Trianoni Szemle, 2013 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2013-07-01 / 2. szám
A SZENT KORONA ÉS A NEMZETISÉGI KÉRDÉS A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁGON... A közjogi küzdelmek eredményei az új törvények, valamint az alkotmánynak, az egész közjognak és a közjogi intézményrendszernek a fejlődése. E fejlődés elvezet a rendi társadalom kialakulásához, majd megszűnéséhez. De vigyázzunk: igen hosszú folyamatról van szó. A sajátos magyar rendi társadalom a XIII-XVI. században alakul ki, jó három évszázad alatt, a XVI. század elejéig megszilárdul, s fennállásának újabb bő három évszázada alatt alig változik. E közjog-történeti „mozdulatlanságnak” megvannak a maga okai, ezeket a megfelelő helyen majd bemutatjuk. Most maradjunk még a módszernél. Látni fogjuk, hogy a közjogi küzdelmek leglátványosabb eredményei az ún. királyi dekrétumok, melyek eleinte valóban egy-egy király által egyszerre kihirdetett (gyakran persze az illető királyra kényszerített) törvények, de egy idő után (a rendi társadalom kialakulása utolsó szakaszában, a XV század végén, XVI. század elején és később) már olyan törvénycikkek gyűjteményei, melyeket a megosztott törvényhozó hatalom részesei, a király és a rendek törvényhozó országgyűléseken hoznak meg. A királyi dekrétumok törvénycikkei a próbát a gyakorlatban állják ki, s már régóta elfogadottnak tekinthető az a felfogás, hogy e gyakorlat a legmindennapibb (mint amilyen egy birtokadományozást vagy peres eljárás eredményét tartalmazó oklevelekben követhető nyomon. De ebből még nem következik az, hogy ha az oklevelek ellentmondanak a törvénynek, akkor a törvényt erejét vesztettnek kell tekinteni.Ez azt jelentené, hogy a jogi tények és ezek alapján a jogelvek nem a törvénygyűjteményekből, hanem az oklevelekből ismerhetők meg.) Azért nem vonhatunk le ily súlyos következtetést - mint Eckhart Ferenc tette - a törvényekről az oklevelek alapján, mert egy törvény hatályossága nem mindig követhető megbízhatóan nyomon az oklevelekben. (Lentebb Deák Ferenc jogtörténészi és közjogászi munkásságát méltatva - visszatérünk még Eckhart Ferenc álláspontjához.) Hogy is van ez? Ha az oklevelekből nem derül ki, hogy egy törvény hatályos, ez még csak azt jelenti, hogy az oklevél kibocsátója (rendszerint az uralkodó) az illető törvényt érvénytelennek tekinti. De ettől még az a törvény nem szűnt meg létezni. Az Aranybulla törvényeit például nem tartja meg minden magyar király. Ez viszont nem jelenti azt, hogy azok a törvények hatályukat vesztették. Azokat a korabeli nemesség továbbra is érvényesnek tekintette, eszébe se jutott azokról lemondani, s alig várta, hogy az Aranybullát megerősíttethesse. De míg az újabb megerősítésre sor nem kerülhetett, addig is az Aranybulla határozta meg az Aranybulla kedvezményezettjeinek, a nemességnek a gondolkozását, politikai programját stb. Az Aranybulla tulajdonképpen addig van hatályban, amíg a magyar rendi társadalom fennáll, tehát 1848-ig, kivéve az ellenállási jogot tartalmazó záradékot, amelyet a magyar országgyűlés 1687-ben töröl az Aranybullából. Amikor a magyar rendek beleegyeznek az Aranybulla hajdan legfényesebb és legfélelmetesebb paragrafusa hatálytalanításába, akkor bizonnyal tekintetbe veszik azt is, hogy az ellenállásnak a modern változata, a vármegyei ellenállás jó esélylyel fogja védelmezni az alkotmányt, a közjogi intézményrendszert, a magyar államiságot. Nyilvánvalónak tekinthetjük fentiek alapján, hogy a törvények hatályosságát mindennel ellenőriznünk kell, amivel csak lehet: az okleveleken kívül jegyzőkönyvekkel (ha rendelkezésünkre állnak ilyenek), levelezésekkel stb. De még fontosabb: ahhoz kell tartanunk magunkat, hogy minden, ami a közjoghoz tartozik, csak a közjogi küzdelmek folyamatába ágyazva tanulmányozható. A közjogi küzdelmek Deák Ferenc TRIANONI SZEMLE