Új Tükör, 1978. január-március (15. évfolyam, 1-13. szám)
1978-02-19 / 8. szám
Ion XIM Hazám a városban Mint az Új Tükör olvasója és régi budapesti lakos több — talán a közvéleményt is érdeklő — témával tudnék szolgálni. 82 éves vagyok, az órás mesterséget tanultam. A József utcában laktam, és a Kálvin téren keresztül jártam át Budára, az akkor új Erzsébet-hídon — vagy 6—7 ezerszer 4 éven keresztül. Most hiányolom a szép Kálvin téri műemlék szökőkutat, és szeretném tudni, megvan-e még? Egyébként és főképpen most arról írnék, hogy a város lakossága honnan tudta meg a pontos időt az 1910-es években. Hoser Victor svájci származású órásmesternél voltam órásinas 4 évig Budán, a Szarvas tér felé vezető akkori Árpád utcában. Ez a ház most Semmelweis-emlékmúzeum. A budai lakosságnak a pontos déli időt a Donáti utcában most is meglevő épületben, a reáltanoda tudós tanárai által szerkesztett ágyú lövése jelezte. Az Árpád utca akkor elég meredek volt, és az utcában haladó villamosból a kalauz vagy a vezető sokszor leugrott, és megnézte a pontos időt a kirakatban levő hajókronométerről. A mi műhelyünkben készült az akkori műegyetem által rendelt álló óra, ami tudtommal még most is működik a Múzeum körúton. Ez az utcai óra szinkronban működik egy hátsó betontömbön elhelyezett másik órával, mivel a talajrezgés miatt nem lehetne pontos. Az órát 1913- ban állították fel, én akkor „szabadultam”, és a bemutatott munkámért egy 20 koronás aranyat kaptam. Pontos időt jelzett az Egyetem téri templomból minden délben felhangzó harangzúgáson kívül a telefonhírmondó is. Ez a Rákóczi úton volt az Uránia színházzal (most mozi) szemközt valamelyik házban, híreket is leadott. Egyik-másik nagyobb kávéházba, étterembe is be volt vezetve. Pontos időt jelzett az az álló városi óra, amelyről a nóta is szól: „Hétre ma várom a Nemzetinél, ott, ahol a hatos megáll...” De ez már később létesült. Tán érdemes még megírnom, hogy a hídon naponta kétszer is átmenve. 2 krajcár hídpénzt kellett fizetni a pesti oldalon, de Budáról vissza nem kellett fizetni. Özvegy édesanyámnak ez is elég nagy kiadás volt, mert a gazdám 4 éven keresztül semmit sem fizetett, és én hazajártam ebédelni. A Tabánról még sok emlékem van. Például a Döbrentei téren a Forgó kioszkkal szemben voltak a szobrászok, festők által bérelt nagy, üvegablakos hodályok. Sok szegény szobrász még ott is lakott. Azt hiszem, több neves művész dolgozott ott akkor, én Holló Barnabásra emlékszem. Mások is többször bejöttek az üzletbe beszélgetni a mesterrel és melegedni. Egy ízben, azt hiszem, éppen Holló mondotta: maguk már nem igazi mesterek, az órákat már nem maguk készítik. Erre a mester azt válaszolta, hogy a mai művészek sem képesek már olyan alkotásokra, mint a régi görögök és rómaiak. Színyei Merse Pál is ott lakott, a szomszédban levő királyi palotához tartozó házban, amelyben a várbeli tisztviselőknek volt lakásuk. Én katonáskodás, frontszolgálat után, megélhetést keresve, vidékre mentem, mert vidéken a segéd kosztot és kvártélyt kaphatott. 6 évig segédeskedtem Halason, aztán műhelyt és később üzletet nyitottam. Most nyugdíjas vagyok, a lakásomon javítgatok egy-két órát. Funk Árpád Kiskunhalas Fenyő utca 10. Küldjön egy képet! (1978. 4. szám) Az olvasóink által beküldött anyagokhoz — különösen Károly király vasúti miséjével kapcsolatban — több kiegészítést, helyesbítést tartalmazó levél érkezett szerkesztőségünkbe. Terjedelmi okok miatt csak az alábbi levelet közöljük, de megköszönjük dr. Fogarassy Lászlónak (Pozsony) és Nállási Ernőnek (Siófok) értékes hozzászólását. * Az Új Tükör egyre szélesebb tartalmi skálájával méltán kiérdemli az olvasóközönség érdeklődését, és közreműködésre is „kényszeríti” egyegy cikkel kapcsolatban. A történelmi miniatűrökkel való játék, nagy események apró mozzanatainak életrehívása, a múltnak — különösen saját múltunknak — történelmi hűséggel való idézése hasznos és gondolatébresztő dolog. A Károly király vasúti miséje című cikkhez az alábbi kiegészítést szeretném nyújtani. A kép értékéből semmit sem von le, hogy nem Budaörsön, hanem a torbágyivasútállomáson készült, és nem titokban. A tábori misét ugyanis ott tartották 1921. október 23-án. A miséző pap egy soproni bencés páter volt, a király egykori tanára. A király nem október 22-én, hanem 20-án érkezett Magyarországra. A repülőgép Pusztacsaládon, Dénesfa mellett szállt le. A két repülőtiszt Fekete százados és Alexay főhadnagy voltak (nem Alexej!). A királyt néhány politikuson kívül, a katonák képviseletében báró Lehár Antal ezredes (Lehár Ferenc testvére) várta. Ostenburg csak Sopronba érkezése után csatlakozott Károly királyhoz. A budaörsi öszszecsapás után a királyi pár Tatára, az Eszterházy-kastélyba vonult vissza. Innen vitték őket Tihanyba, majd november 1-én Bajára, ahonnan a Glowworm (nem ,,Glowform”!) angol monitor szállította Madeira szigetére. A Műemlék vagy mégsem? című cikkhez. A magyar műemlékvédelem világszerte elismert, a legutóbbi, Magyarországon tartott nemzetközi konferencia megállapításai sem fukarkodtak a dicsérő jelzőkkel. A külföldi szakemberek azt látták, amit megmutattak nekik. Gödöllőt nyilván nem. Nagyon örülök, hogy Váraljai János szót emelt a két kastélyért. A gödöllői Grassalkovich-kastélyhoz hasonló elrendezésű és azonos stílusjegyeket mutató kastélyunk a péceli Ráday-kastély, a nagytétényi Száraz Dáni és a gernyeszegi (Erdélyben) Teleki-kastély. E négy kastélyt a művészettörténeti szakirodalom is együtt szokta említeni. A pécelit és nagytétényit új céllal és tartalommal helyreállították és használják. Úgy tudom, Gödöllőn új művelődési házat kívánnak létesíteni. A kastély jelenlegi üzemeltetői talán nem gördítenének akadályokat az elé, hogy egy új szociális otthont építsenek, és a kastélyt inkább kulturális célokra használják fel. A babati kastélyról közölt fénykép felirata nyilvánvaló sajtóhiba. A babati helyett „balatoni”-t írtak! dr. Vass Dénes Budapest V., Királyi P. u. 14. Az olvasónk által észrevett sajtóhibán kívül a szerző, Váraljai János nevét is tévesen írtuk - elnézést kérünk. Az Új Tükör pinceklubban (Osvát utca 11.) 1978. február 20-án, 18 órai kezdettel. „Szenvedélyes meditáció” címmel Verdes Tamás színművész tart önálló estet. Közreműködik: Pertorini Rezső. __________________________| Klubhírek SZÉKESFEHÉRVÁROTT január végén Új Tükörestet rendezett a városi népfront bizottság és a Velinszky-könyvtár. Pesti János értékelő bevezetője után lapunk munkatársai (Béres Attila, Fekete Sándor, Szász Imre) válaszoltak a találkozó résztvevőinek kérdéseire. Ezúton is köszönjük Molnár Istvánnénak, a könyvtár vezetőjének, hogy példás szervező munkával biztosította az est emlékezetes sikerét. A VERESEGYHÁZI Váci Mihály Művelődési Központi igazgatója megbeszélést tartott a község gazdasági vezetőivel és a szocialista brigádok képviselőivel. A jelenlevők a brigádok közművelődési vállalásainak közös előkészítésével kapcsolatos feladatokat beszélték meg. Elhatározták, hogy a község szocialista brigádjai együttesen csatlakoznak a házban működő Új Tükör klubhoz, és aktívan részt vesznek összejövetelein. „Enyém a szó” címmel minden brigád — a Művelődési Központ segítségét is igénybe véve — bemutatkozik a klub rendezvényein. A bemutatkozásokon a brigád a házigazda. Február 23-án az Új Tükör decemberi és januári számaiból rendeznek vetélkedőt. A veresegyházi Új Tükör klub május végén, június elején megrendezi a Pest megyei és a fővárosi Új Tükör klubok találkozóját. A SÁROSPATAKI Új Tükörklub 1978. március 3—4—5-én Telkibányán klubfarsangot rendez. A klubtagok megismerkedhetnek hazánk egyik legrejtettebb, nehezen megközelíthető, de csodálatosan szép vidékével, a Zemplénnel, elsősorban annak történelmi emlékeivel és néprajzi hagyományaival. A jelentkezők létszámkerete: 401 fő. AZ ÉRDI Új Tükör klub játékos vetélkedőjén a közismert „kakukktojás” játék adta az ötletet: az Új Tükör előző számában megjelent cikkek közé egy idegen újság cikkét a „kakukk tojta”. A klubtagoknak meg kellett találni az összefüggések alapján az idegen cikket. A DEBRECENI Atlasz Új Tükörklub vetélkedőjének az volt a címe: „Lehet egy Tükörrel több?” Az októberi lapban megjelent cikkek alapján készült a forgatókönyv, módszere a tv „Lehet egy kérdéssel több?” című vetélkedőjéhez hasonlított. Csak közvetlenül... Óg meg az emberfia néhanapján, mert egyes hivatalos vagy hivataloskodó szervek nyakatekert, bürokrata nyelvű körmondatokban utasítgatják erre meg arra. És örül a szív, ha néha közvetlen emberi hangot talál. Mint például a mellékelt vámszabály-nyomtatványon, amelyet a lengyel határ átlépésekor nyomnak előzékenyen az ember kezébe. (Szegény, fiatal lengyel vámtiszt nem tudta, hogy a cédula olvastán miért dől a nevetéstől a buszrakományra való magyar turista ...) „Lengyelországba érkező turista vámmentesen behozhat, saját használatra szükséges mennyiségben: élelmiszert, mindennapi használatú cuccokat (ruha, cipő, kozmetikai cikkek stb.), sport- és turistafelszerelést, valamint fotófelszerelést.” Aztán torkomon akadt a nevetés. Ki tudja, hány lengyel, német, angol turista derül ebben a pillanatban a mi kereskedelmi reklámszövegeinket, tájékoztatóinkat olvasván. Azok a külföldről beérkező használati utasítások, amelyeknek nyelvi torzszülöttein oly jókat mulatunk, nemcsak humoreszknek kínálják magukat. Tükörnek is. SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN □45