Katolikus gimnázium, Trsztena, 1900
Küzdöttetek s meghaltatok érte, Mert tudtátok, hogy milliók vágya Csak a szabadság volt, s azért szállt fel Magas égbe milliók imája. A haza oltárán vérrel áldoztatok. Mégis adta Isten, a mit kívántatok: A szent szabadságot. Dicsőségtek, mint a göncölszekér, Izzó fénnyel örökké felragyog. S ha az élet durva gondjaitól Csüggedt lelkünk már nagyon elfárad: A pihenés csendes, édes órájában Szabadság— tanulni hozzátok hadd szálljon, Ezt kérjük mindnyájan. Buzgó szívvel ünnepelnék most is A szabadság szent harczosait. De egy szellem marcangolja lelkünk. S kísértetként örökösen rémit . . . Azzal vádol bennünk, hogy mit ránk hagytatok Nem becsüljük meg azt, a mért meghaltatok: A szent szabadságot.