Tükör, 1972. október-december (9. évfolyam, 40-52. szám)
1972-11-21 / 47. szám
A lány mosolygott: — Ó, milyen ostoba vagy, hiszen az asztali lámpában rejtett magnetofon volt. Te magad indítottad el, amikor meggyújtottad a lámpát. Azt az utasítást kaptam, hogy mielőtt álomba zuhannál, szedjek ki belőled mindent. Zavart csend állt be. — Mihály — súgta szinte könyörögve a lány egy pillanat múlva, s kezét az őrnagy kezére tette. — Mindenre kérlek, ami szent, menekülj innen. Rögtön idejönnek. Figyelmeztetés nélkül lőni fognak. Többen lesznek. Senki nem menthet meg. Ilona kinyitotta táskáját. Kivett belőle egy papírszalvétába csomagolt kis tárgyat. — Tedd el — mondta. — Tartaléktöltények a pisztolyomhoz. Ilona már erről is tud? — Meneküljünk azonnal. A kocsim kint vár. — Ilona felállt és kézenfogva húzta az őrnagyot. — Mégiscsak elmennek? — csodálkozott a felszolgálólány. — Sajnos! — mondta az őrnagy. A vendéglő előtt szép sportkocsi állt, BMW. A lány odament a kocsihoz, táskájából elővette a kulcsot. — Add ide — mondta az őrnagy —, majd én vezetek. — Úgy látszik — sóhajtott Ilona —, nem hiszel nekem. — Talán hiszek — ismerte el a tiszt —, de nincs kedvem kockáztatni. Elindította a kocsit. Wyganowicz nem hajtott fel a felső rakpartra, elhagyta a Szabadság-hidat, az Erzsébet-hidat és a Lánchíd felé fordult. Majd eltűnt az Attila utcában. — Állj meg egy pillanatra — kérte a lány. — Beszélnünk kell egymással. Wyganowicz leállította a kocsit. — Meneküljünk Budapestről — kérlelte Ilona. — Három óra múlva Pozsonyban leszünk. A Duna partján van a luxus Devin szálló. Ott nem fenyeget veszély. Ott nem ismer bennünket senki. Ha akarod, három, négy nap múlva visszatérhetsz Budapestre. De itt megölnek, ezek gyilkosok. Nagyon nagy pénzt kapnak érted. Ilona átölelte Michalt és csókolgatni kezdte. — Menjünk! — suttogta szinte reszketve. — Esküszöm, az életedet akarom megmenteni. A te életedet és az enyémet. Wyganowicz a kocsi órájára pillantott. Hét óra múlt tíz perccel. — Nos, akkor menjünk — határozott. Beindította a motort, a kocsi elindult, átment az utcakereszteződésen, befordult a Mártírok útjára, majd a Margit-híd felé vette útját. Ilona megértette, hogy visszatérnek Pestre. Elhúzódott Wyganowicztól. Amikor a kocsi a Lenin körúton elért a Rákóczi útig, Ilona megkérdezte: — A rendőrségre viszel? Michal felnevetett: — Nem. A Mátyáspincébe. — A Mátyáspincébe? — csodálkozott a lány. — És minek? — Vacsorázunk és hallgatunk egy kis cigányzenét. Talán szerencsénk lesz és a leghíresebb cigányprímás játszik nekünk valami szép szerelmes nótát. — Mihály, te őrült vagy! Minden pillanatban halál leselkedik rád. És te cigányzenét akarsz hallgatni? — Ki tudja, mi lesz a Mátyáspince után. Lehetséges, hogy már nem is élünk. Vagy ha igen, akkor hazaviszlek a Népköztársaság útjára. — Mihály, ne komolytalankodj. Ha a Mátyáspincébe akarsz menni, menjünk, nem bánom. Aztán oda megyünk, ahová akarod, Pozsonyba, Romániába, Jugoszláviába vagy akár Ausztráliába is, csak minél távolabb ettől a várostól, ahol az életedre törnek. — Félek, hogy a legveszedelmesebb lövés számomra, Amor nyila lesz. — Veled nem lehet komolyan beszélni. Valóban nem érted, milyen veszedelemben vagy? — Sohasem gondoltam arra, hogy egy szép lány veszedelmet jelenthet. Még akkor sem, ha narancslékoktéllal kínál. — Michal nagyszerűen szórakozott Ilonán. Nem bízott a lány őszinteségében. A Mátyáspincében azonban nem volt mitől félnie. Biztos volt abban, hogy Zrínyi István nem véletlenül utasította őt, hogy odamenjen, őrség lesz, vigyázni fognak rá. Csak azt nem értette, hogy ez a szimpatikus magyar, Zrínyi István, miért nem játszik nyílt kártyákkal Megérkeztek. Michal a mellékutcában állította meg a kocsit. A Mátyáspincében egy pincér lépett az asztalukhoz, az étlappal. — Halászlé? — kérdezte Ilonától az őrnagy. — Együnk inkább erdélyi fatányérost. Tudod, ez nagyon érdekes, különböző húsfélék, sült kolbász, paprika, saláta, burgonya és mindezt valóban fatányéron kapjuk. — Rendben van — adta meg magát az őrnagy — legyen fatányéros. — Ha azt tennéd, amit én akarnék, már néhány kilométernyire lennénk a határtól — mondta Ilona, majd a pincérhez fordult, megrendelte a fatányérost és hozzá egy üveg vörös bort Alig néhány perc múlva a kémi elhárító tiszt észrevette, hogy Ilona kezében megremeg a pohár. Arca krétafehér lett. Riadtan tekintett a bejárati ajtóra. Az őrnagy egy szempillantás alatt előkapta a zsebéből a fegyvert. Az asztalra tette, bal tenyerével letakarta a pisztoly csövét. A bejárati ajtónál Zrínyi István állt. Amikor észrevette Michalt, mosolyogva közeledett asztalukhoz. — Mégis becsaptál, bár annyira hittem neked, és én őszintén beszéltem veled. Az ezredes... — suttogta a lány. Zrínyi István asztalukhoz lépett, meghajolt a lány előtt, majd üdvözölte az őrnagyot és azt mondta: ÍRTA: JERZY EDIGEY (8) FORDÍTOTTA: BABA MIHÁLY 26B A CENTRUM ÁRUHÁZAK - A LEGÚJABB DIVAT, A KITŰNŐ MINŐSÉG, A JÓ ÍZLÉS VILÁGA A NŐI FEHÉRNEMŰGYÁR PÁVA VÉDJEGYŰ KIVÁLÓ TERMÉKEI A CENTRUM ÁRUHÁZAKBAN AJÁNDÉKOZNI MINDIG ÖRÖM Különösen, ha az ajándékozó biztos lehet benne, hogy szép gesztusát örömmel méltányolják. Ezúttal is sok-sok lehetőség közül választhat PÉLDÁUL egy szép doboz vagy csomag, amelynek tartalmát áruházaink szakértő eladói Önnel együtt, választékos ízléssel állítják össze, bizonyosan nagy örömet szerez karácsonyra. Erről az ajánlatunkról ennyit: