Tükör, 1967. október-december (4. évfolyam, 40-52. szám)
1967-10-03 / 40. szám
H1H kirKl^Tmn ! Az ember sokáig hordoz magában téves elképzeléseket. Én például mindig azt hittem, hogy csabai kolbász, vagy gyulai kolbász — teljesen egyre megy. Ez a tévhitem csak most, Békéscsabán oszlott el. Ott megkóstoltam a »csabait«. Ételízek jellemzésénél gyakran élnek hasonlattal: a friss vaj olyan, mint a mandula, a jól elkészített bab, mint a gesztenye ... A csabai kolbász azonban semmihez sem hasonlítható, legkevésbé agyulai módra készült rokonához. A hírneves kolbászt azonban csak Békéscsabán lehet kapni, és csak legújabban. Úgy szeretném továbbadni, ahogy hallottam a városban, a kolbász körüli gondokat. A recept A századforduló idején úgyszólván minden háznál csinálták, az élelmesebbek eladásra is. Hentes cégek alakultak, melyek az egész ország számára, de még külföldi exportra is gyártottak. Még a felszabadulás után is szállítottak valamennyit külföldre. De aztán teljesen abbamaradt a gyártása. Később egy svájci nagykereskedő reklamálta, hol marad a csabai kolbász, de azt válaszolták neki, hogy már egyáltalán nem készítik, — és ez sajnos, igaz is volt, és ami a tömeggyártást illeti, mind a mai napig igaz is maradt. No de miből is készül ez a pompás harapnivaló? Íme, a receptje: Pirospaprika — az édes és az erős sajátos keveréke —, fokhagyma, kömény, só, és színdisznóhús — amelynek a zsírtartalma 45 százalékos, a nedvességtartalma 28 százalékos. A kolbászt aztán kilencven napig kezelik. Ebből hat napon át füstölik, a hátralevő időben pedig érlelik, 12—15 fokos hőmérsékleten. És akkor mélypiros lesz a színe, és kiérlelt a zamata, és olyanfajta ereje támad, ami nemcsak a torkot ingerli, hanem belül, az egész testet, úgy, hogy a kóstolgatást nem lehet abbahagyni. Amíg egyetlen karikát lát az ember az asztalon, csak eszi, eszi, a legszívesebben kenyér nélkül. De ha ez így van, akkor miért nem készítenek belőle elegendőt? Mert nem kapnak hozzá elég sertéshúst. Bár a megye háromszázezer disznót nevel az országnak, a helyi feldolgozásra nem jut belőle tízezer darab sem, mennyire lenne szükségük. Az országnak természetesen szüksége van a sertéshúsra, de mivel annak egy részét mindenképpen feldolgozott formában küldik piacra, miért járnánk rosszabbul, ha a gyulai »módra« kolbász helyett, valódi csabait is árusítanának a Közértben? A magyar pasztasuta A belföldi tészták közül a békéscsabai a legnépszerűbb. A makaróni, a metélt, a levestészta, minden gyakorló háziasszony tudja, mennyivel jobbak, mint más magyar tésztagyárak készítményei. A tavaly beállított olasz gépsoron, a jó minőségű lisztből remek, ruganyos tészta készül. Naponta 72 ezer darab tojást használnak el. Makaróniból gyártják a legnagyobb mennyiséget. A konzervgyár laboratóriumában most azzal kísérleteznek, hogyan lehetne félkész áruként hozzácsomagolni paradicsomot és reszelt sajtot, hogy a pasztalutát a lehető legkomótosabban elkészíthessük. A küszöbön álló, új gazdasági mechanizmus az eddiginél okosabb, átgondoltabb kereskedést követel. A békéscsabai szőnyegszövő ktsz-ben, ahol torontálit, magyar-perzsát, fali szőttest készítenek, mondták el, hogy az Artex Itt kezdődik Békéscsaba — a benzinkútnál