Tótfalusi István: Vademecum. Szokatlan szavak szótára (1983)
Szótár - F
93 fenti Ii dók Házának nevezik, némely országban hasonló szerepű a szenátus. felszél - északi szél. Én csak felszéllel vagyok bolond; ha délről fú, én is megismerem a sólymot a gémtől. (Shakespeare: Hamlet - Arany ford.) Elavult szó, feltetszik - megjelenik, feltűnik, felbukkan, láthatóvá válik. Komor minden, minden szomorúnak tetszik, mihelyt a tél borzas csillaga feltetszik. (Csokonai: A tél) Választékos, kissé régies szó; a tetszik szó ’látszik’ jelentése megmutatkozik a tessék-lássékban és a =s‰ TETSZHALorrban. felvett› PELLENGÉR feminin - nőies, (férfi létére) külsejében vagy jellemében nőies vonásokat mutató. Volt az arcában valami feminin lágyság. □ feminizmus: nőmozgalom, a nők egyenjogúságáért harcoló mozgalom. Örüljünk Kaffka Margitnak, mert ő a feminizmus már megérkezett magyar diadala, egy aszszony-író, akinek nem kell udvarias, hazug bókokat mondani. (Ady) □ feminista: a nőmozgalom híve. (g) A latin femina (’nő’) szóból. Választékos, illetve politikai és sajtónyelvi szó. fémjelez nemesfém tárgyba fémjelez, a valódiságot szavatoló kis vésetáblát üt. Ma a választékos nyelvben átvitt értelemben használatos. Művészetét két Kossuth-díj fémjelezte ( hitelesítette, bizonyította). Petőfi, Arany és Jókai a lángelméjével fémjelzett mindent, ami a népé. (Kosztolányi) fene - főnévként legelsőül vadállatot jelentett, amely a fogát feni; ennek öröke a fenevad összetétel. Másodlagos értelme lett: fekélyes, gennyes, rákos betegség (hasonló jelentésátvitellel neveznek egy rákos bőrbetegséget bőrfarkasnak); ma is beszélünk lépfenéről (járványos marha betegség) és rákfenéről - bár az utóbbit már csak átvitt értelemben használjuk züllesztő hatású emberre vagy eszmére: a társadalom rákfenéje. Eredeti értelme áll József Attila soraiban : Megszült Pőcze Borcsa, kit megettek a fenék... (Nemzeti József Áron) így került szitkozódásainkba is: egye meg a fene, a fene essen belé, mi a fene a bajod? stb. Melléknévként, az ősi főnévi jelentésből eredően, rég annyit tett: vad, bősz, ádáz. Rémülve megszűnt a fene háború. (Berzsenyi) Ilyen értelemben már elavult, bizalmas nyelvünkben egyszerű nyomósító szóként él: fene nagy, fene ügyesen, fene jól kigondolta. 15- még FENEKEDIK, fenekedik - acsarkodik, ádázul gyűlölködik, roszszat forral. Mint fenekednek! mint hányják az ezernyi kelepcét újra, hogy a szabad észt szűkebb korlátba rekesztvén népünket levetett alacsony jármokba szorítsák! (Batsányi: Levél Szentjóbi Szabó Lászlóhoz) . Tövében a fen ige rejlik, vagy a fogát fenő vad, vagy a küzdelemhez kerekedő birkózók képzete él benne (eebesen), fennen - fennhangon, erős hangon. Ez élesen, fennen kacag, de hosszú jajban végezi... (Arany: Hajnali kürt) Jelenti azt is: nagy hangon, fölényesen. Hohó, barátocskám, csak ne olyan fennen! ® Régies szó: fennhéjáz - kevélykedik, kérkedik, fellengzősen beszél, hiú terveket forgat a fejében. Ma inkább fennhéjázó alakja használatos: dölyfös, kérkedő, nagyhangú, fellengzős. Fennhéjázó modor. ® Talán a fennen keringő héjára utal a szó; más vélemény szerint a gőgös emberre, aki házát fennebb héjazza, vagyis magasabb tetővel építi, mint a többiek. fenomén - eredetileg: látványjelenség, tünemény. Átvitt értelemben: lángelme, nagy tehetség, kiemelkedő ember. (Ibsen)... fenoménja volt a korunknak, s olyan, akit végül érteni akart mindenki. (Ady) Ma leginkább szókapcsolatokban és öszszetételekben használjuk ’tüneményes tehetség’ jelentéssel: énekes fenomén, matematikai fenomén, sportfenomén. □ fenomenális: tüneményes, káprázatos, bámulatos. Az előadás fenomenális sikert aratott. ® Görög szóból (phainomenon) eredt nemzetközi szó, tövében a phainomai ('látszik') ige rejlik. Választékos, fenszteriszik - az imádott nő ablaka alatt fel-alá sétál (abban a reményben, hogy a nő megjelenik az ablakban, vagy legalábbis észreveszi őt). A német Fenster (’ablak’) főnévből, bizalmas nyelvi szó, az udvarlásnak ezzel a módjával együtt eléggé elavult, fent írt - fent említett, az írás során már előzőleg említett.