Tükör, 1971. október-december (8. évfolyam, 40-52. szám)
1971-11-02 / 44. szám
Radó Sándor: DORA JELENTI A Kecskeméti Katona József Színház most ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. Ünnepi társulati ülésen emlékeztek meg erről a jubileumáról. Az évforduló alkalmából bemutatták Katona József Bánk bánját. Az előadást Turián György rendezte. Képünk, az előadás egyik jelenetében Faluhelyi Magdát és Ács Gyulát mutatja. Szórakoztató három órát nyújt Bárány Tamás vígjátéka — Payer András zenéjével, S. Nagy István dalszövegeivel. Horváth Tivadar a vígjáték rendezője, jó ritmusban pergeti az előadást, és a társulat — Kabos Lászlóval, Kazal Lászlóval, Alfonzéval, Géczy Dorottyával, Lórán Lenkével és Zana Józseffel az élen — mindent elkövet a mulattatás érdekében. Bárány Tamás leleménye a történetbe ágyazott, időszerűen csipkelődő mondanivaló. Az emlékezetes Hamlet-film után Grigorij Kozincev egy másik Shakespeare-tragédiát, a Lear királyt filmesítette meg. A nagy erejű, korhű, s a mai nézőhöz szóló Lear-film feledhetetlen címszereplője Juri Jarvet (képünk). Szosztakovics kísérőzenéje a drámai atmoszférát erősíti. Ezúttal dicsérettel írhatunk a magyar szinkronról is. Kassák Lajos (képünk) írói-festői munkásságának különleges dokumentumát adta közre a Képzőművészeti Alap kiadóvállalata. Facsimile kiadásban jelentette meg 1951- ben rajzolt képeskönyvét, meserajzait egy kisfiúról, akiről a megindító kézírásos szöveg azt mondja: „ő az én múltam / én vagyok az ő jövője / ... és én látom / nem ismer meg / honnan is gondolhatná / hogy egy ember / ilyen messziről érkezett / s még messzebbre készülődik.” Az 1956 után jelentkezett költőgeneráció egyik legszínesebb, legvonzóbb egyénisége Mezei András. Válogatott verseinek kötete alkalmat ad arra, hogy nyomon kísérjük költészete alakulását. Az arc, ami e kötetből ránk tekint, egyszerre a gyermeké és a felnőtté múlt és jelen áthatja benne egymást. Mezei András verseinek szembeszökő a formabiztonsága. E forma mindig spontán, az őszinte érzelem természetes kifejezése. A könyv szerzője, Radó Sándor, magyar földrajztudós. A második világháború alatt Svájcban, a szovjet hírszerzés ott dolgozó csoportját irányította. Élményekre, dokumentumokra támaszkodó munkája páratlan ebben a műfajban. Feltárja az antifasiszta hírszerzés bonyolult munkáját, amellyel hozzájárult a szovjet hadsereg és a szövetséges haderők győzelméhez. Leleplezi a Nyugaton megjelent hasonló témájú könyvek hamisításait. A Bartók összkiadás legújabb lemezén három mű szerepel. Két rapszódai hegedűre és zenekarra (1928- ból) és a Hegedűverseny (1937—38). A rapszódiák a népdalfeldolgozások közé sorolhatók, a Hegedűverseny stílusán is erősen érződik a népzene ihletése és a verbunkos-karakter. Mindhárom mű szólistája Kovács Dénes. A rapszódiákat Ferencsik János, a Hegedűversenyt Lukács Ervin vezényli. KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ Katona József: BANK BAN VIDÁM SZÍNPAD Bárány Tamás: A SZÜLŐ IS EMBER SZOVJET FILM LEAR KIRÁLY KÉPESKÖNYV Kassák Lajos: AZ IDŐ MÚLÁSÁBAN VÁLOGATOTT VERSEK Mezei András: CSILLAGOK TÁBORA VISSZAEMLÉKEZÉS HANGLEMEZ Bartók: HEGEDŰVERSENY KÉT RAPSZÓDIA HEGEDŰRE ÉS ZENEKARRA 120 ZENEI LEVÉL MAGYAR MŰVEK BEMUTATÓI Zenei életünk pezsgését, sokrétűségét bizonyítják a Zenei Hetek bemutatói. Ma már aligha beszélhetünk bármiféle „magyar iskoláról”, bármiféle stílusegységről, vagy erre való törekvésről. Minden szerző a saját útját járja, persze ez az út nem lehet független a hagyománytól és attól a zenei légkörtől, melyben élünk. A Mihály András vezette Budapesti Kamaraegyüttes hangversenyén, három új művet ismerhetett meg a közönség. Székely Endre Magamaf-jának érdekessége, hogy a szopránszóló itt nem határozott gondolatokat megjelenítő szavakat énekel, hanem szótagok sorozatát. A zeneszerző csupán a mássalhangzók rendjét kötötte meg, a magánhangzók szabadon, az előadó tetszése szerint változtathatók. Mindez persze külsőség, úgy is mondhatnánk „technika”. Sokkal fontosabb az, hogy a mű sehol sem énekellenes, a lírai karakter, a sok ritmikai ötlet szinte mindvégig érvényesül. Durkó Zsolt Iconography, No. 2. című darabja kürtszólóra és kamaraegyüttesre készült. A cím görög eredetű szavakból született: eikon és graphia, vagyis képleírás. Találóan, hiszen a kompozíció éppen a hangzásképek megragadó szépségével hatott. Az ikonográfia őszinte vallomás, töretlen folytatója Durkó eddigi jelentős opuszainak. Ugyanezen a koncerten mutatták még be Kurtág György Bálint István verseire készült Négy capriccióját. A kompozíció tömör és expresszív, híven adja vissza a szabad aszszociációs versek jellegét, hangulatát, korunk idegfeszültségét. Az énekszólam kezelése szokatlan, de még ott is elsődlegesen zenei fogantatású, ahol nem veszi tekintetbe a prozódia törvényeit. Rendkívül hatásos a capricció-sorozat, s helyenként olyan elemekkel is gazdagodott, (táncos, játékos jelleg), melyekkel a zeneszerző eddigi műveiben csak kevéssé találkoztunk. Nehéz jósolni, vajon a kifejezőeszközök némi irányváltozását regisztrálhatjuk-e, vagy csupán egy dalciklus kelléktár-bővülését? Dávid Gyula IV. szimfóniáját Németh Gyula vezényelte az Állami Hangversenyzenekar élén. Mint többi művében, Dávid Gyula itt sem sokkírozni, minden áron meghökkenteni és újítani akart. Kifejező, világosan követhető darabot írt, melynek különösen a harmadik tétele tetszett: lendületes, jól hangszerelt, gyújtóhangú zene. Hasonlóan könnyen követhető Sárközi István Concerto grossoja, melynek első változata több, mint negyedszázada készült. A két évvel ezelőtti átírás erőteljesebbé fokozta, bővítette a már eredetiben is hatásos kompozíciót. Kár, hogy az első tétel dinamizmusa és a második tétel bensőséges szép hangja után halványabbnak, kevéssé súlyosnak tűnik a zárótétel zenei anyaga. Csak a kódában érezzük igazán a szerzői szándékot: a második világháború pokoljárásának haláltáncát. Győr város fennállásának 700 éves évfordulójára a Városi Tanács öt fiatal szerzőtől rendelt kompozíciót. (Közülük szólal meg kettő Sándor János vezényletével a Győri Filharmonikus Zenekar estjén.) Ezt a gesztust lelkesen üdvözöljük, s reméljük, a jó példa követésre talál, hiszen nagy szüksége van a mai zenének mecénásokra! Fokozza örömünket a két megismert darab, közülük is elsősorban Balassa Sándor Cantata „Y”je. A szerzőt idézzük: „Kantátámban elsősorban szép zene megírására törekedtem.” S hogy a mai zene is adhat — akár első hallásra — szép élményt, arra frappáns példa e kompozíció. Mert sohasem a stiláris eszközök a lényegesek, hanem az, hogy a komponista mennyire képes személyes mondandóját átadni a hallgatónak. Ha ez sikerül, a stílus és technika csupán a szakmai érdeklődők kíváncsiságát elégíti ki. Hasonlóan Balassa művéhez, Sáry László Immaginario, No. 1. című műve is a korszerű hangzást vállalja. Effektusokban — például nálunk szokatlan, elektronikus zenére emlékeztető hatásokban — bővelkedett a darab. De ezen túl azt is éreztette, hogy szerzőjének van mondanivalója, tehetsége és felkészültsége. Mindez hozzásegíti majd bizonyára egyénisége, zenei stílusa teljesebb kialakításához. A bemutatók sorát három kisebb kompozíció zárja, melyeket a Magyar Kamarazene sorozat október 22-i koncertjén ismerhetett meg a publikum. Mindhárom mű igényes és figyelemre méltó. Sárközy Pásztorballadája és Három tanulmánya ugyancsak az énekhang kevésbé ismert lehetőségeit kutatja. Kalmár László fuvolára és zongorára írott Szonátája hasonlóan míves munka, de tömörebb és összefogottabb, míg Kocsár Miklós Replicheje elsősorban a fuvola-cimbalom izgalmas vegyítésével hatott. E néhány bemutató ismertetése is jelzi talán az idei Zenei Hetek legfőbb eredményét. Új magyar zenei alkotások születtek, s ezek bíztató hírnökei emelkedő zeneművészetünknek. Kurtág György, akinek a Budapesti Zenei Heteken mutatták be új művét, Négy capriccióját HALLOTTUK Olvastuk Láttuk