Új Tükör, 1980. július-szeptember (17. évfolyam, 27-39. szám)
1980-08-17 / 33. szám
Észak Dél ellen. Miruts Vifter és Lasse Viren viaskodása felejthetetlen eseménynyé avatta az olimpián a tízezer méteres síkfutást. Etiópok és finnek egymás ellen. Égtájakon megszerzett képességek próbája. Szív, tüdő és az idegzet vizsgázik. Mindhármat rendkívüli gyakorlással kell tökéletessé tenni. Az edzés nem titkolt célja, hogy a szenvedéseket eltűrje a szervezet. Már évtizedekkel ezelőtt is naponta kétszer-háromszor is futottak a versenyzők. Nurmi tekinthető korszaknyitó egyéniségnek. Napjában négyszer is futott vasúti sínek talpfáira lépegetve, fenyőfák között vagy a pályán. Legendák lebegtek körül. Csak az órát nézte, az ellenfelekkel látszólag semmit sem törődött. Hallgatni legalább úgy tudott, mint futni. Csak az államelnök tudta nyilatkozatra bírni, aki valaha ugyancsak atletizált. Egyszer Urho Kekkonen beszélgetett vele a helsinki rádió mikrofonja előtt. Sajátságoshelyzet. Mindenütt elképzelhető ez? Nurmi nemzeti hős volt. A finn győzni akarás, kitartás, a tűrőképesség és a szorgalom mintaképe. Lasse Viren is a nagy példakép nyomdokain halad. Megnyerte az ötezer és a tízezer méteres síkfutást Münchenben és Montrealban. Megkísérelte a győzelmet Moszkvában is. Azonban emberére talált. Miruts Yifter, akinek dédapját Etiópia magas, kopár fennsíkjain megfuttatták a rabszolgakereskedők martalócai, nagyapját menekülésre késztették az oroszlánok, apja hanyatt-homlok rohant az olasz tankok hernyótalpai elől. Valahol olvastam, hogy a hosszútávfutás filozófussá tesz mindenkit. — Melyik más sportban marad annyi idő a gondolkodásra? — teszi fel a kérdést Eric Segal. Hárman egy ellen Senki sem tudhatja, mi motoszkált Vifter és Viren fejében, miközben a moszkvai Lenin-stadionban közelített a célhoz. Az etióp atléta uralkodott érzelmein. Arca nem árult el különösebbet. A finn gyakran tekintett az eredményjelző táblára, a feltüntetett időeredményekre és rápillantott az ellenfelekre, mustrálgatva, milyen iramban tudna megszabadulni tőlük. Nem elegendő ugyanis, ha csak Yiftert tekinti elszánt ellenfélnek. Yifter ugyanis nincs egyedül, mint a vadonban az ocelot. Két honfitársa, Kedir és Kotu minden áldozatra kész. Ha kell, akkor nyugtalanítják az európai futókat, gazellaként előreszökve. Ha kell, akkor élő falanszterként lezárják Viren előtt az utat. Ördögfiókák. Szüntelenül kitalálnak valamit, amivel az ellenfelet boszszanthatják, nyugtalaníthatják és kifullaszthatják. Egy pillanat kímélet sincs. Kiszámíthatatlanok. Időnként olyanok, mint a szúnyogok. Ott keringenek Viren feje körül és a finn úgy érezheti, mintha elfújhatná, elhessegethetné őket. Azután mintha naggyá nőnének. Viren úgy érezheti magát, mint Gulliver az óriások országában. Hárman egy ellen. Ismétlődik a sporttörténelem. Hasonló helyzet alakult ki az 1936-os olimpián. Csak éppen más szereposztásban. Tízezer méteres síkfutás. Észak Kelet ellen. Három finn: Salminen, Askola és Iso-Hollo gépszerűen váltogatja egymást a mezőny élén. Egy apró atléta, aki Japánból érkezik, megkísérli a lehetetlent, magányosan csatázik az észak-európaiakkal. Ők megosztják a vezetés terhét. A japán hősiesen harcol, akárcsak valaha a szamurájok, egyenlőtlen a küzdelem. Ha csak egyetlen finn futna a pályán, akkor talán más végeredmény alakulna ki. Hárman azonban felőrlik az ázsiai atléta erejét. Első Salminen, második Askola és harmadik Iso-Hollo. Semmiféle érem nem jut tehát a japánnak. Mintha évtizedekkel később az 1980-as olimpián igazságot tenne a sport. A tízezer méteres síkfutást végül is, amint erre mindenki jól emlékszik, az etióp Vifter nyeri meg, a másik két fáradhatatlan etióp, Kedir és Kotu segítségével. Mindössze annyi a különbség a hajdani berlini eredménnyel ellentétben, hogy egy finn, Maaninka közéjük tudott ékelődni, megszerezvén a második helyet. Harmadik tehát Kedir, negyedik Kotu, míg a szakállas Lasse Viren csak ötödikként ért be a célba. 1936: Észak Kelet ellen. 1980: Észak Dél ellen. 1984: A 88 éves néző rekordja Nick Paul amerikai sportkedvelő sokadszor szemtanúja a nyári olimpiai játékoknak. 1896-ban ott bámészkodott Athénban is. Igaz, hogy csak négyesztendős kisfiúként, mert apja vitte magával a görög fővárosba. Később minden nyári játékra elutazott, kivéve az 1936-ost és az 1956-ost. — Nekem nemcsak szenvedélyem, hanem vallásom is a sport — mondta a versenyek nyughatatlan 88 éves látogatója. Figyelemre méltó Sir József sorozata is, ő tizedszer vett részt különféle minőségben az olimpián. Többször megkérték, hogy távirati stílusban foglalja össze élményeit-tapasztalatait az eddigi ötkarikás küzdelmekről. Íme, a tíz válasz: — 1936-ban Berlinben a kápra- Az olimpiai falu