Új Tükör, 1984. január-március (21. évfolyam, 1-13. szám)
1984-02-12 / 7. szám
Az óvoda professzora Kodály Zoltán bölcsődei magántanárnak nevezte el, a kecskeméti óvónőképző címzetes főiskolai tanári ranggal ruházta fel. Csakugyan, Forrai Katalin az iskoláskor előtti zenei nevelést emelte „egyetemi” rangra. Nemzetközi hírnevét is ebbéli kutatásainak és eredményeinek köszönheti. Felismerte ugyanis, hogy minél korábban kezdenek el foglalkozni a kisgyermekkel, az annál fogékonyabban reagál. Az ember fejlődésében döntőek az első évek élményei — vallja a modern pszichológia, s Forrai Katalin minden hókuszpókusz nélkül járult hozzá ahhoz, hogy a zenepedagógia is hasznosítsa ezt a felismerést. Tanított a budapesti Óvónőképző Intézetben, különböző felsőfokú pedagógiai intézmények munkatársaként tevékenykedett, kísérleteket végzett a Bölcsődék Országos Módszertani Intézetében, ő dolgozta ki az új óvodai nevelési program zenei részét — amelynek köszönhetően az ország minden óvodájában heti két énekórát tartanak és mindennap egy negyedórát énekelnek a gyerekek —, 33 éve vezeti a Magyar Rádió énekes óvodai adásait, tankönyveket írt — mellesleg a nemzetközi Kodály Társaság alelnöke volt, a Nemzetközi Zenei Nevelés Társaságának vezetőségi tagja, és rendszeresen vezet kurzusokat óvónők és alsó fokú tanítók részére a világ minden táján Japántól Amerikáig. A kodályi mondás értelmében , hogy tudniillik a gyerek zenei nevelését a világra jötte előtt kilenc hónappal kell megkezdeni — azon munkálkodik, hogy úgyszólván a születés pillanatában felébressze a picinyek fogékonyságát s a későbbiekben ezt kiaknázza. Az érdeme is, hogy az óvónőképzőbe, zenei felvételi vizsga alapján veszik fel azokat a fiatalokat, akiknek képzettségén és odaadásán áll vagy bukik majd a következő generációk zenei érdeklődése. Joggal büszke rá, hogy a magyarországi óvónők műveltek és szeretik a zenét — ha ugyanezt elmondhatnánk legalább általánosságban véve a tanítónőkről s az alsó fokú szaktanárok java részéről, bizonyára másként alakulna a felnövő generációk zenei érzékenysége. „Kati néni” óvónői mindenesetre megteszik a magukét: évente 20— 25 dalt tanítanak meg a kicsinyeknek, hogy mire az iskolába kerülnek, tudjanak már egyedül énekelni. — Vajon hogyan kerülhetett zenei nevelésünk gyenge pontjával, a tanítóképzéssel ellentétben jobb helyzetbe az iskoláskor előtti nevelők oktatási intézménye, s hogyan jutott Forrai Katalin eszébe, hogy a legfiatalabb korosztállyal foglalkozzék? — Talán úgy, hogy hagyományaink megóvtak a színvonal csökkenésétől. Az első óvoda Magyarországon 1828-ban alakult, már akkor is fontos szerep jutott benne a zenének. Én magam szaktanítói és tanítói oklevéllel kezdtem tanítani 1946-ban, aztán Kodály Zoltán tanácsára még két diplomát szereztem a Zeneművészeti Főiskolán. Az óvodások iránti érdeklődést Kodálynak az 1940-es években megjelent munkája keltette fel bennem — sosem felejtem el az első óvodai emlékemet: a hosszú barna padok mellett ülő, alumínium bögrékből ivó kisgyermekek látványát. Körülbelül nyolcvanan lehettek egy csoportban. S hogy mekkora fellendülés következett be, mekkora szükség lett rátermett óvónőkre, azt két adat érzékelteti a legjobban: közvetlenül a felszabadulás után a gyerekek 12 százaléka járt óvodába, ma ez az arány 95 százalékra nőtt. A szükség kikényszerítette a jó képzést is: az 1971-es új óvodai program már olyan sokoldalú lett, hogy könnyen lehetett beleépíteni Kodály legfontosabb zenei nevelési elveit: a játékosságot, a társas kapcsolatok kialakítását, a néphagyományok elsajátítását úgy, hogy az óvodai évek alatt a kicsinyek fogékonnyá váljanak a zene iránt, s mindaz, amit megtanultak, megfelelő alapot adjon az iskolához. Méghozzá úgy, hogy a zenei képesség és készség fejlesztése sohasem lép át a vizuális rendszerbe, nem foglalkozik a kottakép megismertetésével, csupán mondókák megtanulásával játékosan fejleszti a ritmusérzéket. A mondókákkal, a gyerekdalokkal és a hozzájuk társított mozgással igyekszünk érzékennyé tenni a kicsinyeket a népi hagyományokból táplálkozó kultúrák iránt. (A népi hagyomány természetesen mindig a gyerekek saját országáé: a finnek finn mondókákkal és gyerekdalokkal ismerkednek, a japánok japánnal.) Az óvodát végzett kisgyerek nálunk körülbelül 80 dalt tud, mire az iskolába kerül, s olyan zenei készséggel rendelkezik, amire az iskola építhet. — S mi a céljuk azoknak az úgynevezett zenei óvodáknak, amelyek az óvodán kívül működnek? — Lényegében ugyanaz, mint a zenei általános iskolának — persze figyelembe véve az életkori sajátosságokat. Egyébként is egyik alapvető feladatunk, hogy megvizsgáljuk: az egyes életszakaszokban mennyi az az optimális zenei hatás, amennyit a gyerek befogadni képes. A zenei óvoda nem a tehetséges picinyek számára létesült, hanem azoknak, akiknek több foglalkozásra van szükségük. Vagy azért, mert csiszolásra szorulnal, például éneklés helyett mozognak, vagy azért, mert nem járnak óvodába s a szüleik zenei előkészítést akarnak adni nekik. Magyarországon körülbelül 5000 általános és 120 zenei óvoda működik, a zeneiek készítik elő „dalos játékkal” a zeneiskolák előképzőit is. Forrai Katalin bölcsődei kísérletei, a hangadás és a mozgás együtt fejlődését kutató, a picinyek reakcióit pszichológussal, nyelvésszel, rajzpedagógussal együtt figyelő vizsgálódásai nemzetközi érdeklődést keltettek. De a gyakorlattól soha nem szakadt el, s a „Kati néniért” rajongó kicsinyektől tudom, hogy a Csobánc utcai zenei óvodában is egymásnak adják a kilincset a hospitáló hazai érdeklődők és külföldi vendégek. — Valóban, 32 éve tanítok itt. Ma is hetente kétszer — elfoglaltságom esetén volt növendékeim helyettesítenek —, s 15 éve járnak hozzánk vendégek az ország különböző részeiről és külföldről. A normál óvodai program szerint foglalkozunk a gyerekekkel, s boldog vagyok, hogy aki idelátogat, elhiszi:érdemes az iskoláskor előtt elültetni a zene szeretetét a kicsinyekben. FEUER MARIA Forrai Katalin FARKAS TAMÁS FELVÉTELE :□27