Tolnai Világlapja, 1928. október-december (28. évfolyam, 40–52. szám)

1928-12-05 / 49. szám

szerelést tanul, még nem kap fize­tést. — Igen. A nagyobbik leány fehérvarrónő, de nem tud kimenni az uccára, mert most, télvíz idén, sincs cipője. — Igen. Esti csak a tüdővészt várta s cso­dálatos, mihelyt rágondolt, az özvegy ezt mondta: „tüdővész". A kisebbik leánykájának volt tü­dővésze. Ami magát az asszonyt illeti, mun­kát szeretne vállalni, akármit, hiszen még tud dolgozni, főképp egy trafik­ról álmodozik, vagy legalább egy új­ságosbódéról, melyben télen-nyáron ott lehet üldögélni, reggeltől estig. — Igen, igen. VI. Esti jóval kevesebbet hallott, mint amire fölajzotta magát. Végtére ezek azok az igénytelen — és érdektelen — panaszok, melyeket az élet termel, jobbára gyárilag, ije­delmes egyformasággal. A nagy­üzem nem engedi, hogy eredetit al­kosson. KÉRJE A FŰSZERKERESKEDÉSBEN „ A MOST MEGJELENT, 148 RECEPTET TARTALMAZÓ, , színes képekkel illusztrált D­­OETKERFÉLE receptkönyvet ÁRA 30 FILLÉR D­OETKERAj budapest.vitiimi-u. 1127 receptet tartalmazó „Hogyan készül a jó sütemény?11 című könyvecskét kívánatra,, továbbra is ingyen és bérmentve küldöm De talán épp ez a képzeletdíjasság lepte meg, ez a szürkeség és elcsé­peltség: az, hogy ilyen selejtes áru­kat tettek eléje s ezeket mégis vég­zetként viselik egyesek, akiknek ki­osztották. Ezt gondolta: — Nincs több? És várt. De nem volt több. Elfogyott. Esti leült. Odafordult az asszony­hoz: — Mivel segíthetek? Egy összeggel, mely nem nagy — neki igazán semmi lehet, — de vele pillanatnyilag talpraállítható az egész boldogtalan, jobb sorsra érdemes csa­lád. Mindezt nem szabad félreérte­nie. Nem alamizsnául, vagy aján­dékul kérik, ő meg a szerencsétlen, beteg gyermekei, csak kölcsönképp, melyet szorgalmas munkájukkal meg fognak szerezni, ha kell, ledolgozzák, természetben, itt, vagy egyebütt, min­denesetre visszafizetik az utolsó fil­lérig, pontos, havi részletekben, me­lyeket előre is meg lehet határozni. Estit ez dühbe hozta. Ezek mind­nyájan ilyen üzletet ajánlanak, ke­csegtető tőke-gyümölcsöztetést. Sz­­orúan kapitalista­ alapon állanak o­lyan korrektek, hogy hozzájuk ké­pest a Bank of England szinte meg­bízhatatlannak látszik. VII. — Valóban mormogta, — a Bank of England — és majdnem el­neveltte magát e buta ötletén. Szerette az ilyen­ hülyeségeket. Most attól félt, hogy ennyi szenve­dés előtt csakugyan nevetni fog. Ha­rapdálta szájhúsát, hogy a testi fáj­dal­­om megakadályozza a botrányt, majd hadarva és könnyedén beszélni kezdett, mert azt is tudta, hogy mi­kor ajkainkat és elménket foglalkoz­tatjuk, könnyebben visszatarthatjuk a nevetést. — Szóval, erről volna szó, ugye­bár? Erről az összegről, átmenetileg, időszerűleg, tudom. Nézze, igen tisz­telt asszonyom. Énnekem magamnak is vannak kötelezettségeim — ezt egy bankártól hallotta évekkel ez­előtt, akitől pénzt kunyerált, formá­sabb külsőségek között, de nem ke­vésbé kétségbeesetten, s miután eb­ben a pillanatban látta és hallotta ezt a jelenetet, még gyorsabban folytatta: — Családom van. Gyermekeim. Roko­naim. Személyzetem. Satöbbi, satöbbi. Én is dolgozom. Robotolok. Éppen eleget. Ahány betű, annyi falat ke­nyér — „kalács" süvöltött benne va­lami, „kalács, kalács, te gazfickó". Az özvegy nem felelt. Nyugodtan a szemébe tekintett. Esti még mindig a süvöltő hangot hallotta. Erre fölugrott. Sietve át­ment a másik szobába. Onnan kissé lassabban tért vissza. Legjobb minőségű api és afit divatszeivetek a félévszázadnál is régebben fennálló, Fischer és Kohn posztócégnél Budapest, V. Erzsébet tér 12 Utánvételes rendelésnél ezen lapra hivatkozva, különleges árengedmény Mintával szívósan szolgálunk ! Bal öklét zárva tartotta. Letett az asztalra valami bankjegyet. Nem né­zett oda. Az özvegy azonban, noha nem akarta, azonnal rápillantott s akkor arcán meglepetés, öröm, ámulat tük­röződött: valamivel több volt, mint amennyit kért, az összeget az adomá­nyozó kikerekítette. Az a fagy, mely beléptekor szinte megdermesztette, fölolvadt, szétöm­lött, akár a hólé a padlón. Ellenben nem tudta, hogy elfogadhatja-e. Hogyne, hogyne, csak fogadja el. Kinyitotta feketekesztyűs öklét s a pénzt a markába szorította. Hálálko­dott. A legnagyobb szóval hálálko­dott, azzal, aminél nincs több. — Isten. — Jó — vágott szavába Esti. — Írja föl a címét. Tehát Kispesten lak­nak. Igaz is, hány éves a kisebbik lány? — Tizenhat. — Lázas? — Csak este, kérem. Reggel sohase lázas. — Helyes. Majd gondolkodom. Ta­lán sikerül elhelyeznem valami sza­natóriumba. Még nem tudom. Min­denesetre megpróbálom. Jövő héten szólítson fel. Akármikor. Itt a tele­fonszám. CVENSKA »Ki ci, nyi» Egy kúrára 6-8 fürdőt veendő. Kapható mindenütt ! ! Központ: MIHÁLY OTTÓ gyógyárúnagykereskedés­i tulapent. VI. Podmaniczky ucca 13

Next