Új Tükör, 1980. január-március (17. évfolyam, 1-13. szám)
1980-01-13 / 2. szám
OLYAN VOLT, MINT A MAGYAR LABDARÚGÁS 1976 májusában kötöttem barátságot az Új Tükörrel, amikor ezen a néven először megjelent. A találkozáskor elég volt „meglátni és megszeretni”, annyira, hogy ez a barátság mind a mai napig tart. Lapjuk minden megjelent példányából őrzök is egyet-egyet, hogy azokat mint értékes kultúrtörténeti dokumentumokat hagyhassam utódaim hasznára és kedvtelésére. Azt, hogy én hűséges előfizetőjük és népszerűsítőjük voltam, vagyok. Önök lapjuk sajátos profiljával és magas színvonalával honorálták. Azért, mert kapcsolatom lapjukkal ilyen, úgy érzem jogom(?) vagy talán kötelességem is elmondani Önöknek, hogy az a közleményük, amelyikben hírül adták, hogy Orvosi üzenetek címmel új rovatot terveznek nyitni, megütközést keltett bennem és nemcsak bennem. Azonnal felrémlett szemeim előtt más lapok hasonló rovata. Ott ugyanis még valamennyire elviselhető, de hasonló olvasói levelekre adott válaszok gyűjteménye nem illik lapjukhoz... De hadd szóljak arról, hogy milyen nyomokat hagyott bennem a televízió szilveszteri műsora. 1. Olyan volt ez a műsor, mint a magyar labdarúgás. Mindig képes alulmúlni önmagát. 2. Azt már kellene tudni, hogy sem a szellemeskedés, sem a megjelenített női bájak nem pótolják a humort és a szatírát. 3. Hiányoztak nagy humoristáink közül sokan. Hol volt Kellér Dezső, Kabos László, Kibédi Ervin, Bárdy György, Csákányi László, Kazal László, Hofi Géza, Angyal János, stb. ? 4. Tulajdonképpen zseniális műsor volt, más szemszögből nézve. Ha a szerzők, rendezőik azt akarták elérni, hogy a műsort szidja a kedves néző, ne az általuk annyira ijesztőnek beharangozott ár- és jövedelemviszonyokat. 5. Ezt a fajta megközelítést azért lehet mégis kételkedve fogadni, mert a televíziónál illetékesebb helyről tudjuk, hogy életszínvonalunkat nem csökkenteni, szinten tartani akarjuk. Családom négytagú. Közösen néztük végig a műsort. A Mikroszkóp tagjainak és Alfonzónak örültünk. Nyirfás Dezső Szentgotthárd, Rákóczi u. 10. I isiXdUt Smlustarf $ '■ OLVASÓINK A TÉVÉ SZILVESZTERI MŰSORÁRÓL Arra kértük olvasóinkat, január 5-ig írják meg véleményüket a rádió és a televízió szilveszteri műsoráról. Ez a határidő akkor megfelelőnek látszott, de sajnos nem számoltunk a posta kézbesítési ütemével. Jó néhány levél elkésve érkezett, azután, hogy az alább közreadott néhány levelet már a nyomdába küldtük. Tanulságaikat, elgondolkodtató megjegyzéseiket, kritikájukat ezért a legnagyobb sajnálatunkra pillanatnyilag nem hasznosíthatjuk. Szabó Kálmánna budapesti olvasónk szintén késve érkezett leveléből mégis kiemelnénk egy megszívlelendő észrevételt. Azt írja, nagyon jól szórakozott a tévé szilveszteri műsorán, de talán még nagyobb élvezettel böngészte végig utóbb a lapokban megjelent kritikákat. Sok egymásnak ellentmondó véleménnyel találkozott, ami az egyik műbírálónak tetszett, a másiknak nem, amit az egyik jónak tartott, a másik nem. A hozzánk küldött levelekből is ez tetszik ki, s a véleményeknek ezt a sokféleségét, mi — akárcsak Szabó Kálmánnét természetesnek tartjuk. Ezért adjuk közre az ellentmondó megállapításokat is. Rövidítve, de stilizálás nélkül. Föltűnő viszont, s a közölt és nem közölt levelekből egyaránt kitetszik ez: szilveszterkor mindenki a tévét nézte. Úgy látszik, számítottak a rádió műsorának a héten egyébként már lezajlott ismétlésére. Mégis kérdés, nincs-e ennek valamiféle tanulsága a rádió műsorszerkesztése számára? az est leglátványosabb és egyik legjobban sikerült száma. Mindent összefoglalva: egész takaros (és takarékos) műsort láthattunk. Egyetlen dilemmánk azonban maradt: ez a topless-divat a tévénkben jövőre milyen irányban fejlődik tovább? Vagy semmi ok a pánikra : pusztán ruhatakarékosságból láttunk bemutatót? Budai Balogh Sándor Budapest, 1311. Pf 13. RUHATAKARÉKOSSÁGI BEMUTATÓ A szilveszteri műsor.. . Nekem Komlós konferálása mindig eszembe juttatja Nagy Endrét, Békeffi Lászlót és Kellér Dezsőt... Istenem, milyen nagy konferansziék voltak ők!... Nem mondom, Komlós is bájos a csinált idétlenkedéseivel, esetlenségével és ahogy beszél — és az égvilágon nem mond semmit. Ahogy jelentőségteljesen néz és beszélget a közönséggel. Persze hogy más, mint Nagy Endre, Békeffi vagy Kellér... Mondjuk ki: nem olyan szellemes, de erről igazán nem tehet. A műsora viszont ezúttal gyengécskére sikerült. Még a tehetséges Sass József rohangálása a kocsijával sem volt a szokott humoros. Tudjuk, egyre kevesebb a parkolóhely és nehéz az Árpád-hídon átjutni — mi ebben a kacagásra ingerlő? Alfonzó Világszínháza valódi, jó szórakozást jelentett. Ebből is kiemelkedett a Ványadt bácsi című jelenet. Ezt fakírok sem nézhették végig hangos nevetés nélkül. Ez a kiváló művész, Chaplini—Buster Keatons humorával jelenleg egyedülálló attrakció, ötletességével — gondolom — szólóban képes lenne egy teljes szilveszteri műsort adni. Egyszer talán érdemes lenne erre is felkérni. A parodisták — Gálvölgyi Jánossal az élen — igazán kitettek magukért. A gőzfürdő jelenet szinte klasszikus magaslatot ért el. A Szuperbola idén kiemelkedően erotikus volt. Kevesebbnek tűnt ugyan a csupasz női fenék, de fedetlen keblek, női mellek, mellecskék, bőségesen kielégíthették az ilyen irányú igényeket. A társaságunkban üldögélő, de hivatásához szilveszter estéjén is hű statisztikus barátunk összesen 31 (azaz harmincegy) meztelen női mellet számolt meg. Hogy miért volt páratlan az összegezés? Mert az egyik hölgynek csak a fél melle látszott. Rendezési hiba? Szóval a Szuperbola mellbedobással győzött az erotikumra vágyó nézők körében. Persze, szellemes volt még a Vitray-szöveget felhasználó Kapcsoltam jelenet is, különösen az olajsejk jelenete, itt indokolt volt a csupasz emlő. A műsorpergést kicsit hátráltatta, hogy a tévébemondóknak elfelejtettek valami alkalmi szöveget írni, ezért sokszor csak zavartan tébláboltak. Az „öt dudás” a humoros jelenetekben nem nagyon dudált, inkább halkan tilinkózott. Szilveszter estéjére jóval frappánsabb jelenetekről kellene gondoskodni, és főleg humorosabbakról. A disco-paródia volt HÁROM SZÁMRÓL . Jó, időszerű kabaréműsort adott az Öt dudás egy csárdában. Külön öröm volt ebben az összeállításban, hogy a négy sztár: Agárdi, Bodrogi, Körmendi, Sztankay mellett egyenrangú partnerként ott volt és hozzájuk hasonlóképpen kitűnően szerepelt Bencze Ferenc. 2. A Diszkó paródiaműsorból kiemelkedett a tévébemondók ABBA- száma. Volt viszont ennek az öszszeállításnak egy disszonáns száma, amelyben Lukács Sándor parodizált egy külföldi énekest. A hibát nem ő, hanem a rendező követte el. Lukács egy koporsóból szállt ki, kezében mankóval, majd száma végén mankóstul visszafeküdt a koporsóba és rátették a szemfedelet. Nem a morbidság ellen van kifogásom, de nem láttam benne szellemességet. 3. Nagyszerű volt a műsor 1979-i részét lezáró Antal—Vitray párbeszéd. Szellemes, mértéktartó, 150 vezércikknél és évzáró szpícsnél többet mondott. Persze mit sem ért volna a kitűnő szöveg, a két, nem színész, de remek tévéegyéniség intellektusa nélkül. Végül : ha nincs is karácsony Corvin nélkül, de lehet szilveszter Hofi nélkül. Dr Del Medico Imre Budapest XIV., Handzsár utca 6. FÉRFIAKNAK VALÓ A televízió műsorát családommal együtt tekintettem meg, aztán lefeküdtünk. Hamar elaludtam és miután egész este mindent csak módjával fogyasztottam, álmodtam is! Úgy kezdődött, hogy egy székben ültem. Kezem hátra volt kötve, szememet kendő fedte. — Mit tud a békáról? — kérdezte egy zordon hang. A válaszra már nem volt időm, mert hirtelen világos lett. Mellettem három angyal állt. Megmenekültem. Csoda csinosak voltak, csak úgy feszült rajtuk az egyenfarmer! Meg akartam köszönni a segítségüket. Különösen a hosszú, szőke hajú tetszett. — Fogjon meg — nevetett felém és egy hosszú, kerekes deszkán elszáguldott. Nem volt időm töprengeni a szép angyalkákon, mert Szuhay prof. invitált be egy hatalmas előadóterembe, melynek közepén egy csinos, meztelen lány állt. — Most pedig megmutatom, milyen is az emberi test belülről — mondta a prof., és egy hatalmas kést húzott elő. — Nem engedem! — ugrottam a lányhoz és átöleltem. — Nekem jó így, ahogy van. — No, no — kacsintott felém a prof. asszisztense, Árkus doktor — mindent a szemnek, semmit a kéznek! Már éppen azon törtem a fejem, hogy aranyat vegyek a lánynak, vagy befizessem egy mexikói IBUSZ-útra, amikor öt szmokingos férfi közeledett felém. Négy közülük roppant ismerős volt, a tévé vidám műsoraiban már gyakran láttam őket. Az ötödiket azonban nem tudtam azonosítani. — Bencze Ferenc — dörmögte felém rekedtes hangján. — Kérem, ön hogy került ide? — kérdeztem. — Nézze, egyszer már szerettem volna én is tisztességesen felöltözni — válaszolta és hamiskásan megpödörte a bajuszát. Az öt dudás egyébként csoda jópofa volt ! Egymást múlták felül, még éneklésben is. Sajnos, az ő társaságukban sem érezhettem magam biztonságban. Olyan csinos partnernőket kaptak, hogy elöntött a sárga irigység! — Könnyű a Sztankayéknak — dohogtam. Talán nekem is lehetne sikerem Káldy Nóránál, Moór Mariannánál, Sáfár Anikónál meg Bánfalvi Áginál, ha teszem azt, betörő vagy HKI-dolgozó lennék! De így mint szimpla néző? Leforrázva távoztam. Egy elhagyott kerti lugasban Alfonzó fogadott részvéttel. — Magának sem sikerült? — kérdezte. — Pihenjen meg nálunk. Szonjácska, egy csaját a szerencsétlennek. Szonja-Kovács Zsuzsa álmodozva töltötte ujjaimra a forró csaját. Nem éreztem fájdalmat, őt bámultam ... — Minek a barna énnékem — dúdoltam —, mikor én a szőkét is szeretem! És egyáltalán, miért van az, hogy ezen az éjszakán nekem minden nő tetszik? ... Hirtelen felgyorsult az álmom. A gyerekeim által állandóan nyúzott diszkózene minden további álomképet elsöpört. Abba, Boney M., Demis Roussos, Baccara, és a többiek képe összekeveredett Takács Mari, Kudlik Juli, Márkus László, Pálos Zsuzsa, Csala Zsuzsa, Csongrádi Kati, Mányai Zsuzsa vonásaival. Amanda Lear vonaglott felém, de mire elértem volna, már Harsányi Gábor volt, én pedig hirtelen azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány. Egyszerre egy hatalmas órát pillantottam meg, öt perc múlva lett volna rajta éjfél. " — Te jó ég! Megint előbb fogunk koccintani ! — emlékeztem rémülten egy régi szilveszterre. Szerencsére két komor ismerős tűnt fel: Vitray Tamás meg Antal Imre. Nem illett hozzájuk az ünnepélyesség. Valahogy az volt az érzésem, csak azért „szövegelnek”, hogy elteljen a hátralevő idő. Aztán az óra tizenkettőt ütött és én, mielőtt számhoz emelhettem volna a pezsgőspoharat, felébredtem. Eszembe jutott az Új Tükör felhívása: írjuk meg, mi nézők, milyen is volt a szilveszteri tv-műsor. Hát, azt hiszem, ilyen volt: kedves, mulatságos, kicsit pikáns. Szóval mindenképpen nekünk, férfiaknak való! Tárkányi Imre Budapest II. Széher út 61.