Top Gun, 1993 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11. szám

A Cimbora valójában az Air Service tulajdona, nem Jávor Gézáé. Viszont Géza bácsi, az Endresz György Sportrepülő Egyesület oktatója, maga is a Repülőgépes Szolgálat nyugdíjasa. Az RSZ a nyolcvanas évek derekán újra megépítette és azóta is üzemelteti a faszerkezetű, kétüléses vitorlázórepülőt és kistestvérét, az együléses Vöcsköt, idősebb Rubik Ernő legendás konstrukcióit. A Cimborán a repülőklub tagjait oktatja Géza bácsi, tehát a gép majdnem olyan, mintha az övé lenne. Féner Tamás: Égi Históriák Nagyot ránt a csörlő köte le, a Cimbora orra fel emelkedik. Néhány másodpercen belül úgy érzem magam az oktatógép első ülésében, mintha kiültettek volna egy felhő szélére: kicsi vagyok és védtelen. Igaz, nem vagyok magányos: Jávor Géza baritonja megnyugtatóan brummogja előre, hogy éppen mi történik velem, mire érdemes figyelni. A szél hatalmasakat lökne rajtunk, ha Géza bácsi nem ellensúlyozná mesterien az időjárás eme faragatlanságát. Az iskolakor végén aztán addig ügyeskedik, amíg sikerül széllel szemben, leheletfinoman a budaörsi repülőtér füvére tennie a nagy becsben tartott favázas repülőt. Kiszállunk, és máris a Top Gun rendelkezésére áll: „Parancsolj, kérlek, kérdezz!” A klubot három éve alapították, azzal a céllal, hogy azok az emberek is repülhessenek, akiknek az elmúlt negyven év alatt erre nem volt lehetőségük. (Géza bácsi kivétel, neki bőségesen volt alkalma repülni azelőtt is.) A mintegy 80 tag közül 30-35 aktív vitorlázórepülő. Szponzorok támogatásával vásároltak motoros repülőgépet, kiselejtezett Góbé és Pirat repülőgépeket, amelyekkel - felújításuk után - a repülés beindulhatott. „Szereztünk egy csörlő aggregátort, egy eredeti Herculest, és ezzel folyik most itt a vitorlázórepülő-kiképzés. " Géza bácsi tavasszal lemondott a klubvezetésben viselt tisztéről, azóta társadalmi munkában oktat. A klubtagok között vannak olyan idős emberek, akik egykor Messerschmitt-pilóták voltak, vagy az elmúlt évtizedekben a légierőnél különböző beosztásokban teljesítettek szolgálatot repülőgép-vezetőként. A középkorosztály más repülőklubokból átigazolt tagokból áll, a fiatalok pedig diákok, akiket vonz a repülés, és hajlandók alávetni magukat az ezzel járó fegyelemnek. „Itt van a lányom is, hogy fegyelmet tanuljon, és ő is nagyon jól érzi magát" - mondja Géza bácsi. A klub története a következő: Endresz György az óceán átrepülésekor Bicskén szállt le, s Géza bácsit foglalkoztatta, hol lehetett az a bizonyos repülőtér. Egy idős bicskei pedagógus segítségével sikerült is megtalálnia. Az Endresz-féle repülés 60. évfordulója alkalmából bizottság alakult a méltó ünneplés megszervezésére (korábban politikai ok miatt ez nem volt lehetséges, pedig a repülőteljesítmény Géza bácsi szerint maradandóvá tette az akkori eseményt). A bizottságba Jávor Gézát is beválasztották. Akkorsokak számára meglepő módon kiderült, hogy már áll egy emlékmű, amelyet az 50. évfordulóra emeltek repülést szerető kollégák segítségével. „Azt a helyet jól ismerve, azt gondoltam, ha Endresz György le tudott ott szállni, akkor mi is le tudunk, ezért javasoltam, hogy rendezzünk egy szép repülőnapot, bemutatót."A repülőnap nagyon sikeres volt, sokan jöttek el a bicskei ünnepségre. Csernus László vitorlázórepülő-oktató a Csepeli Repülőklub Öreg Repülő Szakosztályától segítőként volt ott jelen, s akkor invitálta Jávor Gézát, hogy az Endresz Klub alapításában és beindításában vegyen részt. Azóta Géza bácsi a klub felelős kiképzésvezetője. Jávor Géza tatabányai, pontosabban alsógallai pedagógus családban született 1931-ben. Mint technikához vonzódó fiatal, modellezett, aztán 1946-ban a modellező szakosztály „egy az egyben" átalakult repülőklubbá. A tatabányai klubtagok előbb Esztergomba jártak át repülni, azután Tatabányán különböző helyekre repülőtér hiányában, mígnem 1947-ben találtak egy repteret. Ezt a németek is, az oroszok is szükségrepülőtérként használták a háború alatt. A kecskédi legelőn építettek repteret, először egy hangárnak nevezett nagyobb színt, és így beindult a kecskédi repülés. Aztán 1949 őszén javasolták Jávor Gézát a háború utáni első repülőoktató-képző iskolára, Békéscsabára. „Sokan kezdtük el, de csak kevesen fejeztük be azt az iskolát. Mi voltunk akkor az új nemzedék. Büszke vagyok arra, szakmai értelemben, hogy 13 óra összrepült idővel oktatói képesítést kaptam vitorlázórepülőre (ezt ma 300 órához kötik)." Géza bácsi M22-essel, Kranichhal és más régi, nagynevű repülőkkel oktatott, a Cimborához is így vonzódott. Az oktatóiskola után Algyőn, majd Sztálinvárosban oktatott. „ 1956-ban Sípos István kollégám, akivel együtt végeztem Békéscsabán, disszidált, s engem bíztak meg a reptérparancsnoki feladattal, amit 1979- ig el is láttam. Akkor kerültem Budaörsre a térképészekhez repülőgép-vezetőnek, ahol 1984- es nyugdíjazásomig dolgoztam. A motoros/vitorlázó szakszolgálati engedélyem ma is érvényes, és amíg érvényes lesz, addig én szépen, óvatosan el fogok repülgetni, a koromnak és a repülőgéptípusoknak megfelelően. " A Cimbora a repüléshez fűző nagy szerelmen belül is titkos szíve csücske Jávor Gézának. Repült már 1951—52-ben is Cimborával az oktatóiskolán, aztán később Romákkal (Cimborából kevés volt). A Vöcsök, a Gerle és a Cimbora újbóli megépítését a nyolcvanas évek közepétől az első pillanatoktól figyelemmel kísérte: „Nekem az a véleményem, hogy az öreg repülőgépeket nagyon meg kell becsülni és vigyázni kell rájuk." Magyarországon egyetlen üzemképes PO-2-es van. Több mint két évtizede, amikor az országban az összeset kiselejtezték és el kellett égetni valamennyit, Jávor Géza a dunaújvárosi hangár sarkában eldugott egy PO-2-est. „Letakargattam, roncs repülőkkel vettem körbe, hogy azok az MHSZ- funkcionáriusok, akik akkora főnökeink voltak, ne lássák meg, így ez a repülő megmaradt, és amikor elkerültem Dunaújvárosból, akkor Császár Károlynak „átjátszottam". Engedély nem kellett hozzá, hiszen papíron nem is létezett az a repülőgép. Az elégetési jegyzőkönyvet gondosan elkészítettem, ügyeltem minden TOP GUN 13