Tolnai Világlapja, 1934. január-március (34. évfolyam, 1–14. szám)
1934-03-14 / 12. szám
Jókai Mór úgy él mindnyájunk emlékezetében, mint szelíd, kedves, kékszemű mesemondó, akinek az élete a képzelet bűbájos, csillogó álomvilágoában telt el, akit ragyogó, aranyos ködfátyol választott el a rideg valóságtól, az élettől. Ma már nehéz elképzelnünk, hogy a legnagyobb magyar mesemondó valamikor forradalmár volt. Pedig az volt, sőt forradalmi vezér volt. Huszonkét éves korában a mesék fejedelme, nyolcvanhat évvel ezelőtt, a nagy, forró március tizenötödikén együtt vezérkedett a pesti ifjúság forradalmában a huszonöt éves Petőfi Sándorral, a költőfejedelemmel. Az első pillanatra különösnek látszik, hogy a márciusi forradalom élén írók álltak. Pedig ennek így kellett lennie. Az előzmények után ez volt a természetes. A magyar nemzetet a nemzeti műveltség hiánya vitte a pusztulás szélére. Az írók voltak azok, akik visszarántották a nemzetet az örvény széléről s buzgósággal, lelkesedéssel, sok áldozat és szenvedés árán, anyagi haszon és erkölcsi elismerés nélkül nemzeti műveltséget teremtettek. A nemzet elhanyagolt nyelvének fölkarolása, kiművelése s a nemzeti nyelven fölvirágoztatott irodalom politikai programot is adott, magában foglalta az állami függetlenség s a szabad belső fejlődés minden elképzelhető feltételét, a fejlődést gátló rendi alkotmány eltörlését is. A nemzeti eszmén nyugvó kultúra s a nemzeti irodalom előbb született meg, mint a politikai fejlődés lehetősége s alapja lett önálló állami életünknek. Természetes, hogy, mikor elérkezett a nagy pillanat, megvillant a remény a magyar társadalom átalakulásának a lehetőségére, az írók voltak a legtürelmetlenebbek. Az országgyűlésen elméletben kialakultak lassan az összes nagy reformok, a felelőskormány, a népképviseleti rendszer, a szabadsajtó, de a rendek még piszmognak, taktikáznak. A pesti fiatalok azonban lázban égnek, minél előbb élvezni akarják a megérett gyümölcsök édes ízét. A párizsi forradalom hírére a pozsonyi A legnagyobb magyar mesemondó mint forradalmár Az írók teremtik meg a nemzeti függetlenség föltételét, a nemzeti műveltséget A maretusz forradalom vezére is két fiatal író: Petőfi és Jókai — Jókai nem forradalmi természet, Petőfihez való barátsága tette forradalmi vezérré . Március tizenötödikén Jókai szónoklatával kezdődnek meg a forradalmi események Jókai és Laborfalvi Háza országgyűlésen Kossuth gyors tempót diktál, a pesti fiatalság pedig a Pilvax-kávéházban tárgyalja egyre szenvedélyesebben s egyre türelmetlenebbül a szükséges reformokat. Petőfi a vezér, ő a hangadó a Pilvaxban zsibongó fiatal írók, jurátusok között, egy nagy kerekasztal, a „közvélemény asztalánál". Nagy népgyűlést terveznek, de a bécsi forradalom hírére villámgyorsan robban ki a pesti forradalom. Március tizenötödike elválaszthatatlanul összeforrott Petőfi nevével. Ez a nap az ő napja, az ő nagy napja. Kárpótlásul adták neki az istenek életének minden keserűségéért, szenvedéséért. Ezen a napon beteljesedett életének legfőbb vágya, álma, tüzes, szenvedélyes lelkéből szikraesőt zúdított a korhadt múltra, lángra lobbantotta a népharag lappangó tüzét s a forradalom nagy tűzijátékánál legalább megpillantotta az ígéret földjét. A forradalom lángoszlopa volt Petőfi ezen a napon s ott buzgólkodott mellette fáradhatatlanul, a forradalom lázától, rémületétől megszállva, egy fiatal szőke legény is: Jókai Mór. Jókai tulajdonképpen nem volt forradalmi lélek. Őt Petőfihez való barátsága tette forradalmi vezérré. Különös ennek a két nagy embernek a barátsága. Ellentétesebb egyéniségeket alig lehet elképzelni, mint ők ketten. Petőfi tüzes, szilaj, szertelen, Jókai csöndes, szemlélődő természet. Petőfit egész életében tépi, mardossa az élet. Jókai, a jómódú komáromi ügyvéd gyermeke az élet napfényes oldalán sétál. De mind a kettő lángész és ez benső barátokká teszi őket ellentétes természetük ellenére is. A sors korán összesodorta őket. A pápai református kollégiumban találkoznak először mint diákok, de itt nem fejlődik ki köztük barátság. Az elkényeztetett, lányos lelkű Jókai ekkor még idegenkedik különös diáktársától, a katonaköpenyben járó Petrovics Sándortól, aki már obsitos katona, hányt-vetett, viharvert ember. Csak később barátkoznak öszsze Kecskeméten, ahol Jókai jogi tanulmányait végzi, mint az intézet legtehetségesebb, legjobb viseletű növendéke. Petőfi mint ütött-kopott vándorszínész vetődik a „híres" városiba. De már versei megjelennek a pesti lapokban s Jókai is irogat. A két fiatalember, a két kezdő író, együtt szövögeti a jövendő almát s meleg barátságot kötnek. Pesten ismét összekerülnek. Jókai az ügyvédi vizsgára készül s Molnár József hites ügyvéd irodájában praktizál havi 6 forint fizetésért és lakásért. Petőfi már nagy ember, beérkezett író, a Pesti Divatlap segédszerkesztője s teljes ellátáson kivül 15 forint fizetése van havonként, azonkívül 5 forintot is fizetnek már egy verséért. Akkoriban olcsó volt az élet, 15 forintból úri módon meg lehetett élni Pesten. Petőfi szárnyai alá veszi fiatal barátját s akinek már kész az első regénye s utat tör neki a szerkesztőségekbe és a fiatal óriások közé a Pilvaxba. A prókátorság nem nagyon tetszik a fiatal Jókainak, inkább irogat, írásainak üde hangjára felfigyelnek a hozzáértők. Szigligetinél, a Nemzeti Színház színészénél vesz szállást. Szigligetiéknél pedig elég gyakori vendég Laborfalvi Háza, a szép, ünnepelt színésznő is. Jókai leteszi ugyan az ügyvédi vizsgát, de ekkor már elveszett ember volt a tisztes prókátorság számára. Az „Életképek", majd a „Jelenkor" munkatársa lesz s egykori principálisa Így vigasztalja Jókainál, a nagyasszonyt, aki elszomorodott, hogy fia ilyen bizonytalan pályára lépett: „Nem is való ő prókátornak. Hadd legyen ő csak poéla, mert olyan gyönyörűen tudja írni azokat a bizonyos szamárságokat, hogy talán még báró Jósika Miklósnak is fejére nőhet." Egyelőre azonban nagyobb sikerekről nincs szó. Jókai szorgamasan dolgozik, tie Petőfi belerántja engedelmes, fiatal barátját egy kis forradalomba. A fiatal írók Petőfi vezetésével összeálltak , tizen külön lapot akartak alapítani, hogy függetlenítsék magukat a szerkesztőktől. Ez a kis forradalom azonban azzal végződött, hogy a „tizek" az Életképek munkatársai káték, majd Jókai átvette az Életképek szerkesztését s Petőfi lett a társszerkesztő. Alatt kezdett jól menni, Petőfi megnősült s Jókai hozzájuk ment lakni. Úgy látszott, a két fiatal írónak kezd jól menni dolga, szép, nyugodt, boldog idők következnek rájuk. Az „Életkének" előfizetői szaporodtak, Petőfi 2 ezer forintot kapott egy verseskötetéért kiadójától. Barátságuk egyre bensőbbé vált. Petőfi egyik ismerőséhez írt levelében Így írt erről a barátságról PETŐFI SÁNOOH JÓKAI MÓR GÉVA kozmetikai intézet IV. Irányi ucca 21—23,, eta. 2. Telefon: 33—9—04. Dictalanul ad tanácsot, akár személyesen, akár vadaszbélyeges levélben kéri* Végleges lmiszáleltávolítás villannyal. Arcvibrációk. Száraz, zsíros, színtelen bőr megszépítése. Arcpukkolások. Kikészítés uecára és estélyre. Tanítványok kiképzése! Olcsó árak, bérletrendszer 1 16