Fejér György, Mokry Benjamin (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 1. évfolyam, 1817
3. szám - Kölcsey Ferencz : Csokonai Vitéz Mihály' munkájinak kritikai megitéltetések. 107-118
—( 108 ) — szóra lehetne a' magyar poétáról is mondani , de B. a maga Sonettójában egyetlen egy s ezen tekíntetből kell azt ítélnünk, hogy B. sentimentalisabb mint Cs. — Schiller azt jegyzi meg Bröl, hogy ő érzés helyett gyakran zabolátlan indulattal áll elő, 's bár a' Sonettók s némelly dalok szelíd érzéssel vagynak is átbevülve, de az Elegia 's a' Hohes Lied, hogy több ne említessék, Schillernek ítéletét igazolják. Csnál az utolsó szerencsétlenség, melly a B. elegiája után készült, hasonló megjegyzést érdemel , de azt kell hinnünk, hogy itt nem maga a' költő , hanem csak B. zeng, mert a' több sentimental dalokban, ritkán van nyoma a' kissebb mértékű érzésnek is, mert Cs. általán fogva hidegebb mint a' Német példány, 's mindenütt látszik, hogy az érzésnek tónusa tanulva, nem pedig együtt születve van. Sok út van vezetve a' pályán, melly mind a' czélhoz viszen, de kevésnek adta a’ sors, hogy mindenik útat megfuthassa, és a' ki csak egyet is dicsőséggel megfutott, méltó a' koszorúra. Embereink közt nagyon elhatalmazott azon hiúság, hogy magokat 's kedveltjeiket Pancratiástáknak gondolják , 's nem elég nekik ha egyben nagyoknak ismerjük őket, mindent akarnak, vagy semmit sem. Cs.örök emléket érdemel literaturánkban, de ha őneki némelyeket megtagadunk, ha azt mondjuk, hogy a Lilla úgy nem éri fel Himfit mint a tűzijátéknak fénye a Volkánét, ha mondjuk, hogy az érzés és kultura tekintetében ötet Daykához tennünk nem lehet, ha mondjuk, hogy az ódában Virág úgy áll neki ellenében , mint egy Jupiter Olympius a bámuló előtt stb. levettünk-e azért mindent Csről ? Nem marad-e még elég oldal melly felől fényben jelenhet meg? REC: azt hiszi, hogy nem az dicsértetik igazán akinek hibáji is vakon imádtatnak.