Tolnai Világlapja, 1928. október-december (28. évfolyam, 40–52. szám)
1928-12-05 / 49. szám
szerelést tanul, még nem kap fizetést. — Igen. A nagyobbik leány fehérvarrónő, de nem tud kimenni az uccára, mert most, télvíz idén, sincs cipője. — Igen. Esti csak a tüdővészt várta s csodálatos, mihelyt rágondolt, az özvegy ezt mondta: „tüdővész". A kisebbik leánykájának volt tüdővésze. Ami magát az asszonyt illeti, munkát szeretne vállalni, akármit, hiszen még tud dolgozni, főképp egy trafikról álmodozik, vagy legalább egy újságosbódéról, melyben télen-nyáron ott lehet üldögélni, reggeltől estig. — Igen, igen. VI. Esti jóval kevesebbet hallott, mint amire fölajzotta magát. Végtére ezek azok az igénytelen — és érdektelen — panaszok, melyeket az élet termel, jobbára gyárilag, ijedelmes egyformasággal. A nagyüzem nem engedi, hogy eredetit alkosson. KÉRJE A FŰSZERKERESKEDÉSBEN „ A MOST MEGJELENT, 148 RECEPTET TARTALMAZÓ, , színes képekkel illusztrált DOETKERFÉLE receptkönyvet ÁRA 30 FILLÉR DOETKERAj budapest.vitiimi-u. 1127 receptet tartalmazó „Hogyan készül a jó sütemény?11 című könyvecskét kívánatra,, továbbra is ingyen és bérmentve küldöm De talán épp ez a képzeletdíjasság lepte meg, ez a szürkeség és elcsépeltség: az, hogy ilyen selejtes árukat tettek eléje s ezeket mégis végzetként viselik egyesek, akiknek kiosztották. Ezt gondolta: — Nincs több? És várt. De nem volt több. Elfogyott. Esti leült. Odafordult az asszonyhoz: — Mivel segíthetek? Egy összeggel, mely nem nagy — neki igazán semmi lehet, — de vele pillanatnyilag talpraállítható az egész boldogtalan, jobb sorsra érdemes család. Mindezt nem szabad félreértenie. Nem alamizsnául, vagy ajándékul kérik, ő meg a szerencsétlen, beteg gyermekei, csak kölcsönképp, melyet szorgalmas munkájukkal meg fognak szerezni, ha kell, ledolgozzák, természetben, itt, vagy egyebütt, mindenesetre visszafizetik az utolsó fillérig, pontos, havi részletekben, melyeket előre is meg lehet határozni. Estit ez dühbe hozta. Ezek mindnyájan ilyen üzletet ajánlanak, kecsegtető tőke-gyümölcsöztetést. Szorúan kapitalista alapon állanak olyan korrektek, hogy hozzájuk képest a Bank of England szinte megbízhatatlannak látszik. VII. — Valóban mormogta, — a Bank of England — és majdnem elneveltte magát e buta ötletén. Szerette az ilyen hülyeségeket. Most attól félt, hogy ennyi szenvedés előtt csakugyan nevetni fog. Harapdálta szájhúsát, hogy a testi fájdalom megakadályozza a botrányt, majd hadarva és könnyedén beszélni kezdett, mert azt is tudta, hogy mikor ajkainkat és elménket foglalkoztatjuk, könnyebben visszatarthatjuk a nevetést. — Szóval, erről volna szó, ugyebár? Erről az összegről, átmenetileg, időszerűleg, tudom. Nézze, igen tisztelt asszonyom. Énnekem magamnak is vannak kötelezettségeim — ezt egy bankártól hallotta évekkel ezelőtt, akitől pénzt kunyerált, formásabb külsőségek között, de nem kevésbé kétségbeesetten, s miután ebben a pillanatban látta és hallotta ezt a jelenetet, még gyorsabban folytatta: — Családom van. Gyermekeim. Rokonaim. Személyzetem. Satöbbi, satöbbi. Én is dolgozom. Robotolok. Éppen eleget. Ahány betű, annyi falat kenyér — „kalács" süvöltött benne valami, „kalács, kalács, te gazfickó". Az özvegy nem felelt. Nyugodtan a szemébe tekintett. Esti még mindig a süvöltő hangot hallotta. Erre fölugrott. Sietve átment a másik szobába. Onnan kissé lassabban tért vissza. Legjobb minőségű api és afit divatszeivetek a félévszázadnál is régebben fennálló, Fischer és Kohn posztócégnél Budapest, V. Erzsébet tér 12 Utánvételes rendelésnél ezen lapra hivatkozva, különleges árengedmény Mintával szívósan szolgálunk ! Bal öklét zárva tartotta. Letett az asztalra valami bankjegyet. Nem nézett oda. Az özvegy azonban, noha nem akarta, azonnal rápillantott s akkor arcán meglepetés, öröm, ámulat tükröződött: valamivel több volt, mint amennyit kért, az összeget az adományozó kikerekítette. Az a fagy, mely beléptekor szinte megdermesztette, fölolvadt, szétömlött, akár a hólé a padlón. Ellenben nem tudta, hogy elfogadhatja-e. Hogyne, hogyne, csak fogadja el. Kinyitotta feketekesztyűs öklét s a pénzt a markába szorította. Hálálkodott. A legnagyobb szóval hálálkodott, azzal, aminél nincs több. — Isten. — Jó — vágott szavába Esti. — Írja föl a címét. Tehát Kispesten laknak. Igaz is, hány éves a kisebbik lány? — Tizenhat. — Lázas? — Csak este, kérem. Reggel sohase lázas. — Helyes. Majd gondolkodom. Talán sikerül elhelyeznem valami szanatóriumba. Még nem tudom. Mindenesetre megpróbálom. Jövő héten szólítson fel. Akármikor. Itt a telefonszám. CVENSKA »Ki ci, nyi» Egy kúrára 6-8 fürdőt veendő. Kapható mindenütt ! ! Központ: MIHÁLY OTTÓ gyógyárúnagykereskedési tulapent. VI. Podmaniczky ucca 13