hall és mindent lát s kitűnően ismeri az emberek értékét. Legutóbb az egyik filmfelvételnél több mint ezer ember mozgott a gép előtt. A rendezőnek az volt az érzése, hogy a statiszták tömegében valami baj van. Kisütötte, hogy három ember hiányzik a tömött sorokból. A büfében találta meg őket limonádézás közben és miután beállottak a tömegbe, a rendezőnek most már „stimmelt" a dolog és a felvételt befejezték. Lubitsch elmagyarázza Ramon Novarrónak és Gustav von Seyffertitznek a „Heidelberg diákélet" egyik jelenetét (M—G—M) Egy német rendőrkutyák karrierje Amerikában Hogyan juttatott rendőrkézre Elgo egy gyilkost és Hogyan lelt filmkutya Jacquelin Gadsdon fiatal amerikai filmszínésznő, akit nemrégiben az M—G—M-gyár szerződtetett le, jelenleg a „Harmincadik óra" című film női főszerepét játssza a felvevőgép előtt. A film egy fantasztikus tárgyú novella alapján készült és nagy szerepet játszik benne egy kutya. Chester M. Franklinnak, a film rendezőjének nagy gondot okozott ez a kutya-szerep, mert a Bin-Tin-Tinek Amerikában sem szaladgálnak tucatjával. Ebben az időben történt, hogy New Yorkban egy külvárosi házban rejtélyes körülmények között meggyilkoltak egy öregasszonyt és bár a rendőrség mindent elkövetett, hogy a tettest vagy a tetteseket felkutassa, a nyomozás nem produkált pozitív eredményt. A nyomozó detektívek előtt még a gyilkosság elkövetésének oka is titok maradt, mert az áldozat, akit húsz év át jól ismert a környék lakossága, a legsivárabb anyagi viszonyok között élt. Már mindenki belenyugodott abba, hogy az egész bűnügy örök titok marad, amikor a detektíveknél jelentkezett egy fiatalember és arra kérte őket, hogy a tettesek kézrekerítése érdekében vegyék igénybe az ő kutyáját, egy német rendőrkutyát. A detektívek nem nagy kedvvel, de mégis teljesítették a fiatalember kérését és a hatalmas farkaskutyával elmentek a gyilkosság színhelyére. Bigo, a kutya egy óra alatt megtalálta a gyilkost egy mosodai alkalmazott személyében, aki ugyanabban a házban lakott. Bár a gyilkosság elkövetése óta három nap telt el, Bigo a szobában klórszagos lábnyomokat talált, amelyek a gyilkos lakásába vezették a zseniális kutyát. A gyilkos töredelmesen vallott és amikor megkérdezték tőle, hogy miért ölte meg az öregasszonyt, nyugodtan felelte: — Hogy elvegyem a pénzét! ... — Mennyit? — kérdezték tőle. — Százhatvanötezer dollárt... Ez a kijelentés nagy csodálkozást keltett, mert hiszen az áldozat mindig nélkülözött, de a gyilkos mindent megmagyarázott. Elmondta, hogy az öregasszony — aki nem volt egészen épelméjű — egyszer elárulta neki, hogy állandóan retteg a betörőktől, mert háromezer dollár vagyona van, amihez tizenöt évvel azelőtt örökség útján jutott. A pénzt öregségére tartogatja, mert fél az éhenhalástól. Ez a vallomás adta meg neki az impulzust a gyilkosságra és ő lepődött meg a legjobban, amikor a különc öregasszony párnájában háromezer helyett százhatvanötezer dollárt talált. A gyilkosság minden részletével bőven foglalkoztak a lapok és így a hír Bigo szenzációs szerepléséről Hollywoodba is eljutott. Franklin rendező, amikor a német rendőrkutyáról olvasott, rögtön New Yorkba utazott és meg akarta venni Bigót. A tulajdonos azonban nem volt hajlandó a kutyától megválni, de hosszú tárgyalások után beleegyezett abba, hogy a kutyát heti ötszáz dollárért bérbeadja, így került Bigo Hollywoodba és így lett filmszínész. A szakemberek azt mondják, hogy minden eddigi filmkutyát felülmúl és így valószínű, hogy a „Harmincadik óra" után több filmben fog szerepet kapni. Jacquelin Gadsdon filmszínésznő és partnere: Bigo (M—G—M.) 1