Tolnai Világlapja, 1928. július-szeptember (28. évfolyam, 27–39. szám)
1928-09-19 / 38. szám
20 IoInai AgrárianMfráJKCak. IQTA AJ/ÁRY A N'DOR A gyöngyvirág apró gyöngyszemként borította a jegenyés alját. Május vége felé járt az idő. A kasznár az íróasztala előtt ült, az akkor érkezett postát bontogatta s oldalravetett tajtpipájából hatalmas füstöt eregetett. A kasznárné harisnyát stoppolt. Juliska, a kasznárkisasszony olvasgatott. Csend volt, csak a nagy olló nyiszszant néha, amint a borítékokat szelte. A kasznár belenézett a levélbe, elolvasta, aztán levette orráról a pinkkert, a felesége felé fordult és elégedetten szólt: — Végre megérkezik az új írnok. A kasznárné abbahagyta a stoppolást: — Éppen ideje — mondta szárazon. — Ha pár hónapig még írnok nélkül hagytak volna, teljesen agyonstrapáltad volna magad. — No, ami a segítséget illeti — felelt a kasznár, — azt hiszem, nem sokra megyek vele. Csak most végezte az akadémiát Ajka körül bizonyos mosoly játszott: — A jószágigazgató úr azt írja, hogy grófnak kedves embere, csínján kell vele bánni. Esztendő múlva már ispán lesz. Orrára tette a cvikkert: — Nem szeretem az ilyen kedves embereket. A kasznárné ismét stoppolni kezdett: — Hogy hívják? Juliska felügyeli. Mérges György kasznár. Az udvaron éhesen gyülekeztek a malacok és karban süvítették. ..Gyuri" . . . „Gyuri!" Julisks kinézett az ablakon és maga sem tudta miért, elmosolyodott. A könnyű kocsi simán gördült az országúton. A kasznárék verandáján terítve volt. Várták az írnok urat,a gróf emberét. És az írnok úr megérkezett. Karcsú, nyurga fiatalember volt, apró bajuszkája gazdászos hetykeséggel akaratoskodott az orra alatt. Juliska, bár szörnyen kíváncsi volt az írnok úrra, majdnem minden percben elnézett az állomás felé vezető útra, hogy jön-e már a kocsi, és most, amikor megpillantotta, hirtelen gondolata támadt. Az jutott eszébe, hogy az írnokot Mérgesnek hívják. És úgy érezte, hogyha odajön hozzá és bemutatkozásképpen azt mondja: Mérges vagyok, hát menten elneveti magát. Hamar beszaladt a szobába. Nem akart látni olyan embert, akinek még a neve is mérgesduda. Hanem azért a függöny mögül kikandikál .-Amikor egy kíváncsibb lendületnél a függöny megmozdult az írnok úr odanézett, a két szem összevillant és akkor Juliska kisasszony örömmel megállapította: „Nem is olyan mérges, mint a neve". Elmúlt pár hónap. A nyíló lucerna beküldte édes illatát a pusztára. Arattak. Mérges úr korán kelt, későn feküdt, iparkodott, sokat dolgozott, minden áron kedvében járt a kasznárnak A kasznárbáz ablaka a rétre nyílott. Az aratók az ellenkező irányban vágták a rozsot. Mérges ár azonban mindig és következetesen a rét felé kanyarodott s kalapja alól táncoló szemekkel leste az ablakokat. Azt mondta, azért kerül akkorát, mert jól esik neki a séta. Juliska pedig mindig és következetesen takarított és egész nap az ablakok közelében törülgetett. Azt mondta, jól esik neki a besütő napsugár. S ha véletlenül meglátták egymást, elpirultak s a szívük nagyon sokáig dobogott és nem tudták, hogy miért. Juliska tizenhat éves volt. Az írnok huszonegy, s a puszta illatos. A nap bukóra állt az égen, lassan csúszott lefelé, mintha húzták volna. A kasznár a csikókat nézte és pipázott Mérges úr szakértelemmel hagyott jóvá mindent, amit gazdája mondott Egy merészebb lehajlásnál a pipa kiesett a kasznár kezéből. Szép pipa volt és kedves emlék A kasznár megijedt, hogy eltörött, mikor aztán látta, hogy nincs semmi baja, az írnok felé fordult: — Amire, vigye haza a pipámat. Nem szeretném, ha eltörne. Mérges úr kezébe vette a pipát és elsietett vele a kasznárházé. Minél közelebb ért a házhoz, annál jobban sietett. És megint nem tudta, miért Juliska az udvaron volt, a virágot öntözte. Mérges úr csak akkor vette és éin amikor már a kertajtón benyitott. Ott állt előtte a fehérruhás leány. Menten elállt a lélekzete, Juliska megfordult. Nem tudta hogy hogyan került Mérges úr a háta mögé. A füle hegyéig elpirult. Mérges úr zavarában elejtette a pipát, amely az éles kavicson olyan szépen két darabra vált, mintha ráparancsoltak volna. Az írnok erre már magához tért és bátran megmagyarázta jövetele okát: — A kasznár úr hazaküldte a pipát hogy el ne törjön. Juliska mondani akart valamit, a rét felöl azonban lázas igyekezettel szaladt a kis Pálinkás Panni és már messziről kiabált: Kisasszony! Ezt a gyöngyöt pajtánál találtam. Bognár Zsófi aszongya, hogy a kisasszonyé. S a kék gyöngyöt odatartotta Juliska elé. Juliska a nyakához kapott, aztán elsápadt. — Szent Isten! Mérges úr bajt sejtve, egyszerre lovaggá erősödött. — Baj van? kérdezte és közelebb lépett a leányhoz, hogyha esetleg védelmezni kell, hát mellette legyen. Juliska elsírta magát — Elvesztettem a gyöngyömet szólt kétségbeesve és nagyon megijedt. — A mamától kaptam születésnapomra A legkedvesebb gyöngyöm volt. —I Hm, hm! — osztozott a nagy szerencsétlenségben Mérges úr.Merre járt délután? Juliska elgondolkodott és megtalálta a gyanús helyet: — A pajtában voltam és löhnentem a lucernára. Az írnok rávágott a gondolatra: — Akkor ott lesz a gyöngy. A szívébe hirtelen latorság , mint mikor a parancsnokló katona rohamot vezényel, felkiáltott: —• Keressük meg! mondta a Világlapja Torokgyulladásnál, meghűlésnél, spanyolnátha elleni védekezésül Pántíffort* Kaphatók minden gyógyszertárban Dorogatásfjoz Daganatoknál Szunyogcsípésnél Könnyű sérülések ne használjon kizárólag Statim-Patront Minden gyógyszertárban kapható ! Kérjen kizárólag „Statine” gyártmányt kerékpárt,varrógépet ha vásárolni akar, úgy forduljon bizalommal Albrecht Testvérek varrógép, kerékpár és sportcikkek nagykereskedéséhez, Budapest, VIII. Német utca 32 Telefon : 1. 360-94. Könnyűért fizetési feltételek