Történelemtanítás, 1976 (21. évfolyam, 1-4. szám)
1976 / 1. szám
gyar Történelmi Társulat, az OPI és a TIT által közösen rendezett Országos Történész Vándorgyűlésen. Ennek anyagát az OPI már 1972-ben közreadta. Saját tapasztalatainkon kívül természetesen maximálisan föl kellett használnunk a más országokban fölhalmozódott eredményeket is. A nemzetközi és a hazai tapasztalatok szembesítését nem csupán a szakirodalom tanulmányozásával, hanem a nemzetközi fórumokon folyó kölcsönös informálásban és nézetcserében, vitában való igen aktív részvétellel végeztük el. A hazai és nemzetközi tanácskozásokon és vitákon már jórészt fölvetődtek azok a gondolatok, amelyeket a következő években tovább vizsgáltunk és érleltünk, s amelyek elvezetnek a történelemtanítás távlati fejlesztésének, a társadalmi szféra tudományos megismerését egy szinte teljesen integráló történelemtanításnak a koncepciójához, amelyet legutóbb Berend T. Iván fogalmazott meg.3 . A jelen évtized végére készült tantervi javaslat is ez irányban tesz lépéseket, a reális adottságokat figyelembe véve mintegy harmonikus átmenetet alkotva a jelen és a jövő történelemtanítása között műveltségtartalom és műveltségfölfogás tekintetében. A jelenlegi - az évtized végére realizálódó-tantervi tervezetek a történelmet több ágyan fogják föl a korábbinál, de az integráltság mértékét tekintve közel sem érik el a Berend által ideálisnak tartott szintet. (Ezt a tudomány és a tanítási gyakorlat fejlettsége még nem teszi lehetővé.) A vizsgálatok másik területét — amint az a sémán látható — a történelmi megismerés lehetőségeinek legcélszerűbb, legeredményesebb, ugyanakkor leggazdaságosabb útjainak és módjainak felderítésére képezte. E téren végzett igen sokrétű és sokoldalú munkálataink egyik nyitánya volt az 1969-ben Budapesten tartott III. Nemzetközi Történelemtanítási Szimpózium, amelynek egyik napirendje, a szemléletesség kérdéses tényezőinek vizsgálata volt. Ezzel foglalkozik Balázs Györgyné kitűnő könyve a korkép kialakításáról.5 * E kérdés különböző módon való körüljárását mutatja számos kísérletünk, amelyeknek egy része a megismerés módjait, másik a megismerés eszközeit vizsgálja. A nagyon sokirányú tevékenységből egy rövid cikk keretében nem lehet beszámolni. Ezért csupán néhány vonatkozást emelünk ki, példaként. Egyik: a társadalmi mozgás folyamatát milyen összefüggésekben, és megközelítési módokon tudjuk legjobb 2 a) Jórészt a témát érteti a külföldi tantervkoncepciók áttekintése, amelyről egy válogatott kötetet jelentetett meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1975-ben Szabolcs Ottó szerkesztésében, A történelem tantervekről címen. (Tantervelméleti tanulmányok és szemelvények néhány szocialista és tőkés ország tanterveiből) 404. 1. b) Az első, 1965. évi Berlini Nemzetközi Történelemtanítási Szimpózium óta a szocialista országok történelemtanítási szakembereinek ez a két éve ismétlődő tanácskozása minden alkalommal más-másaspektusból, s különböző összetevőben vizsgálta a korszerű történelmi műveltség kérdésf komplexumát. A legutóbbi, az 1975 őszén Varsóban és Krakkóban tartott egyrészt a szocialista személyiségnek a műveltség tartalmi követelményeit, másrészt a tankönyv és ezzel kapcsolatban a tananyag tartalma szempontjából vizsgálta a kérdést. A Szimpóziumról készült beszámoló megtalálható a Történelemtanítás jelenszámában Szebenyi Péter tollából, a magyar főreferátum pedig Balázs Györgyné és két szerzőtársa összeállításában. 3 L Köznevelés 1975. 29. számában, majd a vele kapcsolatos vitát a Köznevelés 33. és 39. számaiban. 4 A Szimpózium anyagát a Tankönyvkiadó Szocialista hazafiságra és proletár nemzetköziségre nevelés a történelemtanításban (az volt a tanácskozás másik témája) címmel közreadta. Tankönyvkiadó, Évszám nélkül. 115—226. 1. 5 L. Balázs Györgyné: Korkép kialakítása a történelemoktatásban. Akadémiai Kiadó, 1970. 1—302. 1. 2