Tükör, 1964. július-szeptember (1. évfolyam, 14-26. szám)

1964-07-07 / 14. szám

Ipper Pál jelenti New Yorkból. A REPUBLIKÁNUS PÁRT ELNÖKJELÖLÉSE ELŐTT Milliárdos vagy „egyszerű” áruház-tulajdonos ? Néhány nap múlva 1308 köztársaságipári delegátus ül össze országos énekezletre San F­r­a­n­c­i­s­c­o egyik hatalmas csarno­kában, hogy megválassza az 1964. évi ame­rikai elnökválasztás republikánus jelöltjét. Hogy kire esik majd a választás, még nem lehet tudni, bár sokhónapos előcsatározások folytak. Több mint egy éve indult meg a harc a jelölésén. Nincs újság, mely ne az első olda­lon foglalkoznék vele, nincs rádió vagy tv­­híradás, mely ne az ezzel kapcsolatos érte­sülésekkel, pletykákkal, ígérgetésekkel vagy mindezeknek az ellenkezőjével kezdődnék. Máris magas hőfokra szökött a láz, pedig még nem az elnökségén, hanem a repub­likánus jelöltségért folyik a küzdelem. Az amerikai választási rendszer legbonyo­lultabb része a két nagy párt elnökjelölése. Maguk a választók csak nagyon közvetetten szólhatnak bele, kire szavazzanak a delegá­tusok — az első szavazásnál. A következő szavazásokra pedig már semmi befolyásuk sincs. Mert először arra a személyre kötelesek voksolni a küldöttek, akire a megbízatást kapták, de az újabb és újabb fordulókon, amelyek mindaddig követik egymást, amíg valamelyik jelölt el nem nyeri az elektorok abszolút többségét, már saját elhatározásuk szerint szavazhatnak. Itt aztán nagy tere van az ígérgetésnek. A delegátusokat való­sággal megvásárolják, saját személyére vagy az általa képviselt környék fellendítésére vonatkozó ígéretekkel, egy jó állás vagy jövedelmező állami beruházás kecsegtetésével. Ebben az esztendőben azonban úgy látszik, hogy a politikai állásfoglalás is szerepet játszik majd a köztársasági párt elnökjelölt­jének kiválasztásában. E párt történetében, talán még soha sem volt akkora szakadás, mint most. Barry Goldwater szenátor, arizonai áruház-tulajdonos, egy rövid év alatt maga köré gyűjtötte a mamutmilliomosok szinte valamennyi szélsőségesen reakciós erejét, és mindezt élesen szembeállította a „liberális" republikánusokkal. E „liberálisok" képviselője Rockefeller New York-i kormányzó volt, de végül is alulmaradt. A liberális szavazatok és küldöttjelölések ugyanis megoszlottak közte, Nixon volt al­­elnök, Romney michigani kormányzó és Cabot Lodge volt saigoni nagykövet között. Ezért most, az utolsó hetekben mindazok, akik fel­ismerték Goldwater szélsőséges nézeteinek veszedelmét, ha késve is, megpróbálják összefogni a mérsékeltebb erőket és a hírhedt szenátorral szembeállítani közös jelöltjüket, a viszonylag ismeretlen Scrantont. Július 19-én tölti be 47. évét William Warren Scranton kormányzó, a ,,pennsylvaniai arisztokrata”, ahogyan újabban szívesen ne­vezik. Lakhelye: Scranton. Vagyona: több milliárd. Családfáját egészen nagyapjáig ve­zeti vissza, aki létrehozta a Scranton-biroda­­lom alapjait. Vasutak, vízművek, bankok szolgálják a milliárdok szaporodását, és hogy miképpen, arra mi sem jobb bizonyíték, mint hogy székhelyüket magáról a családról nevez­ték el. Tévedés ne essék, nem valami kis fa­lucskáról van szó, hanem egy 120 000 lakosú városról, mely mellesleg az amerikai antracit bányászat egyik székhelye. S hogy ki ne hagyjuk a listából: ezek a bányák is a Scranton család birtokában vannak a hozzátartozó acélművekkel együtt. A bányák egyébként jelenleg alig működnek, ezért a körzet bányászlakossága a munkanélküliek számát szaporítja. Amerika-szerte köztudott tény, hogy a szénbányák leállítása pillanatnyilag nagyobb hasznot hoz a bányabáróknak, mint működtetésük, így ugyanis a bankjaik érdek­körébe tartozó, nagyobb profitot hozó olaj­üzlet van fellendülőben. A fiatal kormányzó alig néhány éve lépett a politika porondjára. Nagyapja már republi­kánus szenátor volt, apja csak az üzletnek élt, s ő maga sok mindent megpróbált az újság­írástól a tv műfajáig, amíg élére nem állt a Scranton vagyonnak, és az 1950-es évek végén meg nem próbálkozott a politikai karrierrel. Sikerült, mert minden itten szük­ séges kellékkel rendelkezett: jófellépésű, szimpatikus külsejű férfi, megbízható család­ból való, rendezett családi életet él, és főleg­ fedezni tudja a politikai pálya megkezdésére elengedhetetlenül szükséges hatalmas költsé­geket. Csak egyetlen adatot ezekről a kiadá­sokról: Egy nagyobb tv-ál­lomás félórás interjújáért a politikus interjúalanynak 700 000 dollárt kell fizetnie. De hány ilyen félórára van szükség, míg valakiből kormányzó, szenátor, és mi több, elnökjelölt válik? Scranton saját politikai nézeteiről azt vallja, hogy „liberális a polgári jogok és internacionalista a külügyek dolgában”. Ezek az amerikai politikai fogalmak azt jelentik, hogy belpolitikailag — főleg a néger kérdés­ben — viszonylag szabadelvű, s a világ realitásaival számoló külpolitikai nézeteket vall. San Franciscóban nagy harcok és nagy megalkuvások várhatók. Goldwater nagyon erős, szervezett jobboldal élén áll. Ha sikerül is maga mögé parancsolnia őt a liberális szárnynak, feltehetően Scrantonnal az élen, Goldwaterrel akkor is számolnia kell a köz­­társasági pártnak, sőt az eljövendő esztendők­ben az egész amerikai politikának. New York, 1964. június GOLDWATER: stilizált családi idill. Szinte el sem hinné az ember, hogy az egyszerű áruház-tulajdo­nos — ahogy önmagát ne­vezi — „fehér párti” és „háborús párti”, s a polgá­ri jogok kiterjesztéséről szóló szenátusi törvény­­javaslat ellen szava­zott ... SCRANTON: Nappal hosszantartó tárgyalások, este tviszt, közben is akad egy sereg tennivaló — nem csoda, hogy a fáradhatatlannak mondott elnökjelölt a nap végére mégis elfárad

Next