Top Gun, 1999 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám
Már több mint egy éve, 1998. február 3-án következett be az olaszországi Cavalese közelében a sílift katasztrófa, amit az amerikai tengerészgyalogság egyik EA-6B Prowler elektronikai zavarógépe okozott. Az alapos kivizsgálást követő bírósági tárgyalásra és az ítélethozatalra ez év márciusában került sor, amely esemény sok helyen újra az újságok címlapjára került. Az európai országokban felháborodást keltett, hogy az amerikai katonai bíróság az észak-karolinai Camp Lejeneu-ben felmentette Richard J. Ashby és Joseph Schweitzer századosokat, a Prowler pilótáját és egyik operátorát. Az ítélet indokai, noha nyilvánosságra kerültek, szinte teljes egészében kimaradtak az európai bulvársajtóból, ami nagyban hozzájárult a negatív hangulatkeltéshez. Egyes (főként német) újságírók párhuzamot vontak a német származású LaGrande testvérpár USA-beli szigorú elítélése és kivégzése, valamint az amerikai katonák felmentése között. Mindebben még a német igazságügy miniszter is szerepet vállalt, és „barbár” cselekedetnek nevezte a brutális gyilkosok (akik többtucat késszúrással öltek meg egy banktisztviselet) kivégzését. A véletlen baleset és a köztörvényes bűncselekmény közé azonban nem lehet egyenlőségjelet tenni. Az amerikai hatóságok már nemegyszer bebizonyították, hogy indokolt esetben átadják a helyi igazságszolgáltatás számára a törvényt megsértő katonáikat, mint ahogy az az Okinawán nemi erőszakot elkövető tengerészgyalogosokkal történt. A sílift katasztrófa esetében azonban kétséges lett volna, hogy az olasz bíróság mennyire képes reálisan megítélni a szakmai jellegű befolyásoló tényezőket. A Prowler személyzetének felmentését egyébként indokoltnak minősítette Klaus Naumann német tábornok is, aki a NATO parancsnokságán dolgozik, de az ő véleménye sem kapott nagy publicitást. Az eset súlyos kárt okozott az USA és több európai ország kapcsolatainak, ugyanis a 20 életét vesztett síelő között nem csak olaszok voltak. A közvélemény érzelmeit felkorbácsoló sajtó azt állította, hogy az amerikai hatóságok cinikus távolságtartást tanúsítottak, és nem törődtek a hozzátartozókkal. Ez természetesen nem igaz. A halottakat sajnos nem lehet feltámasztani, és nincs az a pénz, ami egy emberéletet pótol, de a lehetséges segítségről az amerikai hatóságok gondoskodtak. Minden halott után ötezer dollár temetési segélyt és tizenkét millió forintnak megfelelő kárpótlást fizettek, egyértelműen elismerve felelősségüket. De térjünk vissza a felmentő ítélet indokaihoz. Az első hiba már ott kezdődött, hogy nem egyeztek az olasz és amerikai előírások, amelyek az adott terület feletti minimális repülési magasságra vonatkoztak. Az előbbi 600, az utóbbi pedig a fele, tehát 300 méter volt. Ha ezt betartják, akkor természetesen még mindig nem lett volna baj, mivel a drótkötél pálya 110 méter magasságban húzódott. A vizuális felderítést gyakorló Prowler személyzet kétségtelen hibája volt a magassághatár megsértése, aminek érdekes okai voltak. Mint repülő eszköz, az EA-6B igencsak elavult típusnak számít, amely nem rendelkezik HUD-dal, azaz a repülési adatokat a pilóta látómezejébe felvetítő berendezéssel. A völgyben történő mélyrepülés közben viszont nem lehet letekintgetni a műszerfalra, hanem teljes egészében látás alapján kell vezetni a gépet. Ilyen terep felett csak úgy lehet betartani az alsó magassághatárt, ha azt felfelé alaposan túllépik. A harci gépek pilótái viszont igyekeznek az alsó határon repülni még gyakorlás közben is, hiszen ez a legjobb lehetőség a légvédelem elkerülésére. Ennél a konkrét esetnél súlyos problémát jelentett, hogy a pilóta térképén nem volt bejelölve a drótkötélpálya, amiről természetesen nem ő tehetett. Ez volt az egyedüli indok, amit a sajó is felhozott a felmentő ítélet kapcsán. A hegyek közötti mélyrepülés közben a légköri turbulencia (örvénylő levegő) és a terep gyors változása miatt szinte folyamatosan ingadozik a repülőgép magassága, amit csak kisebb-nagyobb eltéréssel lehetséges a megfelelő határok között tartani. Létezik azonban egy furcsa optikai jelenség, aminek hatására az ominózus repülés szimulátorban történő rekonstruálása során még a MARINES egyik legtapasztaltabb pilótája, Thomas Blickensdorfer ezredes is akaratlanul 150 méterrel megsértette a minimális repülési határt! Amint a repülőgép egy viszonylag szűk völgyből hirtelen kiszélesedő terület fölé ér, ez azt az érzést kelti a pilótában, hogy magasabban és lassabban repül mint addig, ezért reflexszerűen előrenyomja a botkormányt. A Cavalese közelében lévő völgy emellett még ferde is volt, így a Prowler süllyedés közben még élesen bedöntött bal fordulóra is kényszerült, a manőver közben a rádiómagasságmérő használhatatlan. Az élénksárga színre festett sílift viszont jobbról közeledett, így azt nem is látták, a hirtelen feltűnő drótkötél pedig lehetett volna akár egy elektromos távvezeték is, aminek elszakítása a világon szinte mindennapos eseménynek számít. Sajnos ez nem az volt, de akkor és ott ezt a másodperc tört része alatt lezajló esemény során nem tudták. Mindezek a tények már teljesen más megvilágításba helyezik, és érthetővé teszik az amerikai hadbíróság felmentő ítéletét, a tényleges felelősség megállapítása azonban még várat magára. Abban biztosak lehetünk, hogy az eset megismétlődése ellen amerikai részről minden lehetséges lépést megtettek, de sajnos ez már nem segít a 20 szerencsétlen síelőn. B ili fi Ti I I ■ i ■ 11 !^)|j^T|jj Kővári László TOP GUN 23