Tolnai Világlapja, 1927. október-december (27. évfolyam, 41–53. szám)
1927-11-16 / 47. szám
53 Tolnai Világlapja Hatvainmillió koronát keres A színházi parókák világában Bajor Gizi „nem akar kasszírnő lenni" — Amikor Somlay a nézőtérre akarta pajllani a parókáját — Somogyi Nusi: „a legjobb szívtí nő " A színházak zegzugos kulisszái mögött egyik legmisztikusabb hely a színházi fodrász műhelye. A városi fodrászok kirakataiban viaszból és torcellánból vannak a babafejek, ameyek a benn kapható gyönyörű parókákat viselik, a színházi fodrász műhelyében azonban fából vannak ezek az arcok, amelyeken az egyes készülő parókákat kipróbálják. És milyen furcsa ezeknek a parókáknak a színe ! Minthogy a színpadi világítás számára készülnek, a fából való arcok citromsárga és egyéb fura színű hajfürtökkel merednek felénk a színházi fodrász műhelyében. A valószínűtlenségnek ezt a világát három színházban látogattuk meg. A Nemzeti Színházban hat fodrász is működik, közülök az érdemes Gebauer Károly s népkori lovagok, apródok szaladgálnak s jönnek egymásután parókájukért, amit Gebauer úr flegmatikusan nyom egymásután a fejükbe. Az egyik apród — szeszélyes és hiú lélek — vörös hajat óhajt a Velencei kalmár mai előadására, holott a legutóbb barnát viselt. Gebauer úr a parókákkal együtt nyugodtan szedi elő emlékeit. — Az első parókát — beszéli, — a Nemzeti Színházban Fáy Szerénának készítettem. A művésznő gazdámnál rendelte meg a sötétszürke parókát, de nekem kellett elkészíteni. Fáy Szeréna igen meg volt elégedve művemmel, csakhogy, sajnos, fogalma sem volt arról, hogy az én művem volt. Pedig annak a fiatal gyereknek, aki akkor voltam, ez fontos lett volna, de most már mindegy — legyint. — Most az sem izgat már, ha megtörténik, mint például legutóbb Bajor Gizinél esett meg velem, hogy a neki szánt parókámat a premier izgalmában a földhöz vágta. Sehogy sem tetszett neki és ragaszkodott ahhoz, hogy másikat adjak. Azonban két előadás után visszakérte. Bajor Gizi haját én szoktam nyírni is és ilyenkor sokszor idegesen felugrik, ha munkám nem felel meg abban a pillanatban és rám kiállt: „Már megint kávéházi kasszírnőt ,csinálsz belőlem." — A premier-izgalmak közepette igyekszem elkerülni a művésznőket. — Nekem már prakszisom van abban, hogy mindig megvárom, amíg a színésznők kedélye lecsillapodik a frizura-bajok után. Ez a legokosabb, kérem. * Gergely Gyula A Belvárosi Színház fodrászműhelye már bohémebb fajta . Gergely Gyula, az itteni parókakészítő a legkedélyesebb bácsi. Hallatlan nyugalommal sütögeti az apró bajuszkákat és göndöríti a hamis hajakat, az egész működése úgy hat, mintha nem is kötelességből, hanem csupán kedvtelésből pepecselne. Amiket elmesél, azok is olyan bohém könnyedséggel odavetett mondatok. — Én mindig csak férfi színészeknek dolgoztam, a legtöbbet Somlaynak a Renaissance Színházban. A Haláltánc szerepéhez utolsó pillanatban kért egy parókát és hiába mondtam, hogy mielőtt kimaszkírozza magát, ragassza a fejére, fordítva csinálta az egészet. Természetes,, hogy a már odamázolt festék zsiradéka felolvasztotta a paróka ragasztóját és így az előadás közben lecsúszott. Ezután mikor kikerült a színpadról, nekem rohant, kezében hatalmas karddal hadonászva és dühében azt kiáltozta, hogy most rögtön levágja a fejemet. Közben azt is kiabálta, hogy a parókát a nézőtérre dobja a következő felvonásban. Persze, hogy nem tette meg, nekem meggyőződésem, hogy rá hatni csak úgy lehet, ahogy én tudok : nyugalommal. Fiatalabb koromban pedig én sem voltam flegma, egy ízben Fenyvesi öltözőjébe kissé későbben mentem és ezért a művész frizurakészítés közben oly türelmetlen lett, hogy egyszer csak szó nélkül fejbevágott. Annyira árt az ütés, hogy én is dühbe gurultam, felkaptam a ra-lyal beszélgetek. Körülöttünk kőmagyar pénzértékben, havonta, Eggert Márta, az ifjú magyar koloratur énekesnő, mégpedig Stockholmban, ahol hetenként háromszor, részben az ottani operában, részben pedig hangversenyteremben lép fel. Eggert Máriát a három skandináv országra szerződtette impresszáriója, azonban máris tárgyalásokat folytat a stockholmi operával, mely állandó tagnak akarja szerződtetni. Minthogy a kis Eggert Mária csak az elmúlt nyáron lett mindössze tizenöt éves, kétségtelen, hogy igen nagy színpadi karrier előtt áll. A svéd sajtó és a közönség egyaránt elragadtatva ünnepli. Frászla... Eggert Márta (Strolisky-fiók felv.) Bajor Gizi földhöz vágja a parókáját...