Tolnai Világlapja, 1942. október-december (44. évfolyam, 40–52. szám)

1942-10-14 / 41. szám

drÁmÁk a törvény előtt A „BRONZOS“ RAJTAVESZT A vádlottak padján­ ketten ülnek: egy el­csigázott napszámosasszony és a fiú, egy ijedt suhanc. Az elnök az eljáró detektívet hallgatja ki tanúként. Elnök (a detektívhez): Mondja el a bíró­ság előtt, hogyan jutott el a nyomozás a vádlottakig. Tanú­k Parancsára, nagyságos uram. Az eljárást feljelentés alapján indítottuk meg. A feljelentést a „Jupiter"-gyár tette és abban elmondta, hogy raktárából néhány száz bronz- és acéltömb tűnt el bűnös módon. A vállalat kára húszezer pengőnél nagyobb. Elnök: Helyszíni szemlével kezdték ? Tanú: Természetesen. Megnéztük a rak­tárt, amely színültig tele volt körülbelül téglanagyságú fémtömbökkel. Volt ott vas, réz, bronz, acél, ólom, szóval minden, ami a gyártáshoz kellett. A lopást az öreg rak­­tárnok fedezte fel — véletlenül. Egy alka­lommal, amikor a két segédraktárnok ki­adogatta az igényelt fémeket, az egyik bronztömb a padlóra esett és­­ ketté tört. Elnök­i Bronz nem törik ilyen könnyen. Tanú: Nem is volt bronz, hanem bronz­­színűre festett tégla. Gyorsan végigkopog­tatták a tömböket és akkor kiderült, hogy sokszáz bronztömb helyén bronzfestékkel bemázolt tégla csalja a szemet. Nyilván­való volt, hogy valaki alaposan megdézs­málta a raktárt és a hiányt értéktelen fes­tett téglával leplezte el. Elnök ) A detektívjelentés szerint a rak­­tárnak régi, megbízható ember volt. Tanú­i Harminc éve állt a vállalat szol­gálatában, mindenkor a legbecsületesebben dolgozott. A két segédraktárnak is régi alkalmazott volt, gyanú hozzájuk sem fért. A munkások, ha igényléskor beléptek a raktárépületbe, ellenőrzés alatt álltak, az ő kezükön sem tűnhetett el nagyobb meny­­nyiségű anyag. Elnök: Éjjeli őr nem volt a telepen ? Tanú : Kettő is, két nyugalmazott csend­őr, abszolút becsületes emberek. A hely­színi szemle alkalmával megállapítottuk, hogy a raktár kulcsai éjjel a raktárnak íróasztalfiókjában vannak elzárva. Elnök: A feljelentésről és nyomozásról tudtak a gyárban ? Tanú ! A feljelentésről csak a raktárnok és az igazgató tudott, a nyomozásról a rak­­tárnokon kívül senki. Én magam kértem hogy ne zavarjuk meg a tolvajt a munká­jában, hadd kapjuk el „in flagranti", így nincs tagadás, hazudozás, esetleg az or­gazda is azonnal kézbe jut. Elnök ! Tessék folytatni,! Tanút Mivel a nyomozás érdekében nem akartam előtérbe lépni, a raktárnokot uta­sítottam, este pontosan rajzolja ki a fiók aljára a kulcsok helyét, hogy megállapít­hassuk, belenyúlt-e valaki a fiókba. Negyed­­napra a raktárnok közölte, hogy idegen kéz turkált a fiókjában, mert a kulcsok nem feküdtek az előzetesen kirajzolt helyen. Ez a nyom sokat ért, mert most már bizo­nyosan tudtuk, hogy a raktárt nem álkulcs­­csal dézsmálják, hanem a raktárnak kul­csaival nyitják ki. Elnök: így terelődött a gyanú a vádlott asszonyra, aki reggelenként az Irodákat takarította ? Tanú ! Igen, bár nem volt határozott gyanú, inkább olyan részlet, amelyet nagyon figyelembe kellett venni. A gyár tisztviselői reggel nyolckor kezdtek dolgozni, ez az asszony már fél hétkor kinyitotta az Iroda­helyiségeket, hogy rendet teremtsen. A raktárterem az igazgatósági épületben volt, nem látszott tehát lehetetlennek, hogy itt kell a rejtély megoldását keresnünk. Az asszonyt leprioráltattuk, de az előélete tisztának bizonyult. Becsületes, dolgos asz­­szony — így szólt a róla beszerzett Infor­máció,­­ csak az a baja, hogy nagyon szereti haszontalan fiát. Elnök ! Arra nem figyelmeztették önöket, hogy ez a fiú szintén a gyár szolgálatában Tanú . Bár figyelmeztettek volna, régen lezárhattuk volna az egész ügyet. A leg­nagyobb meglepetésemre állapítottam meg, hogy a fiú a gyárban dolgozik mint kifutó. Elnök­i Az Irodákban teljesített szolgá­latot, vagy a műhelyekben 7 Tanú­­ Az irodákban. Tehát a munka­ideje nyolc órakor kezdődött, mégis minden­nap az édesanyjával érkezett a gyártelepre. Most már lesbeálltam a raktárnok szobájá­ban. Három reggelen át hiába kuporogtam a nagy szekrényben, a szobába csak az asszony lépett be a takarítóseprővel. De a negyedik reggelen mégis megtudtam, amit tudni akartam. A tolvaj csakugyan a fiú ! Előbb veszekedésszerű párbeszédet hallot­tam — egy félénk női hang felelgetett egy hetykébb férfihangnak,­­ azután besurrant a szobába a vádlott. Kulccsal kinyitotta az íróasztal fiókját, kimarkolta belőle a raktár kulcsait és kirohant a szobából. Nem mozdulhattam és így csak azt láthattam, hogy üres kézzel tér vissza az irodába, helyükre teszi a kulcsokat és eltűnik. Elnök : Ennyi elég lett volna, hogy rá­tegyék a kezüket. Tanú: Kétségtelenül elég lett volna, de nem siettem az elfogatással. Határozott célom volt: a fiú orgazdájára voltam kí­váncsi. A tolvajok hiénáit mi nagyjából ismerjük, de egy idő óta mintha valami új ember bukkant volna fel. Nagyobb tőkével dolgozott, talán többet is adott lopott hol­mikért, de tény, hogy a kuncsaftjai nem adták ki. Vállalták a lopást, de nem árulták el, kinek adták el a zsákmányt. Nekem valami azt súgta, hogy most rábukkanok az emberemre, ha óvatosan járok el. Elnök: Volt erre valami támpontja ? Tanú ! Volt, nagyságos uram. A bronz­­színűre festett tégla. Ez új trükk volt, nemigen származhatott egy ilyen üresfejű suhanctól. Az utóbbi időben néhány ilyen új trükkel találkoztunk, éppen ez figyelmez­tetett minket arra, hogy új ember dolgozik az orgazdaszakmában. Elnök : Tessék folytatni ! Tanú ! Hamarosan megállapítottam, hogy a fiú, miután megszerezte a kulcsokat, következőképpen jár el: a folyosón álló láda mögül előkotorja az oda elrejtett bronzszintre festett téglát, egyet vagy többet­­ azzal benyit a raktárba, elemei egy vagy több fémtömböt. A zsákmányt megint a láda mögé rejti és délelőtt, ha kiküldik a városba, onnan szedi elő és háti­zsákban csempészi ki a gyárból. Elnök : Természetesen követték ? Tanú: Egy társammal biciklin követtük. Az Irodától előzetesen megkaptuk a címe­ket, ahová a fiút küldték, tudtuk tehát, hova­ merre megy megbízás alapján. A Józsefvárosba nem szólt semmiféle meg­bízatása, mégis odakarikázott először. Be­ment egy régi földszintes házba, amikor kijött, lefogtuk. A bronztömbök már nem voltak nála, holott indulás előtt láttuk, amikor a hátizsákba rejtett két darabot. Társam a kapu alatt maradt a fiúval, én bementem a házba. A háznak csak egy lakója volt, a háziúr. Ha nem lettem volna bizonyos a dolgomban, nem mertem volna ellene eljárni. De így nem haboztam. Be­csengettem a lakásba. Csak nagysokára nyitottak ajtót. Egy nő állt elém és kérdezte, hogy mit akarok . Előrántottam a zseb­órámat és az orra alá tartottam. Erre a középső ajtóra mutatott, hogy lépjek be. Elnök) Köszönöm, elég. Az orgazda ügyét, aki leleplezésekor mellbe lőtte magát és most kórházban fekszik, külön tárgyaljuk, majd ha felépült. Nekem nincs több kérdésem. Az ügyész úré a szó. (A vád- és védbeszéd elhangzása után a bíróság az asszonyt hat hónapra, a fiút két évre ítélte.) Voktor Ju­risz MAGYAR MOSOLY Megrendelhető Forrás-nyomda könyves­boltjá­ban (Buda­pest, VII. Z­o­­bány-utca­­i), az összeg elő­zetes beküldése mellett. 205 gyönyörű illusztrációval karton kötés­ben, 192 oldal Ara P 2.80 A DOLGOZÓ NŐ fokozottabban ügyeljen fiatalos külsejére, ősz, vagy őszülő halét a CARNEOL hajfesték bámulatosan rövid idő alatt szinte megfiatalítja, a hajnak természe­tet színt ad és egészségesen lággyá és selymessé teszi. 18 színben kapható. Az egyéniségének megfelelő hajszínt fodrászával válassza ki. Készíti­ KANITZ IVÁN ÉS TÁRSA Budapest, VII., Nagyatádi Szabó­ utca 43. Réthy rózsa öröm Kérjen árjegyzéket a Réthy rózsaisko­lától (Békéscsaba.) 20 pompás bokor­­rózsa a legszebb színekben keverten P 26.— csomagolással és postafuvar­­ral együtt. Számos elismerőlevél ! Egy liba meg egy csizma története Rosszul ment sora Báródy direktor uram színészeinek Bikk­yen. Kicsi, de bátor csapat volt, szemrebbenés nélkül el merték játsszani még a legigényesebb kosztümös darabokat is. S még így sem pártolta őket eléggé a közönség. Balázsy, a szerelmes színész, nagyon éhes volt. Elment tehát a direktorához, hogy ha már előleget nem kaphat, legalább aívja meg ebédre. — Nem tehetem, édes fiam. Mi is csak krumplit eszünk. Azt is úgy csente a Pista fiam a szomszéd gyógykovács kertjéből. — De hisz az igazgatónő libát forgat ! — Nem a mienk az, fiam, csak szíves­ségből teszi. De ha éhes vagy, ott van az udvaron egy nagy eperfa, másszál föl rá, egyél, mi is így szoktuk. — Na, megállj ! — fogadkozott Blázs és hosszún törte a fejét. Estére a „Notre Dame-i toronyőr’’-t adták. A dili játszotta az intrikus papot. Megcsinálja remekül a Jelenést és elvágódik a színpadon, mint aki meghal. De érzi ám, hogy valaki rángatja le lábáról a csizmát. Dühösen odakacsint, morog, de moccanni sem mer, mert hiszen ő már halott. Ott feküdt mozdulatlanul a színpadon, egyik lábán csíkos strlmfűl, a másikon egy vedlett kapca. Mire a függöny lement, Blázs már messze járt. És vitte magával a dili vadonatúj kordován csizmáit, hogy vacsora fejében valahol zálogba hagyja. uMi­nVCII­ | Egyszerre 130 közötti munkáját végzi el a „RAPID” SUPER kézi I1ULUTCIP1I kötőkészülék. A XX. század szenzációja! Munkája kézimunka. Minden minta köthető. Néhány óra alatt köthet pullóvert, blúzt, vagy ruhát. Kezelése egyszerű. Ara P B2.10, „RAPID” (98 tűvel) ára P 18.30. Kérje 18. Ismertetőt. Áruforgalmi Kft. Budapest, IV. Sütő­ utca 2. félemelet 3. Telefon­ 188—365. 25

Next