Új Tükör, 1981. július-szeptember (18. évfolyam, 27-39. szám)
1981-08-02 / 31. szám
20 □ üngürüsz — Hunor népe Részlet a Tárih-i Üngürüszből OZOGÁNY ERNŐ FELVÉTELE AZ ÜNGÜRÜSZÖK TÖRTÉNETE László Gyula írja nagy sikerű könyvében, A „kettős honfoglalás”-ban: „Hiszek a Tárih-i Üngürüsz egykori krónikásának, aki... ezt fordította törökre egy magyar krónikából: «•Amikor (Árpád és vezérei) abba a tartományba érkeztek (Pannóniába), látták, hogy csodálatosan bőséges folyamai vannak, nagy számban, sok gyümölcse, bő termése van ennek az országnak, és az ő nyelvükön beszélnek.«” A Tárih-i Üngürüsz, azaz a Magyarok Története Szülejmán szultán tolmácsának és íródeákjának, Mahmúd Terdzsümannak a munkája. Ez a művelt, széles látókörű diplomata ott volt 1543-ban Székesfehérvár ostrománál, s mielőtt még a győztesek az iszlám előírásai szerint tűzre hajigálták volna a királyi könyvtár „hitetlen” szellemben fogant műveit, kimenekített néhányat a pusztulásra szánt kéziratok és kódexek közül. Terdzsüman — valószínűleg óvatosságból — csak egyetlen könyvről beszél, krónikája azonban másról tanúskodik. A törökök szorgalmasan gyújtogattak ugyan, ám gyakran megtörtént, hogy az általuk fontosnak vagy értékesnek vélt kéziratokat, könyveket elrejtették és a szultán könyvtárába szállították. Gondoljunk csak a corvinákra. Mindenesetre az ilyen könyvmentési akciót ajánlatos volt elhallgatni, mert könnyen kiválthatta volna a vallási fanatikusok, elsősorban az iszlám papok, az ulemák és muftik haragját. Mahmud Terdzsüman a magával vitt latin nyelvű krónikákat törökre fordította, s ezen források alapján írta meg az üngürüszök történetét, a kezdetektől egészen a mohácsi csatavesztésig. A latin nyelvű krónikák soha többé nem kerültek elő, az viszont majdnem bizonyos, hogy köztük volt egy XI. századi krónika is, melyet történészkörökben „magyar ősgeszta” néven emlegetnek. A török nyelvű krónikát Vámbéry találta meg a múlt században, Isztambulban. Elolvasta, de nem volt valami nagy véleménnyel szerzőjéről: „Ő Kliót nemigen kímélte és számtalan mesével szőtte át a beszéd fonalát.” Terdzsüman művét Vámbéry kortársa, Budenz József végképp lejáratta, amikor azt mondta róla, hogy „még a silányabbnál is silányabb”. Budenz el is vette a kutatók kedvét egy évszázadra, s csak 1971- ben fogott bele a Tárih-i Üngürüsz fordításába dr. Blaskovics József, a prágai Károly Egyetem turkológusprofesszora. A Tárih-i Üngürüszről és Blaskovics professzor munkásságáról először a Magyar Nemzet (1976. január 3.) adott hírt, majd László Gyula foglalkozott a krónikával említett könyvében, legutóbb pedig a Kortársban jelent meg egy írás (1979/12.) a Terdzsuman-féle csodaszarvas-változatokról. De a téma ezzel koránt sincs kimerítve. Most készül a mű magyar kiadása Blaskovics József tolmácsolása alapján. Blaskovics Józsefet prágai otthonában kerestem föl, hogy a Tárih-i Üngürüszről beszélgessek vele. Az idős tudós egy Komárom melletti faluban született, s már gyermekkorában elbűvölték a török időkről szóló mondák. Nagyapja azt is elmesélte neki, hogy falujukban sok a kun név, s hogy az ő családjuk is kun eredetű. Előbb kovácsinasnak adták, majd nagy nehézségek árán elvégezte a gimnáziumot, utána a tanítóképzőt, aztán segédtanító lett egy csallóközi faluban. Közben minden szabad idejét a török nyelv tanulásának szentelte. Sokat segített neki a pozsonyi török konzul, akitől könyveket kapott. A szegedi pedagógiai főiskola elvégzése után beiratkozott a budapesti egyetemre, ahol olyan világhírű turkológusok tanítottak, mint Fekete Lajos, Germanus Gyula és Németh Gyula. De közbeszólt a háború, és a tehetséges tanítvány csak 1949-ben doktorálhatott a prágai Károly Egyetemen, ahová rögtön meg is hívták, hogy szervezze meg a török és a magyar tanszéket. Ezt ő el is vállalta, sőt a prágai Magyar Kultúra megalakításában is sokat segített. Ugyanitt huszonöt éven át vezette a magyar nyelvtanfolyamokat, körülbelül tizenötezren tanultak nála, akárhová megy, mindenütt ismerik. Blaskovics professzor több magyar nyelvkönyvet írt, ma is használják ezeket Csehszlovákiában. A modern török irodalom történetéről írott könyve szakmai körökben szerte a világon ismertté tette a nevét. Amíg Nazim Hikmet élt, barátok voltak, a török költő verseit is ő fordította először magyarra. Blaskovics József azt tartja legfontosabb feladatának, hogy szülőföldje, Komárom és Érsekújvár vidéke török kori adatait összegyűjtse és feldolgozza, főleg az egykori hódoltsági falvak jobbágyainak élete érdekli. Több mint negyvenezer korabeli adat van a birtokában, és mind a mai napig fáradhatatlanul dolgozik. — Megírtam harminckét kötet könyvet és vagy kétszáz tudományos dolgozatot — mondja —, vannak köztük nyelvkönyvek, történeti munkák, nyelvtudományi értekezések, fordítások. Megjelentek magyarul, csehül, szlovákul, törökül, oroszul, lengyelül, bolgárul, angolul, németül. Egyszóval, ez lenne röviden az életpályám, úgy tűnik, hogy csak egy hétig tartott, mert reggeltől estig dolgoztam, sokszor még a feleségemmel is csak levél útján beszélgettem ... De gondolom, hogy magát inkább a Tárih-i Üngürüsz érdekli. — Vámbéry azt írta, hogy Terdzsüman magyar származású és a törökök ejtették fogságba gyermekkorában, s hogy ezért érdeklődött volna a magyar történelem iránt. Mi a véleménye erről a professzor úrnak? — Óriási tévedés! Azóta előkerültek a Terdzsümanra vonatkozó iratok. Ezekből pontosan megállapítható, hogy 1510-ben született Passauban, előkelő bajor nemesi családból származott és nem sokkal a mohácsi csata előtt került II. Lajos magyar király udvarába, ahol apródként szolgált. A mohácsi tragédia után török fogságba esett. Igen ám, de a szultán pártfogásba vette az előkelő családok tehetséges fogoly gyerekeit és a legkiválóbb nevelésben részesítette őket! A fogoly apród a Mahmud nevet kapta, mely a törököknél olyan hétköznapi név, mint nálunk a Pista. Hogy a sok Pistát meg Blaskovics professzor egy korabeli török kéziratot tart a kezében, melyen IV. Mehmed szultán aláírása látható tudják különböztetni, mindegyiknek adtak valamilyen előnevet, esetleg éppen a foglalkozásuk alapján, így lett ő Mahmúd, a Tolmács , azaz Mahmúd Terdzsüman. Egy szót sem tudott magyarul! Bizonyítják ezt a Tarih-i Üngürüszben szórványosan előforduló germanizmusok. Az egykori kis apród rendkívül magas pozíciót töltött be később, hiszen e szultánnak nemcsak tolmácsa, de titkára, bizalmasa, tanácsadója is volt. Éppen itt, Prágában halt meg 1575- ben egy diplomáciai küldetése során. Feltételezésem szerint 1550 és 1560 közt írhatta a Tárih-i Üngürüszt. — Mit tartalmaz ez a krónika? Hogyan olvassuk majd, ha megjelenik? — A Tárih-i Üngörüszben jó néhány elnagyolt rész, hézag található, ami arra vall, hogy az alapul vett latin források maguk is töredékesek voltak. A szultáni tolmács csak ott