Új Tükör, 1977. július-szeptember (14. évfolyam, 27-39. szám)
1977-09-25 / 39. szám
nél látványosabb a slatomozás, vagy a szabad művészi görizés. Az utca, a város sportja ez, amit egyszerűsége, szerény igényei, sport- és művészi lehetőségei miatt még gyártási licenc vásárlásával is érdemes lenne meghonosítani, amíg exporthasznunk is származna belőle.) Goldfinger Ernő be mert költözni a maga tervezte házba, hogy két évig saját tapasztalatot szerezzen és öszszegyűjtse a lakók panaszait, véleményét. Először is védőtetőt kellett építeni a játszótér fölé, mert többek között televíziót dobtak ki az emeletről. De változtattak a lakáskiutalási renden is: nem együtt költöztetik be a felszámolt nyomortelep lakóit, nem rászorultsági sorrendben osztják a kulcsokat, hanem keverve: egy alkalmi munkás, egy tanár . . . A Blick Tower környékiek már társadalmi munkában építik az angolokra olyannyira jellemző parkot. Elveszett Puskás Kikerülni nem tudtuk, ezért átoldalaztunk a szorosan egymás mellé rakott szekrények közt a Viktória és Albert Múzeum ezüst gyűjteményén. Szörnyű volt. Náluk is, nálunk is a gigantománia az alapvető múzeumi rendezőelv: lenyűgözni, beleverni a betonba azt a szerencsétlen látogatót! Nem csoda, hogy nyolcadik osztályos fiam inkább mosogat, csak ne kelljen múzeumba menni. Úgy tűnik a londoni tanároknak sikerült kicselezni a múzeológusokat (vagy a gyerekeket?), a szokásos kollektív „fejbeverés” helyett ők tesztlapokkal és egy füzettel önálló felfedező útra zavarják tanulóikat. Találja meg maga a British Múzeumban III. Tuthmoszisz fáraó szobrát, "válaszoljon rá, hogy miből készült, mekkora stb. s végül rajzoljon le egy adott tárgyat, szobrot. Három napot futkostunk a múzeumok múzeumában, többszörösére nőtt a fejünk, de nem lexikális tudásunk alig változott, pedig változnia kellett volna. Mi felnőttek is örülnénk, ha a régész magával vinné felfedező útjára, ha itthon ötszáz avar lószerszám helyett csak öt lószerszámot mutatnának be, de ezekből megtudhatnánk, hogy korábban miért hajlott erre, aztán miért hajlottamarra, honnan került rá a díszítés, és az miként változik az idők során? Volt idő, amikor a világ összes feltalálni valóját, még a röntgent is elintéztük családon belül. Nagy volnánk, ha ezt kelet-európai gyerekbetegségnek hinnénk, mert bizony a Science (Természettudományi) Múzeum megemlített nagyjai is nyugatra húznak valamicskét. A gyufa és a telefonálás történetét bemutató kiállításokon sem Irinyi Jánost, sem Puskás Tivadart nem találtuk a jelentősebb gyárosokat is említő tablókon. Ez hiányzott Jancsónak? Jócskán közölt szemforgató híradásokat is a magyar sajtó Jancsi Magánbűnök, közerkölcsök című filmjének olasz bírósági hercehurcájáról. Szemforgatót mondok, mert nálunk ezt a filmet nem mutatják be. És bár a tilalom a legszerencsétlenebb álláspont művészi alkotással szemben, nem hiszem, hogy a Jancsó-filmet meg lehetne védeni. Rendezőnk úgy járt a pornográfiával, mint az egyszeri kisfiú a csúnya beszéddel. ..Apu, Jancsi azt mondta, hogy 1 . . ., pedig azt nem szabad mondani, hogy 1. . ., mert a 1 .. . csúnya, Jancsi mégis azt mondta, hogy 1 . .., pedig ő is tudja, hogy a 1...” és így tovább két órán át. Ez hiányzott Jancsónak? Olvasgatom saját és laptársaink írásait a külföldi színházi előadásokról és bolond fejjel azt hiszem, ha ezeket tíz-, meg százezer példányokban szükségesnek tartjuk közreadni, legalábbis évadtörténeti jelentőségű eseményről van szó. Naiv fejemnek még az sem gyanús, hogy híradásaink szerint környékünkön — Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Ausztria — nincsenek színházak, pedig a londoni színház sem fenékig Brook. A vérre menő verseny miatt jobb és rosszabb is a mi színházunknál. A legkiszolgáltatottabb színész jobb, szakmai tudása, mozgáskultúrája magasabb színvonalú, és bocsánat, nem engedheti meg, hogy elhízzon, mindenben fegyelmezettebb. A rendező? Található egy pár Londonban is. De bizony a Julius Caesar előadását otthagytuk a gangos-rangos Nemzetiben, annyira dilettáns volt. Az említésre érdemes darabok egy része csípős társadalombírálattal arat sikert (Stoppard: Szennyes), amit persze ők sem a színházban kezdtek el gyakorolni. Legtisztább élményünk a fenséges Royal Balett szabadtéri ismeretterjesztő előadása, a Balett mindenkinek — amit nagyképű vonakodásom után néztünk csak meg. Az előadók természetesen nem a nagyágyúk, hanem a mindent tudó második vonal. A táncosok, egy szál zongorista, egy bohó díszletmunkás és nem utolsósorban a tánctanár-konferanszi igazgató nemcsak egy darab iránt keltették fel az érdeklődést. (A rosszul őrzött lány), de élvezetesen elmesélték például a balett- és néptánc jellemábrázolási lehetőségeit is. A jegy húsz forint, jelenharmada a legolcsóbb mozijegynek és a Royal Balett vállalkozása már tizenhárom esztendős! Jubilee Hogy egy szellősebben öltözött hölgyet nyomtattak a hegesztő pisztolyok dobozára is, az természetes. Egy hölgy „ajánlja” a királyságot is. 1977 legnépszerűbb fotómodellje, maga II. Erzsébet királynő. Uralkodásának huszonöt éves jubileumát éppúgy köszöntik zöldségből, mint gyémántból kirakva. Madame Tussaud panoptikumából kivonták Castro, Hruscsov és mások viaszmását, hogy bemutathassák a fenséges családot 25 évvel ezelőtt és most. Hercigek. Utcára szabadulva a viaszpróbáló hőségből nekitámaszkodnék az első öntöttvas villanyoszlopnak, de az oldalán álló dombormíves betűk — II. R. II. Erzsébet uralkodása idején — tiszteletre ösztökélnek. Bízzunk benne, hogy az angol kutyák is tudnak olvasni. Utunk naponta a Buckingham mellett visz el és nem mulasztjuk el megnézni a palota zárt parkírozóját: mi újság akirályéknál? Vannak vendégeik uzsonnára? Tudom, olcsó dolog a mai világban egy királynőt fricskázni és politikai hovatartozásomat bizonyítandó sincs már erre szükség. Elkapott hát a jó Háry János császár vállveregető kedve? Vagy csak a szirupos jubilálgatástól csömörlöttem meg? Nem, nem, hisz a zsugorodásával együtt bizonytalanodó világ minden sarka szívesebben tekint vissza, mint előre se.Hát ezt is megértük!”), ám az angliai csinnadratta azt mutatja, milyen kortévesztő formában maradt fenn ez a királykodás. Elsősorban nem a loknisfejű lordocskák érdekesek, hanem a munkások, akik járandóságként várják a mindennap királynősztorit. Ezeken a ceremóniákon egy ország ladikázik a hajdani világbirodalom Óperenciás hét tengerén! Egyébként megszülett Angliában az első elefántbébi. A neve: Jubilee. PÜNKÖSTI ÁRPÁD A gördeszka az utca, a város sportja Az egyforma házaknak közelről bájuk van Magasból riasztó a londoni utcák egyhangúsága ... A szerző felvétele